Több mint huszonkét év telt el azóta, hogy Nagy-Britanniában elkezdődött a Harry Potter-őrület, de Magyarországon is már húsz éve rajongunk a varázslók birodalmáért. Ám J. K. Rowlingnak 1997. júliusában még fogalma sem volt róla, hogy első könyvének megjelenése milyen hatással lesz a világra: nem tudta, hogy Harry Potteren generációk fognak felnőni, nem sejtette, hogy a története teljesen át fogja formálni a gyerekkönyvpiacot, ahogy azt sem, hogy alig pár év múlva a világ első milliárdos írója lesz. Akkoriban ugyanis csak egy elvált, depresszióval és megélhetési gondokkal küzdő anyuka volt, akinek tizenkét kiadó utasította vissza a kéziratát, és akinek még a könyve megjelenésekor is csak azt hajtogatták, ne is reménykedjen abban, hogy a gyerekirodalomból meg tud majd élni.
Rowling életével kapcsolatban épp a felsoroltak miatt használják gyakran a tündérmese szót. A sorsa tényleg egy felemelkedés-történet, amely a terhelt gyerekkortól és a fiatal felnőttkori nehézségektől a hihetetlen sikerig, a boldogságig és a gazdagságig vezetett. Hogy ez így van, azt ő maga sem tagadja, interjúiban sokszor mesél arról, hogy mennyire hálás, amiért mindez megtörtént vele. Ugyanakkor azt is hozzá szokta tenni, hogy bár sokan így gondolják, a pénz és a siker önmagában még nem oldja meg az ember problémáit, ráadásul aki egyszer már nélkülözött életében, az egy kicsit mindig aggódni fog az anyagiak miatt, akármennyi bevétele is van.
Joanne Rowling 1965-ben született, a Bristol melletti Yale-ben, július 31-én, akárcsak főhőse, Harry Potter. Már egészen kisgyerekként hatalmas képzelőerővel rendelkezett, állandóan történeteket talált ki, amelyekkel főleg a húgát szórakoztatta. Első írása hat-hétéves korából származik és egy Nyúl nevű mumpszos nyusziról szólt, akit sűrűn meglátogat Méh kisasszony és a többi barátja (Rowling saját bevallása szerint elég nyúlmániás gyerek volt). Érdekes, hogy már akkoriban érték olyan benyomások, amelyek később megjelentek a könyveiben. Négyéves korában családja Bristol elővárosába, Winterbourne-be költözött. Itt lettek a szomszédai Potterék, akiknek a neve annyira elbűvölte, hogy még felnőttként is ez ugrott be neki, amikor a főszereplőjének nevet választott.
Nem sokáig laktak azonban a Potter család szomszédságában, kilencéves korában vidékre, Tuttshillbe költöztek. Joanne szerette a természet közelségét, a mezőket és a folyópartot, talán ez is közrejátszhatott abban, hogy később a Roxfortot is ilyen közegbe helyezte. Viszont a szigorú és konzervatív általános iskolát, ahová beíratták, nem kedvelte, élénk képzelőerejét inkább büntették, mint jutalmazták. Egyik tanára például megalázó módon a jobb oldali padsorba kényszerítette, melyet az iskola a butának bélyegzett tanulóknak tartott fenn, igaz, később mégis átülhetett a bal oldalra. Kamaszkorának lenyomatát viseli a könyvekben Hermione figurája, akit tizenegy éves kori önmagáról mintázott. Ez az időszak egyébként több szempontból is nehéz volt neki és a családjának. Ekkor betegedett meg édesanyja és apjával is megromlott a viszonya (vele a mai napig nem beszél).
A középiskola kezdetben szintén nem volt könnyű számára, végül mégis dicsérettel végezte el. Az Oxfordra készült, de nem vették fel, így a dél-angliai Exeter Egyetemen kötött ki, ahol szülei tanácsa ellenére (és a tudtuk nélkül) franciát és klasszika-filológiát hallgatott. A titokban meghozott döntés utólag elég fontosnak bizonyult. Tanulmányainak hatását legalábbis nagyon erősen érezni a Harry Potter-történeteken, amelyek nemcsak latin eredetű varázsigékkel vannak tele, hanem rengeteg irodalmi, történelmi és mitológiai utalással is.
Diploma után Londonban helyezkedett el az Amnesty Internationalnél, ahol titkárnő volt és Afrika francia nyelvű részének emberi jogi kérdéseivel foglalkozott. A 2008-as harvardi beszédében részletesebben mesélt arról, hogy ez az időszak milyen meghatározó volt számára. Ekkor még csak húszéves volt, de nap mint nap szembesült a világban található gonoszsággal és nélkülözéssel, ahogy azoknak a küzdelmével is, akik segíteni próbáltak a rászorulókon. Lelkileg nagyon megviselte ez az állás, viszont nagy hatással is volt rá, amit ezalatt az időszak alatt látott, és ezeknek a tapasztalatoknak a nyoma ott van a Harry Potterben is, amelynek mindvégig a jó és rossz küzdelme határozza meg a világképét.
