A szétszakított menekült családokról mesél az Elveszett gyerekek archívuma

A szétszakított menekült családokról mesél az Elveszett gyerekek archívuma

Donald Trumpnak nem sikerült felhúznia a falat az Egyesült Államok és Mexikó határára, de az illegális határátlépőkkel szemben így is zéró toleranciát hirdetett. Ezen a téren a legnagyobb botrányt azzal a rendelkezésével okozta, ami alapján az országba érkező családok gyerekeit és szüleit szétválasztották, és más befogadóállomásra vitték őket. Nem mintha korábban sokkal kegyelmesebb lett volna a rendszer: Barack Obama ciklusai során rekordszámú bevándorlót utasítottak ki az országból. A bevándorlási hivatal működését többször is testközelből figyelte a mexikói származású Valeria Luiselli: akkor is, amikor zöldkártyáért folyamodott és akkor is, amikor New Yorkban önkénteskedett menekülteknek tolmácsolva. Élményeiből előbb esszét írt, később pedig első angol nyelvű regényét – ez lett a már magyarul is olvasható Elveszett gyerekek archívuma, amely most a hét könyve. 

Benedek Márton | 2020. november 02. |

New Yorkból indulunk, név nélküli főhőseinkkel, az apával, az anyával, és a korábbi kapcsolataikból fogant fiúval és lánnyal, és Arizonába tartunk, az utolsó talpon maradt törzs, az apacsok egykori földjére. Az apát leginkább a híres törzsfőnök, Geronimo sírja izgatja, az anyát pedig a határ mentén elveszett gyerekek sorsa, és abban is reménykedik, hogy valahogy nyomára jut annak a két kislánynak, akinek az anyját a saját lánya iskolájából ismeri. 

A két kislány azért vállalta a szökést Mexikóból, hogy végre újra együtt legyenek az anyjukkal.

Valeria Luiselli
Elveszett gyerekek archívuma
Ford.: Mesterházi Mónika, Magvető, 2020, 448 oldal

A két kislány története azért is fontos, mert nem légből kapott: Luiselli valóban dolgozott egy menekült testvérpár ügyén, akiknek sok más menekült gyerekhez hasonlóan a gallérjukba varrták a már az Egyesült Államokban tartózkodó rokon telefonszámát. De nemcsak ez a szál önéletrajzi ihletésű a regényben, maga a családi autótúra is az, ezt konkrétan 2014-ben tette meg az író a családjával, és így a határmenti rádióállomások radikális hangja is feltehetőleg a valóságot tükrözi. Persze ma már sajnos nem kell kitalálni, hogy valakik valahol a menekülteket illegális idegeneknek nevezik. (Luiselli az idegenrendészeti eljárásokon szerzett tapasztalatai alapján írta meg az említett esszéjét, ami a menekülteknek feltett kérdésminta után kapta a Tell Me How It Ends: An Essay in 40 Questions címet.) 

Az utazás során mindig központi kérdés, hogy mit hallgat a család, híreket, zenét vagy hangoskönyvet, de a hang és a hallgatás már eddig is átszőtte az életüket: az apa és az anya egy olyan projekt során ismerkedett meg, amiben New York összes hangját kellett rögzíteni. A város összes beszélt nyelvét, a taxisok káromkodását, prédikációkat, a játszóterek hangját, a kassza csörgését és így tovább. A közös munka azonban hamarosan véget ér, kapcsolatuk pedig társas magánnyá kezd alakulni. Így indulnak útnak, együtt, külön célokkal, ám ugyanolyan dokumentarista, archiváló, riporteri magatartással. 

Az archiválás átszövi az egész regényt, nem is fejezetek vannak benne, hanem “dobozok”, amik azt a hét dobozt jelölik, amelyeket a család visz magával.

(Ezek egyben a regény kvázi bibliográfiáját is rejtik.) Az egyikben, az anya dobozában van egy könyv, a fiktív író Ella Camposanto műve, Az elveszett gyerekek elégiái, egy történet, amit szinte az elejétől a végéig olvasunk mi is. Valamikor a távoli jövőben gyerekek tartanak benne valahonnan valahova, a nyelvezet szerint valószínűleg Dél-Amerikából északra. Bestiának hívják például a vonatot, és ezt a kifejezést használják a dél-amerikai menekültek arra a járatra, amivel az Államokba igyekeznek Mexikón keresztül.

Ahogy látható, az Elveszett gyerekek archívumában a valódi események, az önéletrajzi elemek és a fikció keverednek a fikcióval, ráadásul tele van rengeteg jelölt és jelöletlen vendégszöveggel, parafrázissal; minden utal valamire.

A hangoskönyvek, a dalszövegek (az ötéves lány Janis Joplin-rajongó, de ez csak apró érdekesség, ami igazán hangsúlyos, az David Bowie és a Space Oddity), a megidézett irodalmi szövegek is beépülnek a regénybe, ahogy a szerző írja a jegyzetek között: “Korábbi munkáimhoz hasonlóan részben az Elveszett gyerekek archívuma is különféle szövegek és más, nem szöveges források dialógusának eredménye.” (Nem szöveges források, mint térképek vagy Polaroid-fényképek.)

Az egyértelműen jelzett források és utalások (Susan Sontagtól Ezra Poundig, Jack Kerouac-tól Cormac McCarthyig) mellett van olyan szerző, akinek bár végig érezni a hatását, de csak említés szintjén jelenik meg, mint Roberto Bolano, és ott van W.G. Seebald, az emlékezet kutatója és az emberi pusztítás elégikus krónikása, akinek még a nevét sem látjuk, de szerintem az ő munkássága nélkül az Elveszett gyerekek archívuma sem született volna meg. Jó, nem olyan merész ezt mondani, hiszen az ő hagyatékából sajtó alá rendezett kötetének címe az, hogy Campo Santo. (De mivel ez a könyv olyan, amilyen, miért ne állhatna más is a háttérben, hiszen a camposanto azt is jelenti olaszul és spanyolul, hogy temető, de nyilván nem a legelterjedtebb szóhasználatban.)

