Azt mondták, ne adjak több pénzt neked. Érted, ezt mondták, ilyen világosan és egyenesen, hogy nagyon szépen köszönik, hogy gondoskodtam rólad, meg hogy nekik is segítettem, tényleg köszönik szépen, de már több pénzt ne adjak, mert az a pénz nem jó helyre megy. Mert az a pénz nem lesz a tiéd, mert a ház nem a te neveden van, és csak kinevetik őket, mikor mondják, hogy azért ez a ház a mi családunké, akkor csak nevetnek, és feléjük pöckölik a csikket, és azt mondják,
a kurva anyátoké, az, ez az ház a miénk, mert a mi nevünkön van,
és akkor hiába mondják, hogy de Dalma keresztanyja adta rá az egész pénzt, a rengeteg pénzt, hogy legyen fürdőszoba, meg tető, meg ablak, akkor is csak nevetnek megint, mert olyanok, gúnyolódnak, úgy gúnyolódnak, hogy nem is hinném, így mondták a telefonban, és odaköpik akkor nekik, hogy Dalmának a nagy semmi jut, ha itt összeveszés lesz, a nagy semmi, nem a ház, mehet a hátán a ruhával haza, ha menni akar, a nagy semmi lesz az övé, ezt így megmondták, mert Bali anyja ilyen, Bali anyja mondja, hogy itt semmi nem Dalmáé, Dalma mehet, ha nem tetszik, itt minden az övék, mert az övé, az ő nevén van, ezt mondják nekem a telefonban a szüleid, és hogy ne adjak több pénzt. Soha többet ne adjak pénzt, mert akkor talán vége lesz, ha nem jön a pénz, akkor majd hagynak téged, akkor majd nem ragaszkodnak hozzád, akkor majd nem kellesz nekik, mert csak a pénz miatt, ami tőlem jön, csak azért van veled együtt Bali, és az anyja bujtogatja, hogy a te családodnak semmit, mert a Bali is olyan, hogy nem számít neki semmi, hogy odavágja a telefont, a drága telefont, amit tőlem kapott, így mondják a telefonban nekem, ketten egyszerre beszélnek, a drága telefont a földhöz vágja, ha úgy tetszik neki, és téged kutyának nevez, lekutyáz, és meg is lökött, hát erről biztos nem beszélsz nekem, ezt mondják a szüleid a telefonban, egymás szavába vágva, és ha nem adom a pénzt, akkor talán vége lesz. Akkor hazamész hozzájuk, mert ők rendesen neveltek, nem ilyen embernek szántak, mehetnél haza, mert nem értik, hogy mi a baj veled, mi a te bajod, hogy csak kitartasz a Bali mellett, aki meglök, meg lekutyáz, és még a kislányt se látják, mert tiltva van tőlük, mert a Bali anyja eltiltja, hogy lássák, miért nem tudsz úgy élni, mint a Ria, akinek most jön a negyedik, és szépen élnek, igen, szépen, még a csokot is felvették, miért nem tudsz te is úgy, hát megköszönik, hogy adom a pénzt, de ne adjam már, mert nem jó helyre megy, mert nem jó ott neked, mert nem jó ember az a Bali, és az anyja még rosszabb, akárki megmondhatja, csak te persze nem fogod megmondani nekem, te eltitkolod, és Bali is teszi magát, mikor kell valami, de rossz ember, higgyem el, hogy rossz ember. És akkor kérdezem, hogy de hát van a vállalkozás, a közös vállalkozás, hogy áruljátok az epret, és akkor nevetnek, hogy nem kell mindent elhinni, mert milyen vállalkozás, hát Bali tervezgetett vállalkozást, de ők azt nem tudják, hogy mit dolgoztak, hogy igazából mit csináltak, nem tudják ők azt nekem megmondani, de mindent nem kell azért elhinni, nem kell elhinni a vállalkozást sem azért, mert persze mondják, hogy jó színben lássam őket, mondják, de mindent nem kell elhinni, pláne nem Balinak, pláne nem az anyjának, mert, azt mondják, te is hazudsz nekem, muszájból, annyira félsz, mert
Bali még arra is vigyáz, hogy csak akkor beszélj velem, amikor ott van a telefon mellett, és fülel,
nem mondasz-e rá valami rosszat, vagy pláne az anyjára, hát az anyja csak csicskáztat, csak dolgoztat, nem törődik az semmivel, az csak elszedi a pénzt, aztán majd jönnek megint, hogy erre kell, arra kell, de nem kell mindent elhinni, mindent nem kell elhinni, mert hazudnak, mert te is hazudsz, igaz, te csak muszájból, mert kihallgatják, mert te szeretsz engem, ezt ők tudják, ezt ők meg is tudják mondani, hogy szeretsz te engem, csak hát hazudni kell, mert a Bali meg a Bali anyja azt mondják, hogy hazudj, és akkor hazudsz, hogy neki meglegyen az új telefon, vagy a bor, hát iszik az az ember, minden nap egy üveg bor, vagy kettő is, iszik és rosszul bánik veled, hát így van, ezért akartak telefonon beszélni velem, hogy már ne adjak pénzt, mert akkor majd vége lesz az egésznek, akkor majd hazamész hozzájuk, a kislánnyal, persze, a kislánnyal, már nem is bánják, hogy a házból semmi nem lesz az övék, vagy a tiéd, már azt se bánnák, a ház, pedig abba sok pénz belement, és hát ugye a te keresztanyád pénze, vagyis az enyém, de nem ezt mondják, hogy az enyém, hanem hogy az ő családjuk pénze, az ment bele ebbe a házba, amiből most kisemmiznek, de nem baj, menj csak haza, legyél te csak megint az ő lányuk, menj csak haza a semmivel, nem baj, ha semmivel mész haza, csak legyen ennek vége.
