Most, hogy már az ötödik hullám elején járunk és nálunk is egyre dominánsabbá válik az új variáns, érdemesebb lehet a vírus helyett inkább Szabó Magda Omikronjával megismerkedni, aki már 1965-ben megszületett.

A Tündér Lala című meseregény Szabó Magda legnépszerűbb gyerekeknek szóló története, amelynek megjelenése óta rengeteg feldolgozása született. 1981-ben Katkics Ilona rendezett belőle mesefilmet, ebben Írisz királynőt az orosz Irina Alfjorovna, Amalfi herceget Ernyey Béla játszotta, zenéjét a Vuk zeneszerzője, Wolf Péter szerezte. Később bábfilm, majd animációs film is készült belőle, de a színházak is rendszeresen műsorra tűzik.

„A tündérkirálynő rosszul aludt mostanában. Ez nem volt jellemző a tündérekre: Tündérország lakói jó alvók voltak, s Írisz királynő se különbözött népétől, csak az utóbbi időben voltak nyugtalanabbak az éjszakái, amióta a fiával annyi baj volt. Lala, a királyfi, minél inkább nőtt, annál több gondot okozott anyjának és nevelőjének.” – így kezdődik a meseregény. A történetben Írisz ​tündérkirálynő örök birodalma fölött beborul az ég, megharagszik rá ugyanis a hatalmas erejű varázsló, Aterpater, miután kosarat kap tőle. Közben egy másik bonyodalom is adódik, ami tovább nehezíti a helyzetet: eltűnik a királyi jogar. Elcsenője nem más, mint a tündéranya-szomorító kis Lala, Írisz szemefénye, aki nem éppen szabályos tündérgyerek. Lala nem szeret rubintáncot járni, soha nem akar szappanbuborékba utazni, Simon sassal barátkozik, a varázslói röntgenkészülék szerint ráadásul emberszíve van. Utóbbi pedig nagy baj, hiszen a törvények szerint száműzni kéne őt a tündérbirodalomból, ez pedig kapóra jön Aterpaternek, aki zavart kelt az egész országban. Hatalom, igazság, szerelem, intrika, varázslat – ezekről mesél a Tündér Lala.

Na de hogyan kerül a képbe a fent említett Omikron? Ő a tündérek nagytudású nevelője, a tündérállamtanács egyik tagja, aki szentül hisz abban, hogy Tündér Lala nem vásott, egyszerűen csak más, mint a többi tündérgyerek. Íme néhány idézet Omikronról:

„Még ez is! Omikron teljesen felületesen szokott előadni a halál kérdéséről, mert hiszen rájuk úgyse vonatkozik az elmúlás, s minek búsítani ilyesmivel a tündéreket? Lala is elfelelte a záróvizsgán az embertant meg az állattant, mint a többi tündér, de nyilván sose gondolkozott még el az emberek véges életén, legfeljebb olyan formában, hogy aki meghalt, nincs többé, s milyen jó, hogy náluk más a törvény, hogy ez az egész dolog csak állatokat meg embereket érint.”

„Omikron azt érezte, azonnal elsüllyed. Omikron lelkiismeretes nevelő volt, saját szégyenének érezte, hogy egy ilyen csavargó tündért átengedett a vizsgán.”

„Omikron megtörölte a homlokát. Jó szerencse, hogy halhatatlannak született, ez a fiú a sírba vinné.”

„Omikron égnek emelte a szemét, de megmondta. A tündértörvénykönyv szerint minden tündérállampolgár élete minden tíz esztendejében egy kívánságának teljesülésére jogosult. Ó, ez a borzasztó Lala, aki ott nőtt a csodafán, ez nem jelentkezett a maga kívánságával a tizedik születésnapján, ez várt a kéréssel, leste, mikor jut majd eszébe valami olyan, aminek a teljesítése a legnagyobb zavart keltheti!”

„– Nézd meg, Omikron – kérte Jusztin –, nálad van a Könyv.

A Könyv Omikronnál volt, mint mindig, mert máskor is előfordult már, hogy államtanácson bele kellett tekinteniök valami adat miatt. Omikron pár ezer évig azzal töltötte a szabad idejét, hogy összeállította a világ minden élőlényének jellemrajzát és személyi adatait, mert nagyon hasznos az, ha a föld minden lakója számon van tartva valahol.

Omikron könyve nem volt nagyobb, mint egy gyufásskatulya, mégis benne volt mindenki, aki valaha a világon élt vagy él.”

Tündér Lala történetét ITT lehet elolvasni.