Asko Sahlberg Ők című regényének történet egy vidéki birtokon játszódik, középpontjában egy testvérpár áll, akiket szembeállít egymással a háború és a szerelem. A tékozló fiú motívuma mellett fontos szerepet kap a természet, és az anya, aki fájdalommal figyeli fiai megátalkodott harcát. „A rendkívül sűrű, sötét atmoszférájú szövegben a családi titkok mindent és mindenkit tönkretesznek, de az összeomglás talán a tisztázás és az újrakezdés esélyét is megteremtheti” – írtuk korábbi kritikánkban, melyben a regény (ITT bele is olvashatsz) balladaiságát, történelmi hátterét és a benne rejlő csendek jelentőségét is boncolgattuk. Nemrég pedig alkalmunk nyílt a kötet finn származású, de 1996 óta Svédországban élő szerzőjének feltenni kérdéseinket háborúról, irodalmi hatásokról, többszólamúságról és arról, a család inkább börtön vagy menedék.
Sokak szerint Ők című regénye több szempontból hasonlít egy Shakespeare-drámához. Egyetért ezzel? Hatással voltak önre az angol drámaíró műveinek nagy konfliktusai?
A regényen valóban érezhető Shakespeare hatása, de ennél is fontosabb William Faulkneré. Ha csak egy kedvencet kellene választanom a világirodalomból, az biztosan Faulkner lenne. Munkássága egyenetlen ugyan, de a legjobb formájában zseniális elbeszélő volt. Az angol drámairodalom hagyománya erősen befolyásolta a nyugati prózát, ami Faulkner munkásságában is megmutatkozik, és ezért valószínűleg az én műveimben is.
Regényének hátterében a 18. századi orosz–svéd háború áll. Mit gondol, az, hogy Oroszország ismét háborúban áll, megváltoztatja műve fogadtatását? Mi a véleménye a most zajló orosz–ukrán háborúról?
Természetesen elkeserít.
Nem tudom, hogy a regényem a jelenlegi események tükrében újraértelmezhető-e, de az ukrajnai háborúval kapcsolatos véleményem egyértelmű. Sokszor gondoltam az 1930-as évek európai eseményeire és arra a hibára, amelyet Európa akkor Németországgal kapcsolatban elkövetett. Putyint már egy évtizeddel ezelőtt meg kellett volna állítani, és most itt az ideje, hogy Európa kijavítsa a hibáit, amelyekért már így is hatalmas árat fizettünk.
A könyvben a csend ugyanolyan hangosan szól, mint a szavak. Hogyan alakította ki ezt a kommunikációs formát, amelyben a kimondatlan dolgokon van a legnagyobb hangsúly?
A csend a szavak szülőanyja.
Véleményem szerint a fikció gyakran túlzottan is a párbeszédre összpontosít, pedig néha éppen a kimondatlan dolgok a legfontosabbak.
Ez nem könnyű feladat egy írónak, de úgy gondolom, hogy az olvasó profitál egy ilyen technikából, mert több teret ad a befogadó saját kreatív értelmezésének.
Minden fejezet egy másik szereplő szemszögéből íródott, így az olvasók csak a teljes igazság töredékeit ismerhetik meg. Mi ihlette ezt a többszólamú szerkezetet, és milyen hatást remélt tőle?
Könnyű felismerni Faulkner nagyszerű, Míg fekszem kiterítve című regényét az én művem hátterében. Nem is próbáltam ezt elrejteni, éppen ellenkezőleg, ez egyfajta tisztelgés Faulkner előtt. A technika előnye a hagyományos egyes szám első személyű elbeszélővel vagy egyetlen főszereplő nézőpontjának alkalmazásával szemben, hogy az olvasó könnyen megérti az események viszonylagosságát és különféle értelmezési lehetőségeit.
A regényben szereplő csődör az egyik legfontosabb hős, aki Henrik belső világát szimbolizálja, egyben a fogság és a szabadság metaforájává is válik. Hogyan született meg ez a szimbólum az írás során, és miért éppen egy fekete lovat választott a szabadság ábrázolására?
A lónak háromféle funkciója van a történetben: a tulajdonjogot, a szabadságot és az érettséget szimbolizálja. Jellemző ránk, hogy kívülről nézzük magunkat, és ehhez erős szimbólumot és kifejezést keresünk. A ló egyébként váratlanul jelent meg az írás folyamatában, és nagyobb szerepet kapott, mint amit előre sejthettem.
