Az Óriásalka ugyan messziről boszorkányra hasonlít, de megtanít repülni

Az Óriásalka ugyan messziről boszorkányra hasonlít, de megtanít repülni

A tizenkét éves Lóri rajong a biológiáért. Álmában időnként kihalt állatok jelennek meg: a fiú a Holdkarmúval, Gyomorköltővel, Óriásalkával, Kardfogúval és Bozótpatkánnyal folytatott párbeszédek segítségével próbálja értelmezni élete eseményeit. Hogyan dolgozza fel anyja és az iskolaudvaron élő kisegér, Edmondantesz halálát, saját elhúzódó betegségét, klímaszorongását, teste zavarba ejtő változásait? S legfőképpen: mit kezdjen az osztálytársa, Panni iránti titkos érzéseivel? Olvass bele!

Könyves Magazin |
Regős Mátyás
Lóri és a kihalt állatok
Móra, 2022, 141 oldal
-

Regős Mátyás: Lóri és a kihalt állatok (részlet)

A kopár sziklás parton állt, a vizet nézte. 

Görnyedt a háta, fekete a ruhája, két karja pedig, mintha két görbe csonk lenne, úgy meredt ki a testéből. Egy méter magas sem lehetett, rémisztő alak volt. Úgy tűnt, egy boszorkány áll a tenger partján. 

Nem akartam közelebb menni, de hideg szél fújt, sós levegő szárította az arcomat, a torkomat. Arra gondoltam, inkább szomjan halok, de nem szólítom meg a torz külsejű banyát. Félelmetes volt, ahogy mozdulatlanul állt, és a tengert figyelte. Igyekeztem elkerülni a vénasszony figyelmét, megfordultam, és gyorsítottam a lépteimen. Ugyanolyan kis szörnyetegek, furcsa kezű boszorkányok ácsorogtak a parton, biztonságos távolságban. A szememet már alig bírtam nyitva tartani a rárakódott sótól, a tengeri szél felsebezte, megkarcolta az arcomat. Teljesen kiszáradt a fejem. 

Aztán nem tudom, mi történt, de ott állt velem szemben. Inkább pingvinnek tűnt. 

– Minek jöttél? – mondta. – Jobb volt nélküled. 

– Nem akartam zavarni. Lóri vagyok.

– Ne fárassz a neveddel, kisfiam! 

Hatalmas fekete csőrével megcsapta a térdemet. Odakaptam a kezemmel, újra éreztem, hogy cserepesre száradt a bőröm, minden mozdulattól recsegett. 

– Ezt miért kaptam? – kérdeztem. 

– Gyáva disznó vagy. Mit akarsz? 

– Nem tudom, mit akarok. Kiszáradt a bőröm és a torkom, szomjas vagyok. Azt hiszem, így nem bírom sokáig. 

Vijjogó hangot hallottam, talán nevetett, a többiek a távolból válaszoltak rá. 

– Sírdogálsz a tengerparton, hogy szomjas vagy? Ne szórakozz velem! – és megint térden csapott, egy kicsit erősebben, mint az első alkalommal. – Szedd össze magad, legyen tartásod! 

Meghajoltam a fájdalomtól. Letérdeltem a madár előtt. 

– Mit ártottam neked? Egy korty vizet adj, kérlek! 

A madár megint nevetett, bólogatott, valamit motyogott magában. 

Kinyitotta hatalmas csőrét, előhúzott belőle egy ásványvizes palackot.

Nyálkás volt, gusztustalan. Félig volt tengervízzel. 

– Ezt itt hagyta egy cimborád, egészségedre. Pedagógiai jelleggel adom. 

Kortyoltam a langyos tengervizet a palackból, felfordult tőle a gyomrom. Lemostam az arcomra rakódott száraz, fehér réteget. 

– Köszönöm, nagylelkű madár! 

Felém lépett, éppen a fejem fölött magasodott fehér mellkasa, fekete feje. 

– Óriásalka vagyok. Elpusztíthatatlan. 

– Hogyhogy elpusztíthatatlan? Úgy tudtam, vadásznak az alkákra. 

Olvastam korábban az alkákról, hogy egy részük kipusztult emberi tevékenység következtében. Vadásztak rájuk, hasonlók. 

– Én Óriásalka vagyok. 

Alulról nézve tényleg óriásinak tűnt. Fölálltam, behúztam a hasam, összegörnyedtem, hogy minél kisebbnek tűnjek. 

– A fajunkat majdnem kiirtották. Egy megközelíthetetlen helyen lévő vulkán tövében telepedett le, aki megmaradt belőlünk. A vulkán kitört, a sziget felrobbant. Átmentünk egy másik szigetre, ott kiirtottak teljesen. Akkor utalták ki nekünk ezt a partszakaszt, hogy itt lézengjünk örök időkön át. 

