Az áldozat igazságára senki sem kíváncsi

Az áldozat igazságára senki sem kíváncsi

Mit lehet kezdeni azzal a zaklatással, amely nem fizikai, és nem is verbális, hanem szellemi; amely a birtokbavételen, a másik fölötti uralkodáson és a mentális romboláson alapul? Hogyan lehet védekezni ellene, és hogy lehet segítséget kérni egy ilyen esetben, ha egyszer nem történik „semmi”? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Anna Burns Man Booker-díjas regénye, a Tejes, amely egy 18 éves lány történetén keresztül mesél a 70-es évekbeli robbanásveszélyes észak-ír társadalomról, a mindennapivá váló erőszakról, a pletykák okozta károkról, és a nők kiszolgáltatottságáról. A regény tétje, hogy lehet-e kezdeni valamit a hallgatólagos vagy nem világosan kimondott fenyegetésekkel. A Tejes a hét könyve.

Forgách Kinga | 2021. március 15. |

Egészen különleges regény Anna Burns Tejese: mind nyelvezetét, mind cselekményvezetését tekintve eltér a megszokott formáktól, teljesen másképp beszéli el az erőszakot, a társadalmi megosztottságot, a nők helyzetét, vagy a politikai problémákat, mint eddig bármilyen könyv. Amiben különbözik, az elsősorban az elvontsága: Anna Burns ugyanis olyan történetet írt, amelyből hiányoznak a megnevezések: sem a szereplőknek, sem a városnak, sem a vallásoknak, sem pedig a szemben álló politikai erőknek nincsen neve ebben a regényben. Csak „mi” és „ők” vannak, állami erők és államtagadók, ilyen és olyan vallásúak, „úton túliak” és „úton innen” élők. Nem mondódik ki, hogy pontosan kik állnak szemben kikkel, a szembenállás maga viszont nagyon is erős, egyértelmű és központi téma. A megnevezések látványos hiányának több oka is lehet: az egyik, hogy a történet ezáltal túlmutat konkrét eseményeken és általánossá válik, a másik pedig, hogy 

a könyv egyik fő témája éppen az igazság elhallgatásának és elfedésének kultúrája.

Anna Burns
Tejes
Ford.: Greskovits Endre,Scolar, 2020, 400 oldal
-

Amit sejteni lehet, hogy Észak-Írországban járunk a 70-es években, egy leginkább Belfasthoz hasonló városban, ahol mindennapossá vált az erőszak. Az élet ebben a térségben maga a pokol, a terrorizmus a hétköznapok része, állandóak a robbantások, a gyilkosságok, mindenki megfigyelés alatt áll, kiszámíthatatlan paramilitáris szervezetek uralkodnak. Anna Burns azonban nem történelmi vagy dokumentarista regényt írt, nem azt beszélte el, hogy konkrétan mik történtek Belfastban a 70-es években, hanem azt az érzést, hogy milyen volt ebben a fenyegetettségben felnőni, élni, fiatal nőnek lenni.

A regény elbeszélője egy 18 éves lány, aki teljesen átlagos életet próbálna élni, még ebben az egészen abszurd közegben is. Munkába jár, franciául tanul, fut, népes családja van, szeret sétálás közben olvasni és van egy „talán-fiúja” is, akinél hetente párszor ottalszik. 

Egyik napról a másikra lesz azonban egy zaklatója, egy bizonyos Tejes, aki tejet nem árul, viszont mindenhol felbukkan, ahol ő jár, követi őt a furgonjával, nyomoz utána.

Egy ujjal sem ér hozzá, vészjósló jelenlétével és fenyegető megjegyzéseivel azonban egyre nagyobb és nagyobb pszichés nyomást helyez a lányra, aki nem tudja mit tegyen, hiszen ezeken a találkozásokon nem történik semmi olyan, ami kézzelfoghatóan és bizonyíthatóan bántó lenne. (Sajnos szomorú aktualitást ad a könyvnek a napokban Nagy-Britanniában elrabolt és meggyilkolt lány, Sarah Everand esete, amely újra ráirányította a figyelmet arra, hogy a nők mennyire kiszolgáltatottak  a leghétköznapibb helyzetekben is. Azóta brit nők tömegei osztják meg az utcai zaklatásról szóló történeteiket a közösségi médiában. )

„Miért nem tudok egyszerűen csak megállni, hogy megmondjam ennek az embernek, hagyjon békén? Azon kívül, hogy >, ezek a gondolatok csak később ötlöttek fel bennem, és ezt nem úgy értem, hogy egy órával később. Úgy értem, húsz évvel később. Akkor, tizennyolc évesen, egy robbanásveszélyes társadalomban nevelkedve, ahol az volt az alapvető szabály, hogy ha nem alkalmaztak fizikai erőszakot az emberrel szemben, nem vágtak a fejéhez nyílt sértéseket, és gúnyos pillantásokat sem vetettek rá a környéken, akkor semmi sem történt. Hogyan is tekinthettem volna fenyegetésnek olyasvalamit, ami ott sem volt? Tizennyolc évesen nem értettem, mi alkotja a személyi szféra megsértését.”

