- Máté Gábor szerint sokan rettegnek a bennünk rejlő érzésektől, ez pedig megakadályozza őket abban, hogy a saját traumáikkal szembesüljenek. Félnek attól, hogy kiszabadul a félelem szelleme a palackból, amit soha nem lehet többé visszatuszkolni. Az orvos is átélt hasonlót.
- A negyvenes éveiben járt, kívülről szemlélve abszolút sikeres élet volt az övé, magát mégis motiválatlannak, enerváltnak érezte: "Ekkor, a depresszió szorításában, fordultam először a terápia felé".
- Szerinte amit betegségnek hívunk, gyakran ébresztőóraként működik, és vészjelzést ad arról, hogy rossz irányba tartunk. A trauma felismerésében ugyanakkor megerősítést találhatunk. Maga a szó eredeti görög jelentése seb, és Máté Gábor szerint a traumák olyan gyógyulatlan érzelmi sebek, amelyek károsítják képességünket, hogy eredményesen kerüljünk kölcsönhatásba a világgal.
- "Ha elfogadjuk, hogy sérültek vagyunk, az lehetőséget - és felelősséget - kínál nekünk a gyógyulásra. És képesek vagyunk a gyógyulásra, amennyiben megfelelő támogatást, kalauzolást és jóindulatot kapunk." Ehhez viszont tudatosság is kell az orvos szerint.
- A terápiával szerinte meg lehet törni a traumák generációról generációra való átadásának láncát. A terápiát ugyanakkor sokan nem engedhetik meg maguknak, de szerinte ideje lenne, hogy az egészségügyi ellátórendszerek elismerjék a pszichológiai ellátás fontosságát és biztosítsák az ahhoz való hozzáférést.
- Azoknak, akik rettegnek az önvizsgálattól, azt tanácsolja, hogy a nehezén már túlvannak, és amitől félnek, az nem a jövő, hanem a múlt: "És ezúttal kérhetsz segítséget".
A teljes cikket ITT lehet elolvasni.
Máté Gábor Normális vagy című kötetének magyar bemutatójáról itt írtunk, Máté Gábor traumáról szóló dokumentumfilmjéről pedig itt. A könyvbe itt beleolvashatsz.
