Az Óriásalka ugyan messziről boszorkányra hasonlít, de megtanít repülni

Az Óriásalka ugyan messziről boszorkányra hasonlít, de megtanít repülni

A tizenkét éves Lóri rajong a biológiáért. Álmában időnként kihalt állatok jelennek meg: a fiú a Holdkarmúval, Gyomorköltővel, Óriásalkával, Kardfogúval és Bozótpatkánnyal folytatott párbeszédek segítségével próbálja értelmezni élete eseményeit. Hogyan dolgozza fel anyja és az iskolaudvaron élő kisegér, Edmondantesz halálát, saját elhúzódó betegségét, klímaszorongását, teste zavarba ejtő változásait? S legfőképpen: mit kezdjen az osztálytársa, Panni iránti titkos érzéseivel? Olvass bele!

Könyves Magazin |
Regős Mátyás
Lóri és a kihalt állatok
Móra, 2022, 141 oldal
-

Regős Mátyás: Lóri és a kihalt állatok (részlet)

A kopár sziklás parton állt, a vizet nézte. 

Görnyedt a háta, fekete a ruhája, két karja pedig, mintha két görbe csonk lenne, úgy meredt ki a testéből. Egy méter magas sem lehetett, rémisztő alak volt. Úgy tűnt, egy boszorkány áll a tenger partján. 

Nem akartam közelebb menni, de hideg szél fújt, sós levegő szárította az arcomat, a torkomat. Arra gondoltam, inkább szomjan halok, de nem szólítom meg a torz külsejű banyát. Félelmetes volt, ahogy mozdulatlanul állt, és a tengert figyelte. Igyekeztem elkerülni a vénasszony figyelmét, megfordultam, és gyorsítottam a lépteimen. Ugyanolyan kis szörnyetegek, furcsa kezű boszorkányok ácsorogtak a parton, biztonságos távolságban. A szememet már alig bírtam nyitva tartani a rárakódott sótól, a tengeri szél felsebezte, megkarcolta az arcomat. Teljesen kiszáradt a fejem. 

Aztán nem tudom, mi történt, de ott állt velem szemben. Inkább pingvinnek tűnt. 

– Minek jöttél? – mondta. – Jobb volt nélküled. 

– Nem akartam zavarni. Lóri vagyok.

– Ne fárassz a neveddel, kisfiam! 

Hatalmas fekete csőrével megcsapta a térdemet. Odakaptam a kezemmel, újra éreztem, hogy cserepesre száradt a bőröm, minden mozdulattól recsegett. 

– Ezt miért kaptam? – kérdeztem. 

– Gyáva disznó vagy. Mit akarsz? 

– Nem tudom, mit akarok. Kiszáradt a bőröm és a torkom, szomjas vagyok. Azt hiszem, így nem bírom sokáig. 

Vijjogó hangot hallottam, talán nevetett, a többiek a távolból válaszoltak rá. 

– Sírdogálsz a tengerparton, hogy szomjas vagy? Ne szórakozz velem! – és megint térden csapott, egy kicsit erősebben, mint az első alkalommal. – Szedd össze magad, legyen tartásod! 

Meghajoltam a fájdalomtól. Letérdeltem a madár előtt. 

– Mit ártottam neked? Egy korty vizet adj, kérlek! 

A madár megint nevetett, bólogatott, valamit motyogott magában. 

Kinyitotta hatalmas csőrét, előhúzott belőle egy ásványvizes palackot.

Nyálkás volt, gusztustalan. Félig volt tengervízzel. 

– Ezt itt hagyta egy cimborád, egészségedre. Pedagógiai jelleggel adom. 

Kortyoltam a langyos tengervizet a palackból, felfordult tőle a gyomrom. Lemostam az arcomra rakódott száraz, fehér réteget. 

– Köszönöm, nagylelkű madár! 

Felém lépett, éppen a fejem fölött magasodott fehér mellkasa, fekete feje. 

– Óriásalka vagyok. Elpusztíthatatlan. 

– Hogyhogy elpusztíthatatlan? Úgy tudtam, vadásznak az alkákra. 

Olvastam korábban az alkákról, hogy egy részük kipusztult emberi tevékenység következtében. Vadásztak rájuk, hasonlók. 

– Én Óriásalka vagyok. 

Alulról nézve tényleg óriásinak tűnt. Fölálltam, behúztam a hasam, összegörnyedtem, hogy minél kisebbnek tűnjek. 

