A nyolcvanegy éves Isabel Allende a világ legolvasottabb latin-amerikai szerzők közé tartozik. Több mint negyven évet felölelő író karrierje során elsősorban a szeretet, erőszak, megváltás és igazság kérdései izgatták; hazánkban is népszerű könyvei közé tartozik a Kísértetház című családregény, valamint a Paula, egy memoár lánya betegségéről és haláláról. A spanyol nyelvű Noticias Telemundóval készült interjúban a chilei írónő keményen kritizálta az amerikai politikai diskurzust, elősorban az erősödő migrációellenességgel kapcsolatban.

Egy ilyen problémát nem lehet határőrökkel és szögesdróttal megoldani 

Az írónő 1988 óta él Kaliforniában, ahova egy hosszú út végén érkezett meg. Szülőföldjét a chilei diktátor, Augusto Pinochet hatalomra jutása után kényszerült elhagyni – a katonai rezsim tizenhét éve alatt több mint negyvenezer embert gyilkoltak meg, kínoztak meg, vetettek börtönbe vagy tüntettek el.

Allende először Venezuelába menekült, ahol egy évtizeden keresztül dolgozott újságíróként. Az ott töltött éveire hálával gondol vissza. Kiemelte, hogy az országot, ami egykor olyan befogadó volt a menekültek felé, mostanra majdnem hatmillió venezuelai kényszerült elhagyni – ugyanazon okok miatt, amiért korábban mások odamenekültek:

„Több mint száztíz millió menekült van világszerte, a többségük nők és gyerekek. Egy ilyen problémát nem lehet határőrökkel és szögesdróttal megoldani.”

Az irodalom közelebb hoz minket egymáshoz

„Rá kell ébrednünk arra, hogy a bevándorlók sokkal többet adnak a befogadó országuknak, mint amennyit kapnak” – véli Allende. Rámutatott, hogy rengeteg olyan munka van Amerikában, amit a helyiek semmi pénzért nem végeznének el; éppen ezért az országnak tagadhatatlanul szüksége van bevándorlókra.

Az interjúban szóba került Donald Trump volt elnök is. Allende hangsúlyozta, hogy Trump nem hisz abban, hogy a bevándorlók is emberek lennének, ahogy ezt szó szerint ki is mondta. „Ha a közösségi médiában, a sajtóban és a politikusok között is elterjed ez a gondolkodásmód, rendkívül súlyos fasiszta rezsimmé válhatunk” – figyelmeztetett Allende.

A kérdésre, hogy mi a szerepe ebben az irodalomnak, Allende azt válaszolta, hogy közelebb hoz minket egymáshoz. Az érzelemmentes, sokszor semmitmondó számadatok helyett

az irodalom képes arra, hogy megnyisson előttünk egy személyes történetet;

mint az ő 2023-as könyve, A szél ismeri a nevemet (El viento conoce mi nombre), ami egy vak kislány történetét meséli el, akit a határon szakítanak el édesanyjától.

Nincs mentség arra, hogy visszafelé haladunk

Az Amerikában teret nyerő betiltásoknak Allende is áldozatul esett: a tavalyi évben két könyvét, köztük a Kísértetházat is eltávolították floridai iskolákból. Az írónő azonban nem bánja: „Igazából megtisztelő, hogy egyáltalán észreveszik, hogy létezik a könyvem”. Hozzátette, hogy a Kísértetházat már évekkel ezelőtt megpróbálták betiltani, először Chilében, majd Észak-Karolina államban is.

Allende elkötelezett feminista, és egész életében harcolt a nők jogaiért. Számára a nemi egyenjogúság a legfontosabb cél, azonban nem hiszi, hogy a közeljövőben el fogjuk érni. „Én sosem láthatom már és talán az unokáim sem, de azért lassacskán csak odajutunk. Ébernek kell maradnunk, mert nincs mentség arra, hogy visszafelé haladjunk”.

Ugyanakkor hisz abban, hogy összességében mégiscsak javult a helyzet. „Amikor elhagytam Chilét, Latin-Amerika fele diktatúrában élt, rendkívül elnyomó diktatúrában. Mostanra demokráciák vették át a helyüket – gyenge demokráciák, de azért demokráciák. Sokat láttam nyolcvan év alatt, úgyhogy nem vesztem el a reményt”.

(NBC)

Kép: Lesekreis/Wikipedia