Technikailag tehát az intertextualitás, tartalmilag a címben szereplő elveszett gyerekek játsszák a főszerepet.

Ők a gyerekek keresztes hadjáratának gyerekei; ők az arizonai sivatagban étlen-szomjan menetelő gyerekek; ők az indián családok kiirtott gyerekei; és elveszett gyerekek az apa és az anya gyerekei is. Utóbbiakat jobban is megismerjük, amikor a könyv első része és az anya narrációja után a fiú veszi át az elbeszélő szerepét. Innentől aztán csak még jobban magába bonyolódik a történet és a szöveg, a múlt és a jelen, ami végül egy irgalmatlanul hosszú mondatban csúcsosodik ki – és ezt az élményt meg is hagynám a jövőbeli olvasónak.

Valahol azt olvastam nemrég, hogy ma már szinte sehol sem írják le, hogy posztmodern. De nincs mit tenni,

Valeria Luiselli regénye tele van posztmodern manőverekkel, és emiatt kényesebb anyag is egy hagyományosabb szövegnél, de izgalmasabb is.

A szereplők nagyon emberiek, és néha kifejezetten szórakoztatók, de egy pillanatig sem feledjük, hogy ez egy nagyon komor és vészjósló korrajz, messze tőlünk, de mégsem túl távol. 

Olvass minket e-mailben is!

  • Személyes ajánló a legérdekesebb tartalmainkról!
  • Extra tartalom csak feliratkozóknak!
  • Így biztosan nem maradsz le a legfrissebb könyves hírekről!
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

A bevándorlók az új évezred rabszolgái

...
Nagy

A remény rabjai: 5+1 könyv a bevándorlásról

...
Nagy

A menekültek helyzetére akarta felhívni a figyelmet, ehelyett az év botránykönyve lett az Amerika földje

Az idei év egyik legnagyobb botránykönyve egyértelműen Jeanine Cummins menekülttémában írt regénye, az Amerika földje. A mexikói kartellek elől menekülő anya és fia tragikus története jó céllal íródott, ennek ellenére kiborította a latin-amerikai írókat, akik tiltakozásokat szerveztek a könyv ellen. 

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Vajon megváltoztatja-e az embert, ha napi kapcsolatban van a halállal?

Vajon nem veszítünk el valami létfontosságút azáltal, hogy az életünkben rejtve hagyjuk a halált? Hayley Campbell olyan emberekkel készített éleslátó és őszinte interjúkat, akiknek az elmúlás a mestersége. Olvass bele!

...
Zöld

Harari az AI-ról: Soha ne idézz meg olyan erőt, amit nem tudsz irányítani

Felejtsd el a hollywoodi képsorokat az utcákon randalírozó, fegyveres robotokról, az AI valósága sokkal veszélyesebb – figyelmeztet az izraeli történész és író Harari az új könyvében, amiből a Guardian közölt exkluzív részletet.

...
Zöld

A fantáziád segít a legtöbbet az ökológiai válság ellen - Olvass bele a Világelejébe!

Folyton reménytelen elemzésekkel találkozol? Olvasnál már végre valami lelkesítőt is az ökológiai válság kapcsán? Mutatunk egy részletet.

Hírek
...
Beleolvasó

Európa bűnrészes számos menekült halálában – Olvass bele Timothy Garton Ash új könyvébe!

...
Hírek

Pedro Almodóvar: A fikció kell az élethez, hogy elviselhető maradjon

...
Szórakozás

A tökéletes pár írója úgy érzi, fantasztikus sorozat készült a könyvéből

...
Nagy

Agatha Christie vagy Tüdős Klára ‒ 4 könyv példaadó női sorsokról

...
Hírek

Gillian Anderson 174 nő szexuális vágyairól írt könyvet

...
Nagy

Ki volt Claire Clairmont, Byron gyermekének anyja?

Olvass!
...
Beleolvasó

Hazatalálsz a gyökereidhez Tokióban, ha a nagyszüleiddel már nincs közös nyelvetek?

Dusapin regénye identitásról, nyelvről és családi bűntudatról mesél egy vibráló, csupa neon Tokió inszomniás nyarán. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Oscar nem gondolta volna, hogy a lányokkal vigyáznia kell. Aztán jött a cancel culture - Olvass bele!

Virginie Despentes, a francia irodalom punk provokátora ezúttal a #MeToo mozgalom, az internetes zaklatás, a cancel culture és a francia társadalom viszonyát boncolgatja.

...
Beleolvasó

Hintázó tyúk és bájos malacok derítik fel a rideg lengyel napokat - Olvass bele Martyna Bunda regényébe!

Martyna Bunda Észak-Lengyelországban játszódó regényében rövidebb anekdotikus fejezetek füzérén keresztül vezet minket a negyvenes évektől a hetvenes évek közepéig egy jellegzetes kelet-közép-európai történeten. Olvass bele!

Polc

Knausgard az öröklét farkasaival ered a halhatatlanság nyomába

...

A székely időutazó, a megbicskázott regényszerkezet meg a rütyü

...

Egy mai fotelfilozófus sem ér többet egy középkori hóhérnál

...

"A tested története vádirat a politikatörténet ellen" - 5 idézet a hét könyvéből: Akik megölték az apámat

...