Jason Matthews Vörös veréb-trilógiája – szemben a címadó kötetből készült filmmel – számos olvasó szívét meghódította világszerte. A nagy gourmet hírében álló ex-CIA ügynök sajnos pont úgy járt, mint a Millenium-trilógia svéd írója, Stieg Larsson: korai halálukkal életük fő művét alkották meg. Robert Dugoni ugyan nem a kémek, hanem a jog világából igazolt át az írói pályára, viszont nagy tapasztalattal rendelkezik: könyveit huszonöt országban több mint két tucat nyelvre fordították le, és legalább hatmillió könyvet adott már el. Két krimisorozata korábban nálunk is bemutatkozott, mérsékelt sikerrel: az egyikben Tracy Crosswhite gyilkossági nyomozó ered a bűn nyomába, a másikban David Sloane ügyvéd csípi fülön a tetteseket a tárgyalóteremben, John Grisham stílusában. A nyolcadik nővér főhőse, Charles Jenkins a Sloane-regények visszatérő mellékszereplője, aki most Dugoni kémuniverzumában szerepet cserél kedvenc ügyvédjével.
A CIA volt tartótisztjének élete küzdelmét kell megvívnia a hazája ellen - Könyves magazin
Charles Jenkins, a CIA volt tartótisztje válaszút előtt áll: családja van, úton a második gyereke - a biztonsági tanácsadó cége pedig a csőd szélére került. Egy nap felkeresi az otthonában a volt rezidentúravezetője, és egy kockázatos megbízást ajánl neki: egy fedőtörténettel utazzon el Oroszországba, és keresse meg azt az orosz ügynököt, akiről azt feltételezik, hogy sorban végez a "Hét nővér" néven ismert amerikai kémsejt tagjaival.
A hatvanas évei közepén járó, ex-CIA-ügynöknek, Charles Jenkinsnek mesésen alakul az élete. Nem volt ez mindig így: amikor kiábrándultságában annak idején hátat fordított a hírszerző ügynökségnek, egy Washington állambeli farmra vonult vissza. Akkor úgy érezte, hogy az élet egy mély kút, ahol csak ereszkedésre van lehetőség. És most tessék: évtizedekkel később már egy személy- és vagyonvédelemmel foglalkozó cég ügyvezető tulajdonosa a feleségével egyetemben, aki a második gyermekükkel várandós. Kilencéves fiával, CJ-vel pedig együtt csodálkozhat rá a világra, ami szinte megfiatalítja az embert. Ennél többet aztán igazán nem kívánhat! Azaz mégis: némi likviditást, mivel a klientúrájába tartozó befektetési vállalat rendre késedelmes fizetésbe esik, amivel szép lassan sarokba szorítja Jenkins családi vállalkozását is.
Elhunyt Jason Matthews, a Vörös veréb kémregény-trilógia szerzője - Könyves magazin
Jason Matthews pontosan tudta, miről ír, hiszen korábban 33 évet töltött a CIA szolgálatában.
Amikor a pénzügyi helyzete már-már tarthatatlanná válik, váratlanul felbukkan az egykori felettese a CIA-tól, hogy reaktiválja. Az oroszoknál beépült titkosügynökről mesél neki, akiket a moszkvai felhőkarcolókról, a Hét Nővérről neveztek el. Valaki az orosz hírszerzéstől a nővérek nyomába ered, hogy likvidálja őket. Jenkins feladata ennek a nyolcadik nővérnek a lefülelése: információkat kellene felajánlania az oroszoknak a nővérekről, amivel előcsalogathatja a többiekre vadászó nyolcadikat. A csaliszerepre csak olyan régi vágású, tapasztalt hírszerző jöhet számításba, mint Jenkins. A férfit nem is annyira a pénz motiválja, hanem a nővérek megmentése, amikor igent mond.
"Valaha a Rosszija szálló volt a legnagyobb hotel a világon, és a szovjet időkben minden külföldi vendéget itt szállásoltak el. A kommunizmus bukása után az új tulajdonos át akarta építtetni, de kénytelen volt lebontani, mert a munkálatokkal megbízott cég emberei kamerákat, lehallgatóberendézeseket és gáz továbbítására beépített csöveket találtak a falakban. Putyin állítólag meggyőzte a tulajdonost, hogy inkább mondjon le az épületről, elkerülendő a világraszóló botrányt. Helyette egy parkot építettetett, és kijelentette, hogy az ajándék a moszkvaiaknak."
Oroszországban van, ami sohasem változik. A hatalmon lévők erős kézzel tartják markukban a gyeplőt, miközben lassan már át sem látnak az elitet a legszegényebb néprétegektől elválasztó szakadék túloldalára. "Oroszország évről évre egyre távolabb kerül az igazi demokráciától." Dugoni le sem tagadhatná, hogy könyvéhez Bill Browder Vörös jelzés című regényét használta sorvezetőnek.
