A beszéd elején Simon Márton megkérdezte a közönségtől, ki írt már verset, és vajon mi a vers, ki a költő és mi a dolga. A Világirodalmi Lexikon szerint a vers olyan szöveg, ami írásképében nem lapszéltől lapszélig tördelésű, illetve egy másik klasszikus definíció, hogy vers az, ami rímel. Simon szerint ezekkel szemben a vers az, amit egy költő ír.
Amikor hetedikeseket kérdezett arról, ki a költő, Petőfit mondták, Simon szerint pedig érdekes lenne kipróbálni, kinek mi jut eszébe a tipikus költőkről - valószínűleg az lenne az eredmény, hogy fekete-fehér, halott, szomorú, szerelmes és férfi.
December 2-án a Katona József Színház ad otthont az idei TEDxLibertyBridgeWomen konferenciának, ahol a különleges történetek mellett táncos, zenei, filmes és fotós performanszokkal is készülnek az előadók.
Simon szerint a költőnek az a dolga, hogy leírja azokat a mondatokat, amik hozzátartoznak az “emberi mivoltunkhoz”. Főleg azért, mert úgy gondolja, hogy hosszú távon minden azon múlik, hogy leírunk-e ilyen gondolatokat - hiszen a költő leír olyat, amit senki más.
Számára a vers egyfajta keret, amibe belefoglalhatjuk a megfelelő szavakat - mert ha nincsenek megfelelő szavaink, akkor semmink sincs. Simon számára mindennek, amit nem tud, de jó lenne tudni, a legvégső forrása a vers.
Legtöbbször szerinte nem is a szó a lényeg, hanem talán a logika, a jelentések arányai. "A vers talán egy Rubik-kocka, amit a tanulás, a játék, a felejtés, az erőfeszítések, a szenvedés, a beleérzés, a veszteségek, a megőrülés, a létezésünk összes lehetséges fázisán keresztül lépésről lépésre próbálhatunk meg megfejteni. Úgy, hogy soha nem lesz vége, soha nem lesz kész, és biztos, hogy nem csak egy jó megoldása van."
A Covid kapcsán Simon elmesélte, hogyan indította el tehetetlenségében a lezárásokkor a ma már Pingvin óvoda névre hallgató online felolvasássorozatát a kedvenc költőitől. Tudta, hogy segíteni nem tud vele, de bízott benne, hogy miközben megtorpanni és összeomlani látszott a világ, talán egy kicsit elviselhetőbbé teheti, ami történik velünk.
Versek nélkül Simon szerint maradnának a puszta, megközelíthetetlen tények. Végül négy dologra kérte a közönséget:
- Tanuljunk empátiát és felelősséget, mert ezt ölik ki éppen belőlünk, és enélkül nem lehet élni!
- Elszántan higgyünk a tudományban, a demokráciában, és tegyünk minden nap a jövőért!
- Aki éhes, gondolkodás nélkül etessük meg!
- Vegyünk néha csak úgy egy mély levegőt!
A teljes beszédet itt tudod megnézni:
