Vesna Lemaic: A kétféle migráció megosztja az embereket

Vesna Lemaic: A kétféle migráció megosztja az embereket

A szlovén Vesna Lemaic kisprózái egyfajta tranzitállapotot tükröznek, amely lehet földrajzi vagy érzelmi akár, írásai pedig minden benne szereplőt állandó önvizsgálatra kényszerítenek – írtuk a Margó Könyvek sorozatban megjelent Szíves fogadtatás című novelláskötetről. A könyvet az őszi Margón mutatták be, előtte a szerzővel kétféle migrációról, aktivizmusról és a horrorfüggőségéről is beszélgettünk.

A kötetről írt kritikánkat ITT találod, Borda Réka utószavát pedig ITT, és bele is olvashatsz a könyvbe ITT.

Ruff Orsolya | 2023. december 03. |
Vesna Lemaic
Szíves fogadtatás
Ford.: Reiman Judit, Helikon, Margó Könyvek, 2023, 147 oldal
-

Miután elolvastam a könyvét, a címet nem tudtam nem egyfajta ironikus utalásként értelmezni. De nagyon érdekel az ön értelmezése – mire utal a cím?

A cím mögötti idea nem más, mint a migráció, aminek két fajtája létezik: az egyik legális, ide tartozik például a turizmus, a másik pedig az illegális. Ez a kétféle migráció megosztja az embereket. Vannak az első osztályú utazók, a turisták, akik semmiféle problémába nem ütköznek a határon, és szinte mindenhol szívesen látják őket. Aztán ott vannak a másodosztályú utazók, az illegális bevándorlók, akik a határon rendőri elnyomással kénytelenek szembenézni, csak azért, mert nem „jó országokból” érkeznek.

A társadalomban elfoglalt pozíciómból igyekeztem reflektálni,

ezeknek a történeteknek a narrátora így aztán más-más szerepet tölt be. Például milyen lehet olyan aktivistának lenni, aki illegális bevándorlókkal foglalkozik? Mit jelent helyi nőnek lenni egy városban, ami turistákkal van tele, illetve milyen turistának lenni egy idegen országban? Ezeken a szerepeken keresztül a narrátor különböző hatalmi viszonyokat próbál megérteni, ahogy a társadalmon belüli saját szerepét is.

-

Olvasás közben mindvégig az volt a benyomásom, hogy ezek az írások erősen empirikusak, és a novellái mögött személyes tapasztalat áll. Mesélne kicsit arról, hogyan építette be ezeket a tapasztalatokat az írásaiba?

Amikor megnyitották a balkáni folyosót, akkor az Antirasszista Front Határok Nélkül nevű szervezettel kimentem, hogy segítséget nyújtsak az úton lévőknek. Ez 2015-2016-ban történt. Jelen voltunk a határnál, és miután a folyosót lezárták, a határ pedig átjárhatatlanná vált, azoknak az embereknek igyekeztünk segíteni, akik Szlovéniában rekedtek. Menekültszállásokat látogattunk, majd egy speciális csoportot alakítottunk, aminek az volt a célja, hogy segítse a migráns nők társadalmi beilleszkedését. Rendszeresen látogattuk őket, együtt sportoltunk, régi bicikliket gyűjtöttünk össze, amiket megjavítottunk, hogy használni tudják azokat, így sokkal szabadabban tudtak mozogni a városban. Ez volt az az első kézből szerzett tapasztalat, amiről a könyvben írtam, de valójában a célom nem az volt, hogy a migránsok tapasztalatairól írjak, hanem az én tapasztalataimról, amiket a velük való munka során szereztem. Úgy gondolom ugyanis, hogy

az ő tapasztalataikat nekik maguknak kell megírniuk.

Bizonyára sokan dolgoztak aktivistaként ezen a területen, mégis kevesen írtak róla könyvet. Mi volt az a pillanat, amikor azt érezte, hogy megtalálta azt a formát, azt a hangot, amelyen megszólalhat?

Volt egy olyan megérzésem, hogy amiket megtapasztaltam – nemcsak én, hanem más aktivisták is –, azt nyilvánosságra kell hozni, mert a sajtó a valóság nagyon más verzióját tálalta, a híradások tele voltak rasszizmussal, egydimenziósak voltak, feketén-fehéren mutatták a helyzetet. A bevándorlókat időnként áldozatként láttatták, viszont szerintem az nem jó, ha kizárólag áldozatszerepben jelenítik meg őket, mivel fontos, hogy a reprezentációjuk több dimenzióban, összetettebb módon történjék meg.

Íróként nagy figyelmet fordított a részletekre, különösen az érzékiekre: a színekre, a formákra, a hangokra, a test apró rezdüléseire. Komfortosnak érzi a megfigyelő szerepét? Nem okozott nehézséget érzelmileg távol tartania magát, illetve kivonnia magát az adott helyzet hatása alól?

