A szétszakított menekült családokról mesél az Elveszett gyerekek archívuma

A szétszakított menekült családokról mesél az Elveszett gyerekek archívuma

Donald Trumpnak nem sikerült felhúznia a falat az Egyesült Államok és Mexikó határára, de az illegális határátlépőkkel szemben így is zéró toleranciát hirdetett. Ezen a téren a legnagyobb botrányt azzal a rendelkezésével okozta, ami alapján az országba érkező családok gyerekeit és szüleit szétválasztották, és más befogadóállomásra vitték őket. Nem mintha korábban sokkal kegyelmesebb lett volna a rendszer: Barack Obama ciklusai során rekordszámú bevándorlót utasítottak ki az országból. A bevándorlási hivatal működését többször is testközelből figyelte a mexikói származású Valeria Luiselli: akkor is, amikor zöldkártyáért folyamodott és akkor is, amikor New Yorkban önkénteskedett menekülteknek tolmácsolva. Élményeiből előbb esszét írt, később pedig első angol nyelvű regényét – ez lett a már magyarul is olvasható Elveszett gyerekek archívuma, amely most a hét könyve. 

Benedek Márton | 2020. november 02. |

New Yorkból indulunk, név nélküli főhőseinkkel, az apával, az anyával, és a korábbi kapcsolataikból fogant fiúval és lánnyal, és Arizonába tartunk, az utolsó talpon maradt törzs, az apacsok egykori földjére. Az apát leginkább a híres törzsfőnök, Geronimo sírja izgatja, az anyát pedig a határ mentén elveszett gyerekek sorsa, és abban is reménykedik, hogy valahogy nyomára jut annak a két kislánynak, akinek az anyját a saját lánya iskolájából ismeri. 

A két kislány azért vállalta a szökést Mexikóból, hogy végre újra együtt legyenek az anyjukkal.

Valeria Luiselli
Elveszett gyerekek archívuma
Ford.: Mesterházi Mónika, Magvető, 2020, 448 oldal

A két kislány története azért is fontos, mert nem légből kapott: Luiselli valóban dolgozott egy menekült testvérpár ügyén, akiknek sok más menekült gyerekhez hasonlóan a gallérjukba varrták a már az Egyesült Államokban tartózkodó rokon telefonszámát. De nemcsak ez a szál önéletrajzi ihletésű a regényben, maga a családi autótúra is az, ezt konkrétan 2014-ben tette meg az író a családjával, és így a határmenti rádióállomások radikális hangja is feltehetőleg a valóságot tükrözi. Persze ma már sajnos nem kell kitalálni, hogy valakik valahol a menekülteket illegális idegeneknek nevezik. (Luiselli az idegenrendészeti eljárásokon szerzett tapasztalatai alapján írta meg az említett esszéjét, ami a menekülteknek feltett kérdésminta után kapta a Tell Me How It Ends: An Essay in 40 Questions címet.) 

Az utazás során mindig központi kérdés, hogy mit hallgat a család, híreket, zenét vagy hangoskönyvet, de a hang és a hallgatás már eddig is átszőtte az életüket: az apa és az anya egy olyan projekt során ismerkedett meg, amiben New York összes hangját kellett rögzíteni. A város összes beszélt nyelvét, a taxisok káromkodását, prédikációkat, a játszóterek hangját, a kassza csörgését és így tovább. A közös munka azonban hamarosan véget ér, kapcsolatuk pedig társas magánnyá kezd alakulni. Így indulnak útnak, együtt, külön célokkal, ám ugyanolyan dokumentarista, archiváló, riporteri magatartással. 

Az archiválás átszövi az egész regényt, nem is fejezetek vannak benne, hanem “dobozok”, amik azt a hét dobozt jelölik, amelyeket a család visz magával.

(Ezek egyben a regény kvázi bibliográfiáját is rejtik.) Az egyikben, az anya dobozában van egy könyv, a fiktív író Ella Camposanto műve, Az elveszett gyerekek elégiái, egy történet, amit szinte az elejétől a végéig olvasunk mi is. Valamikor a távoli jövőben gyerekek tartanak benne valahonnan valahova, a nyelvezet szerint valószínűleg Dél-Amerikából északra. Bestiának hívják például a vonatot, és ezt a kifejezést használják a dél-amerikai menekültek arra a járatra, amivel az Államokba igyekeznek Mexikón keresztül.

