Nemrég számoltunk be róla, hogy holtan találták a hajóján az 58 éves Alexandra Fröhlich német bestsellerírót, a hatóságok gyilkosság miatt nyomoznak. Nem ő az egyetlen azonban az irodalomban, aki erőszakos halált halt. A történelem során több alkotó is emberölés áldozata lett, néhányukra akár az irodalomórákról is emlékezhetünk.
Christopher Marlowe
Shakespeare kortársa és riválisa volt. A halála már a korban is botrányt okozott, részben a körülményei miatt, részben pedig mert Marlowe a saját korában sikeres, elismert szerzőnek számított. Összeesküvés-elméletek sora született arról, hogyan halt meg valójában. A halála előtti időszakban a neve összefüggésbe került a protestáns menekültek ellen uszító falragaszokkal, így eleinte azt gondolták, ebben az ügyben játszott szerepe okozta a halálát.
A haláláról szóló vizsgálati jegyzőkönyv mindössze 1925-ben került elő, így évszázadokig folytak a találgatások.
A következő verziók léteztek halála okára: szeretőjének, Thomas Walsinghamnek a felesége féltékeny lett rá, ezért megölette; szeretőjének szolgája féltékeny lett rá, ezért megölte; szeretőjének nagybátyja, a királynő kémfőnöke attól félt, kikotyog róla valamit, ezért eltette láb alól; magas rangú hivatalnokok ölették meg, hogy ne leplezhesse le őket, mint ateistákat; esetleg maga a királynő gyilkoltatta meg, mert ateista volt; véletlenül ölték meg, miközben egy tartozás megfizetésére akarták rávenni.
Más verziók szerint nem is halt meg, csak forró lett a lába alatt a talaj, és a saját halálát megrendezve lelépett.
A vizsgálati jegyzőkönyv szerint egy vita tettlegességig fajult, ahol az egyik társa szemen szúrta a költőt, aki azonnal meghalt. A testét jelöletlen sírba temették, a gyilkosa pedig egy hónap múlva önvédelemre hivatkozva szabadult. Természetesen a hivatalos papírok előkerülése óta azok szinte valamennyi állítását megkérdőjelezték, így összességében máig rejtély, hogyan és miért kellett meghalnia Marlowe-nak, akiről még azt is állították, hogy valójában ő írta Shakespeare műveit. Darabjait, mint a Doctor Faustus vagy A máltai zsidó, a Dido, Karthágó királynője vagy A párizsi mészárlás gyakran játszották, sőt, a kortársaira is nagy hatást gyakorolt. Merített tőle Shakespeare is. Ráadásul épp egyidősek is voltak Shakespeare-rel, mindketten 1564-ben születtek.
Alekszandr Szergejevics Puskin
Az orosz költő, író, drámaíró legismertebb alakjához, Anyeginhez mérten lelte halálát. 1837-ben sokasodtak a botrányok Puskin körül. Folyamatosan nőttek az adósságai, feleségéről pedig olyan pletykák terjedtek, hogy viszonyt folytat Georges-Charles de Heeckeren d'Anthès-nel, egy francia kalandorral. Más verziók szerint maga az állítólagos szerető terjesztette a nőt befeketítő híreket.
Puskin párbajban akart elégtételt venni a felesége becsületéért.
A konfliktust többen is próbálták megoldani és kibékíteni a feleket, végül azonban pisztolypárbajra került sor 1837. január 27-én.
Először d’Anthès sütötte el a fegyverét és a csípőjén találta el a költőt, a lövedék a hasába hatolt halálosan megsebesítve Puskint. Az, hogy ilyen szokatlanul alacsonyan találták el, felvetette a lehetőségét, hogy csak véletlenül sült el a fegyver, esetleg nem célzott lövés volt. Puskin lövése csak könnyebb sérülést okozott a francia férfi karján. Puskin két nap után belehalt a sérüléseibe.
