Az (It, 1986)

Ez a több mint ezeroldalas monstrum a gyermeki egyszerűséget, ártatlanságot állítja szembe egy ősi, kozmikus és mérhetetlen gonosszal, ami cirka harmincévente végigsöpör egy Maine állambeli kisvárosban, hogy gyerekek hulláit hagyja maga után, aztán pedig nyomtalanul eltűnjön. Hét kölyök az 1950-es években megfejti a titkot, és elpusztítja a rémet, vagy legalábbis azt hiszik. Csaknem három évtizeddel később azonban ismét szembetalálják magukat Azzal. 1986 egyik legnagyobb, több díjra jelölt könyvsikere az ismeretlentől való zsigeri rettegést kombinálja a tipikus kisvárosi kedvesség és nyugalom illúziójának leleplezésével és az életeket formáló gyerekkori traumák torokszorító ábrázolásával. Ugyan mi lehet félelmetesebb egy kora tizenéves számára, mint egy gyilkos bohóc?

Állattemető (Pet Sematary, 1983)

Az Állattemető rendkívül egyszerű, és részben éppen ezért már-már mitikus erejű, tetszés szerint tanulságos vagy elrettentő rémmese. A felállás klasszikus: vannak szabályok, amiket az ember nem hághat át, helyek, ahová nem mehet, dolgok, amiket nem tehet, vágyak, amiknek nem engedhet. De az ember már csak ember, és természetéből adódóan kidülleszti a mellét, felszegi az állát, és azt mondja: csak azért is! Aztán nyilván ráfarag. Az orvos családapa sejti, hogy nem kellene kislánya döglött macskáját, majd pedig halálra gázolt kisfiát a közeli indiántemetőbe hantolnia, mégis ezt teszi. A porontyok visszatérnek, csak persze addigra már nem önmaguk. Az Állattemető a halál legyőzésének ambiciózus és naiv vágyát állítja szembe az ősi erőkkel való felelőtlen játszadozás borzalmas következményeivel.

Borzalmak városa (Salem’s Lot, 1975)

A másodikként megjelent King-regény az 1970-es évek egyik legfélelmetesebb horrora, a másik egyébként a Ragyogás. A Borzalmak városa a vámpírmítoszt modernizálja: vérszívói nem elvont, gótikus rémalakok elhagyatott, pókhálós kastéllyal és vállra borított palásttal, hanem felkavaróan emberi, alattomos szörnyetegek, akik Amerika szívében, egy álmos (és fantasztikusan ábrázolt), de sötét múltú kisvárosban terjesztik megállíthatatlan járványukat. Ebben a regényben jelent meg King első íróalteregója: a főhős egy mérsékelten sikeres szerző, aki inspirációért tér vissza szülőhelyére, az immár vámpíroknak otthont adó Jerusalem’s Lotba. A szerző Bram Stoker Drakulájának egyfajta újrameséléseként tekint a könyvre.

Carrie (Carrie, 1974)

King első publikált regénye vallási fanatizmusról, felnőtté válásról, az elmét és lelket torzító, beteg és abszurd otthonról szól. Egyfajta amerikai rémálom, amiben a szerencsétlen főhősnőnek természetesebb a tárgyak puszta akarattal való mozgatása, mint a számára felfoghatatlan és rettenetes menstruáció. A szerző egyik legrövidebb és legtragikusabb könyve a korától egyedülálló szabadossággal és vad közönségességgel fecskendezett friss vért a természetfeletti horrorok éppen aktuális divathullámába. King viszont nem szereti a Carrie-t, kiforratlannak tartja, sőt, pár oldal után ki is dobta a kéziratot, amit a felesége kapart ki a kukából, és vette rá, hogy fejezze be.

Christine (Christine, 1983)

A 17 éves nyomorult, lenézett, az iskolában nap mint nap puhára vert Arnie Cunningham élete akkor vesz pozitív fordulatot, amikor a birtokába kerül Christine, egy 1957-es, vörös-fehér Plymouth Fury. Az autó ugyanolyan pocsék állapotban van, mint új tulajdonosa: egy szánalmas, rozsdás roncs, amiből az következik, hogy mindkettejüknek szükségük van egymásra. Ja, igen, az autó él. És senki, de senki nem állhat kettejük közé. King a tinédzserkori dühöt, lázadást és világfájdalmat burkolja horrorba: Arnie a zavart tizenéves mintapéldája, remekül árnyalt és hiteles karakter, akinek Christine-nel való kapcsolata komplex és nehezen feldolgozható. Borzalmas és perverz, ugyanakkor gyöngéd és nosztalgiával, szeretettel teli.

