Zenei album készült Veres Attila A Borostyán komplex című novellájához. Az író ezzel a szöveggel osztotta meg Facebook-oldalán a hírt: „Soundtrack egy nem létező filmhez, képek egy nem létező képregényből."
A Borostyán komplex című szöveg az Éjféli iskolákban jelent meg, és talán meg lehet kockáztatni, hogy a kötet egyik legelvadultabb gondolatkísérlete: a főhős egy furcsa pincészetbe jut el, ahol borok helyett úgynevezett komplexeket kóstolnak. A színekről elnevezett italok más életekbe vagy világokba juttatják el a kóstolókat. Minden körben új tétel jön, de a végéig csak kevesen jutnak el. A lemez a történet hét komplexéhez készült számokból áll össze.
„Amikor írok, a történeteimet szavak és mondatok, hangulatok és érzések egymásutánjaként képzelem – mondta Veres Attila. – Fimként, képként soha nem látom őket, és csak nagyon kevésről tudom elképzelni, hogy mozgóképes narratív formában működjenek. Ennek ellenére mindig nyitott vagyok arra, hogy valaki egy másik médiumra adaptálja a novelláimat, hiszen egy alkotónak az a legnagyobb siker, ha más alkotókat inspirálhat Arra, hogy valaki egy nap majd éppen zeneként értelmezi újra az egyik történetemet, ráadásul épp A Borostyán komplexet, még csak remélni sem mertem. Most, hogy Bálint megtette, az egész teljesen természetesnek tűnik, és a végeredmény, a lemez, rendkívüli büszkeséggel tölt el, még ha nekem munkám vele nem is volt. A zene végső soron a képzeletünk terméke, csakúgy mint a történetek, és azt érzem, hogy Bálint és én most egy közös kis birtokon osztozunk.”
Az eklektikus – többek közt downtempóból vagy indusztriál metálból álló – albumot az újhullámos, dark synth popot játszó duó, a Clayfeet zenésztagja, Jankó Bálint készítette.
„Lenyűgözött az Éjféli iskolák és főleg A Borostyán komplex világa és filmszerűsége. Úgy gondoltam, érdekes kísérlet lenne egy nem létező filmhez egy teljes soundtracket írni, ez a novella pedig a felépítése, tételei miatt különösen alkalmas erre – mondta Jankó Bálint. – Nagyon izgalmas volt megtalálni, majd meg is írni az egyes komplexeknek megfelelő karaktert, és akár számokon belül változó stílust használni a downtempótól a technón és az indusztriál metálon át a darkwave-ig.”
A novella első öt komplexe – Kék, Homok, Skarlát, Liliom, Indigó – egy-egy képet, helyzetet mutat be, és viszonylag egyértelmű volt, hogyan lehet ezeket a hangulatokat zenébe önteni. Az Indigó brutális horrorját Söptei Balázs (Vanta, Kajgün, Auraleak) gitárjátéka erősíti fel. A vegyes műfajú, egymásba folyó részekből álló Smaragdban Kiss Huba társszerzőként és gitárosként segített elmesélni a bonyolult, időn és életeken átutazó történetet. A Borostyán a történet vége, maga a mindenség: „Ezen kellett a legtöbbet gondolkoznom, és végül szó szerint kimatekoltam a megoldást” – mondta Jankó Bálint.
A számokhoz a weird-horror-scifi műfajban alkotó mortenisdead rajzolt borítókat, és az ő grafikái alapján készült minden számhoz egy-egy videó is.
„Elég régi viszonyt ápolok a weird és a kozmikus horror irodalommal. Így az egész munkafolyamat tulajdonképpen egy múltba vivő utazás volt a gyermekkorom olyan részére, amire szívesen emlékszem vissza, de felmerül bennem a kérdés, mégis miért nem szólt rám senki annak idején, hogy tegyem már le a Lovecraftot… – mondta mortenisdead. – A képek jelentős része az ilyen régi benyomások, emlékek és érzések hatása alatt készült, azzal a szándékkal, hogy a nézőben is hasonló folyamatot indítson be. De természetesen a novella és az album is ihletője és része volt a tripnek – a Smaragd a kedvenc trackem, rajzolás közben rongyosra hallgattam.”
Az Éjféli iskolákról ITT írtunk, Veres Attila pedig ebben az interjúban mesélt a történetekről. Az albumot a pornaftermidnight.com-on lehet meghallgatni, amiről részletesebben ITT írtunk.
Veres Attilának októberben Amerikában jelenik meg könyve. A The Black Maybe című novelláskötetnek már a borítóját is megmutattuk nemrég. Ahogy korábban beszámoltunk róla, az amerikai megjelenés előzménye, hogy Méltósággal viselt című története tavaly a The Valancourt Book of World Horror Stories című antológiában volt olvasható, a kiadvány pedig komoly szakmai sikert aratott. Az amerikai kiadó hamarosan önálló Veres-kötet kiadása mellett döntött.
“James D. Jenkins főszerkesztő és társa, Ryan Cagle hihetetlen nyelvzsenik, több tucat nyelven beszélnek és olvasnak - az antológiájuk valamennyi novelláját maguk fordították, kivéve az enyémet és a finn történetet. Amikor elküldtem nekik a Méltósággal viselt fordítását, már tudták, ki vagyok, mert épp magyarul akartak megtanulni, és úgy érezték, ehhez az Odakint sötétebb pont megfelelő segédanyag lehet” - Veressel készült interjúnkban a szerző részletesen mesélt arról, hogyan vette fel a kapcsolatot a kiadóval, mik voltak a válogatási szempontok a kötet összeállítása során, illetve hogyan érte el, hogy a novellák angolul is úgy működjenek, ahogy ő szeretné. A teljes interjút itt találod.