„Putyin hivatalosan azt nyilatkozta, hogy a huszadik század legnagyobb geopolitikai katasztrófája a Szovjetunió felbomlása volt. Ez különösen árulkodó kijelentés, ha belegondol az ember, hogy a huszadik században volt két világháború meg a holokauszt.”
Jenkins veszélyes macska-egér játékba bonyolódik Moszkvában a KGB utódszervezetével, az FSzB-vel. A kezdeményezést elvesztve üldözötté válik, és az orosz kémelhárítással a nyomában menekül Oroszországon, Törökországon és Görögországon keresztül.
Dugoni regényének első felét mintha Jason Matthews mondta volna tollba.
A szerzőnek több ex-tartótiszt is a segítségére volt, többek közt az is, akinek a sztorija e könyvet ihlette. Jenkins vesszőfutása filmszerű élményt nyújt, az amerikai ügynök olykor James Bond-szerű menekülésénél személy szerint jobban élveztem azt a precíz logikát, amellyel az oroszok, a kémelhárító Fjodorov vezetésével, alig pár lépéssel lemaradva kérlelhetetlenül loholtak a nyomában. Legfeljebb olyankor szaladt a homlokomra a szemöldököm, amikor a főhős elvegyülése, fotóval való beazonosítása került szóba vagy amikor a török pénzváltó orosznak nézte. Jenkins ugyanis egy kétméteres afro-amerikai. Tisztában vagyok vele, hogy Oroszországban is élnek feketék: néhány tízezer a több mint száznegyven milliós népesség között. A polkorrektség olykor nagyon könnyen mehet a hitelesség rovására.
10 filmes adaptáció John le Carré írótól, aki megújította a kémfilm műfaját - Könyves magazin
A nemrég elhunyt John le Carré vitathatatlanul a kémthrillerek királya, könyveinek adaptációival hatással volt a kémfilmek műfajára is. A kém, aki bejött a hidegről filmes feldolgozása megváltoztatta a zsánert, a kémek elképzelt hazafias és hedonista életvitelét, mozgóképes nimbuszát lerángatta a földre. Az alábbi tíz filmes adaptációval emlékezünk meg az író zsenialitásáról.
A regény a kétharmadánál, szinte egyik oldalról a másikra,
hirtelen zsánert vált. Mintha valami szerzői váltó keretében Jason Matthews átadná a stafétát John Grishamnek!
Érezhető, hogy a tárgyalóteremben Dugoni nagyobb magabiztossággal mozog. A nővérek története háttérbe szorul, ám mi tovább izgulhatunk Jenkins életéért, amely éppolyan veszélynek van kitéve határon innen, mint túl. Csak ezúttal fegyverek helyett jogi paragrafusokkal szorítják sarokba. A nyolcadik nővér utolsó harmada egy David Sloane-sztorivá lényegül át, amelyben a védőügyvéd előlép, és valamennyi sorsára hagyott titkosügynök nevében Don Quijoteként ront neki az állam szélmalmainak. A könyv feszültsége eközben egy pillanatra sem oldódik – Sloane és kis csapatának jogi manőverezése éppoly izgalmakat tartogat (már akinek zsánere), mint Jenkins oroszországi szökése.
"Azért hívtam, hogy elmondjam: Oroszországban a kormány egyenes. A maguk országában nem annyira. (...) Mind a ketten olyan szervezeteknek dolgozunk, amelyek nem mindig értékelik a munkánkat, de ha kudarcot vallunk, gyorsan megbüntetnek."
Ezt a felemás könyvet a karakterei tartják egyben. Jenkins központi figuráján kívül Dugoni elképesztő rutinnal lehel életet a mellékszereplőibe, köztük Jenkins családjába. Igaz, sokat is foglalkozik velük, meg is van a maguk helye a történetben. Nekem nagyon bejött Viktor Fjodorov figurája, aki Jenkins orosz antitézise. Foglalkozhatott volna vele a szerző többet is. A nyolcadik nővér lapjai fölött időnként át-átcsapnak a szentimentalizmus hullámai. Az önfeláldozás gesztusa akkor igazán hatásos, amikor kerüli a pátoszt. Giccsbe hajlása könnyen visszaüthet.
Tárgyalótermi drámája szétfeszíti a regény kereteit, és felhívja a figyelmet az államnak az állampolgáraival szembeni jogaira és kötelezettségeire.
Ki van kiért? A szereptévesztés csapdájába valahogy mindig a hatalom esik bele.
A nyolcadik nővér formabontó és kellemes olvasmány, ha nem is varázsol úgy el, ahogyan John le Carré Smiley-ja vagy Jason Matthews vörös verebe. Dugoni regénye egyben tiszteletadás azok számára, akik örökre a hidegben rekedtek.
