Sütő Andrásnak, az erdélyi irodalom korszakos alakjának sokrétű könyvhagyatékáról, annak különlegességeiről és hátteréről Török Dalma muzeológus írt hosszabb cikket a PIM blogján, a legérdekesebb megállapításait pontokba szedtük:

• Sütő András írói hagyatéka 2016-ban került a Petőfi Irodalmi Múzeumba: a könyvállomány legnagyobb része dedikált, ám mivel az 1970-es árvíz az író lakását is lakását érintette, levelezésének és könyveinek egy része végzetesen rongálódott.
• A múzeumba nagyjából 1200 kötet került, amelyek a muzeológus szerint jól szemléltetik "a Sütő által vitt irodalmi és kisebbségi értelmiségi szerepek komplex összefonódottságát, ugyanakkor sok információval járulhat hozzá a próza- és drámaíró kapcsolatrendszerének feltérképezéséhez, miközben kortörténeti adalékkal is bőven szolgál".
• A gyűjteményben megtalálható az erdélyi magyar irodalom összes számottevő alkotása, a korabeli pályakezdőket felvonultató Forrás-sorozat, számos Erdély történelmét (politika- és kultúrtörténetét) tárgyaló összefoglaló munka, dokumentálható vele használójuknak a nemzet- és nemzetiségkoncepciók iránti érdeklődése, az erdélyi kisebbségi közügyek melletti mindenkori elköteleződése, és találni benne diaszpóra-történeti könyveket.
• A dedikációk tanúsága szerint Sütő nemcsak a kor alkotóival, hanem az erdélyi irodalom mértékadó anyaországi értelmezőivel (Czine Mihállyal, Pomogáts Bélával, Görömbei Andrással) is jó viszonyt ápolt.
• Az állományban román nyelvű dedikált szépirodalmi kötetek is találhatók, a korszak befutott nagy öregjeitől (például Eugen Jebeleanu) Sütőnek a román Írószövetségben betöltött funkciójából adódó ismeretségein keresztül a politikai disszidensekig (Mircea Dinescu).
• A muzeológus felidéz egy régi Sütő-beszélgetést, amelyben az író azt mondta, hogy gyermekkorának falusi közegében a könyvekkel való első találkozás egy csodavilággal való érintkezés erejével hatott rá. Első könyvtár-élménye a nagyenyedi Bethlen Gábor kollégium impozáns gyűjteménye lett.
• Az állományban sok a megjegyzetelt kötet, ezek között található Németh László 1927 és 1943 közötti esszéinek gyűjteménye (Sorskérdések), az erdélyi magyarság két világháború közötti politikatörténetét tárgyaló munka éppúgy, mint Vaclav Hável politikai esszéi (A kiszolgáltatottak hatalma).
• "A könyvre, mint gyűjtőszenvedély tárgyára irányuló igény nem élt benne, a maga vonatkozásában munkaeszközként kezelte. Ugyanakkor a közösségi megmaradás szempontjából szimbolikus jelentőségűnek – a kollektív tudás egyik megtestesítőjének – tekintette, s ez az erdélyi könyvtárak (úgy is, mint tárgyállományok) ádáz védelmezőjévé tette" - írja Török Dalma.
• A közösségi, képviseleti írószerepet választó Sütő az értelmiségi közeg számára mértékadó példaként funkcionált: a neki címzett nem formális dedikációk – és a többség ilyen – ezt az írói pozíciót jelenítik meg.
• A muzeológus szerint a kor lenyomata mutatkozik meg abban, hogy a dedikációk szövege a közös élményekre utalás konkrétságától az allegorikus beszéd irányába tolódik el. Példaként Kányádi Sándor bejegyzését hozza a Szürkület című kötetben: „Évának és Andrásnak, a védtelen vizeken egy padhoz láncoltak nyűgjével-nyomorúságával, a prédikátorok rendíthetetlen hitével és szeretetével küldi ezeket a fekete dallamokat Kányádi Sándor gályarab és az ő nagytiszteletű felesége Kolozsvár, 1978. novemberében.”

A teljes bejegyzés ITT olvasható el.