Valóban meg kellett figyelnem a részleteket, a közös nyelv ugyanakkor hiányzott. Én nem beszéltem az ő nyelvüket, ők pedig az enyémet, vagy éppen az angolt. Hogy megértsük egymást, főleg az elején, különböző kifejezésmódokkal, gesztusokkal kommunikáltunk, ami elég nehéz volt nekem, és nekik is. Ami az én megfigyelői szerepemet illeti: igyekeztem nem objektifikálni őket, ugyanis nem szerettem volna, ha az írásaim tárgyaivá váltak volna. Nem akartam úgy tenni, mintha tudnám, hogyan éreznek. Azt tudom, hogy én hogyan érzek, amikor találkozom velük, különösen akkor, amikor nyelvi akadályok merülnek fel. Utóbbiak ugyanis még inkább megnehezítik a kapcsolódást a helyiek és a külföldiek között, hiszen a nyelv mégiscsak az egyik legfőbb kommunikációs eszközünk.

A kötetben többféle migráció is megjelenik, ott van a délszláv háború utáni menekülthullám, a 2015-ös migráció, ráadásul napjainkban háború zajlik Ukrajnában, és egy újabb válság van kibontakozóban a Közel-Keleten. A migráció nem egy befejezett jelenség, de érdekelne, hogyan tekint rá: lezárta már magában, vagy íróként tartogat még önnek kihívásokat?

Az emberiség egész történelmében mindig is jelen volt a migráció,

számunkra szerintem ez egy örök téma.

A kérdés az, hogy az emberek vajon üdvözlik-e az újonnan érkezőket, vagy nem is akarnak kontaktusba kerülni velük attól való félelmükben, hogy fenyegetést jelentenek rájuk nézve. Az én nagyszüleim annak idején átszelték az egykori Jugoszlávia területét: akkoriban a testvériség eszméje uralkodott, és amikor ők szerbhorvátként megérkeztek Szlovéniába, akkor szívesen fogadták őket. A migrációs tapasztalat tehát kedvező is lehet, ha van akarat és megértés az emberek között.

-

Maga a migráció egyébként forró témának számít még Szlovéniában?

Igen, annak. Problémát jelent ugyanakkor, hogy a kormányunk nem igazán igyekszik megoldani az emberek elszállásolását. Menekültszállásokon zsúfolják össze őket, amiket nem ennyi ember befogadására terveztek, egy ilyen helyzet pedig könnyen konfliktusokat szül egymás, valamint az érkezők és a helyiek között.

Hogyan merült fel önben, hogy a migrációt és a turizmust, ezt a két, látszólag nagyon eltérő jelenséget összekösse a könyvében?

Amikor idegen városokba, országokba utazunk, mi magunk is más perspektívába kerülünk. Magunk mögött hagyjuk az otthonunkat, és abbamarad mindaz, ami a hétköznapi tevékenységeinkhez tartozik. Egy idegen térbe jutunk. Engem például nagyon izgatott, hogy miként tekintenek rám, ha turistaként érkezem meg egy városba. Emlékszem, nem igazán volt komfortos az érzés, hiszen minden tele volt velünk, turistákkal, és az volt a benyomásom, hogy a helyiek szenvednek miattunk: a turisták miatt napi tizenkét órát kell dolgozniuk, és minden tele van a turisták által termelt szeméttel. Volt egy pillanat, amikor azt gondoltam, hogy a legális migráció, a turizmus, valójában több kárt okoz a bolygónknak és a helyi közösségeknek, mint az illegális migráció.

A kötet 2018-ban jelent meg eredetileg Szlovéniában, milyen volt annak idején a fogadtatása?

Egészen jó, 2019-ben megkaptam érte a legjobb novelláskötetnek járó díjat, és a kritikusok is nagyon jól fogadták. Ahogy azok az aktivisták is, akik ezt az egészet megélték velem. Számomra ez nagyon fontos volt.

A Szíves fogadtatás történetei sűrűek, desztilláltak, sokszor kevés szóval operálnak. Íróként mi vonzza a rövidprózához?

Novellákon keresztül kóstoltam bele az írásba, az első kifejezési formám volt. Azért szeretem a rövidprózát, mert az ember a lehető legerősebben, a lehető legkevesebb szóval fejezheti ki magát. És napjainkban, amikor örökösen információval bombáznak minket, úgy vélem, hogy a novella az író és az olvasó számára is egy olyan forma, ahol muszáj fókuszálnia. Az információzsongást muszáj kapcsolni, és a novella szerintem erre alkalmas.

Valahol azt olvastam, hogy horrorfüggőnek tartja magát, de az ön könyve inkább realisztikusnak tűnt, esetenként álomszerűnek. Hogyan jön ebbe a képletbe a horror?

A diplomamunkámat a horrorelméletről írtam. Ha egy horrorkönyvet olvasok vagy egy horrorfilmet nézek, akkor az lehetőséget ad nekem arra, hogy

átéljem azt a félelmet, amit máskülönben valahová nagyon mélyre eltemetnék.

Ezzel lehetőségem adódik arra, hogy utat engedjek a félelmeimnek, és biztonságos módon megélhessem azokat.

És csak olvassa vagy ír is horrortörténeteket?

Ez nagy álmom, nagyon szeretnék horrort írni, legalább egy regényt. Már írtam olyan történeteket, melyek tartalmaznak bizonyos horrorelemeket, de ez még nem az.

