- Miközben évtizedek távlatából a tudományos-technikai részleteket tekintve az ő könyvei is időnként viccesen avíttnak hatnak, mégiscsak sok tekintetben látnok volt. Visszatérés című regényében például papírkönyvek már nincsenek, olvasni „opton” segítségével lehet (azaz lényegében a mai readerrel).
- Könyvében azonban nem is ez a legfontosabb, hanem maga a dilemma - itt például az, hogy mennyire „emberi” még az a társadalom, amelyben semmilyen erőszak nincs. Lehetséges-e harc- és erőszakmentes emberi társadalom, és ha igen, akkor valóban arra kell-e törekednünk?
- Lemet leginkább az emberi civilizáció jövője foglalkoztatta, és élete utolsó két évtizedében kiváló írásokban próbált gyakorlatias projekteket javasolni az ökológiai pusztulásba rohanó emberiség megmentésére (például a Sex Wars című esszéjében). Megátalkodott pesszimistaként rögtön látta azt is, hogy ezek a tervek miért megvalósíthatatlanok.
- Regényíróként legfőbb témája a világegyetemben létező vagy elképzelhető nem antropomorf intelligencia természete. A Solarisban például egy egész bolygót beborító plazmaóceánnal próbálnak kapcsolatot teremteni az emberek.
- Lem nagyon sok mindent nem szeretett. Életművének jó része természetesen lázadás volt a diktatúrák ellen, de bírálta a kapitalista rendszert is. Ízléstelen giccsnek tartotta a nyugati tudományos-fantasztikus irodalom jó részét, viszolygott a fantasytől. De nagyon szeretett élni és gondolkodni.
A teljes bejegyzést ITT tudjátok elolvasni!