Szabadidejében már ekkor rengeteget írt, otthon, kávézókban, kocsmákban, de még az irodájában is a történetein járt az agya (utóbbi miatt több állásából elbocsátották). A Harry Potter keletkezésének egyik legfontosabb pillanata viszont csak 1990-ben jött el, amikor Manchesterben kapott munkát és emiatt napi szinten ingázásra kényszerült. A legenda szerint egy nyári napon, a hazafelé tartó vonatúton ugrott be neki a varázslóvilág koncepciója, amitől elképesztően izgatott lett, csak épp nem volt nála toll, hogy lejegyezhesse. Végig kavarogtak a fejében az ötletek, és amint hazaért papírra vetette a Harry Potter és a bölcsek kövének első oldalait. A varázslat tehát azon a napon kezdődött, noha Rowling akkor még nem tudhatta, milyen nagy fordulatot hoz majd mindez az életében, csak annyit sejtett, hogy ez egy olyan ötlet, amit mindenképpen meg kell írnia. Már ott, a vonaton kitalálta a szereplők egy részét és a cselekmény vázát, ahogy azt is, hogy Harry története hét köteten át fog tartani.
Hónapok teltek el míg lelkesen dolgozott első könyvén, azonban 1990 decemberében, hosszú betegség után, mindössze 45 évesen elhunyt édesanyja. Elvesztése nagyon megviselte, utólag pedig azt is nagyon bánta, hogy semmit sem mesélt neki a készülő regényről, így sajnos úgy ment el, hogy nem érhette meg lánya sikerét, pedig Rowling szerint biztosan nagyon tetszett volna neki a Harry Potter világa. Bár, ahogy azt az Oprah-showban adott interjúban is elmondta, az igazság az, hogy Harry története valószínűleg teljesen máshogy alakult volna, ha az írása közben nem hal meg az édesanyja. A gyász, az emlékezés, a szülők elvesztése így sokkal nagyobb hangsúlyt kapott a könyvekben, mint ahogy eredetileg tervezte, ez pedig sokat hozzáadott az árva varázsló történetéhez.
Az író a gyásza elől Portugáliába menekült, ahol angoltanárként helyezkedett el. Ott lett szerelmes egy újságíróba, Jorge Arantesbe, akivel mindketten rajongtak Jane Austenért. Nemsokára össze is házasodtak, majd 1993. július 27-én megszületett közös lányuk, Jessica. A házasság azonban nagyon hamar véget ért, mindössze 13 hónapig és 1 napig tartott. Rowling saját bevallása szerint a családi mintákat követve választott rosszul, de utólag a kapcsolat egy percét sem bánta meg, mert ha nincs ez a házasság, nem született volna meg a lánya sem. Az alig féléves Jessicával a válás után Skóciába költözött húgához. Ekkor három fejezet volt kész a Harry Potterből.
Az ezt követő időszak élete legsötétebb szakasza volt. Súlyos depresszióval küzdött és öngyilkos gondolatai voltak. Anyagi szempontból is mélyponton volt, ahogy ő szokta mesélni, épp csak annyi pénzből élt, ami arra volt elegendő, hogy ne váljon hajléktalanná. Munkanélküli volt és segélyen tengődött. Kislányával egy nyomasztó kis lyukban éltek, de ott nem szeretett dolgozni, ezért inkább kávéházakba járt írni, ahová magával vitte a gyereket is. Így lett Edinburgh egyik kávézója a Harry Potter keletkezéstörténetének egyik legfontosabb helyszíne.
Aztán hamarosan elkezdett kilábalni a válságból. Kapott egy franciatanári állást és elnyert egy ösztöndíjat is, 1995-re pedig befejezte a Harry Potter és a bölcsek kövét. Amikor a történet elkészült, nem volt más hátra, el kellett kezdeni házalni a kiadóknál. Először elküldte a regény első három fejezetét egy irodalmi ügynökségnek, de nem járt sikerrel. Második próbálkozásra viszont a Christopher Little ügynökség felvette a listájára. Bár lelkes ügynöke azzal fogadta, ne is számítson rá, hogy a regényből fog meggazdagodni, ez már az első lépés volt a siker felé, igaz még ezután is sok – összesen tizenkét – kiadó visszautasítását kellett elviselnie. 1997-ben végül a Bloomsbury Press vállalta a mű megjelentetésének kockázatát, amit Rowling a kiadóigazgató nyolcéves lányának köszönhetett. Alice Newton ugyanis az első fejezet után azonnal kérte a folytatást apukájától.
