Az Óriásalka ugyan messziről boszorkányra hasonlít, de megtanít repülni

Az Óriásalka ugyan messziről boszorkányra hasonlít, de megtanít repülni

A tizenkét éves Lóri rajong a biológiáért. Álmában időnként kihalt állatok jelennek meg: a fiú a Holdkarmúval, Gyomorköltővel, Óriásalkával, Kardfogúval és Bozótpatkánnyal folytatott párbeszédek segítségével próbálja értelmezni élete eseményeit. Hogyan dolgozza fel anyja és az iskolaudvaron élő kisegér, Edmondantesz halálát, saját elhúzódó betegségét, klímaszorongását, teste zavarba ejtő változásait? S legfőképpen: mit kezdjen az osztálytársa, Panni iránti titkos érzéseivel? Olvass bele!

Könyves Magazin |
Regős Mátyás
Lóri és a kihalt állatok
Móra, 2022, 141 oldal
-

Regős Mátyás: Lóri és a kihalt állatok (részlet)

A kopár sziklás parton állt, a vizet nézte. 

Görnyedt a háta, fekete a ruhája, két karja pedig, mintha két görbe csonk lenne, úgy meredt ki a testéből. Egy méter magas sem lehetett, rémisztő alak volt. Úgy tűnt, egy boszorkány áll a tenger partján. 

Nem akartam közelebb menni, de hideg szél fújt, sós levegő szárította az arcomat, a torkomat. Arra gondoltam, inkább szomjan halok, de nem szólítom meg a torz külsejű banyát. Félelmetes volt, ahogy mozdulatlanul állt, és a tengert figyelte. Igyekeztem elkerülni a vénasszony figyelmét, megfordultam, és gyorsítottam a lépteimen. Ugyanolyan kis szörnyetegek, furcsa kezű boszorkányok ácsorogtak a parton, biztonságos távolságban. A szememet már alig bírtam nyitva tartani a rárakódott sótól, a tengeri szél felsebezte, megkarcolta az arcomat. Teljesen kiszáradt a fejem. 

Aztán nem tudom, mi történt, de ott állt velem szemben. Inkább pingvinnek tűnt. 

– Minek jöttél? – mondta. – Jobb volt nélküled. 

– Nem akartam zavarni. Lóri vagyok.

– Ne fárassz a neveddel, kisfiam! 

Hatalmas fekete csőrével megcsapta a térdemet. Odakaptam a kezemmel, újra éreztem, hogy cserepesre száradt a bőröm, minden mozdulattól recsegett. 

– Ezt miért kaptam? – kérdeztem. 

– Gyáva disznó vagy. Mit akarsz? 

– Nem tudom, mit akarok. Kiszáradt a bőröm és a torkom, szomjas vagyok. Azt hiszem, így nem bírom sokáig. 

Vijjogó hangot hallottam, talán nevetett, a többiek a távolból válaszoltak rá. 

– Sírdogálsz a tengerparton, hogy szomjas vagy? Ne szórakozz velem! – és megint térden csapott, egy kicsit erősebben, mint az első alkalommal. – Szedd össze magad, legyen tartásod! 

Meghajoltam a fájdalomtól. Letérdeltem a madár előtt. 

– Mit ártottam neked? Egy korty vizet adj, kérlek! 

A madár megint nevetett, bólogatott, valamit motyogott magában. 

Kinyitotta hatalmas csőrét, előhúzott belőle egy ásványvizes palackot.

Nyálkás volt, gusztustalan. Félig volt tengervízzel. 

– Ezt itt hagyta egy cimborád, egészségedre. Pedagógiai jelleggel adom. 

Kortyoltam a langyos tengervizet a palackból, felfordult tőle a gyomrom. Lemostam az arcomra rakódott száraz, fehér réteget. 

– Köszönöm, nagylelkű madár! 

Felém lépett, éppen a fejem fölött magasodott fehér mellkasa, fekete feje. 

– Óriásalka vagyok. Elpusztíthatatlan. 

– Hogyhogy elpusztíthatatlan? Úgy tudtam, vadásznak az alkákra. 