– Miért irtottak ki? – kérdeztem. Úgy tűnt, kicsit lenyugodott a madár. 

– Hús, tojás, pehelytoll. Az okosabbja. Mások boszorkánynak néztek. Babonás népség, kalózok. 

Nekem is boszorkánynak tűnt távolról, próbáltam másra gondolni, fürkésztem a tengert. 

– Te is boszorkánynak néztél?

– Nem. 

– Úgy nézek én ki, mint egy boszorkány? 

– Egyáltalán nem. 

Óriásalka felém lépett, hazudozni kezdtem. 

– Dehogy nézel ki úgy, Óriásalka, figyelj, nincs nálam most semmi, de hozok neked, ami kell, visszajövök, lesz tonhalkonzerv, kérek apámtól paradicsomos halat, meg mindent, ígérem. 

Nem csapott meg újra. 

– Apád? Milyen apád van neked? 

– Rendes. Semmilyen. 

– Ezek a semmilyen apák, mi? Teljes szívedből gyűlölöd őt, igaz? – úgy tűnt, élvezi, amit mond. 

– Nem gyűlölöm az apámat. Ez nem igaz. 

– Kopaszodó, tohonya, mindenhonnan elkéső, kopott szemöldökű, nyikorgó térdű, vécén szenvelgő, dohos fejű, nyirkos testű, bikkfanyelvű patás disznó, ugye? 

– Nem mondanám – mondtam neki, miközben felidéztem Apát, és egyáltalán nem rémlett, hogy dohos lenne a feje, vagy bikkfa volna a nyelve. 

– Dehogynem – Óriásalka nevetett. – Hozd csak el nekem a paradicsomos halat, kár abba a pinceszagúba.

– Majd hozom. 

– Mit kezdjek a majddal? Ha nem hozod most, csapj hozzá egy randevút a nővéreddel. 

– Honnan veszed, hogy van nővérem? Nincs is nővérem. 

– Ó, a fejedre van írva, te alattomos. Szerelmetes drága nővéred, akinek húsa zsenge a puha ágyban töltött őszi reggelektől, gyomra korog a lemondástól, szőke, mint a tavaszi szél. Hozd ide, beszámítom a randevút. 

Arra gondoltam, Évi biztosan kiröhögné Óriásalkát. Ha nagyon erősködne, talán fejbe is rúgná a madarat. 

– Nem hiszem, hogy vevő lenne erre. Válogatós ilyen téren, barátja sincs. 

– Miért ne lenne vevő? 

– Nem tudom – eszembe jutott Óriásalka csőre. Kelepcébe kerültem. 

– Mégis, mi baj van velem? 

– Semmi. Jó vagy. 

– Mondd meg, mi a probléma. Akárhogy igyekszem, nem vevők rám a nők. Mintha látnának valamit a tekintetemben, kiolvasnák belőle, hogy éhes vagyok. Talán nem velem van a baj, de a külső szem jobban rálát a dologra.

– Nem tudom. 

– Mondd, vagy eltöröm a térded. 

– Óriásalka, egy törpe vagy. Legfeljebb egy méter magas, de annyi sem. Ezzel még nincs is nagy gond, ha nem a nővéremet akarod randevúra vinni, hanem egy másik alkát, de agresszív vagy, és közveszélyes. Alapvetően kibírhatatlan alak. 

– Más egyéb? – kérdezte Óriásalka megilletődött hangon. 

– Messziről boszorkánynak tűnsz. 

– Tudom – mondta szomorúan a madár, aztán közelebb lépett hozzám, átölelte a térdemet, és hosszú csőrével valami nyálkás nedvet kent a nadrágomba. 

– Jól van, na. Szedd össze magad! – megveregettem nedves hátát, nagyon megsajnáltam, amiért egy kihalt fajhoz tartozik, és még az öröklétre kiutalt partszakaszon sem sikerült párt találnia magának. 

– Utolsó féreg vagyok – mondta hüppögve Óriásalka, és még beljebb furakodott a két combom közé. 

– Ez nem igaz – mondtam neki, és komolyan is gondoltam. Egészen megváltozott. Szomorú, elhagyott kis madár ácsorgott alattam. – Végül egész jót beszélgettünk. 

– Mocskos vagyok a mocskosok között is, utolsó az utolsók között. Alkafejemre hamut szórok, megtöretem csontjaimat. Ha magamra gondolok, elfog az undor, jogos a pusztulásom. 

– Nem igaz. Jó fej vagy. 

