Az áldozat igazságára senki sem kíváncsi

Az áldozat igazságára senki sem kíváncsi

Mit lehet kezdeni azzal a zaklatással, amely nem fizikai, és nem is verbális, hanem szellemi; amely a birtokbavételen, a másik fölötti uralkodáson és a mentális romboláson alapul? Hogyan lehet védekezni ellene, és hogy lehet segítséget kérni egy ilyen esetben, ha egyszer nem történik „semmi”? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Anna Burns Man Booker-díjas regénye, a Tejes, amely egy 18 éves lány történetén keresztül mesél a 70-es évekbeli robbanásveszélyes észak-ír társadalomról, a mindennapivá váló erőszakról, a pletykák okozta károkról, és a nők kiszolgáltatottságáról. A regény tétje, hogy lehet-e kezdeni valamit a hallgatólagos vagy nem világosan kimondott fenyegetésekkel. A Tejes a hét könyve.

Forgách Kinga | 2021. március 15. |

Egészen különleges regény Anna Burns Tejese: mind nyelvezetét, mind cselekményvezetését tekintve eltér a megszokott formáktól, teljesen másképp beszéli el az erőszakot, a társadalmi megosztottságot, a nők helyzetét, vagy a politikai problémákat, mint eddig bármilyen könyv. Amiben különbözik, az elsősorban az elvontsága: Anna Burns ugyanis olyan történetet írt, amelyből hiányoznak a megnevezések: sem a szereplőknek, sem a városnak, sem a vallásoknak, sem pedig a szemben álló politikai erőknek nincsen neve ebben a regényben. Csak „mi” és „ők” vannak, állami erők és államtagadók, ilyen és olyan vallásúak, „úton túliak” és „úton innen” élők. Nem mondódik ki, hogy pontosan kik állnak szemben kikkel, a szembenállás maga viszont nagyon is erős, egyértelmű és központi téma. A megnevezések látványos hiányának több oka is lehet: az egyik, hogy a történet ezáltal túlmutat konkrét eseményeken és általánossá válik, a másik pedig, hogy 

a könyv egyik fő témája éppen az igazság elhallgatásának és elfedésének kultúrája.

Anna Burns
Tejes
Ford.: Greskovits Endre,Scolar, 2020, 400 oldal
-

Amit sejteni lehet, hogy Észak-Írországban járunk a 70-es években, egy leginkább Belfasthoz hasonló városban, ahol mindennapossá vált az erőszak. Az élet ebben a térségben maga a pokol, a terrorizmus a hétköznapok része, állandóak a robbantások, a gyilkosságok, mindenki megfigyelés alatt áll, kiszámíthatatlan paramilitáris szervezetek uralkodnak. Anna Burns azonban nem történelmi vagy dokumentarista regényt írt, nem azt beszélte el, hogy konkrétan mik történtek Belfastban a 70-es években, hanem azt az érzést, hogy milyen volt ebben a fenyegetettségben felnőni, élni, fiatal nőnek lenni.

A regény elbeszélője egy 18 éves lány, aki teljesen átlagos életet próbálna élni, még ebben az egészen abszurd közegben is. Munkába jár, franciául tanul, fut, népes családja van, szeret sétálás közben olvasni és van egy „talán-fiúja” is, akinél hetente párszor ottalszik. 

Egyik napról a másikra lesz azonban egy zaklatója, egy bizonyos Tejes, aki tejet nem árul, viszont mindenhol felbukkan, ahol ő jár, követi őt a furgonjával, nyomoz utána.

Egy ujjal sem ér hozzá, vészjósló jelenlétével és fenyegető megjegyzéseivel azonban egyre nagyobb és nagyobb pszichés nyomást helyez a lányra, aki nem tudja mit tegyen, hiszen ezeken a találkozásokon nem történik semmi olyan, ami kézzelfoghatóan és bizonyíthatóan bántó lenne. (Sajnos szomorú aktualitást ad a könyvnek a napokban Nagy-Britanniában elrabolt és meggyilkolt lány, Sarah Everand esete, amely újra ráirányította a figyelmet arra, hogy a nők mennyire kiszolgáltatottak  a leghétköznapibb helyzetekben is. Azóta brit nők tömegei osztják meg az utcai zaklatásról szóló történeteiket a közösségi médiában. )

„Miért nem tudok egyszerűen csak megállni, hogy megmondjam ennek az embernek, hagyjon békén? Azon kívül, hogy >, ezek a gondolatok csak később ötlöttek fel bennem, és ezt nem úgy értem, hogy egy órával később. Úgy értem, húsz évvel később. Akkor, tizennyolc évesen, egy robbanásveszélyes társadalomban nevelkedve, ahol az volt az alapvető szabály, hogy ha nem alkalmaztak fizikai erőszakot az emberrel szemben, nem vágtak a fejéhez nyílt sértéseket, és gúnyos pillantásokat sem vetettek rá a környéken, akkor semmi sem történt. Hogyan is tekinthettem volna fenyegetésnek olyasvalamit, ami ott sem volt? Tizennyolc évesen nem értettem, mi alkotja a személyi szféra megsértését.”

