Az Óriásalka ugyan messziről boszorkányra hasonlít, de megtanít repülni

Az Óriásalka ugyan messziről boszorkányra hasonlít, de megtanít repülni

A tizenkét éves Lóri rajong a biológiáért. Álmában időnként kihalt állatok jelennek meg: a fiú a Holdkarmúval, Gyomorköltővel, Óriásalkával, Kardfogúval és Bozótpatkánnyal folytatott párbeszédek segítségével próbálja értelmezni élete eseményeit. Hogyan dolgozza fel anyja és az iskolaudvaron élő kisegér, Edmondantesz halálát, saját elhúzódó betegségét, klímaszorongását, teste zavarba ejtő változásait? S legfőképpen: mit kezdjen az osztálytársa, Panni iránti titkos érzéseivel? Olvass bele!

Könyves Magazin |
Regős Mátyás
Lóri és a kihalt állatok
Móra, 2022, 141 oldal
-

Regős Mátyás: Lóri és a kihalt állatok (részlet)

A kopár sziklás parton állt, a vizet nézte. 

Görnyedt a háta, fekete a ruhája, két karja pedig, mintha két görbe csonk lenne, úgy meredt ki a testéből. Egy méter magas sem lehetett, rémisztő alak volt. Úgy tűnt, egy boszorkány áll a tenger partján. 

Nem akartam közelebb menni, de hideg szél fújt, sós levegő szárította az arcomat, a torkomat. Arra gondoltam, inkább szomjan halok, de nem szólítom meg a torz külsejű banyát. Félelmetes volt, ahogy mozdulatlanul állt, és a tengert figyelte. Igyekeztem elkerülni a vénasszony figyelmét, megfordultam, és gyorsítottam a lépteimen. Ugyanolyan kis szörnyetegek, furcsa kezű boszorkányok ácsorogtak a parton, biztonságos távolságban. A szememet már alig bírtam nyitva tartani a rárakódott sótól, a tengeri szél felsebezte, megkarcolta az arcomat. Teljesen kiszáradt a fejem. 

Aztán nem tudom, mi történt, de ott állt velem szemben. Inkább pingvinnek tűnt. 

– Minek jöttél? – mondta. – Jobb volt nélküled. 

– Nem akartam zavarni. Lóri vagyok.

– Ne fárassz a neveddel, kisfiam! 

Hatalmas fekete csőrével megcsapta a térdemet. Odakaptam a kezemmel, újra éreztem, hogy cserepesre száradt a bőröm, minden mozdulattól recsegett. 

– Ezt miért kaptam? – kérdeztem. 

– Gyáva disznó vagy. Mit akarsz? 

– Nem tudom, mit akarok. Kiszáradt a bőröm és a torkom, szomjas vagyok. Azt hiszem, így nem bírom sokáig. 

Vijjogó hangot hallottam, talán nevetett, a többiek a távolból válaszoltak rá. 

– Sírdogálsz a tengerparton, hogy szomjas vagy? Ne szórakozz velem! – és megint térden csapott, egy kicsit erősebben, mint az első alkalommal. – Szedd össze magad, legyen tartásod! 

Meghajoltam a fájdalomtól. Letérdeltem a madár előtt. 

– Mit ártottam neked? Egy korty vizet adj, kérlek! 

A madár megint nevetett, bólogatott, valamit motyogott magában. 

Kinyitotta hatalmas csőrét, előhúzott belőle egy ásványvizes palackot.

Nyálkás volt, gusztustalan. Félig volt tengervízzel. 

– Ezt itt hagyta egy cimborád, egészségedre. Pedagógiai jelleggel adom. 

Kortyoltam a langyos tengervizet a palackból, felfordult tőle a gyomrom. Lemostam az arcomra rakódott száraz, fehér réteget. 

– Köszönöm, nagylelkű madár! 

Felém lépett, éppen a fejem fölött magasodott fehér mellkasa, fekete feje. 

– Óriásalka vagyok. Elpusztíthatatlan. 

– Hogyhogy elpusztíthatatlan? Úgy tudtam, vadásznak az alkákra. 

Olvastam korábban az alkákról, hogy egy részük kipusztult emberi tevékenység következtében. Vadásztak rájuk, hasonlók. 

– Én Óriásalka vagyok. 

Alulról nézve tényleg óriásinak tűnt. Fölálltam, behúztam a hasam, összegörnyedtem, hogy minél kisebbnek tűnjek. 

