A rendszerváltás óta az egyik legfontosabb választására készülhet Románia, miután a szélsőjobboldali és magyarellenes nézeteiről hírhedt George Simion karnyújtásnyira került attól, hogy az államelnöki székbe üljön.
Egyre több szerző is megszólalt a szomszédos országban vasárnap zajló választás tétjéről, főként azután, hogy néhány nappal ezelőtt Orbán Viktor miniszterelnök a felújított Tihanyi Bencés Apátságban mondott beszédében Simion keresztény és szuverenista politikáját dicsérte, jelezve azt is, hogy „az összefogás és az együttműködés talaján állunk, ezért semmilyen elszigetelést, politikai retorziót nem fogunk támogatni Romániával és annak vezetőivel szemben”. Ezt utólag azzal igyekezett finomítani, hogy semmilyen módon nem kívánják befolyásolni a romániai elnökválasztást.
A szélsőjobboldali erők előretörésének veszélyét azonban az írók tűpontosan felismerték, sokan saját tapasztalatból tudják, milyen, amikor a magyarságod miatt meghurcolnak.
Visky András: Aki feketelistázik, gyilkolni készül
Visky András Marosvásárhelyen született, Kolozsváron élő író például arra figyelmeztette erdélyi magyar olvasóit, hogy használják ki a szavazás lehetőségét, mert „lehet, hogy az utolsó szabad választásokon vehetünk részt”. Facebook-posztjában megemlítette azt, amit a Margó-díjas Kitelepítés című regényében is megírt:
Alig lettem kétéves, amikor ellenséges zavargások keltése jogcímen kitelepítettek.
(…) Súlyosbító körülményként említi a határozat, hogy apámat korábban szigorított börtönre ítélték. (…) 2025-ben ismét feketelistára kerültem, a sajtó szépen közreadta a névsort. Az új vasgárdisták tisztogatásra szánták el magukat. Aki feketelistázik, gyilkolni készül. Aki támogatja, itt vagy ott, bármilyen megfontolásból tenné is, felbujtó” – üzente a Kossuth-díjas író.
Dragomán György: Felelősen gondolkodó magyar politikus ezt az embert nem támogathatja
Dragomán György pedig azt írta:
Felelősen gondolkodó magyar politikus ezt az embert nem támogathatja, nem segítheti a hatalomhoz vezető úton.”
Bejegyzéséhez egy képkockát osztott meg Simionról a román zászló ünnepén tartott demonstráción készült videóból, amint a politikus „Marosvásárhely Főterén, népi öltözetben zászlóval a kezében üvölti 2023 júniusában, hogy Románia a Dnyesztertől a Tiszáig tart, és hogy vége a kompromisszum idejének, elég volt az RMDSZ etnikai terroristáiból”.
A szintén marosvásárhelyi születésű író jó sok linkkel is ellátta a követőit, ha mélyebben utánaolvasnának a Romániában kialakult politikai helyzetnek:
Tompa Andrea: Árulás
A kolozsvári származású Tompa Andrea szerint a magyar miniszterelnök tihanyi beszéde árulásként fog bevonulni a történelembe. „A magyar miniszterelnök attitűdje, remélem, kijózanítóan hat Romániában a magyarságra. Most talán végre sokak számára is világossá válik, hogy a szélsőséges politikai hatalmak hogyan fogják egymás kezét, nacionalista céljaik közösek” – írta.
Amikor a bejegyzését megfogalmazta, épp Romániában tartózkodott, és úgy fogalmazott, a rendszerváltás óta sosem tapasztalt ilyen aggodalmat az országban.
Rengeteg érték van most veszélyben, rengeteg fontos vívmány, ami az elmúlt évtizedek eredménye. A magyar-magyar viszony, ha lehet ilyen még mondani, a legmélyebb krízis fázisába lépett.
(…) Én itt voltaképpen csak annyit szeretnék mondani – kérni, ha szabad: menjetek el szavazni, mindenki, akinek van érvényes romániai igazolványa, bárhol él. Ugyanis bárhol él, érinti mindaz, ami itt következik. És ha úgy is érezné, hogy nem érinti, legyen ennyi felelősség bennünk azért a közösségért, amelyből vagyunk” – írta Tompa Andrea, aki a román diktatúrával és az elnyomó rendszerekkel szintén sokat foglalkozik a műveiben.