Óriásalka eltolt magától, apró fekete szemével hosszan a szemembe nézett, elérzékenyülten szólalt meg. 

– Tényleg így gondolod? 

– Aha. Jó fej vagy. 

– Köszönöm – és Óriásalka visszabújt a lábaim közé. – Ráérsz most? Könyörgök, maradj itt egy kicsit velem, van egy csomó jó ötletem. A többiek úgyis leléptek. 

Végignéztem a sziklás partszakaszon, a távolban ácsorgó boszorkányok eltűntek. 

– Hová repültek? – kérdeztem tőle, mert sehol sem láttam szárazföldet a közelben, ekkor vettem észre, hogy egy szigeten állunk. 

– Nem repültek sehova. Mi nem tudunk repülni. Ezért akarlak megtanítani téged. 

– Repülni? 

– Igen. Kiváló tanár vagyok. Aki tud repülni, képtelen a repülni nem tudók fejével gondolkodni. Ebben áll a módszerem titka. Átérzem a bánatot, a szenvedést, a repülés iránti olthatatlan vágyat. Érted? 

– Aha, értem. 

Jókedve lett Óriásalkának, belelendült a tanításba, nem szakítottam félbe. 

– Figyelj, ez a kiindulási pont, alapvető fontosságú – kicsit összehúzta magát, szemét becsukta. – Gondolj rá erősen! Akarom, akarom, ezt mondogasd magadban. Repülni szeretnék, vágyom a szélre, magasság, lendület, indulat, hatalom. 

Egyre hangosabban mondta Óriásalka, amit mondott, nem nagyon tudtam követni. 

Repülni szeretnék, magasság, mondtam magamban. 

– És akkor most hopp a testnek, hopp a léleknek, kapj a szél alá, gyáva karom – két szárnyával, mintha lendületet akarna venni, csapott egyet, közben szökdécselni kezdett. – Emelkedj, gyáva lélek, szállj fel, repülj! 

Óriásalka pattogott a sziklaszirten. Megpróbáltam utánacsinálni. 

– Repülj, magasság, kérlek, repülni szeretnék – mondtam hangosan, evezni kezdtem a karommal, és ellöktem magam a földtől. Felemelkedtem. 

Óriásalka szeméből potyogni kezdtek a könnyek, a magasból figyeltem, a tanítvány túlszárnyalja mesterét, suttogta maga elé, és a feltámadó szél elkapta könnyeit, ide-oda cipelte, egyre több potyogott a szeméből, majd szitálni kezdtek a cseppek, akár az eső. Elrugaszkodtam, egy-két méteres magasságba, de nehéz volt, haladni nem tudtam a levegőben, kényelmesen lebegtem. Lassú karcsapásokkal tartottam a testem a magasban, sűrű volt a levegő, mint a sós víz. A szél a tenger felé kezdett sodorni, úgyhogy lehuppantam a földre Óriásalka mellé. Letérdeltem, ő a vállamra hajtotta a fejét. 

– Sikerült – suttogta a fülembe halszagú csőrével. – Megcsináltuk, fiam.

Kapcsolódó cikkek
...
Könyvtavasz

Vajon kit illet meg a megtalált kincs?

Nógrádi Gábor gyerekszereplői kincskeresési lázban égnek, és hamarosan felkerekednek, hogy személyesen járjanak utána, vajon tényleg van-e alattuk kincs. Olvass bele!

...
Könyvtavasz

A macskák profik abban, hogy aggódás helyett inkább a valóságos dolgokkal foglalkozzanak

Sólyom Anna hőse egy különleges helyen próbál szerencsét, de a káosznak tűnő szituáció idővel meghatározó élménnyé alakul át. Olvass bele a Macskabárba!

...
Könyvtavasz

Tudtad, hogy csak félig vagy ember?

Milyen messze vagyunk attól, hogy az, ami ebben a pillanatban science fictionnek hangzik, valósággá váljon? Hogyan állítanak szembe minket ezek az új lehetőségek az élet és a halál etikai kérdéseivel és társadalmi hatásaival? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Sigrid Bratlie és Hallvard Kvale A jövő embere  című könyve. Olvass bele!

Gyerekirodalom
...
Gyerekirodalom

Kiss Judit Ágnes meséjében egy mentett kutya és egy kóbor cica emelkedik felül az ellentéteken

Aranyos állatok, egy hatalmas szívű gazdi, az otthon melege és apró kis konfliktusok Kiss Judit Ágnes új meséjében.