– A fajunkat majdnem kiirtották. Egy megközelíthetetlen helyen lévő vulkán tövében telepedett le, aki megmaradt belőlünk. A vulkán kitört, a sziget felrobbant. Átmentünk egy másik szigetre, ott kiirtottak teljesen. Akkor utalták ki nekünk ezt a partszakaszt, hogy itt lézengjünk örök időkön át. 

– Miért irtottak ki? – kérdeztem. Úgy tűnt, kicsit lenyugodott a madár. 

– Hús, tojás, pehelytoll. Az okosabbja. Mások boszorkánynak néztek. Babonás népség, kalózok. 

Nekem is boszorkánynak tűnt távolról, próbáltam másra gondolni, fürkésztem a tengert. 

– Te is boszorkánynak néztél?

– Nem. 

– Úgy nézek én ki, mint egy boszorkány? 

– Egyáltalán nem. 

Óriásalka felém lépett, hazudozni kezdtem. 

– Dehogy nézel ki úgy, Óriásalka, figyelj, nincs nálam most semmi, de hozok neked, ami kell, visszajövök, lesz tonhalkonzerv, kérek apámtól paradicsomos halat, meg mindent, ígérem. 

Nem csapott meg újra. 

– Apád? Milyen apád van neked? 

– Rendes. Semmilyen. 

– Ezek a semmilyen apák, mi? Teljes szívedből gyűlölöd őt, igaz? – úgy tűnt, élvezi, amit mond. 

– Nem gyűlölöm az apámat. Ez nem igaz. 

– Kopaszodó, tohonya, mindenhonnan elkéső, kopott szemöldökű, nyikorgó térdű, vécén szenvelgő, dohos fejű, nyirkos testű, bikkfanyelvű patás disznó, ugye? 

– Nem mondanám – mondtam neki, miközben felidéztem Apát, és egyáltalán nem rémlett, hogy dohos lenne a feje, vagy bikkfa volna a nyelve. 

– Dehogynem – Óriásalka nevetett. – Hozd csak el nekem a paradicsomos halat, kár abba a pinceszagúba.

– Majd hozom. 

– Mit kezdjek a majddal? Ha nem hozod most, csapj hozzá egy randevút a nővéreddel. 

– Honnan veszed, hogy van nővérem? Nincs is nővérem. 

– Ó, a fejedre van írva, te alattomos. Szerelmetes drága nővéred, akinek húsa zsenge a puha ágyban töltött őszi reggelektől, gyomra korog a lemondástól, szőke, mint a tavaszi szél. Hozd ide, beszámítom a randevút. 

Arra gondoltam, Évi biztosan kiröhögné Óriásalkát. Ha nagyon erősködne, talán fejbe is rúgná a madarat. 

– Nem hiszem, hogy vevő lenne erre. Válogatós ilyen téren, barátja sincs. 

– Miért ne lenne vevő? 

– Nem tudom – eszembe jutott Óriásalka csőre. Kelepcébe kerültem. 

– Mégis, mi baj van velem? 

– Semmi. Jó vagy. 

– Mondd meg, mi a probléma. Akárhogy igyekszem, nem vevők rám a nők. Mintha látnának valamit a tekintetemben, kiolvasnák belőle, hogy éhes vagyok. Talán nem velem van a baj, de a külső szem jobban rálát a dologra.

– Nem tudom. 

– Mondd, vagy eltöröm a térded. 

– Óriásalka, egy törpe vagy. Legfeljebb egy méter magas, de annyi sem. Ezzel még nincs is nagy gond, ha nem a nővéremet akarod randevúra vinni, hanem egy másik alkát, de agresszív vagy, és közveszélyes. Alapvetően kibírhatatlan alak. 

– Más egyéb? – kérdezte Óriásalka megilletődött hangon. 

– Messziről boszorkánynak tűnsz. 

– Tudom – mondta szomorúan a madár, aztán közelebb lépett hozzám, átölelte a térdemet, és hosszú csőrével valami nyálkás nedvet kent a nadrágomba. 

– Jól van, na. Szedd össze magad! – megveregettem nedves hátát, nagyon megsajnáltam, amiért egy kihalt fajhoz tartozik, és még az öröklétre kiutalt partszakaszon sem sikerült párt találnia magának. 

– Utolsó féreg vagyok – mondta hüppögve Óriásalka, és még beljebb furakodott a két combom közé. 

– Ez nem igaz – mondtam neki, és komolyan is gondoltam. Egészen megváltozott. Szomorú, elhagyott kis madár ácsorgott alattam. – Végül egész jót beszélgettünk. 