Ahogy látható, az Elveszett gyerekek archívumában a valódi események, az önéletrajzi elemek és a fikció keverednek a fikcióval, ráadásul tele van rengeteg jelölt és jelöletlen vendégszöveggel, parafrázissal; minden utal valamire.

A hangoskönyvek, a dalszövegek (az ötéves lány Janis Joplin-rajongó, de ez csak apró érdekesség, ami igazán hangsúlyos, az David Bowie és a Space Oddity), a megidézett irodalmi szövegek is beépülnek a regénybe, ahogy a szerző írja a jegyzetek között: “Korábbi munkáimhoz hasonlóan részben az Elveszett gyerekek archívuma is különféle szövegek és más, nem szöveges források dialógusának eredménye.” (Nem szöveges források, mint térképek vagy Polaroid-fényképek.)

Az egyértelműen jelzett források és utalások (Susan Sontagtól Ezra Poundig, Jack Kerouac-tól Cormac McCarthyig) mellett van olyan szerző, akinek bár végig érezni a hatását, de csak említés szintjén jelenik meg, mint Roberto Bolano, és ott van W.G. Seebald, az emlékezet kutatója és az emberi pusztítás elégikus krónikása, akinek még a nevét sem látjuk, de szerintem az ő munkássága nélkül az Elveszett gyerekek archívuma sem született volna meg. Jó, nem olyan merész ezt mondani, hiszen az ő hagyatékából sajtó alá rendezett kötetének címe az, hogy Campo Santo. (De mivel ez a könyv olyan, amilyen, miért ne állhatna más is a háttérben, hiszen a camposanto azt is jelenti olaszul és spanyolul, hogy temető, de nyilván nem a legelterjedtebb szóhasználatban.)

Technikailag tehát az intertextualitás, tartalmilag a címben szereplő elveszett gyerekek játsszák a főszerepet.

Ők a gyerekek keresztes hadjáratának gyerekei; ők az arizonai sivatagban étlen-szomjan menetelő gyerekek; ők az indián családok kiirtott gyerekei; és elveszett gyerekek az apa és az anya gyerekei is. Utóbbiakat jobban is megismerjük, amikor a könyv első része és az anya narrációja után a fiú veszi át az elbeszélő szerepét. Innentől aztán csak még jobban magába bonyolódik a történet és a szöveg, a múlt és a jelen, ami végül egy irgalmatlanul hosszú mondatban csúcsosodik ki – és ezt az élményt meg is hagynám a jövőbeli olvasónak.

Valahol azt olvastam nemrég, hogy ma már szinte sehol sem írják le, hogy posztmodern. De nincs mit tenni,

Valeria Luiselli regénye tele van posztmodern manőverekkel, és emiatt kényesebb anyag is egy hagyományosabb szövegnél, de izgalmasabb is.

A szereplők nagyon emberiek, és néha kifejezetten szórakoztatók, de egy pillanatig sem feledjük, hogy ez egy nagyon komor és vészjósló korrajz, messze tőlünk, de mégsem túl távol. 

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

A bevándorlók az új évezred rabszolgái

...
Nagy

A remény rabjai: 5+1 könyv a bevándorlásról

...
Nagy

A menekültek helyzetére akarta felhívni a figyelmet, ehelyett az év botránykönyve lett az Amerika földje

Az idei év egyik legnagyobb botránykönyve egyértelműen Jeanine Cummins menekülttémában írt regénye, az Amerika földje. A mexikói kartellek elől menekülő anya és fia tragikus története jó céllal íródott, ennek ellenére kiborította a latin-amerikai írókat, akik tiltakozásokat szerveztek a könyv ellen. 

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Legendás, ismeretlen, regényes, sétálós – 10+1 új könyv a 150 éves Budapestről

Budapest 150 éves születésnapján a város sokszínűségét és sokféleségét hangsúlyozva válogattunk össze róla szóló, (egy kivételével) friss kiadású könyveket. Vessz el az ismeretlen ismerős Budapesten!