– A fajunkat majdnem kiirtották. Egy megközelíthetetlen helyen lévő vulkán tövében telepedett le, aki megmaradt belőlünk. A vulkán kitört, a sziget felrobbant. Átmentünk egy másik szigetre, ott kiirtottak teljesen. Akkor utalták ki nekünk ezt a partszakaszt, hogy itt lézengjünk örök időkön át. 

– Miért irtottak ki? – kérdeztem. Úgy tűnt, kicsit lenyugodott a madár. 

– Hús, tojás, pehelytoll. Az okosabbja. Mások boszorkánynak néztek. Babonás népség, kalózok. 

Nekem is boszorkánynak tűnt távolról, próbáltam másra gondolni, fürkésztem a tengert. 

– Te is boszorkánynak néztél?

– Nem. 

– Úgy nézek én ki, mint egy boszorkány? 

– Egyáltalán nem. 

Óriásalka felém lépett, hazudozni kezdtem. 

– Dehogy nézel ki úgy, Óriásalka, figyelj, nincs nálam most semmi, de hozok neked, ami kell, visszajövök, lesz tonhalkonzerv, kérek apámtól paradicsomos halat, meg mindent, ígérem. 

Nem csapott meg újra. 

– Apád? Milyen apád van neked? 

– Rendes. Semmilyen. 

– Ezek a semmilyen apák, mi? Teljes szívedből gyűlölöd őt, igaz? – úgy tűnt, élvezi, amit mond. 

– Nem gyűlölöm az apámat. Ez nem igaz. 

– Kopaszodó, tohonya, mindenhonnan elkéső, kopott szemöldökű, nyikorgó térdű, vécén szenvelgő, dohos fejű, nyirkos testű, bikkfanyelvű patás disznó, ugye? 

– Nem mondanám – mondtam neki, miközben felidéztem Apát, és egyáltalán nem rémlett, hogy dohos lenne a feje, vagy bikkfa volna a nyelve. 

– Dehogynem – Óriásalka nevetett. – Hozd csak el nekem a paradicsomos halat, kár abba a pinceszagúba.

– Majd hozom. 

– Mit kezdjek a majddal? Ha nem hozod most, csapj hozzá egy randevút a nővéreddel. 

– Honnan veszed, hogy van nővérem? Nincs is nővérem. 

– Ó, a fejedre van írva, te alattomos. Szerelmetes drága nővéred, akinek húsa zsenge a puha ágyban töltött őszi reggelektől, gyomra korog a lemondástól, szőke, mint a tavaszi szél. Hozd ide, beszámítom a randevút. 

Arra gondoltam, Évi biztosan kiröhögné Óriásalkát. Ha nagyon erősködne, talán fejbe is rúgná a madarat. 

– Nem hiszem, hogy vevő lenne erre. Válogatós ilyen téren, barátja sincs. 

– Miért ne lenne vevő? 

– Nem tudom – eszembe jutott Óriásalka csőre. Kelepcébe kerültem. 

– Mégis, mi baj van velem? 

– Semmi. Jó vagy. 

– Mondd meg, mi a probléma. Akárhogy igyekszem, nem vevők rám a nők. Mintha látnának valamit a tekintetemben, kiolvasnák belőle, hogy éhes vagyok. Talán nem velem van a baj, de a külső szem jobban rálát a dologra.

– Nem tudom. 

– Mondd, vagy eltöröm a térded. 

– Óriásalka, egy törpe vagy. Legfeljebb egy méter magas, de annyi sem. Ezzel még nincs is nagy gond, ha nem a nővéremet akarod randevúra vinni, hanem egy másik alkát, de agresszív vagy, és közveszélyes. Alapvetően kibírhatatlan alak. 

– Más egyéb? – kérdezte Óriásalka megilletődött hangon. 

– Messziről boszorkánynak tűnsz. 

– Tudom – mondta szomorúan a madár, aztán közelebb lépett hozzám, átölelte a térdemet, és hosszú csőrével valami nyálkás nedvet kent a nadrágomba. 

– Jól van, na. Szedd össze magad! – megveregettem nedves hátát, nagyon megsajnáltam, amiért egy kihalt fajhoz tartozik, és még az öröklétre kiutalt partszakaszon sem sikerült párt találnia magának. 

– Utolsó féreg vagyok – mondta hüppögve Óriásalka, és még beljebb furakodott a két combom közé. 

– Ez nem igaz – mondtam neki, és komolyan is gondoltam. Egészen megváltozott. Szomorú, elhagyott kis madár ácsorgott alattam. – Végül egész jót beszélgettünk. 