Ami tetézi a bajt, hogy a negyedben szárnyra kel a pletyka, hogy a lánynak viszonya van a Tejessel, így a (nála jóval idősebb) férfi részéről történő mindennapos zaklatás mellett azt is el kell viselnie, hogy őt kiáltják ki bűnbaknak, azaz hitvány vénlánynak és léha nőnek. 

Miközben egyre inkább szűkül az élettere és egyre kevésbé tudja élni a saját életét, mert a Tejes miatti szorongás veszi át az irányítást minden felett, úgy válnak egyre vadabbá és a vadabbá a nemlétező viszonyáról szóló pletykák és a szóbeszéddel járó kirekesztés.

Tenni pedig semmit sem lehet, mert az igazságra senki sem kíváncsi: „egy olyan negyedben, amely gyanakváson, feltételezéseken és pontatlanságokon tenyészett, ahol mindent összekuszáltak, nem lehetett egy történetet rendesen elmondani, vagy nem elmondani, csupán csendben maradni”.

Miközben látjuk ezt a fiatalt lányt, aki elszenvedi a zaklatást, az is világossá válik, nincsen semmilyen megküzdési stratégiája az őt ért támadások ellen, egyedül csak a hallgatás. A taktika azonban nem jön be, hiába próbálja ugyanis kivonni magát az ügyből, hajadon fiatal nőként bármit csinál, céltáblája marad a támadásoknak. Közben felsejlik egy társadalom képe, amely megmagyarázza, hogy ez miért van így, hogy miért lesz áldozat ebből a lányból és miért nem tud tenni ellene semmit. Egy nagyon mélyen megosztott társadalmat látunk, amely nekünk is egészen ismerős lehet. Az emberekből ebben a városban „mi” és „ők” lesznek, a törzsi azonosulás lesz az új normalitás.

Minden tett és minden szó politikai nyilatkozattá válik, miközben ezen a helyen folyton kicsavarják, meghamisítják és eltúlozzák a szavakat.

Egy olyan államot látunk, ahol az elszenvedett sérelmek, a politikai problémák, a felhalmozódott bajok és a remény elvesztése folyamatos félelmet, bánatot, sérelmet és haragot hív elő a polgárokból, és ez mozgat mindent. Egy olyan népet, amelyet a pesszimizmusa tart sötétségben. Ehhez adódik hozzá az elhallgatás és az elnémítás kultúrája, amely nem kíváncsi az igazságra és amely nem engedi, hogy a problémákat a nevükön nevezzék. Pletykák vannak és besúgók, szélsőségesek és kirekesztettek, kimondhatatlan dolgok és hallgatólagos fenyegetések. A valóságot pedig egyszerűen elfedi az illúzió és a paranoia.

Anna Burns regénye mindezt nagyon kézzelfoghatóan és átérezhetően mutatja meg nekünk. Főhősének történetén keresztül pedig arra is rávilágít, hogy a társadalom egésze miért nem tudott kezdeni bármit a kegyetlen állapotokkal, miért fogadhatta el és szokta meg azt a „rendet”, amelyben mindennapossá vált a halál, a fenyegetettség és a hatalommal való visszaélés. 

A Tejes arra mutat rá, hogy a tehetetlenség megteremtése és fenntartása már maga is az erőszak része.

És amíg nem törjük meg a hallgatást, amíg nem teremtjük meg a közeget, amelyben nevén lehet nevezni a dolgokat, addig nem is lehet tenni ellene semmit.

Kapcsolódó cikkek
...
Hírek

Anna Burns nyerte a Man Booker-díjat

...
Beleolvasó

A Tejes a hallgatás és a szándékos meg nem hallás regénye

Anna Burns regénye, amely 2018-ban elnyerte a Man Booker-díjat, a mindennapivá váló erőszakról, a nők helyzetéről és a pletykák okozta károkról is szól. Olvass bele!

...
Hírek

Kapkodják a boltokban a szexuális zaklatásról szóló Man Booker-díjas regényt

...

Morcsányi Géza: “Az irodalom a szívre mért kibírhatatlan csapás” [Kötelező: Sorstalanság]

...

Az ország leggazdagabb családja alkut kötött a nácikkal [Összekötve podcast]

...

