Megmondtam, hogy tegyetek félre. Először is fel kell írni mindent, mire mennyit költötök, másképpen hogyan láthatnátok, hová megy a pénz. Felírni mindent, ezzel kell kezdeni. Írhatod a telefonba is, de írhatod papírra is, füzetbe, akárhová, csak írd fel mindig. Mindent. A cigarettát is fel kell írni, tudom, mondod, hogy csak néhány szálat szívsz, és azt is töltősből, de fel kell írni a töltőset is. A kávét is. A kislány túró rudiját is. Nem sajnálom tőle, persze, hogy szeretne valami finomat, nem sajnálom tőled sem, a cigarettát sem sajnálom, csak fel kell írni.
Hogy lásd, hová megy a pénz.
Mert anélkül mindig így lesz: csak jönnek a bajok, egyik baj a másik után, mert baj mindig lesz, mindig jön egy, és nincs félretett pénz. Félre kell tenni. Értem én, hogy nehéz, hogy Balinak muszáj húst ennie, mert dolgozik, mert férfi, férfi nem tud dolgozni hús nélkül, értem én, hogy meg akarod adni neki, azt főzni neki, amit szeret, de meg kell nézzétek a pénzt. A pénzt nézni kell, én se tudom nézni, az én kezemből is kifolyik, értelek én, mégis nézni kell a pénzt, mert úgy nem megy egy üzlet, ha nem nézed a pénzt mindig. És befizetni a biztosítást, ez a másik, a biztosításon nem lehet spórolni, akkor aztán úgy jársz, mint a múltkor az ablakkal, amit becsapott a vihar, ha becsapja a vihar az ablakot, jó, hogy van biztosítás, mert nem kell jönnöd hozzám, hogy márpedig kitört az ablak, mit csináljak, hideg van, hanem kihívod szépen a biztosítót, megnézi, fizet. Értem, hogy az a biztosítás sok, abból hány túró rudit lehetne venni, hány csomag cigarettát, értem, hogy erre gondolsz, és nem fizeted be, még az autó biztosítását sem fizeted be, mert arra gondolsz, hogy most nagyon kellene egy csirke, hogy legyen mit főzni, hogy most muszáj megvenni a cigarettát, mert Bali megőrül nélküle, értem, hogy ez tűnik fontosabbnak, de nem mindig az a fontosabb, ami fontosabbnak tűnik. Mert az ember érzése, hogy mi fontosabb, az csalóka, mert érzésből nem szabad pénzről dönteni, nem érzed, nem fáj, hogy nem fizetted be az autó biztosítását, mert az persze nem fáj, nem szorít úgy, mint amikor nem tudsz húst tenni az asztalra, de mégis fontos. Fontosabb. Fontosabb a húsnál is. Igen, ezt kell mondanom neked, fontosabb a húsnál is. És összeírni mindig, mire mennyi pénz megy el, mert anélkül nem tudsz félretenni, nem tudod a biztosítást fizetni, és jön egy ilyen eset, hogy az eper megromlik, és jössz hozzám megint, mert azt ugye nem lehet, hogy az eper megromlik, ha már megvettétek, mert a megromlott epret nem lehet eladni, és akkor jössz, hogy megint kéne pénz, mert a hűtőt bele kell szerelni a buszba, és én mit mondhatok erre, csak azt, hogy félre kell tenni azt a pénzt, és meg kell nézni, mire megy el, mert nem lehet úgy üzletet vinni, hogy nem számoltok, nem számoltok minden egyes nap, hogy mi mibe kerül, mire megy el a pénz, mindent, mindent bele kell számolni, nemcsak a benzint, de a büntetést is, mindent bele kell kalkulálni, mert csak úgy működhet az üzlet, különben nem üzlet az, hanem játék, és
most nem a játék ideje van,
felnőttetek, gyereket vállaltatok, nincs játékra most már lehetőség, talán nem is volt neked a játékra módod, és sajnálom, hogy így volt, de ezt már nem lehet bepótolni, így gyerekkel, a világ végén, támogatás nélkül, ezt már, a játékot, nem lehet bepótolni, most már minden vérre megy, vérre megy, minden kiadás vérre megy, mindent meg kell fogni, sajnálom, hogy ez az élet jutott neked, de ebben az életben, ami neked jutott, mindent fel kell írni a kockás füzetbe, vagy a telefonodba, ahogy jobb, vannak is ilyen programok, hogy mindent beleírsz, mindent kiadást feljegyzel a telefonba, hát jó telefonon is, jó kockás füzetben is, csak írjad, mindig, mert ha kérdezlek, mire megy a pénz, meg se tudod mondani, hát a villany, mondod, de a vizet kifelejted, kifelejted a fa árát, ha éppen nem kell venni, elfelejted a cigarettát, csak az jut eszedbe, hogy a villany, de már az internet nem, ezért kell felírni mindent, mindent felírni, és kikalkulálni, honnan lehetne elvenni, miből lehetne biztosítást fizetni, félretenni. Mert baj mindig lesz, lesz baj, fonnyadó eper, vihar a piacon, ott állsz majd az esőben, és nem jön senki venni, és nem lesz mihez nyúlni. Azért mondom. Számolni kell.