Nyáry Krisztián: Ha egyszer könyvet írnék a híres magyar gazemberekről, benne lenne
Nyáry Krisztiánnak a Ceaușescu idején tevékenykedő „nagyhatalmú szerkesztő és politikai tótumfaktum”, Hajdú Győző jutott eszébe azokról a magyarokról, akik a „magyar katonák sírját meggyalázva lett futballhuligánból politikus” mellett kampányolnak. Hajdú a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja volt, aki lelkesen egyetértett a trianoni békével, az Igaz Szó szerkesztőjeként mégis sok fontos magyar írónak adott munkát
Ha egyszer könyvet írnék a híres magyar gazemberekről, benne lenne.
Sokáig élt, túlélte a rendszerváltást. Tulajdonképpen következetes maradt önmagához: szélsőbaloldaliból szélsőjobboldali román soviniszta lett, a habzó szájúan magyarellenes Corneliu Vadim Tudor lapjában írt öngyűlölő írásokat – magyarságát is megtagadva, Victor Hajdu néven” – írta.
Úgy folytatta, „némi mentség”, ha egyes magyarok határon innen és túl tudatlanságból támogatják a szélsőjobboldali jelöltet, de „legalább egy embert tudok, aki nyers számításból. Akinek fontosabb, hogy Románia élén Európa-ellenes, putyinista elnök álljon, mint az erdélyi magyarság sorsa”. Egy másik posztjában pedig az úzvölgyi sírgyalázásról készült dokumentumfilmet ajánlotta követői figyelmébe, amelyben arra is figyelmeztetett, hogy Robert Fico vagy Aleksandar Vučić Simionhoz képest „decensen teázgató urak egy angol klubból”.
Jászberényi Sándor: Miért basztok ki velünk folyton?
Jászberényi Sándor újságíró, költő, novellista, A lélek legszebb éjszakája című Libri-díjas novelláskötet szerzője egy szépirodalmi igényességgel megírt szövegben hangot adott a megszemélyesített Erdélynek. Íme egy részlet belőle:
„Tegnap felhívott Erdély, és lebaszott.
(…)
Tegnap felhívott, és azt mondta, tegyek valamit. Ideges volt, szokatlanul remegett a hangja.
(...)
„Bazmeg, miért basztok ki velünk folyton?” – kérdezte Erdély a telefonban. „Ha ezt a futballhulligánt megválasztják, ki kell majd ásnunk a hősöket, és biztos helyre tenni, hogy ne gyalázzák meg őket. Mindent el fognak követni, hogy eltöröljenek minket, mindezt a magyar kormány támogatásával, amit persze most is elvakít a rövid távú politikai haszon.”
„Ne haragudj” – mondtam Erdélynek. „De mégis, mi az istent tehetnék? Szépíró vagyok, nem politikus. Ráadásul Kairóban élek.”
„Semmit” – felelte. „De nekem is ventilálnom kell valakinek. Mégis kinek sírnék, ha nem egy magyar írónak? Egyébként már bevettem egy Xanaxot.”
„Mit fogtok csinálni?”
„Hát kézzel-lábbal tiltakozunk a sírgyalázó ellen.”
„És ha megválasztják?”
„Ellenállunk. Nem megyünk le csendben.”
„Jobban éreznéd magad, ha bocsánatot kérnék a miniszterelnökért?”
„Igen.”
„Őszintén sajnálom, hogy felhatalmazza a román nácikat. Most jobb?”
„Azt hittem, jobb lesz, de nem. A fasznak adtok el minket mindig.”
„Ha ez vigasztal, nem tudunk eladni titeket.”
„Hogyne tudnátok. Eddig két magyar miniszterelnökből kettő adott minket el.”
„Nem tudunk eladni titeket.”
„Miért ne tudnátok?”
„Azért, bazmeg, mert ti mi vagyunk.”
„A fasznak lövi magát mindig lábon ez a nép” – morogta Erdély.”
Nyitókép: Dragomán György, Visky András, Tompa Andrea - Fotók: Margó, Valuska Gábor