De ez is csak azt mutatja, hogy egy írónak néha szerencsére is szüksége van.
A sivár természeti környezet mintha tükrözné a szereplők belső ürességét és küzdelmeit. Ön szerint a természet is egyfajta szereplő a regényben? Ez az érzelmi tükröződés szándékos volt?
Karrierem elején kezdtem el a természet ábrázolását az emberi elme leírásának eszközeként használni. A kérdés az, hogy érzelmeink hogyan befolyásolják azt, ahogy a környezetünket látjuk. Tehát az a fontos, hogy boldogok vagyunk-e vagy depressziósak, amikor esik az eső, fúj a szél vagy hullanak a levelek a fákról.
Ugyanaz az utca lehet gyönyörű vagy lehangoló, attól függően, hogy épp milyen hangulatban vagyunk.
Ezért inkább leírom egy regény szereplőjének a környezetével kapcsolatos benyomásait, érzelmeit, mint hogy ügyetlenül leírjam például, hogy dühös.
A regényben a család zárt struktúraként jelenik meg, ahol a múltbeli sebek és a hallgatás fogságában élnek a szereplők. Ön szerint a család inkább menedék vagy börtön ebben a történetben?
Az emberek nagyon ritkán igazán szabadok; bizonyos értelemben mindannyian egymás foglyai vagyunk, jóban-rosszban. Ez gyakran életünk megváltását és központi tartalmát képezi, de tragédiákhoz is vezethet, mint a már említett Shakespeare drámáiban.
Egyik karaktere sem tisztán jó vagy gonosz – mindegyiknek megvan a maga igazsága, a maga terhe. Fontos volt, hogy elkerülje a fekete-fehér karakterábrázolást?
Ha van valami, amit utálok, az a fekete-fehér.
Meg kell tanulnunk látni a szürke összes árnyalatát, még a szélsőséges esetekben is.
Lehetséges-e megérteni egy kegyetlen diktátort vagy egy könyörtelen sorozatgyilkost? Lehetségesnek kell lennie, de ez nem jelenti azt, hogy helyeselnénk azokat a dolgokat, amiket tesz. Az író egyik legfontosabb feladata, hogy segítse az olvasót látni és elfogadni a szürke különböző árnyalatait.
Az Ők rendkívűl sűrű, tömör szöveg, nincs benne felesleges szó. Ez a minimalista stílus minden művére jellemző, vagy kifejezetten ehhez a történethez igazította?
Még a pályám elején döntöttem úgy, hogy a legkülönbözőbb technikákkal kísérletezek majd, és minimalista, valamint barokk módon terjedelmes szövegeket is írtam. Ebben a konkrét esetben nem kellett eldöntenem, hogy milyen technikát alkalmazok, mert ez magától értetődően alakult ki, a történetből, annak kereteiből nőtt ki. Ebben az esetben a minimalista technika választása nyilvánvalónak tűnt, bár a tudatfolyammal való kombinálása nem volt teljesen problémamentes. Egy ilyen rövidebb terjedelmű mű technikailag sokszor nagyobb kihívást jelenthet, mint például egy nagy történelmi regény.
Az Ők történelmi háttere mélyebb identitáskérdéseket vet fel a finn és a svéd kultúra között. Hogyan viszonyul ehhez a kulturális kettősséghez a saját életében, és hogyan befolyásolja ez az írásait?
Ez izgalmas kérdés, mert éppen Svédországba költözésem után lettem igazán finn író. Kapcsolatom a saját nyelvemmel ekkor vált intenzívebbé, egyértelműbben része lett az identitásomnak. Ezzel egy időben érdeklődni kezdtem a múlt, Finnország és Svédország mintegy 700 éves közös történelme iránt.
Amikor öt regényt írtam a svédországi finnek életéről, nemcsak magamról írtam, hanem, úgy gondolom, a bevándorlókról is általánosságban. Lehet, hogy nevetségesnek tűnik, de amikor az elmúlt években az ókori Rómával foglalkoztam, saját szememmel láttam egy multikulturális társadalmat, amely szinte megegyezett a mai országok, köztük Svédország társadalmával.
Nyitókép forrása: Wikipedia