Olvastam korábban az alkákról, hogy egy részük kipusztult emberi tevékenység következtében. Vadásztak rájuk, hasonlók. 

– Én Óriásalka vagyok. 

Alulról nézve tényleg óriásinak tűnt. Fölálltam, behúztam a hasam, összegörnyedtem, hogy minél kisebbnek tűnjek. 

– A fajunkat majdnem kiirtották. Egy megközelíthetetlen helyen lévő vulkán tövében telepedett le, aki megmaradt belőlünk. A vulkán kitört, a sziget felrobbant. Átmentünk egy másik szigetre, ott kiirtottak teljesen. Akkor utalták ki nekünk ezt a partszakaszt, hogy itt lézengjünk örök időkön át. 

– Miért irtottak ki? – kérdeztem. Úgy tűnt, kicsit lenyugodott a madár. 

– Hús, tojás, pehelytoll. Az okosabbja. Mások boszorkánynak néztek. Babonás népség, kalózok. 

Nekem is boszorkánynak tűnt távolról, próbáltam másra gondolni, fürkésztem a tengert. 

– Te is boszorkánynak néztél?

– Nem. 

– Úgy nézek én ki, mint egy boszorkány? 

– Egyáltalán nem. 

Óriásalka felém lépett, hazudozni kezdtem. 

– Dehogy nézel ki úgy, Óriásalka, figyelj, nincs nálam most semmi, de hozok neked, ami kell, visszajövök, lesz tonhalkonzerv, kérek apámtól paradicsomos halat, meg mindent, ígérem. 

Nem csapott meg újra. 

– Apád? Milyen apád van neked? 

– Rendes. Semmilyen. 

– Ezek a semmilyen apák, mi? Teljes szívedből gyűlölöd őt, igaz? – úgy tűnt, élvezi, amit mond. 

– Nem gyűlölöm az apámat. Ez nem igaz. 

– Kopaszodó, tohonya, mindenhonnan elkéső, kopott szemöldökű, nyikorgó térdű, vécén szenvelgő, dohos fejű, nyirkos testű, bikkfanyelvű patás disznó, ugye? 

– Nem mondanám – mondtam neki, miközben felidéztem Apát, és egyáltalán nem rémlett, hogy dohos lenne a feje, vagy bikkfa volna a nyelve. 

– Dehogynem – Óriásalka nevetett. – Hozd csak el nekem a paradicsomos halat, kár abba a pinceszagúba.

– Majd hozom. 

– Mit kezdjek a majddal? Ha nem hozod most, csapj hozzá egy randevút a nővéreddel. 

– Honnan veszed, hogy van nővérem? Nincs is nővérem. 

– Ó, a fejedre van írva, te alattomos. Szerelmetes drága nővéred, akinek húsa zsenge a puha ágyban töltött őszi reggelektől, gyomra korog a lemondástól, szőke, mint a tavaszi szél. Hozd ide, beszámítom a randevút. 

Arra gondoltam, Évi biztosan kiröhögné Óriásalkát. Ha nagyon erősködne, talán fejbe is rúgná a madarat. 

– Nem hiszem, hogy vevő lenne erre. Válogatós ilyen téren, barátja sincs. 

– Miért ne lenne vevő? 

– Nem tudom – eszembe jutott Óriásalka csőre. Kelepcébe kerültem. 

– Mégis, mi baj van velem? 

– Semmi. Jó vagy. 

– Mondd meg, mi a probléma. Akárhogy igyekszem, nem vevők rám a nők. Mintha látnának valamit a tekintetemben, kiolvasnák belőle, hogy éhes vagyok. Talán nem velem van a baj, de a külső szem jobban rálát a dologra.

– Nem tudom. 

– Mondd, vagy eltöröm a térded. 

– Óriásalka, egy törpe vagy. Legfeljebb egy méter magas, de annyi sem. Ezzel még nincs is nagy gond, ha nem a nővéremet akarod randevúra vinni, hanem egy másik alkát, de agresszív vagy, és közveszélyes. Alapvetően kibírhatatlan alak. 