Hasznos holmik (Needful Things, 1991)

Miután bő egy évtizedet töltött alkohol- és drogmámorban, a Hasznos holmik volt King első, józan életűként írt regénye. Hogy ennek van-e valami köze a nem kifejezetten szokványos tempóhoz, az rejtély, de tény, hogy King, aki nem egyszer több száz oldalt tölt a karakterek kibontásával, az atmoszféra megfestésével és a cselekmény felvezetésével, itt szinte már a legelején őrületes tempóval indít. Egy öreg, kereskedő úriember (egy démon, vagy talán az Ördög maga) érkezik King kedvenc fiktív kisvároskájába, Castle Rockba, és személyre szabott portékáival totális ölési tébolyba kergeti a lakosságot. A Hasznos holmikban talajvízként jönnek fel a mosolygós szomszédok közti régi sérelmek, és nyomukban az egész város fellángol. Ez az emberben lévő gonoszság elszabadulásának talán leginkább explicit ábrázolása King életművében.

Joyland (Joyland, 2013)

King egyik legutóbbi könyve horrorelemeket csak nyomokban tartalmazó, ponyvahangulatú krimi-dráma felnőtté válásról, halálról, életről, szerelemről, szívszakadásról, elfogadásról és továbblépésről. Főhőse a húszéves Devin, aki 1973 nyarán elszegődik segítőnek a Joyland nevű vidámparkba, ahol aztán találkozik egy különleges képességű, ám haldokló fiúval és annak megtört anyjával. Közben megtudja, hogy új munkahelyének egyik épületében állítólag egy rég meggyilkolt lány szelleme kísért. A King-mércével rövid könyvecske egy édeskeserű, nosztalgikus hangvételű és rendkívül érett alkotás, ami akár a tipikus műfaji elemei nélkül is kiválóan tudna működni, bár akkor le kellene mondanunk a nagyszerű fináléról.

Ragyogás (The Shining, 1977)

Ez valószínűleg a legevidensebb darab a listán, aligha létezik olyan „Stephen King legjobbjai”-összeállítás, amin a Ragyogás, a horrorirodalom egyik legnagyobb teljesítménye ne szerepelne. A külvilágtól elzárt Overlook Hotelben télre gondnoki munkát vállaló, és ott a családja szeme láttára lassan megőrülő Jack Torrance (egy újabb író) története a szerző legfőbb műve. Energikus, gonosz, hátborzongató és brutális horror, amely nemcsak feszültsége, atmoszférája, a realizmus és a természetfeletti magától értetődő összemosása miatt emlékezetes, hanem az ember dekonstrukciójának és a Gonosznak való behódolásának ábrázolásáért is (ez King egyik állandó témája).

Tortúra (Misery, 1987)

King rajongói enyhén szólva nem voltak elégedettek bálványuk meglepően horrormentes fantasyjével, A sárkány szemével, és ennek nem féltek hangot adni. A reakciót a szerző a Tortúrába dolgozta bele, amiben egy író balesetet szenved a hegyekben, és pont az egyik legnagyobb, de mindenképpen legőrültebb rajongója találja meg: Annie, egy robusztus, hirtelen haragú nő, aki a férfit hónapokra a rabjává, sőt, a rabszolgájává teszi, hogy megírassa vele kedvenc hősnőjének új történetét. Az ágyhoz kötött szerző és a túlbuzgó ápolónő bizarr kapcsolata a kiszolgáltatottság és a fanatizmus naturális horrormeséje. Egyébként ez lett volna King messze legjobb könyve, amit az akkor már csaknem egy évtizede használt Richard Bachman álnéven írt – csakhogy még megjelenése előtt, 1985-ben lelepleződött a turpisság, és a világ megtudta, hogy King és Bachman egy és ugyanaz.

Végítélet (The Stand, 1978)

Sokak szerint King legjobb, legalább ezeroldalas könyve a Jó és a Gonosz bibliai összecsapásáról szól: egy katonai laborban kitenyésztett járvány szinte teljesen kipusztítja az emberiséget, a kevés túlélő pedig két táborra oszlik, amelyek végül kegyetlen háborúba keverednek egymással a Föld örökléséért. A Végítélet úgy született, hogy King írni akart egy olyan monumentális fantasyeposzt, mint A Gyűrűk Ura – de úgy, hogy az a jelenkor Amerikájában játszódjon. A könyv hemzseg King kedvenc témáitól, mint az emberi gyarlóság és a mindenkiben ott lapuló gonosz, de csak az első kétharmada igazán lenyűgöző. A befejezés miatt King komoly írói válsággal küszködött, ám a Végítélet még így is az életmű egyik legemlékezetesebb darabja.

+ American Vampire

Kingnek több művéből is készült képregényadaptáció, de mindeddig csak egyetlen eredeti képregényt írt ő maga: Scott Snyder és Rafael Albuquerque American Vampire című (máig futó) sorozatának első sztoriját 2010-ben. King a széria egyik főszereplőjének, Skinnernek, egy új vámpírfaj első példányának eredettörténetét dolgozta ki, méghozzá vadnyugati kulisszák közt. Skinner egy törvényen kívüli, akit egy európai vámpírfaj tagjai vadásznak le, és formálnák át – abszolút véletlenszerűen, akaratukon kívül – valami náluk is sokkal erősebbé és veszélyesebbé. King remekül zsonglőrködik a horror és a western műfaji elemeivel, sztorija véres, lendületes, hangulatos, és persze megvan benne az az emberi romlottság is, mint minden művében.