Szabó Magda sajátos pozíciót tölt be a hazai irodalmi kánonban. Miközben művei nagyon népszerűek az olvasóközönség körében, és számottevő nemzetközi érdeklődés is mutatkozik irántuk,
a hazai irodalomtudomány meglehetősen érdektelenül viszonyul az írónő életművéhez.
Mindmáig nem született az alkotói pálya egészét átfogó monográfia, de olyan önálló tanulmánykötet is alig-alig talál az érdeklődő olvasó, amely Szabó Magda műveinek értelmezésére vállalkozik. A közelmúlt irodalmával foglalkozó irodalomtörténészek többségének részéről tapasztalható közömbösség több szempontból is joggal kifogásolható. Egyrészt Szabó Magda olyan regényei, mint a Freskó (1958) vagy Az őz (1959) megjelenésük idején kifejezetten eredeti, szokatlan narratív eljárásokat alkalmaztak, s ezzel jelentős mértékben járultak hozzá a magyar elbeszélői hagyomány megújításához. Másrészt az irodalomtörténetírás nem tekinthet el arisztokratikusan a szélesebb olvasóközönséget is megszólítani képes, olvasmányosabb irodalom fölött.
1969. márciusában a Filmhíradó látogatást tett Szabó Magda otthonában. A felvételen az író a könyvespolca előtt mesél arról, hogyan kezdett el írni és miféle nyugtalanság hajtja, amikor belefog egy regénybe. 
Az utóbbi évtizedekben a műveltség egészén belül az irodalom korábbi pozíciójához képest látványosan háttérbe szorult, s ez a tendencia csak úgy ellensúlyozható legalább bizonyos mértékig, ha az irodalomtudomány figyelembe veszi a szélesebb olvasóközönség érdeklődését, és nem zárja ki kutatásai köréből azokat a közkedvelt szerzőket, akik amellett, hogy szórakoztató időtöltést kínálnak, jelentős esztétikai értéket is képviselnek. A Magyar Irodalomtörténeti Társaság és az ELTE Modern Magyar Irodalomtörténeti Tanszéke ennek a meggyőződésnek a jegyében választotta közös konferenciája témájául az egyik legnépszerűbb írónő, Szabó Magda életművét.
„Omikron teljesen felületesen szokott előadni a halál kérdéséről, mert hiszen rájuk úgyse vonatkozik az elmúlás, s minek búsítani ilyesmivel a tündéreket?” – írja Szabó Magda a Tündér Lalában, amelynek egyik szereplője, a tündérek nevelője szintén a görög ábécé 15. betűje után kapta a nevét, akárcsak a koronavírus legújabb variánsa.
A konferenciát március 30-31-én tartják az ELTE Bölcsészettudományi Kar, Kari Tanácstermében (1088 Budapest, Múzeum krt. 4/A). A konferencia élőben követhető az ELTE Bölcsészettudományi Kar YouTube csatornáján.
Előadók: Baranyai Norbert, Gilbert Edit, Gintli Tibor, Horváth Zsuzsa, Jablonczay Tímea, Kiss Noémi, Kosztolánczy Tibor, Kosztrabszky Réka, Kusper Judit, Lengyel Imre Zsolt, Maczák Ibolya, Murzsa Tímea, Nagy Csilla, Osztroluczky Sarolta, Papp Ágnes Klára, Radvánszky Anikó, Reichert Gábor, Schein Gábor, Sebők Melinda, Széchenyi Ágnes, Szilágyi Zsófia