– Más egyéb? – kérdezte Óriásalka megilletődött hangon. 

– Messziről boszorkánynak tűnsz. 

– Tudom – mondta szomorúan a madár, aztán közelebb lépett hozzám, átölelte a térdemet, és hosszú csőrével valami nyálkás nedvet kent a nadrágomba. 

– Jól van, na. Szedd össze magad! – megveregettem nedves hátát, nagyon megsajnáltam, amiért egy kihalt fajhoz tartozik, és még az öröklétre kiutalt partszakaszon sem sikerült párt találnia magának. 

– Utolsó féreg vagyok – mondta hüppögve Óriásalka, és még beljebb furakodott a két combom közé. 

– Ez nem igaz – mondtam neki, és komolyan is gondoltam. Egészen megváltozott. Szomorú, elhagyott kis madár ácsorgott alattam. – Végül egész jót beszélgettünk. 

– Mocskos vagyok a mocskosok között is, utolsó az utolsók között. Alkafejemre hamut szórok, megtöretem csontjaimat. Ha magamra gondolok, elfog az undor, jogos a pusztulásom. 

– Nem igaz. Jó fej vagy. 

Óriásalka eltolt magától, apró fekete szemével hosszan a szemembe nézett, elérzékenyülten szólalt meg. 

– Tényleg így gondolod? 

– Aha. Jó fej vagy. 

– Köszönöm – és Óriásalka visszabújt a lábaim közé. – Ráérsz most? Könyörgök, maradj itt egy kicsit velem, van egy csomó jó ötletem. A többiek úgyis leléptek. 

Végignéztem a sziklás partszakaszon, a távolban ácsorgó boszorkányok eltűntek. 

– Hová repültek? – kérdeztem tőle, mert sehol sem láttam szárazföldet a közelben, ekkor vettem észre, hogy egy szigeten állunk. 

– Nem repültek sehova. Mi nem tudunk repülni. Ezért akarlak megtanítani téged. 

– Repülni? 

– Igen. Kiváló tanár vagyok. Aki tud repülni, képtelen a repülni nem tudók fejével gondolkodni. Ebben áll a módszerem titka. Átérzem a bánatot, a szenvedést, a repülés iránti olthatatlan vágyat. Érted? 

– Aha, értem. 

Jókedve lett Óriásalkának, belelendült a tanításba, nem szakítottam félbe. 

– Figyelj, ez a kiindulási pont, alapvető fontosságú – kicsit összehúzta magát, szemét becsukta. – Gondolj rá erősen! Akarom, akarom, ezt mondogasd magadban. Repülni szeretnék, vágyom a szélre, magasság, lendület, indulat, hatalom. 

Egyre hangosabban mondta Óriásalka, amit mondott, nem nagyon tudtam követni. 

Repülni szeretnék, magasság, mondtam magamban. 

– És akkor most hopp a testnek, hopp a léleknek, kapj a szél alá, gyáva karom – két szárnyával, mintha lendületet akarna venni, csapott egyet, közben szökdécselni kezdett. – Emelkedj, gyáva lélek, szállj fel, repülj! 

Óriásalka pattogott a sziklaszirten. Megpróbáltam utánacsinálni. 

– Repülj, magasság, kérlek, repülni szeretnék – mondtam hangosan, evezni kezdtem a karommal, és ellöktem magam a földtől. Felemelkedtem. 

Óriásalka szeméből potyogni kezdtek a könnyek, a magasból figyeltem, a tanítvány túlszárnyalja mesterét, suttogta maga elé, és a feltámadó szél elkapta könnyeit, ide-oda cipelte, egyre több potyogott a szeméből, majd szitálni kezdtek a cseppek, akár az eső. Elrugaszkodtam, egy-két méteres magasságba, de nehéz volt, haladni nem tudtam a levegőben, kényelmesen lebegtem. Lassú karcsapásokkal tartottam a testem a magasban, sűrű volt a levegő, mint a sós víz. A szél a tenger felé kezdett sodorni, úgyhogy lehuppantam a földre Óriásalka mellé. Letérdeltem, ő a vállamra hajtotta a fejét. 