Úgy voltunk vele, hogy elvisszük az epret ehhez a kereskedőhöz, egy zöldségeshez, na, elvisszük egészen Pestre, mert jó árba tudjuk adni, és meg is vennék, felírtuk az interneten valahová, ahová kell, hogy nálunk ennyi, és mindjárt jöttek, hogy megvennék, és úgy voltunk, hogy ha az egészet egyben el lehet adni, akkor adjuk el egyben, és mentünk a busszal Pestre, mentünk, hát az volt vagy négy óra, négy órát is mentünk, és azalatt az eper megfonnyadt, mert nem volt hűtés a buszban, hát megfonnyadt, és az ember nem vette át, értem én, hogy nem vette át, de mit csinálhatunk vele, ezzel a megfonnyadt eperrel, már el kell adni olcsóbban, mint vettük, hát így jártunk, mert nem volt hűtés, és akkor telefonálgattunk, mint a bolondok, mert volt egy néni, még a piacon járt nálam, és ez a néni vett eperlekvárnak valót, és akkor kérdeztük, hogy kicsit megfonnyadt, de nem venné-e meg, és vett belőle, de olyan áron, hogy nem jött vissza, amennyit mi fizettünk, hát mit csinálhattunk volna, odaadtuk, mert legalább valami pénz lett belőle, nem volt az egész veszteség, így jártunk, pedig az a zöldséges megvette volna az egészet, megvette volna egyben,
az pedig jó lett volna, egyszerre leadni,
és menni megint áruért, kétszer is lehetne fordulni egy nap, ezt számolgattuk, hogy ha kétszer is fordulunk, mennyivel jobb lesz, de így jártunk az eperrel, és akkor ültem a fonnyadt eper mellett a piacon, és sírtam, ott ültem sírva az eper fölött, és árultam, de kinek kellett volna, nem mindenki lekvárnak viszi, akkor jött egy bácsi, és kérdezi, hogy miért sírok, mi történt, így kérdezte, hát csillagom te meg miért sírsz, és akkor én elmondtam neki, hogy van ez az eper, hoztuk románból, de mikor vittük Pestre, elfonnyadt, hát így jártunk, és most itt ülök a fonnyadt eperrel, és nem kell senkinek, ezért sírok, mert nincs nekünk olyan hűtőkamionunk, amivel szállítani lehet, csak egy rossz buszunk, azzal is volt szenvedés, sok, még a motort is ki kellett cserélni benne, ezt mesélem a bácsinak, mert vevő sehol, a bácsi meg mondja, hogy ne sírjak, van neki egy fia, annak egy autóba való hűtője, van neki légkondija, azt eladja nekünk, ezt mondta, és én nagyon megörültem, hogy lenne hűtés a buszban, hát 150 ezerbe kerülne, annyit kér érte a bácsi, vagyis a bácsi fia, nem tudtam erre mit mondani, csak hogy megkérdezlek, úgy mondtam, megkérdezem keresztanyámat, mert nekünk nincs félretéve pénz, tudom én, hogy mindig mondod, hogy félre kell tenni,
de nincs félretéve, mert mindig jön valami,
mindig lesz valami baj, minket üldöz a baj, hát mondod, hogy írjam fel, hogy mi mennyibe kerül, meg számoljuk ki, de mit számoljak rajta, ha jön a baj, már úgyis késő, azért persze felírom majd, majd fel fogom írni, mindent fel fogunk írni, amit csak költünk, ahogy mondod, a túró rudit is fel fogom írni, a cigarettát is, csak most azért kéne ez a pénz, mert ez a hűtő nagyon jó volna, már ha ez a hűtő megvolna, kettőt is fordulhatnánk, és akkor vissza tudnám fizetni, mert tiszta szívemből mondom, hogy vissza akarom fizetni, mindent, mindent, mert jó voltál hozzánk, tudom én, hogy már felnőtt vagyok, mondtad már, hogy felelősséget vállalni, tudom én, hogy észből kell, csak elönt a sírás, elfog, elönt, és nem tudok megszólalni sem, de ez a bácsi megszánt, és kiderült, hogy pont volna neki egy eladó hűtője, nem tettünk félre, tudom én, kellett volna spórolni, de nem lehetett, mert a túró rudit is csak egy héten kétszer veszem meg, és annak az árából hogy jött volna ki ez a hűtő, és ha a hűtő meglesz, kétszer fordulunk, és visszajön az a pénz, visszajön, hidd el, meglesz, és megadok mindent, ahogy megígértem, megadom, akármi lesz, csak ha ez a hűtő meglenne, és vihetnénk a zöldségeshez, meg a piacra is, akkor bejönne hamar, bejönne, elindulna már ez az üzlet, vinném én szépen, dolgozok én, dolgozok akárhány órát, csak menjen, csak jussunk már előbbre, csak ez jár a fejemben, jussunk már előbbre.