Joy Adamson
Joy Adamson természetvédő az afrikai vadvilágról, elősorban az oroszlánokról és a gepárdokról írt könyveiről ismert. 1960-ban jelent meg az Oroszlánhűség, majd az Elza és kölykei, 1969-ban pedig A pettyes szfinx. Adamson Friederike Victoria Gessner néven született 1910-ben, Sziléziában. 1939-ben telepedett le Kenyában. 1944-ben férjhez ment George Adamson brit vadőrhöz. Együtt nevelték fel, majd engedték vissza a vadonba egy oroszlán árván maradt kölykét, Elzát. A kisoroszlánról és annak kölykeiről írt könyvei hatalmas sikert értek el. A kötetekből film is készült:
1980-ban, néhány héttel a 70. születésnapja előtt az asszisztense találta meg az asszony holttestét, és a helyszín alapján azt hitte, egy oroszlán végzett Adamsonnal. Ez jelent meg a híradásokban is.
A boncolás során azonban kiderült, hogy a sérülései nem állattól származtak.
A gyilkosságért Paul Nakware Ekait, a nő egy korábbi alkalmazottját ítélték el. 1989-ben Adamson özvegye is gyilkosság áldozata lett, amikor turistákat próbált megmenteni a rájuk támadó vadorzóktól.
Harry Horse
Az angol gyerekkönyvíró és illusztrátor, akit itthon a Kisnyuszi-köteteiről ismerhetünk, 1960-ban született Richard Horne néven. A férfire és feleségére 2007. január 10-én találtak rá, ahogy egymást átölelve feküdtek skóciai otthonukban. Mindkettőjüket vágott sebek borították, sőt, a pár kutyáját és macskáját is leszúrták. A férfi feleségénél sclerosis multiplexet állapítottak meg, a halála idejére tolószékbe kényszerült.
A házaspár halálára több verzió is létezik. Eleinte gyilkosság-öngyilkosság megállapodásnak tartották az esetet, ahol a férfi, aki nem bírta nézni felesége szenvedését, túladagolta a nő fájdalomcsillapítóit, majd amikor ez nem működött, késsel végzett vele, a háziállataikkal és magával. Egy másik verzió szerint a férfi drog hatása alatt közel 30 késszúrással végzett az asszonnyal, majd magát is megsebesítette, és megvárta, amíg elvérzett. Olyan elképzelés is létezik, hogy valójában mindketten gyilkosság áldozatai lettek, mert a lakásuk ajtaját nyitva találták.
Helen Bailey
Helen Bailey, a Topaz gyerekkönyvek szerzőjének eltűnését 2016 áprilisában jelentette be élettársa, Ian Stewart. Az 51 éves Bailey-t április 11-én látták utoljára, amint kedvenc tacskóját sétáltatta.
A férfi azt állította, hogy Bailey hagyott egy üzenetet, hogy „térre van szüksége" és Boris nevű kutyájával elvonul egy időre a vidéki házukba.
Hamarosan kiderült azonban, hogy soha nem érkezett meg. A rendőrség három hónapig kutatott eredménytelenül, míg végül a nő saját birtonkán, a garázsa alatti emésztőgödörben bukkantak emberi maradványokra. A gyanú hamar az élettársra terelődött. Ő azt állította, hogy az írónő első férjének két üzlettársa rabolták el Bailey-t, őt pedig megzsarolták, ezért is nem szólt a rendőrségnek.
A vizsgálatok azonban kimutatták, hogy a férfi hetek óta folyamatosan mérgezte a nőt, mielőtt április 11-én végül megfojtotta egy párnával. A nő kutyájával is végzett és a tetemét a gazdája mellé rejtette. Stewart feltehetően azért ölte meg a nőt, hogy megszerezze annak közel 4 millió fontra rúgó vagyonát, illetve a 20 könyvéből befolyó további jogdíjakat.
A bíróság mindössze hét hét után kimondta Ian Stewart bűnösségét, és 34 év börtönbüntetésre ítélte. Helen Bailey első férje halála után egy gyásszal foglalkozó közösségben találkozott Ian Stewarttal, akinek felesége 2010-ben epilepsziás rohamot kapott a házuk kertjében. A rendőrség ezután újravizsgálta a férfi első feleségének halálát is.