– Sikerült – suttogta a fülembe halszagú csőrével. – Megcsináltuk, fiam.

Olvass minket e-mailben is!

  • Könyves hetilap a postaládádban
  • Kézzel válogatott tartalmak
  • A legérdekesebb, legfontosabb könyves anyagok egy helyen
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél

Kapcsolódó cikkek
...

Vajon kit illet meg a megtalált kincs?

Nógrádi Gábor gyerekszereplői kincskeresési lázban égnek, és hamarosan felkerekednek, hogy személyesen járjanak utána, vajon tényleg van-e alattuk kincs. Olvass bele!

...

A macskák profik abban, hogy aggódás helyett inkább a valóságos dolgokkal foglalkozzanak

Sólyom Anna hőse egy különleges helyen próbál szerencsét, de a káosznak tűnő szituáció idővel meghatározó élménnyé alakul át. Olvass bele a Macskabárba!

...

Tudtad, hogy csak félig vagy ember?

Milyen messze vagyunk attól, hogy az, ami ebben a pillanatban science fictionnek hangzik, valósággá váljon? Hogyan állítanak szembe minket ezek az új lehetőségek az élet és a halál etikai kérdéseivel és társadalmi hatásaival? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Sigrid Bratlie és Hallvard Kvale A jövő embere  című könyve. Olvass bele!

Gyerekirodalom
...

„Nem jöhetnek rá, hogy nem ember vagyok” – folytatódnak az alakváltó gyerekek kalandjai, olvass bele!

Olvass bele a Woodwalkers második részébe!

...

Amikor Hitler ellopta a rózsaszín nyuszimat: olvass bele a valaha írt egyik legfontosabb gyerekkönyvbe!

 Judith Kerr német származású brit szerző a saját és családja történetét írta meg gyerekkönyvében.

...

A gyerekek új barátai a született újrahasznosítók, a Kacatkák

Sally Gardner kétrészes könyvsorozatából sok mindent megtudunk a tengerek élővilágáról is, és arról, miért használjuk tévesen a „szemét” kifejezést. 

Hírek
...

Elfogatóparancsot adtak ki a tavalyi Goncourt-díjas francia író ellen

...

Hogyan lehetünk jó anyák 40 felett? Jakupcsek Gabriella új könyvéből kiderül

...

Channing Tatum egy egész jó verset írt Istenről

...

Margó-díj 2025: Gyakran ismételt kérdések

...

Isten is visszatér a Földre A háromtest-probléma szerzőjének új kötetében

...

Filmmel ér véget a netflixes Heartstopper

A gamer közösség mutat kiutat az elitiskola fojtogató valóságából

A gamer közösség mutat kiutat az elitiskola fojtogató valóságából

Hogyan lehet kitörtni abből a fojtogató légkörből, amit egy elitiskola sznobsága és egy despotikus osztályfőnök teremt meg? A Valós idők a hét könyve. 

Szerzőink

sza
sza

7 történelmi fikció, ha a Hunyadi-sorozat után többre vágynál

Kolozsi Orsolya
Kolozsi Orsolya

Egy mélyen eltemetett, megrázó emlék éled fel egy anya-lánya kapcsolat útvesztőjében

...

Az erdő gyógyít és kisimít – ezért töltsünk minél több időt a természetben!

...

Mohácsi Balázs: A szakmánk szerint kényszerolvasók vagyunk (Podcast)

...

Litkai Gergely podcastjának könyvajánlója: 2 könyv a fák erejéről

SZÓRAKOZÁS
...

Ettől a hollywoodi színésznőtől azért váltak el, mert túl sokat olvasott

Mennyi pontosan a túl sok olvasás?

...

Ősszel jön a Stephen King-regény, amit eddig soha nem filmesítettek meg

A könyvnek és a megfilmesítésének a története is legalább olyan fordulatos, mint a regény. 

...

Idén is lesz magyar film a Cannes-i fesztiválon: felújították A napfény ízét

Ezúttal Szabó István A napfény íze című filmjét nézheti meg a nagyközönség.