...
Gyerekirodalom

Ecsédi Orsolya hőse csak könyvek szereplőibe tud beleesni

A Juli vagyok, könyvmoly címszereplőjét a valódi, hús-vér fiúk nem érdeklik, még soha nem volt szerelmes. Azaz dehogynem: csak éppen könyvek szereplőibe. Juli mindenesetre most megkapja a lehetőséget, hogy változtasson a dolgok menetén. Olvass bele!

...
Gyerekirodalom

Mi a népmesék titka, és hogyan lehet újragondolni ezeket a történeteket? [Bookline Kids]

Zalka Csenge Virág A Százegy ajtajú palota című mesekönyve megőrzi a népmesei elemeket, de sikeresen ötvözi azokat a mai gyerekek számára izgalmas témákkal.

Hírek
...
Gyerekirodalom

Kiss Judit Ágnes meséjében egy mentett kutya és egy kóbor cica emelkedik felül az ellentéteken

...
Zöld

Alig mozognak a magyarok, pedig tovább szeretnének élni

...
Hírek

Benedek Elek születésnapjára Király kis Miklós is emlékérmére kerül

...
Beleolvasó

Az Arizona mulató bemutatására még Örkény sem találta a szavakat

...
Hírek

Ezeréves keresztény kéziratot kapott vissza Görögország Amerikától

...
Hírek

Hét csapás sújtja jelenleg a könyvszakmát

...
Hírek

Négynapos munkahetet vezet be a Libri-Bookline

...
Hírek

A könyvtárak adnak menedéket Angliában a megélhetési válsággal küszködőknek

...
Hírek

Sally Rooney idén is felkerült a TIME legbefolyásosabb embereit összegyűjtő listájára

...
Hírek

Judith Schalansky új könyvét csak száz év múlva lehet elolvasni

...
Beleolvasó

Pető Andrea az utókorral ellentétben nem a férjek fontosságában méri a nők életét - Rajk Júliáét sem

...
Hírek

Hogyan látja egy brit történész a Habsburgokat?

...
Nagy

Szvetlana Alekszijevics: Miért nem tudunk szembeszállni a diktatúrával?

Felfoghatatlan volt számomra, amikor Oroszország megtámadta Ukrajnát – mondta interjúnkban a Nobel-díjas Szvetlana Alekszijevics, akivel a háborúról, a női narratíva fontosságáról, és egy felfüggesztett filmprojektről is beszélgettünk.

Szerzőink

...
Sándor Anna

Pető Andrea: Ha a háborús nemi erőszak áldozatait mártíroknak nevezzük, azzal nem nagyon segítünk

...
Simon Eszter

Szvetlana Alekszijevics: Az emberek akkor tudnak igazán élesen fogalmazni, amikor érzik az elmúlás közeledtét

...
Sándor Anna

Malcolm Gladwell: Nem tudsz változást hozni egy társadalomban, ha a tanárt fizeted a legrosszabbul

...

BORDA RÉKA: Minden második ismerősöm abúzus túlélője

...

Númenor az emberi civilizáció csúcsa Tolkiennél, és ezt a sorozat jól elkapja (A hatalom gyűrűi - kibeszélő 3.)

...

Galgóczi Erzsébet nyíltan leszbikusként lett a Kádár-korszak népszerű szerzője [N/ők is írtak]

...

Sandman: jót tett a sorozatnak, hogy Gaiman sokszor nem kötött kompromisszumot

SZÓRAKOZÁS
...
Podcast

Númenor az emberi civilizáció csúcsa Tolkiennél, és ezt a sorozat jól elkapja (A hatalom gyűrűi - kibeszélő 3.)

Megnéztük A hatalom gyűrűi harmadik és negyedik részét, és ismét összeültünk Barna Bálint és Füzessy Tamás Tolkien-szakértőkkel, hogy megvitassunk, mit láttunk. Podcast.

...
Szórakozás

Bereményi Géza kalapja alatt elfér a 20. század

A Bereményi kalapja nemcsak egy alkotó ember, hanem egy korszak és egy kreatív életpálya krónikája is, amelyben a személyesből kiindulva merülünk el a kollektívban. A Papp Gábor Zsigmond által rendezett filmből kiderül, hogy számít-e egyáltalán a név, mire jó „a valósághűség látszata”, hogyan lehet csajozni egy sanzonnal, miközben végigkövetjük azt is, hogyan születik meg a szemünk láttára egy dal a konyhaasztal mellett.

...
Szórakozás

Egy botrány természetrajza: jól összerakott történet, mélységek nélkül

Ritkán fordul elő, hogy a befogadó azt érezi: egy történet megfilmesített változata jobban ül, mint a könyv, amiből készült. Az Egy botrány természetrajza (Anathomy of a Scandal) című Netflix-sorozattal alighanem ez a helyzet.