...
Zöld

A hagyománytisztelet egy iszonyú gyorsan változó világban öngyilkos stratégia

Az ember vége, a természet esélye című új könyve apropóján Jordán Ferencet népességcsökkentésről, az ember rendmániájáról, visszavadításról, hibás fókuszról és a kötet zavarba ejtő címéről is kérdeztük. Interjú.

...
Zöld

Mennyi bort ittak Kolumbusz matrózai egy nap alatt?

Kitől szerzett Thomas Jefferson tokajit, és miként lendítette fel a borospohárbizniszt Jackie Kennedy? Kupa Enikő és Kovács Tibor Borgőzös évszázadok című könyvének kóstolóval egybekötött bemutatóján törpebirkákról és pillangókról is szó esett, megtudtuk továbbá, mit adtak a borisszáknak a németalföldiek.

ADVENT
...
Könyves Advent

Mister Morrsion állatlexikona megmutatja milyen változatos és gyönyörű az élővilág

A Mágikus állatok iskolája rajongói számára igazi csemege Mister Morrison állatlexikona, melyben minden tudnivalót összeszed az egyes állatokról. Olvass bele!

...
Könyves Advent

Megható, varázslatos, vicces – 10 karácsonyi gyerekkönyv az adventi hangolódáshoz

Karácsonyhoz közeledve 10 olyan gyerekkönyvet ajánlunk, melyek valamilyen módon kötődnek a kicsik által várva várt ünnephez.  

...
Könyves Advent

A Barátnőm, Anne Frank életigenlő memoár a veszteségről és a túlélésről

A kis Hannah Amszterdamban köt barátságot Anne Frankkal. Aztán 1942 júniusában, az egyre erősödő antiszemitizmus idején szétválasztják őket. Hannah Pick-Goslar szeretetteljes portréja a barátságról, a reményről és a bátorságról is szól. Olvass bele!

Hírek
...
Hírek

Meghalt Vajda Mihály

...
Zöld

Nanorobotok, deep fake és algoritmusok - diákoknak rendezett kiállítást a Neumann Társaság

...
Könyves Advent

Megható, varázslatos, vicces – 10 karácsonyi gyerekkönyv az adventi hangolódáshoz

...
Hírek

Ferenc pápa levelet írt a Nobel-díjas Jon Fossénak

...
Könyves Advent

Mister Morrsion állatlexikona megmutatja milyen változatos és gyönyörű az élővilág

...
Hírek

Megsemmisült Gáza városának legjelentősebb közkönyvtára

Olvass!
...
Beleolvasó

Borda Réka: Vesna Lemaic történeteiben nincs olyan, hogy mi és ők, csak mi, emberek

A Szívélyes fogadtatás novelláiból kirajzolódik az idegenségérzet, az akadozó kommunikáció, és a vágy arra, hogy valahogy megtaláljuk a helyünket a világban. Olvasd el az utószót, melyet Borda Réka írt a kötethez.

...
Zöld

Elon Musk gyerekkorában az erőszak része volt a fiatalok oktatásának

A könyv különleges betekintést nyújt Elon Musk sikereinek és kudarcainak történeteibe és soha nem látott közelségből vizsgálja meg, hogy Musk démonjai vajon zálogai-e az innovációnak és a kreativitásnak. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Hassan Preisler: Kaméleon vagyok, és lehetek bárki, akit csak kívánsz

A barna ember terhe eredetileg vitairatnak indult az integráció témájához, ám végül egyszerre lett magával ragadó self-fiction és fergeteges társadalmi szatíra, amelyet át- meg átsző a főhős szövevényes családtörténete. Olvass bele!

Polc

Ilyen az első magyar sorozatgyilkos az áldozatok, és nem a Netflix nézőpontjából

...

A "médiasztár pakit" csak addig éltetik, míg ki nem mondja a h-betűs szót

...

A Nobel-díjas Jon Fosse kisregénye tengerbe ejtett, profán evangélium

...

Irene Solà katalán falujában a legnagyobb bánat sem tudja felemészteni a reményt

...