Ami tetézi a bajt, hogy a negyedben szárnyra kel a pletyka, hogy a lánynak viszonya van a Tejessel, így a (nála jóval idősebb) férfi részéről történő mindennapos zaklatás mellett azt is el kell viselnie, hogy őt kiáltják ki bűnbaknak, azaz hitvány vénlánynak és léha nőnek. 

Miközben egyre inkább szűkül az élettere és egyre kevésbé tudja élni a saját életét, mert a Tejes miatti szorongás veszi át az irányítást minden felett, úgy válnak egyre vadabbá és a vadabbá a nemlétező viszonyáról szóló pletykák és a szóbeszéddel járó kirekesztés.

Tenni pedig semmit sem lehet, mert az igazságra senki sem kíváncsi: „egy olyan negyedben, amely gyanakváson, feltételezéseken és pontatlanságokon tenyészett, ahol mindent összekuszáltak, nem lehetett egy történetet rendesen elmondani, vagy nem elmondani, csupán csendben maradni”.

Miközben látjuk ezt a fiatalt lányt, aki elszenvedi a zaklatást, az is világossá válik, nincsen semmilyen megküzdési stratégiája az őt ért támadások ellen, egyedül csak a hallgatás. A taktika azonban nem jön be, hiába próbálja ugyanis kivonni magát az ügyből, hajadon fiatal nőként bármit csinál, céltáblája marad a támadásoknak. Közben felsejlik egy társadalom képe, amely megmagyarázza, hogy ez miért van így, hogy miért lesz áldozat ebből a lányból és miért nem tud tenni ellene semmit. Egy nagyon mélyen megosztott társadalmat látunk, amely nekünk is egészen ismerős lehet. Az emberekből ebben a városban „mi” és „ők” lesznek, a törzsi azonosulás lesz az új normalitás.

Minden tett és minden szó politikai nyilatkozattá válik, miközben ezen a helyen folyton kicsavarják, meghamisítják és eltúlozzák a szavakat.

Egy olyan államot látunk, ahol az elszenvedett sérelmek, a politikai problémák, a felhalmozódott bajok és a remény elvesztése folyamatos félelmet, bánatot, sérelmet és haragot hív elő a polgárokból, és ez mozgat mindent. Egy olyan népet, amelyet a pesszimizmusa tart sötétségben. Ehhez adódik hozzá az elhallgatás és az elnémítás kultúrája, amely nem kíváncsi az igazságra és amely nem engedi, hogy a problémákat a nevükön nevezzék. Pletykák vannak és besúgók, szélsőségesek és kirekesztettek, kimondhatatlan dolgok és hallgatólagos fenyegetések. A valóságot pedig egyszerűen elfedi az illúzió és a paranoia.

Anna Burns regénye mindezt nagyon kézzelfoghatóan és átérezhetően mutatja meg nekünk. Főhősének történetén keresztül pedig arra is rávilágít, hogy a társadalom egésze miért nem tudott kezdeni bármit a kegyetlen állapotokkal, miért fogadhatta el és szokta meg azt a „rendet”, amelyben mindennapossá vált a halál, a fenyegetettség és a hatalommal való visszaélés. 

A Tejes arra mutat rá, hogy a tehetetlenség megteremtése és fenntartása már maga is az erőszak része.

És amíg nem törjük meg a hallgatást, amíg nem teremtjük meg a közeget, amelyben nevén lehet nevezni a dolgokat, addig nem is lehet tenni ellene semmit.

Kapcsolódó cikkek
...
Hírek

Anna Burns nyerte a Man Booker-díjat

...
Beleolvasó

A Tejes a hallgatás és a szándékos meg nem hallás regénye

Anna Burns regénye, amely 2018-ban elnyerte a Man Booker-díjat, a mindennapivá váló erőszakról, a nők helyzetéről és a pletykák okozta károkról is szól. Olvass bele!

...
Hírek

Kapkodják a boltokban a szexuális zaklatásról szóló Man Booker-díjas regényt

...

Hallgass bele Nemes Nagy Ágnes, Lengyel Balázs, Polcz Alaine és Mészöly Miklós levelezésébe!

...

Öreg banda, kiégés és Rómeó + Júlia [10 perc Könyves]

...

Tompa Andrea hóhérokról, Kolozsvárról, az íróvá válásról és az első regényéről

...