Már itt tartok, hogy már te se hiszel nekem, te se hiszel nekem, a családom elárult, nincs semmim, senkim, hogy beszélnek össze-vissza, minden rosszat, mit tudnak ők, mit tudnak ők Baliról, sose szerették, nem akarták soha, úgy kellett választanom a családom és Bali között, sose akarták, és most már te se hiszel nekem, nem hiszed el még a vállalkozást se, hát ha akarod, megadom én neked az unokatestvérem telefonszámát, azt hívd fel, megmondhatja, hogy van a közös vállalkozás, hogy megyünk eperért, meg hogy volt a busz, azt te fizetted, meg a busz motorját, hát számon tartom én, hogy mit fizettél te, számon tartom, mindig, életem végéig számon tartom, hogy tartozom, de ők Balit sose akarták, csak azért furkálódnak, hát kutyának hív, igen, én is kutyának hívom őt, hát ez a mi dolgunk, hogy kutya, gyere ide, így mondjuk egymásnak, ebben nincs semmi rossz, és nem igaz, hogy megvert, nem vert meg, csak meglökött, kicsit meglökött, egyszer, az igaz, amikor anyuék látták, meglökött, de nem akart bántani, csak nem siettem, nem emlékszem már, nem siettem, hogy beszálljak az autóba, valami ilyesmi volt, de nem bánt,
hát nem volnék én vele, ha bántana, hát nem hiszed el nekem, ez fáj a legjobban, hogy nem hiszed el nekem,
hogy kéred a papírt a buszról, hogy mutassam a buszról a papírt, meg az új motorról, meg mutassam a papírt a büntetésről, amit fizetni kellett, amikor ott a piacon kijött az ellenőr, nincs nekem papírom ezekről, nem így szokás itt a dolog, hogy papír, nincs papír, nincs mit mutassak, de hogy inkább hiszel nekik, a szüleimnek, akik sose akarták ezt a dolgot Balival, sose szerették, akik csak furkálódnak, hogy már egyedül maradtam teljesen, nincs már senkim, nincs anyám, nincs apám, nincs testvérem, senkim sincs, csak te vagy nekem, és ha már te sem hiszel nekem, nekimegyek az erdőnek és felakasztom magam, mert akkor már nincs semmim, már senkinek nem is beszélhetek, úgy fáj néha, nem tudok aludni, próbálom, ahogy tanítottad, hogy számoljam lassan a lélegzésem, kicsit segít is, de aztán megint jön a rettegés, hogy nincs senkim, és semmim, hát igaz, a ház nem az én nevemen van, nem a kislány nevén, de át akarjuk íratni rá, hát igaz, anyósom nevén van a ház, de mit fáj az apunak és anyunak, mit fáj az nekik, hogy kinek a nevén van a ház, hát itt lakunk, itt lakom a kislányommal, ez az otthonom, és majd ha lesz pénz rá, átíratjuk, hát itt nem szokás mindig mindent lepapírozni, mert az sokba kerül, ügyvéd kell, meg ilyenek, hivatalos dolgok, az mind pénz, hát nincs lepapírozva, és ha összeveszünk, mert veszekedünk, igaz, bevallom neked, veszekszem sokat,
az én hibám is, hogy veszekszem, mert ideges vagyok, és akkor odaszólok élesen, és Bali visszaszól,
és akkor arra gondolok, hogy nincs már semmim és senkim, és remegni kezdek, az idegtől remegek, már nyugtatót is kértem az orvostól, aztán bekapom a nyugtatót, egypár órát jobb lesz, de megint jönnek a gondolatok, hogy már családom sincs, hogy már a családomra se számíthatok, és rád sem, hát ebbe bele kell halni, hogy te sem hiszel nekem, és kérdezősködöl, hogy járok-e árulni tényleg, nem hiszed el, kéred a papírt, hogy mutassam meg a papírt, de milyen papírt? ha akarod írok én neked papírt, hogy mennyivel tartozom, mondd csak meg, mennyivel, számoljuk össze, és megírom én azt a papírt, alá is írom, ahogy akarod, ha így hiszel nekem, mert ha nem hiszel nekem, akkor nincs már senkim, akkor nem marad senkim, és az életem nem ér semmit, hiába mondod, hogy a kislányra gondoljak, nem ér semmit az életem, és az övé sem, igen, még az övé sem, hát értik is az emberek, mi a szerelem, hát értik is, legalább te értsd meg, legalább ezt hidd el, hogy ez szerelem, szerelem, az ellen nem lehet tenni, az ellen nem tudok tenni, ezt hidd el nekem, és megírom a papírt, hogy tartozom, hogy életem végéig fizetni fogom.