– Mocskos vagyok a mocskosok között is, utolsó az utolsók között. Alkafejemre hamut szórok, megtöretem csontjaimat. Ha magamra gondolok, elfog az undor, jogos a pusztulásom. 

– Nem igaz. Jó fej vagy. 

Óriásalka eltolt magától, apró fekete szemével hosszan a szemembe nézett, elérzékenyülten szólalt meg. 

– Tényleg így gondolod? 

– Aha. Jó fej vagy. 

– Köszönöm – és Óriásalka visszabújt a lábaim közé. – Ráérsz most? Könyörgök, maradj itt egy kicsit velem, van egy csomó jó ötletem. A többiek úgyis leléptek. 

Végignéztem a sziklás partszakaszon, a távolban ácsorgó boszorkányok eltűntek. 

– Hová repültek? – kérdeztem tőle, mert sehol sem láttam szárazföldet a közelben, ekkor vettem észre, hogy egy szigeten állunk. 

– Nem repültek sehova. Mi nem tudunk repülni. Ezért akarlak megtanítani téged. 

– Repülni? 

– Igen. Kiváló tanár vagyok. Aki tud repülni, képtelen a repülni nem tudók fejével gondolkodni. Ebben áll a módszerem titka. Átérzem a bánatot, a szenvedést, a repülés iránti olthatatlan vágyat. Érted? 

– Aha, értem. 

Jókedve lett Óriásalkának, belelendült a tanításba, nem szakítottam félbe. 

– Figyelj, ez a kiindulási pont, alapvető fontosságú – kicsit összehúzta magát, szemét becsukta. – Gondolj rá erősen! Akarom, akarom, ezt mondogasd magadban. Repülni szeretnék, vágyom a szélre, magasság, lendület, indulat, hatalom. 

Egyre hangosabban mondta Óriásalka, amit mondott, nem nagyon tudtam követni. 

Repülni szeretnék, magasság, mondtam magamban. 

– És akkor most hopp a testnek, hopp a léleknek, kapj a szél alá, gyáva karom – két szárnyával, mintha lendületet akarna venni, csapott egyet, közben szökdécselni kezdett. – Emelkedj, gyáva lélek, szállj fel, repülj! 

Óriásalka pattogott a sziklaszirten. Megpróbáltam utánacsinálni. 

– Repülj, magasság, kérlek, repülni szeretnék – mondtam hangosan, evezni kezdtem a karommal, és ellöktem magam a földtől. Felemelkedtem. 

Óriásalka szeméből potyogni kezdtek a könnyek, a magasból figyeltem, a tanítvány túlszárnyalja mesterét, suttogta maga elé, és a feltámadó szél elkapta könnyeit, ide-oda cipelte, egyre több potyogott a szeméből, majd szitálni kezdtek a cseppek, akár az eső. Elrugaszkodtam, egy-két méteres magasságba, de nehéz volt, haladni nem tudtam a levegőben, kényelmesen lebegtem. Lassú karcsapásokkal tartottam a testem a magasban, sűrű volt a levegő, mint a sós víz. A szél a tenger felé kezdett sodorni, úgyhogy lehuppantam a földre Óriásalka mellé. Letérdeltem, ő a vállamra hajtotta a fejét. 

– Sikerült – suttogta a fülembe halszagú csőrével. – Megcsináltuk, fiam.

Kapcsolódó cikkek
...
Könyvtavasz

Vajon kit illet meg a megtalált kincs?

Nógrádi Gábor gyerekszereplői kincskeresési lázban égnek, és hamarosan felkerekednek, hogy személyesen járjanak utána, vajon tényleg van-e alattuk kincs. Olvass bele!

...
Könyvtavasz

A macskák profik abban, hogy aggódás helyett inkább a valóságos dolgokkal foglalkozzanak

Sólyom Anna hőse egy különleges helyen próbál szerencsét, de a káosznak tűnő szituáció idővel meghatározó élménnyé alakul át. Olvass bele a Macskabárba!

...
Könyvtavasz

Tudtad, hogy csak félig vagy ember?

Milyen messze vagyunk attól, hogy az, ami ebben a pillanatban science fictionnek hangzik, valósággá váljon? Hogyan állítanak szembe minket ezek az új lehetőségek az élet és a halál etikai kérdéseivel és társadalmi hatásaival? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Sigrid Bratlie és Hallvard Kvale A jövő embere  című könyve. Olvass bele!

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket. 

Gyerekirodalom
...
Gyerekirodalom

Retrónak tűnő kortárs mesekönyv – Olvass bele Ancsa történeteibe!