– Mocskos vagyok a mocskosok között is, utolsó az utolsók között. Alkafejemre hamut szórok, megtöretem csontjaimat. Ha magamra gondolok, elfog az undor, jogos a pusztulásom. 

– Nem igaz. Jó fej vagy. 

Óriásalka eltolt magától, apró fekete szemével hosszan a szemembe nézett, elérzékenyülten szólalt meg. 

– Tényleg így gondolod? 

– Aha. Jó fej vagy. 

– Köszönöm – és Óriásalka visszabújt a lábaim közé. – Ráérsz most? Könyörgök, maradj itt egy kicsit velem, van egy csomó jó ötletem. A többiek úgyis leléptek. 

Végignéztem a sziklás partszakaszon, a távolban ácsorgó boszorkányok eltűntek. 

– Hová repültek? – kérdeztem tőle, mert sehol sem láttam szárazföldet a közelben, ekkor vettem észre, hogy egy szigeten állunk. 

– Nem repültek sehova. Mi nem tudunk repülni. Ezért akarlak megtanítani téged. 

– Repülni? 

– Igen. Kiváló tanár vagyok. Aki tud repülni, képtelen a repülni nem tudók fejével gondolkodni. Ebben áll a módszerem titka. Átérzem a bánatot, a szenvedést, a repülés iránti olthatatlan vágyat. Érted? 

– Aha, értem. 

Jókedve lett Óriásalkának, belelendült a tanításba, nem szakítottam félbe. 

– Figyelj, ez a kiindulási pont, alapvető fontosságú – kicsit összehúzta magát, szemét becsukta. – Gondolj rá erősen! Akarom, akarom, ezt mondogasd magadban. Repülni szeretnék, vágyom a szélre, magasság, lendület, indulat, hatalom. 

Egyre hangosabban mondta Óriásalka, amit mondott, nem nagyon tudtam követni. 

Repülni szeretnék, magasság, mondtam magamban. 

– És akkor most hopp a testnek, hopp a léleknek, kapj a szél alá, gyáva karom – két szárnyával, mintha lendületet akarna venni, csapott egyet, közben szökdécselni kezdett. – Emelkedj, gyáva lélek, szállj fel, repülj! 

Óriásalka pattogott a sziklaszirten. Megpróbáltam utánacsinálni. 

– Repülj, magasság, kérlek, repülni szeretnék – mondtam hangosan, evezni kezdtem a karommal, és ellöktem magam a földtől. Felemelkedtem. 

Óriásalka szeméből potyogni kezdtek a könnyek, a magasból figyeltem, a tanítvány túlszárnyalja mesterét, suttogta maga elé, és a feltámadó szél elkapta könnyeit, ide-oda cipelte, egyre több potyogott a szeméből, majd szitálni kezdtek a cseppek, akár az eső. Elrugaszkodtam, egy-két méteres magasságba, de nehéz volt, haladni nem tudtam a levegőben, kényelmesen lebegtem. Lassú karcsapásokkal tartottam a testem a magasban, sűrű volt a levegő, mint a sós víz. A szél a tenger felé kezdett sodorni, úgyhogy lehuppantam a földre Óriásalka mellé. Letérdeltem, ő a vállamra hajtotta a fejét. 

– Sikerült – suttogta a fülembe halszagú csőrével. – Megcsináltuk, fiam.

Kapcsolódó cikkek
...
Könyvtavasz

Vajon kit illet meg a megtalált kincs?

Nógrádi Gábor gyerekszereplői kincskeresési lázban égnek, és hamarosan felkerekednek, hogy személyesen járjanak utána, vajon tényleg van-e alattuk kincs. Olvass bele!

...
Könyvtavasz

A macskák profik abban, hogy aggódás helyett inkább a valóságos dolgokkal foglalkozzanak

Sólyom Anna hőse egy különleges helyen próbál szerencsét, de a káosznak tűnő szituáció idővel meghatározó élménnyé alakul át. Olvass bele a Macskabárba!

...
Könyvtavasz

Tudtad, hogy csak félig vagy ember?

Milyen messze vagyunk attól, hogy az, ami ebben a pillanatban science fictionnek hangzik, valósággá váljon? Hogyan állítanak szembe minket ezek az új lehetőségek az élet és a halál etikai kérdéseivel és társadalmi hatásaival? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Sigrid Bratlie és Hallvard Kvale A jövő embere  című könyve. Olvass bele!