Orwellről, a diktatúra nyelvezetéről és társadalmi hatásairól Péterfy Gergellyel [Kötelező podcast]

...

Olvasóként most tök jó gyereknek lenni [Mesék Minden Mennyiségben podcast]

Még több olvasnivaló
...
Kritika

James Patterson és J.D. Barker első közös krimijükben rögtön bevágják az olvasót a mélyvízbe

A madártollas gyilkosságokban a nyomok minduntalan egyfelé mutatnak, és a mocskos kis titkok szép lassan mind napvilágra kerülnek.

...
Nagy

Királynak lenni sosem volt életbiztosítás

Király! – A magyar uralkodók véresen komoly históriája címmel írt könyvet a magyar királyokról Benedek Szabolcs. Interjúnkban szóba került az uralkodással járó kockázat, a nők szerepe és a Trónok harca, és kiderült az is, vajon melyik királyunkat mellőzi az utókor emlékezete.

...
Nagy

A pandémia alatt csak a pandémiáról lehet írni?

Milyen lesz az életünk, ha egyszer vége lesz a pandémiának? Mennyire lesz hangsúlyos a vírus és a karantén témája az irodalomban később? Ezeket a kérdéseket járták körbe a Dekameron-projekt című novelláskötet bemutatóján. 

...
Kritika

Jü Hua regénye megmutatja, milyen volt az élet fél évszázada Kínában

Kína egyik legismertebb kortárs írójának könyve egy kínai parasztember tragédiákkal teli életének bemutatása. Az Élni az elmúlt idő, a vissza nem térő ifjúság, az elherdált lehetőségek, az elveszített családtagok, a keserves tapasztalatok derűs, belenyugvó, mégis torokszorító összegzése.

...
Nagy

Simon Stålenhag: A technológia a túlélés eszköze lehet, de meg is ölhet minket

Kérdeztük a műveiben fellelhető gyerekkori emlékekről, arról, hogy lehet valami egyszerre retro és futurisztikus, hogyan kapcsolódik könyve az E.T-hez és azt is megtudhatjuk, szerinte mi kell ahhoz, hogy megbirkózzunk a klímaváltozással. Interjú.

...
Nagy

Sorsválasztás az irodalomban – Könyves válaszok Popper gondolataira

Az életünk determináltságát, az irányításban nekünk jutó részt vizsgálta Popper Péter Hogyan választunk magunknak sorsot? című könyve, a témában ugyanakkor rengeteg szépirodalmi mű is íródott, ezek közül mutatunk meg most párat!

Film / Színház / Muzsika
...
Nagy

Irodalmi teázás az Örkény Színház színészeivel

...
Nagy

10+1 kötelező, amit meg tudsz nézni online színházban

...
Nagy

Margaret Atwood okosabb volt, mint bárki a Harvardon

Olvass!
...
Beleolvasó

Törőcsik Mari jelenlétének olyan ereje volt, amitől mindenki rá figyelt

Életének 86. évében meghalt Törőcsik Mari, aki az ország egyik legkedveltebb színésze volt. Emlékére Bérczes László beszélgetőkönyvéből ajánlunk részletet. 

...
Beleolvasó

Az osztálytalálkozónál hazugabb műfaj nem létezik

A megindító történetektől az abszurd írásokon át a már-már gonosz tréfákig vezet az út Rényi Ádám felnőtt mesekönyvében.

...
Beleolvasó

A kutya és az ember kapcsolata egyszerre különleges és ősi

Van valami igazi, valami ősi, bölcs és gyönyörű az állat és az ember kapcsolatában - állítja Tor Age Bringsvaerd Vau című könyvében, amely a kutyát övező mítoszokra, mesékre és különös hagyományokra koncentrál - mutatunk egy részt belőle!

...
Beleolvasó

Ilyen volt Magyarország 2008-ban

Mesterházi Mónika új versekötete, a Nem félek a rendszerváltás után újabb rendszerbe zökkenő magyar viszonyokról mesél. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Egy nyakék még a 19. században is fel tudta forgatni az ember életét

Rose Tremain új könyvében egy fiatal nő változtatni akar az életén, és ki akar törni a kisvárosi közegből, mert azt gondolja, többre és másra hivatott. Olvassatok bele A kegyelem szigetei című regénybe!

...
Beleolvasó

Boccaccio klasszikusa ihlette a modern Dekameron-projektet

Margaret Atwood, Mona Awad, Tommy Orange, Edwidge Danticat vagy David Mitchell - csak néhány név azok közül, akik igent mondtak a New York Times felkérésére, és vállalták, hogy történeteket írnak a koroanvírus-járvány idején. Ez lett a Dekameron-projekt - mutatunk belőle egy részletet!