Kavakami Mieko a kortárs japán irodalom kiemelkedő alakja, műveit 2020 óta olvassák külföldön. Könyveit 38 nyelvre fordították le, megkapta többek között az Akutagava-, a Tanizaki- és a Muraszaki Sikibu-díjat. Az iskolai zaklatásról szóló Heaven című regénye a 2022-es International Booker-díj jelöltjei közé került. Magyarul Az éj szerelmesei című regényt olvashattuk tőle Mayer Ingrid fordításában.
Kavakami Mieko az írásaiban nem azt az arcát mutatja meg a japán fővárosnak, mint amire elsőre számítanánk: nem a menő, a tiszta, a gazdag Tokió érdekli, hanem az utca és a társadalom alsó szintjein élők. Az írónő szeptemberben Budapesten járt európai turnéja keretében, az eseményről mi is beszámoltunk.
A nagy nemzetközi áttörést a Nacu nyara (Breasts and Eggs) című regény hozta meg a számára, ami a tervek szerint az idén magyarul is olvasható lesz.
A szerző a Literary Hub magazinnak adott interjút új regénye, a Sisters in Yellow angol megjelenése kapcsán.
Az irodalom feladata, hogy felkavarjon
Új regényének hőse, a 15 éves Hana Tokió egyik külvárosában él egy apró lakásban fiatal édesanyjával, aki egy helyi lepukkant bárban dolgozik pincérnőként. Ekkor jelenik meg Kimiko, akivel megnyitják a Lemon nevű bárt, amely a kopott környezet és a kétes vendégkör ellenére Hana menedékévé válik. Hamarosan azonban minden reményét, optimizmusát próbára teszi az alvilág.
Kavakami Mieko elmondta, hogy mindig olyan érzésekről, jelenetekről és emberi kapcsolatokról szeretne írni, amelyekről még nem írtak, és fel akarja forgatni azokat az elképzeléseket, amelyeket az emberek adott tudásként fogadnak el.
„Úgy gondolom, az irodalom feladata az, hogy felkavarja azokat, akik gondtalanul élik az életüket, teljesen biztosak magukban és soha semmiben sem kételkednek,
és ugyanakkor – ha csak egy kicsit is – enyhítse azok terheit, akik szorongás és félelem közepette élnek. Ez az én feladatom íróként.”
A sisterhood sötét oldala
A Sisters in Yellow című regényét akkor kezdte el írni, amikor a #MeToo mozgalom és a negyedik hullámú feminizmus elérte Japánt, és az emberek kezdtek rájönni, mennyire fontos, hogy a nők egymást támogassák, mennyire fontos a nővériség. Ugyanakkor azt is hangsúlyozni szerette volna, hogy
a nők közötti szolidaritásban nem csak a jó van – ugyanolyan erős a negatívumok lehetősége is.
A szerző szerint a legfontosabb összetevő nem a cselekmény bonyolultsága vagy a téma – hanem az, hogy a narrátor, legyen az első személyű főszereplő vagy mindentudó harmadik személy, elnyeri-e az olvasó bizalmát. „El kell érned, hogy az olvasó azt gondolja magában: »Nem tudom, hova vezet ez, de ez a narrátor meggyőzött, úgyhogy adok neki egy esélyt.«”.
Hozzátette, hogy a narrátornak nem kell jó embernek lennie, nincs szüksége empátiára. Szüksége van azonban egy bizonyos tulajdonságra, ami arra készteti az olvasót, hogy azt gondolja: „Tudni akarom, honnan jött ez a személy, és látni akarom, hová tart.”
Murakaminak is beszólt
Kavakami Mieko 2017-ben, egy közös interjúban felvetette, hogy lappangó szexizmust vél felfedezni Murakami Haruki írásaiban: úgy véli, sok női karakter csak azért létezik, hogy valamilyen szexuális szerepet töltsön be, és a szerző gyakran „feláldozza” őket a férfi főszereplők kedvéért.
Nyitókép: Valuska Gábor