Gyerekirodalom
...
Gyerekirodalom

Borzongató szellemhistória tíz éven felülieknek

Holden Rose ifjúsági regénye borzongató nyári olvasmány, amelyben egy szellemalak keseríti meg a főhős életét, de a fantasy szálon kívül fontos témája még a kötetnek a zaklatás, a barátság és a bizalom is.

...
Gyerekirodalom

„Van a kezemben olyasmi, amivel meg tudom nevettetni az embereket” - 95 éves lenne Dargay Attila

...
Gyerekirodalom

Könyvesblokk: A TikTok-sikertől a görög istennőkig

A Könyvesblokkba mindig a legújabb megjelenések közül válogatunk, és ezúttal a friss ifjúsági kötetek közül hoztunk hármat.

Hírek
...
Hírek

Június 30-ig nevezhettek a Margó-díjra!

...
Nagy

Vonnák Diána: Meg akartam hekkelni ezt a felnőtt életet [E/3]

...
Hírek

75 éve jelent meg először Anne Frank naplója

...
Könyvtavasz

Zseniális állatok: van, amelyik popcorn-szagot áraszt

...
Zöld

Ne etesd a vízimadarakat – inkább figyeld meg vagy rajzold le őket!

...
Gyerekirodalom

Borzongató szellemhistória tíz éven felülieknek

...
Könyvtavasz

Az életközépi válság nem tart örökké

...
Szórakozás

A Semmi kezdetben botrányt okozott, most film készült belőle

...
Hírek

Ne dobd ki a megunt könyveket!

...
Hírek

Amber Heard könyvben írná meg a Johnny Depp-pel való kapcsolatát

...
Promóció

Hogyan fokozhatod igazán az olvasás élményét?

...
Promóció

Melyik az az ital, ami írók és költők ezreinél a múzsa csókja?

...
Nagy

Mérő Vera úgy hozta közel az olvasóhoz a lúgos támadást, hogy irodalmat csinált belőle

Renner Erika történetét Mérő Vera dolgozta fel a Lúg című kötetében. Interjúnkban a szerző az írás folyamatáról, bátorságról és közönyről mesélt, valamint arról, hogyan válhat valaki bántalmazóvá, és miért nehéz kiszakadni egy bántalmazó kapcsolatból.

Szerzőink

...
Ruff Orsolya

Titkos szex, Knausgård szelleme és egy pellengérre állított gyerekkönyv - Megnéztük a Szerelem és anarchia második évadát

...
Laborczi Dóra

Hová tűnt Fekete István országa?

...
Forgách Kinga

A Baráti beszélgetések introvertált főhősei idegesítően emberiek

...

A hazugságtól az önbecsapásig vezetnek Moskát Anita novellái [Ms. Columbo Olvas]

...

Gerőcs Péter: A filmben az a legvarázslatosabb, amit nem látunk

...

Fehér Renátó: Mindig politikai beágyazottságban születnek a versek

...

Jászberényi Sándor tíz évnyi háborúja

SZÓRAKOZÁS
...
Szórakozás

A Baráti beszélgetések introvertált főhősei idegesítően emberiek

Vágy, bűntudat, sebzettség, kommunikációs elakadások – ezekről mesél Sally Rooney első regénye, a Baráti beszélgetések, amelyet most már sorozatként is viszontláthatunk. A történet négy ember elképesztően komplikálttá és fájdalmassá fajuló viszonyrendszeréről szól, a nagy sikerű Normális emberekhez hasonlóan pedig itt is végig a szenvedély és a szenvedés határán billegünk.

...
Szórakozás

A Love, Death & Robots továbbra is kíméletlen őszinteséggel szembesít az emberségünkkel

Tényleg képtelenek vagyunk megváltozni? A Netflix tévésorozata, a Love, Death & Robots új évada szerint lélekszakadva rohanunk bele a saját végzetünkbe. Nem tud ebben visszafogni bennünket sem technológiai fejlődés, sem harmadik típusú találkozás, de még a múltbéli tapasztalataink sem. 

...
Nagy

A Halott Pénz-könyv még a tagoknak is tudott meglepetést okozni

A Halott Pénz Na még mit nem?! című kötetét mutatták be a Hajógyár és az A38 hajó Zene x Szöveg programsorozatának legutóbbi alkalmán. Járai Márkot, Boros Gábort és a kötet egyik szerzőjét, Jávor Bencét Erdős Viki kérdezte zenekari titkokról, a sikerig vezető útról, közös munkáról és az írás folyamatáról.