Az áldozat igazságára senki sem kíváncsi

Az áldozat igazságára senki sem kíváncsi

Mit lehet kezdeni azzal a zaklatással, amely nem fizikai, és nem is verbális, hanem szellemi; amely a birtokbavételen, a másik fölötti uralkodáson és a mentális romboláson alapul? Hogyan lehet védekezni ellene, és hogy lehet segítséget kérni egy ilyen esetben, ha egyszer nem történik „semmi”? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Anna Burns Man Booker-díjas regénye, a Tejes, amely egy 18 éves lány történetén keresztül mesél a 70-es évekbeli robbanásveszélyes észak-ír társadalomról, a mindennapivá váló erőszakról, a pletykák okozta károkról, és a nők kiszolgáltatottságáról. A regény tétje, hogy lehet-e kezdeni valamit a hallgatólagos vagy nem világosan kimondott fenyegetésekkel. A Tejes a hét könyve.

Forgách Kinga | 2021. március 15. |

Egészen különleges regény Anna Burns Tejese: mind nyelvezetét, mind cselekményvezetését tekintve eltér a megszokott formáktól, teljesen másképp beszéli el az erőszakot, a társadalmi megosztottságot, a nők helyzetét, vagy a politikai problémákat, mint eddig bármilyen könyv. Amiben különbözik, az elsősorban az elvontsága: Anna Burns ugyanis olyan történetet írt, amelyből hiányoznak a megnevezések: sem a szereplőknek, sem a városnak, sem a vallásoknak, sem pedig a szemben álló politikai erőknek nincsen neve ebben a regényben. Csak „mi” és „ők” vannak, állami erők és államtagadók, ilyen és olyan vallásúak, „úton túliak” és „úton innen” élők. Nem mondódik ki, hogy pontosan kik állnak szemben kikkel, a szembenállás maga viszont nagyon is erős, egyértelmű és központi téma. A megnevezések látványos hiányának több oka is lehet: az egyik, hogy a történet ezáltal túlmutat konkrét eseményeken és általánossá válik, a másik pedig, hogy 

a könyv egyik fő témája éppen az igazság elhallgatásának és elfedésének kultúrája.

Anna Burns
Tejes
Ford.: Greskovits Endre,Scolar, 2020, 400 oldal
-

Amit sejteni lehet, hogy Észak-Írországban járunk a 70-es években, egy leginkább Belfasthoz hasonló városban, ahol mindennapossá vált az erőszak. Az élet ebben a térségben maga a pokol, a terrorizmus a hétköznapok része, állandóak a robbantások, a gyilkosságok, mindenki megfigyelés alatt áll, kiszámíthatatlan paramilitáris szervezetek uralkodnak. Anna Burns azonban nem történelmi vagy dokumentarista regényt írt, nem azt beszélte el, hogy konkrétan mik történtek Belfastban a 70-es években, hanem azt az érzést, hogy milyen volt ebben a fenyegetettségben felnőni, élni, fiatal nőnek lenni.

A regény elbeszélője egy 18 éves lány, aki teljesen átlagos életet próbálna élni, még ebben az egészen abszurd közegben is. Munkába jár, franciául tanul, fut, népes családja van, szeret sétálás közben olvasni és van egy „talán-fiúja” is, akinél hetente párszor ottalszik. 

Egyik napról a másikra lesz azonban egy zaklatója, egy bizonyos Tejes, aki tejet nem árul, viszont mindenhol felbukkan, ahol ő jár, követi őt a furgonjával, nyomoz utána.

Egy ujjal sem ér hozzá, vészjósló jelenlétével és fenyegető megjegyzéseivel azonban egyre nagyobb és nagyobb pszichés nyomást helyez a lányra, aki nem tudja mit tegyen, hiszen ezeken a találkozásokon nem történik semmi olyan, ami kézzelfoghatóan és bizonyíthatóan bántó lenne. (Sajnos szomorú aktualitást ad a könyvnek a napokban Nagy-Britanniában elrabolt és meggyilkolt lány, Sarah Everand esete, amely újra ráirányította a figyelmet arra, hogy a nők mennyire kiszolgáltatottak  a leghétköznapibb helyzetekben is. Azóta brit nők tömegei osztják meg az utcai zaklatásról szóló történeteiket a közösségi médiában. )