A Pagony gondozásában megjelent egy, a hatvanasas éveket idéző mesekönyv, melyet a lengyel kortárs szerző saját retro illusztrációi egészítenek ki, és ami mindenkit visszarepít a múltba. Olvass bele!

...
Gyerekirodalom

Jennifer Garner gyerekeknek tartott felolvasásokat szerte az Egyesült Államokban

„Peti, a macska és én mozgalmas hat hónapot töltöttünk el együtt” – mesélte egy Instagram-posztban a Hirtelen 30 és az Igen nap sztárja, Jennifer Garner, aki a Save the Children szervezet kampánya keretében tartott meseórákat.

...
Gyerekirodalom

Kormos Istvánnak avatnak emléktáblát az Esterházy Péter és Gitta Könyvtárnál

Ki ne ismerné Vackort az első béből? Kormos István a magyar gyermekirodalom meghatározó alakja, József Attila-díjas (1955, 1972) és Radnóti-díjas (1977) költő, műfordító.

Hírek
...
Nagy

5 könyv azoknak, akik a közösség szolgálatában állnak

...
Hírek

Neil Gaiman aukciója több mint 1 millió dollárt gyűjtött a képregényművészek megsegítésére

...
Beleolvasó

Susanne Abel egy anya eltitkolt emlékein át fejti fel a német nemzet szégyenét – Olvass bele!

...
Hírek

Fenyvesi Orsolya kapja idén a Sziveri-díjat

...
Hírek

Ferenc pápa önéletrajzában az őt ért kritikákra is reagál

...
Beleolvasó

Az Eurotrash provokatív stílusban bontja le az európai felsőbbrendűség mítoszait

...
Nagy

Így született Batman ellenlábasa ‒ 5 szemet gyönyörködtető képregény

...
Hírek

Krasznahorkai László a virtuozitásáért kapott díjat Spanyolországban

...
Hírek

Meghalt Bacsó Béla esztéta, egyetemi tanár

...
Kritika

Jon Fosse a banalitáson át talál utat a természetfelettihez

A Nobel-díjas norvég szerző egymásba írja a hófödte tájat és a koromsötét éjszakát, egymásba játszatja hősét és annak környezetét. A Fehérség az egzakttól a transzcendens felé vezet, így egyszerre szolgál a kivonulás és a bevezetés könyveként.

Szerzőink

...
Sándor Anna

Markovics Botond: A technológia elhozhatja a kort, amikor a diktátorok nem halnak meg

...
Ott Anna

Ezt senki nem mondta – Ott Anna könyvajánlója a második részhez

...
Kiss Imola

Petőfi Sándorról, a tojásspekulánsokról és Vorosilov marsallról szóltak a hírek 1948. március 15-én

...

Ezt senki nem mondta – Tóth Krisztina: Nehezen tudtam visszatalálni a saját életembe

...

Podcast: Hová tűnt Ott Anna? Ezt senki nem mondta!

...

Oscar 2024: Barbie, Oppenheimer vagy egy nevető harmadik győz a csatában?

...

Megjavítani azt, ami elromlott: a szemlélet, amit újra meg kell tanulnunk // Repair

...

Kerber Balázs és Nemes Z. Márió: Mit kaphatnak a közösségtől a magányos odúlakók?

SZÓRAKOZÁS
...
Szórakozás

Most vagy soha! – Petőfi Sándorból hiányzik a nagypöcs-energia

Ápolt arcszőrzetek, tengernyi sár és pompás díszletek. Lóth Balázs Petőfi-filmje klasszicista képregénydramaturgiát követve mondja fel március 15. történetét, de esélyt sem ad arra, hogy azonosuljunk a hőseivel.

...
Szórakozás

Az Oscar-díjas American Fiction beavat egy bonyolult gyászfolyamat részleteibe

Cord Jefferson első játékfilmje nyerte a legjobb adaptált forgatókönyv kategória Oscarját. Utánajártunk, melyik regény volt az alapanyaga, és eláruljuk, hogy tetszett nekünk a Magyarországon egyelőre csak a Prime Video kínálatában elérhető mozi.

...
Szórakozás

Dűne 2: Hőssé válhat, aki tétovázik, mielőtt megragadja a hatalmat?

A Dűne ismét monumentális és epikus, minket viszont az is érdekelt, milyen párbeszédben áll a filmklasszikussal, aminek eredetije Frank Herbertet is inspirálta. És az is, hogyan cáfol rá már most egy rendezői döntésre a valós történelem.