A többi már történelem: hamarosan megjelent a Harry Potter és a bölcsek köve első kiadása J. K. Rowling név alatt (a „K." a Kathleen rövidítése, Joanne apai nagyanyja után). Az író a nevét a kiadó kérésére változtatta meg, mivel Barry Cunningham attól félt, hogy a fiúk nem fognak női szerző által írt könyvet olvasni. A regény híre aztán futótűzként terjedt. Az év végéig rengeteg irodalmi díjat nyert, megkapta például az Év Gyerekkönyve-díjat és a Smarties-könyvdíj Arany Medálját is. Aztán hamarosan kiadták az Egyesült Államokban, amitől már csak egy lépés volt a világsiker. Közben Rowling pályázott a Skót Művészeti Tanácshoz, akik 8000 fontot ítéltek meg számára, így elkezdte a Harry Potter és a titkok kamrája írását is. A második kötettel aztán ismét elnyerte a Smarties-díjat, egy hónappal a boltba kerülése után pedig már a legkeresettebb könyv volt a polcokon.
Rowling ezután szinte egyik pillanatról a másikra a világ egyik leghíresebb és leggazdagabb írójává vált, ami gyökeresen megváltoztatta az életét. Először csak a hírnévvel járó hercehurcákkal, az interjúkkal, a dedikálásokkal és a felé tóduló elvárásözönnel kellett megbirkóznia, később viszont azzal is szembesülnie kellett, hogy szabályos őrület alakult ki a Harry Potter körül. A Tűz Serlege például már egy napon jelent meg Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban, és minden korábbi rekordot megdöntött. Az első kiadásnál egymilliós példányszámban nyomott könyvből csak Nagy-Britanniában több mint 300 ezret adtak el az első napon. A Warner Brothers ezután megvette a sorozat filmjogait, ami már felfoghatatlan méretűre növelte a Harry Potter-rajongók számát.
Sztárrá válása sok örömteli pillanatot hozott számára, de azért a hirtelen ismertségnek voltak árnyoldalai is. A rengeteg elismerés mellett – többek közt a Brit Birodalom Érdemrendjét is megkapta a gyermekirodalomért tett szolgálataiért – sok támadás is érte. Voltak, akik plágiummal vádolták, de meglepő módon egyes vallási csoportok is nekimentek a Harry Potter-jelenségnek, ami azóta nem egyszer könyvégetéshez, illetve egyes iskolákban, közösségekben a sorozat betiltásához vezetett.
A Harry Potter és írója sikerét azonban már semmi sem állíthatta meg. Sorra készültek a hatalmas bevételeket hozó filmek, amelyek elkészítésénél Rowling kezdetben még nagyobb szerepet vállalt, később viszont már jobban rábízta a történetét a rendezőre és csapatára. Két kikötése azért volt: hollywoodi sztárok helyett angol színészeket akart látni a filmvásznon, és megszabta, hogy a filmeknek hűnek kell maradniuk a regényekhez.
Miután a karrierje ennyire beindult, lassan a magánélete is helyrerázódott. 2001-ben újraházasodott, Neil Murray orvos lett a második férje, akitől később még két gyereke született, David és Mackenzie. Közben szinte minden könyv és film elképesztő rekordokat döntött. A Harry Potter-sorozat utolsó része, a Halál ereklyéi 2007-ben jelent meg és 11 millió példányt adtak el belőle az első napon.
Az utolsó kötetet tizenkét éve, az utolsó filmet pedig nyolc éve mutatták be, a Harry Potter-láz azonban még mindig tart, újabb és újabb generációk nőnek fel a varázsvilágban. Közben született pár, szintén nagyon sikeres kiegészítő könyv is, például A kviddics évszázadai, a Bogár bárd meséi, vagy a Legendás állatok és megfigyelésük.
Rowling elég határozott abban a tekintetben, hogy Harry, Ron és Hermione történetét a hét kötet után lezártnak tekinti, még azzal együtt is, hogy Az elátkozott gyermek című színdarab készítői azért eljátszottak a gondolattal, hogy milyen lehetett később a főszereplők élete. Azt sem gondolja, hogy most létre kéne hoznia valami jobbat, vagy még nagyobb volumenűt, mint a Harry Potter volt. Ő már megalkotta élete legfontosabb könyvsorozatát, most pedig a rá nehezedő elvárásokat elengedve csak olyan történeteket ír, amikhez épp kedve van, legyen az álnéven kiadott krimi vagy egyéb regény. A Harry Potter-univerzumot már csak a Pottermore-weboldalon építi tovább, bármennyire is örülnének a rajongói a folytatásnak.
De amit létrehozott, azt már nem lehet elvitatni tőle: gyerekek sokaságával szerettette meg az olvasást és újra felélesztette az ifjúsági könyvek piacát. Vitathatatlan, hogy Rowling az elmúlt két évtized alatt igazi ikon lett, mostanában pedig már az is látszik, hogy a történelembe nemcsak a varázslóvilág megalkotásával fogja beírni magát, hanem aktív társadalmi szerepvállalásával és a világot jobbá tevő jótékonysági tevékenységével is.
A cikk eredetileg a Könyves Magazin Harry Potter-különszámában jelent meg.