„Miért nem tudok egyszerűen csak megállni, hogy megmondjam ennek az embernek, hagyjon békén? Azon kívül, hogy >, ezek a gondolatok csak később ötlöttek fel bennem, és ezt nem úgy értem, hogy egy órával később. Úgy értem, húsz évvel később. Akkor, tizennyolc évesen, egy robbanásveszélyes társadalomban nevelkedve, ahol az volt az alapvető szabály, hogy ha nem alkalmaztak fizikai erőszakot az emberrel szemben, nem vágtak a fejéhez nyílt sértéseket, és gúnyos pillantásokat sem vetettek rá a környéken, akkor semmi sem történt. Hogyan is tekinthettem volna fenyegetésnek olyasvalamit, ami ott sem volt? Tizennyolc évesen nem értettem, mi alkotja a személyi szféra megsértését.”

Ami tetézi a bajt, hogy a negyedben szárnyra kel a pletyka, hogy a lánynak viszonya van a Tejessel, így a (nála jóval idősebb) férfi részéről történő mindennapos zaklatás mellett azt is el kell viselnie, hogy őt kiáltják ki bűnbaknak, azaz hitvány vénlánynak és léha nőnek. 

Miközben egyre inkább szűkül az élettere és egyre kevésbé tudja élni a saját életét, mert a Tejes miatti szorongás veszi át az irányítást minden felett, úgy válnak egyre vadabbá és a vadabbá a nemlétező viszonyáról szóló pletykák és a szóbeszéddel járó kirekesztés.

Tenni pedig semmit sem lehet, mert az igazságra senki sem kíváncsi: „egy olyan negyedben, amely gyanakváson, feltételezéseken és pontatlanságokon tenyészett, ahol mindent összekuszáltak, nem lehetett egy történetet rendesen elmondani, vagy nem elmondani, csupán csendben maradni”.

Miközben látjuk ezt a fiatalt lányt, aki elszenvedi a zaklatást, az is világossá válik, nincsen semmilyen megküzdési stratégiája az őt ért támadások ellen, egyedül csak a hallgatás. A taktika azonban nem jön be, hiába próbálja ugyanis kivonni magát az ügyből, hajadon fiatal nőként bármit csinál, céltáblája marad a támadásoknak. Közben felsejlik egy társadalom képe, amely megmagyarázza, hogy ez miért van így, hogy miért lesz áldozat ebből a lányból és miért nem tud tenni ellene semmit. Egy nagyon mélyen megosztott társadalmat látunk, amely nekünk is egészen ismerős lehet. Az emberekből ebben a városban „mi” és „ők” lesznek, a törzsi azonosulás lesz az új normalitás.

Minden tett és minden szó politikai nyilatkozattá válik, miközben ezen a helyen folyton kicsavarják, meghamisítják és eltúlozzák a szavakat.

Egy olyan államot látunk, ahol az elszenvedett sérelmek, a politikai problémák, a felhalmozódott bajok és a remény elvesztése folyamatos félelmet, bánatot, sérelmet és haragot hív elő a polgárokból, és ez mozgat mindent. Egy olyan népet, amelyet a pesszimizmusa tart sötétségben. Ehhez adódik hozzá az elhallgatás és az elnémítás kultúrája, amely nem kíváncsi az igazságra és amely nem engedi, hogy a problémákat a nevükön nevezzék. Pletykák vannak és besúgók, szélsőségesek és kirekesztettek, kimondhatatlan dolgok és hallgatólagos fenyegetések. A valóságot pedig egyszerűen elfedi az illúzió és a paranoia.

Anna Burns regénye mindezt nagyon kézzelfoghatóan és átérezhetően mutatja meg nekünk. Főhősének történetén keresztül pedig arra is rávilágít, hogy a társadalom egésze miért nem tudott kezdeni bármit a kegyetlen állapotokkal, miért fogadhatta el és szokta meg azt a „rendet”, amelyben mindennapossá vált a halál, a fenyegetettség és a hatalommal való visszaélés. 

A Tejes arra mutat rá, hogy a tehetetlenség megteremtése és fenntartása már maga is az erőszak része.

És amíg nem törjük meg a hallgatást, amíg nem teremtjük meg a közeget, amelyben nevén lehet nevezni a dolgokat, addig nem is lehet tenni ellene semmit.