A hospice a halál előtti életről szól

Még több olvasnivaló
...
Nagy

„Olyan vagyok, mint egy függő, az írás az ajzószerem”

Jón Kalman Stefánsson és Sigrídur Hagalín Björnsdóttir az izlandi irodalom aktuálisan legizgalmasabb power couple-ja, az őszi Margón az új regényeik mellett a versekről és a hiányzó apafigurákról beszélgettünk velük. Közben kiderült, miért okosabbak a könyvek, mint az íróik, és miért igazi történetmesélő nép az izlandi.

...
Kritika

Nem az életkorunk, hanem a stigmatizáció ellen kellene küzdenünk

Hogyan érhető el a kiegyensúlyozott időskor? Milyen folyamatok zajlanak bennünk az életközép során és utána? Miért szükséges mindenképpen szembemenni az életkorral kapcsolatos előítéletekkel, az ageizmussal? Ezeket a kérdéseket járja körbe Tisza Kata új könyve, amelynek témája a szerethető öregedés.

...
Nagy

Kreatív Európa: Megunt szerelmek, kihűlt kapcsolatok Ciprustól Norvégiáig

Sorozatunkban ezúttal szerelmi csalódások, párkapcsolati unalom, kihűlt házasságok és újrakezdés a téma más-más perspektívából, különböző stílusban, Európa legjobb kortárs szerzőinek tollából.

...
Nagy

Karen Dionne: Sokaknak lehetett már dolga pszichopatával anélkül, hogy tudtak volna róla

A lápkirály leányának írója, Karen Dionne az új regényében, A bűnös nővérben a gyermekkori pszichopátiát a családtagok nézőpontjából vizsgálja. A szerzőt inspirációkról, motivációkról, váltott nézőpontokról és a pszichopátiáról kérdeztük.

...
Alkotótárs

André Ferenc: Antropocén ima [Mastercard® – Alkotótárs]

Czakó Zsófia és André Ferenc nyerte az első alkalommal átadott Mastercard® – Alkotótárs ösztöndíjat. Levelezésbe kezdtek, aminek negyedik darabját olvashatjátók most, mégpedig André Ferenctől.

...
Kritika

Annie Ernaux irodalmi fényképalbumba sűrítette az élet illékonyságát

„Eltűnik majd az összes kép” – ezzel a mondattal nyit Annie Ernaux Évek című könyve, amely akár egy régi fényképalbum, úgy tárja elénk egy élet szakaszainak változásait és az elmúlt évtizedek nagy korszakváltó pillanatait. A kortárs francia irodalom egyik legjelentősebb írójának rendhagyó önéletírása a hét könyve. 

Olvass!
...
Könyves Advent

A kamasz lányokhoz szólnak Takács Zsuzsa versei

"Mert ami volt egyszer, örökké létezik!/ Ha megszületünk – örök életre születünk." A Spirálfüzet versei kamaszokhoz, főként kamasz lányokhoz szólnak. Testvérféltékenység, út- és kiútkeresés, szorongás és játékosság izgalmas keveréke a Takács Zsuzsa költészetéből ismerős fanyar, precíz, ironikus nyelven. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Mi volt a magyar irodalom legbunkóbb beszólása?

Vajon elszavalta-e Petőfi a Nemzeti dalt 1848. március 15-én? Honnan származik az Arany Jánosnak tulajdonított mondás, hogy „gondolta a fene”? A Margó-díjas irodalomtörténész, Milbacher Róbert új könyvének célja népszerűsíteni az irodalomtörténeti szakma megállapításait, legújabb eredményeit egy-egy rejtélyen keresztül. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Kísérjük el Horthy Miklóst Szellő nevű lován a Gellért Szállóhoz!

A Hosszúlépés Budapesten című könyv négy, fotelből és valóságban is lesétálható séta segítségével mutatja be a Fővárost. 

...
Beleolvasó

Gabriel García Márquez Macondójában sosem akar elállni az eső

A világ legszebb vízihullája Gabriel García Márquez novelláiból válogat, történeteiben pedig különcök és átlagemberek végtelenül szomorú, teljesen hihetetlen és nagyon ismerős történeteit követhetjük nyomon.

...
Beleolvasó

Esterházy Miklós mesés történetei kalauzolnak el az Öreghegyen

Mintha Lázár Ervin varázslatos világát idézné Esterházy Miklós történetfüzére: meséi gyerekeknek és olyan felnőtteknek szólnak, akik nem felejtették el teljesen, hogy ők is voltak gyerekek. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Knausgard a tetűről, a magányról és Van Gogh-ról is ír új könyvében

A magyar olvasók idén vehették kezükbe Karl Ove Knausgard nagyszabású Harcom című sorozatának záró darabját, most pedig egy újabb KOK-széria indul, ez az Évszakok. Olvassatok bele az Őszbe!