Visky András Margó-díjas regénye tavaly ősszel jelent meg németül Aussiedlung címmel Tankó Tímea fordításában, és azóta egyre szebben alakul a recepciója. Ausztriában bestseller lett, elismerően nyilatkozott róla a Nobel-díjas Herta Müller, a darmstadti kritikusok a hónap könyvének választották, sőt a fordítót is díjazhatják a Lipcsei Könyvvásáron. Mutatjuk, mit írnak a Kitelepítésről a német lapok.
Nobel-díjasainkra emlékeztet
„Már megint egy regény pont nélkül, hosszú körmondatokkal – és megint magyarból fordítva! Visky András Kitelepítés című műve több tekintetben is feltűnően emlékeztet a friss Nobel-díjas Krasznahorkai László legutóbbi könyvére” – írja a Deutschlandfunk kritikusa, aki szerint a témaválasztás felől nézve Kertész Imre Sorstalanságával is rokonítható a személyes és történelmi traumákat feldolgozó mű.
„Az, hogy Visky tudatában van irodalmi elődeinek, egy sor finom utalásból is látszik, például amikor arról beszél, hogy már az első lágerben felismerte: a foglyok számára nem létezik olyasmi, mint a sors. Ő is »sorstalan«, akárcsak az egykori fogoly, Kertész Imre” – mutat rá a párhuzamra a Frankfurter Allgemeine Zeitung is.
„Megrázó és lenyűgöző regény”
Az elemzők a regény tárgyának jelentőségén és a virtuóz formai megoldásokon túl a bibliai és vallási motívumok gazdagságára is felhívják a figyelmet, amelyek szorosan kapcsolódnak az elbeszélő sorsához.
Az, hogy a Visky család tagjai a lágert egy diktatórikus rendszeren belül a számukra megfelelő helyként fogadják el, zavarba ejtő, ugyanakkor észszerű is.
Csak itt tudják megőrizni identitásukat és belső szabadságukat. Erről, az ellenállásról mesél ez a megrázó és lenyűgöző regény” – foglalja össze az SWR Kultur – lesenswert.
A Kitelepítést a megjelenéskor az év könyvének választottuk a Könyvesen, azóta pedig már napvilágot látott a folytatásként és előzményként is működő Illegalisták, amelybe itt beleolvashatsz.
Év végi toplistánkra szintén felkerült, így írtunk róla: „Az Illegalisták nemcsak terjedelmes, hanem rendkívül sűrű regény is, mely amellett, hogy emléket állít a szeretve tisztelt apának, egy történelmi korszakot is rekonstruál, de közben mintha egy olyan szándék is vezérelné, hogy újragondolja és -értelmezze azokat a fogalmainkat, melyeket szinte jelentésnélkülivé koptattunk.”
Fotó: Kiss Gábor/Jelenkor