Kapcsolódó cikkek
...
Hírek

Anna Burns nyerte a Man Booker-díjat

...
Beleolvasó

A Tejes a hallgatás és a szándékos meg nem hallás regénye

Anna Burns regénye, amely 2018-ban elnyerte a Man Booker-díjat, a mindennapivá váló erőszakról, a nők helyzetéről és a pletykák okozta károkról is szól. Olvass bele!

...
Hírek

Kapkodják a boltokban a szexuális zaklatásról szóló Man Booker-díjas regényt

...

Komplett iparágak dolgoznak azért, hogy az anyák rettenetesen érezzék magukat

...

Hollywood legendagyártó gépezete Lugosi Bélát sem kímélte

...

Litkai Gergely: Mi történne a világgal, ha eltűnnének a méhek? / A méhek története

...

Darvasi László nyulat nyúzni is megtanul, ha arról ír egy novellában

Még több olvasnivaló
...
Panodyssey

Závada Péter: Az új formákról

"A színház az elmúlt kétezerötszáz év során jelentős fejlődésen ment keresztül, és ma már olyan technológiák állnak rendelkezésünkre, melyek még huszonöt évvel ezelőtt sem léteztek. Mégis ahhoz, hogy számomra egy színházi előadás igazán inspiráló legyen, valami újat, eredetit és felforgatót kell mondania néző és színész relációjáról, olyasvalamit, ami mindent más perspektívába helyez." Závada Péter esszésorozata negyedik részében az új színházi formákról értekezik. 

...
Nagy

Nádas és Hajnóczy is magukról, vagyis a világról írnak

Azonosíthatjuk Nádas Pétert a Párhuzamos történetek főszereplőjével? Hajnóczy Péter magáról mintázta volna A halál kilovagolt Perzsiából alkoholista főhősét? Ezeket a kérdéseket boncolgatja a PIM kiállítása, amelyen Barnás Ferenc mondott beszédet.

...
Kritika

Bevezetés a városi magány mesterségébe

Jhumpa Lahiri Amerre járok című kötete pillanatképeket villant fel a városi magány mindennapjairól: a folyamatosan pergő mentális film egy névtelen nagyváros kulisszái között játszódik, hőse és mesélője pedig egy negyvenes nő, egy klasszikus megfigyelő, aki állandó önreflexióban él – sőt, nemcsak egyszerűen létezik, hanem folyamatos mozgásban van, jön, megy, bolyong.

...
Nagy

Húsz éve csak a kedvenc könyveiket akarták kiadni, majd az Agave minta és mérce lett

Húszéves idén az Agave kiadó, most vezetőjével, Velkei Zoltánnal beszélgettünk a kezdetekről, trenddiktáló borítókról és trendkövető élfestésről, kudarcokról és dacról, Veres Attila sikeréről és Zsoldos-díjakról, valamint az új Magnóliáról. Interjú.

...
Nagy

Boldizsár Ildikó: A jó kérdés kapu a megoldás felé

Boldizsár Ildikó hatvanéves lett, ez alkalomból köszöntötték őt barátai, pályatársai és olvasói, valamint legújabb kötetét is bemutatták a Puskin moziban rendezett ünnepségen. 

...
Nagy

Jónás Tamás: Nincs időm a mellébeszélésre és a tabura

Hosszú hallgatás után új kötettel jelentkezik Jónás Tamás, akit önéletrajziságról, fájdalomról, szeretetről és Istenről kérdeztünk. 

Olvass!
...
Beleolvasó

Tom Felton: Harry Potter és Draco Malfoy egyazon érme két oldala

A Harry Potter-filmek forgatásáról, felnövésről, barátságokról, a hírnév előnyeiről és hátrányairól is mesél önéletrajzában Tom Felton színész, akit Draco Malfoyként ismert meg a világ. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Szerhij Zsadan: Ezt a földet mától Ukrajnának nevezd!

Harkiv Hotel címmel jelent meg az ukrán Szerhij Zsadan kötete, melynek verseit Vonnák Diána válogatta és fordította magyarra. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Az elitiskola tanárának manipulációja a szülők életét sem kíméli

A saját érdekedben az iskolai közösségek olykor viszontagságos működésébe enged betekintést, ahol sokszor csupán egy szikra kell, hogy lángra lobbanjanak a lappangó indulatok. Olvass bele!