Van esetleg olyan cím, amit szívesen ajánlana azoknak, akik még csak most ismerkednek a műfajjal?

Igen, van, Ray Bradburytól a Gonosz lélek közeleg című regényt.

Kapcsolódó cikkek
...
Beleolvasó

A súlyos betegséggel a családba érkezik a szégyen is, mert nem tudjuk, hogyan viselkedjünk

A Margó Könyvek sorozatban jelent meg az argentin-spanyol Andrés Neuman Magunknak mondjuk című regénye, amiben egy család szereplőinek hangján mesél gyászról, betegségről, a haldokló kíséréséről és emberi kapcsolatokról. Olvass bele!

...
Kritika

Andrei Dósa megírta a Dekameron spangliparázstól izzó spinoffját

A Füveskert merész vágásokkal élő, lírai hangú, látomásos prózakötet. Andrei Dósa ágbogas pop- és magaskulturális hivatkozáshálózattal dolgozik, és utat vesztett szereplőinek beállástörténetein keresztül voltaképp a művészi indulást meséli el. Ez a hét könyve.

...
Kritika

A gyászban a szenvedésünk tovább tart, mint azok türelme, akik meghallgatnak minket

Andrés Neuman regénye egy család történetén keresztül bontja le a társadalmi tabuinkat gyászról, halálról, haldoklásról, a haldoklás kíséréséről. A Magunknak mondjuk provokatív és feszült, empatikus és sodró. Ez a hét könyve.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket. 

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Virginia Woolf impresszionista ecsettel festi meg Mrs. Dalloway világát

Újraolvasó rovatunkban ezúttal Virginia Woolf legismertebb regényét, a Mrs. Dallowayt poroltuk le, természetesen Tandori Dezső fordításában.

...
Zöld

Árnyékmunka, dühös emberek, no meg a hírek – a legjobb pszicho könyvek 2024 tavaszán

Ki az a 21 magyar, aki forradalmasította a pszichológiát? Hogyan bánjunk a dühös emberekkel? Miért leszünk boldogabbak, ha nem olvasunk híreket? És miként hatnak az életünkre a titkok? 

...
Nagy

Rushdie, Gagarin, Pamela és Kobe – a legjobban várt életrajzi újdonságok 2024 tavaszán

Színész- és sportlegendák, az első űrhajós és az egyetlen, Kínából megszökött ujgur író, világhírű művészek gondolatai életről, halálról, alkotásról. A legizgalmasabb (ön)életrajzi megjelenéseket szemléztük.

...
Kritika

Alan Moore tálalásában a képregényiparnak átható ondószaga van

Alan Moore korszakalkotó képregényes legenda, ami nem gátolta meg abban, hogy páros lábbal szálljon bele az alkotókat kizsákmányoló iparba és az infantilis rajongókba. A Megvilágosodások a hét könyve.

...
Nagy

Putyin háborúja, viking nők és európai gőg Mexikóban – történelmi non-fiction 2024 tavaszán

Milyen birodalmi hagyományt folytat Putyin a nők elleni erőszakkal? Milyen színes történeteket rejtenek az Andrássy út házai? Milyen események vezettek a ma háborúihoz Izraelben és Ukrajnában? Hogyan fulladt vérbe az európai gőg Mexikóban?

...
Kritika

Terézanyut felfalta és megemésztette Kovácsné

Rácz Zsuzsa visszatért, hogy szórakoztatóan beszámoljon arról a rohadt nehéz útról, amin egy nőnek végig kell mennie: a Kovácsné kivan című regényben elmeséli az anyává válásának történetét. Ez a hét könyve.

A hét könyve
Kritika
Alan Moore tálalásában a képregényiparnak átható ondószaga van
...
Zöld

Megjavítani azt, ami elromlott: a szemlélet, amit újra meg kell tanulnunk // Repair

Litkai Gergely podcastsorozatának témája ez alkalommal a Repair - Hogyan hozhatjuk rendbe az elromlott tárgyakat, kapcsolatainkat és társadalmunkat című kötet, amiről a szerzővel, Szvetelszky Zsuzsanna szociálpszichológussal beszélgettek.

Hírek
...
Zöld

Orvos-Tóth Noémi könyvével van tele egy horvát könyvesbolt kirakata

...
Gyerekirodalom

Kormos Istvánnak avatnak emléktáblát az Esterházy Péter és Gitta Könyvtárnál

...
Zöld

Az ír nomádok meséiben a pitypang napként ragyog

...
Hírek

Puskás Panni regényét jelölték az Európai Unió Irodalmi Díjára

...
Szórakozás

A Bábel megfilmesítéséről nyilatkozott Kuang

...
Hírek

Sally Rooney új regénye ősszel érkezik

...
Szórakozás

Még két hét, és felkelnek a márciusi ifjak

...
Beleolvasó

Képtelen nyomozás indul egy felszívódott kolléga és egy rejtélyes, könyvolvasó lány után

...
Hírek

Benedek Ágota Állva maszturbálok című könyve miatt kapott büntetést a Libri