Cikkünkben összeszedtük a bemutatón elhangzott legfontosabb gondolatokat:
- Mi határozza meg, hogy kik vagyunk, és milyen ember válik belőlünk? Dr. Máté Gábor szerint nem más, mint a körülményeink. “Mindenkinek vannak alapvető szükségletei, amiket ha megkapunk, jól és egészségesen fejlődünk, ha viszont nem, akkor megbetegszünk” - mondta az orvos, és azt is kiemelte, hogy a genetikának ebben sokkal kisebb szerepe van, mint gondolnánk. Valóban vannak olyan betegségek, amiket a génekkel tovább örökítünk, ám a legtöbb betegség ennél sokkal komplexebb, és lelki háttere van.
- A körülményekről sok esetben nem tehetünk, az viszont már egyéni kérdés, hogy ki hogyan adaptálódik. Dr. Máté Gábor az Egyesült Államok egykori elnökét hozta példának, akinek rendkívül traumatikus gyerekkora volt. Donald Trump erre úgy reagált (gyerekként ez persze még nem tudatos reakció), hogy elnyomta a fájdalmat, vele ellentétben a testvére azonban nem tudta magát megkeményíteni, a gyerekkori traumák miatt alkoholista lett. Trump döntése noha nem tudatos, mégis láthatjuk, hogy milyen nagy különbség van a testvérek között.
A világhírű orvos, Máté Gábor megközelítésében a traumát lehetőséggé fordíthatjuk, de ahhoz előbb meg kell értenünk - főleg egy olyan korban, ami egyre több vészjelzést küld, hogy valamit fundamentálisan rosszul csinálunk. A The Wisdom of Trauma messze nem tökéletes film, viszont logikusan és érzékletesen fejti ki a trauma természetét, működését az életünkben és a társadalomban.
Máté Gábor a traumában rejlő bölcsességről tanít - ezúttal filmen
- Dr. Máté Gábor ezután arra hívta fel a figyelmet, hogy a társadalom gyakorlatilag ünnepli a traumát. “Elmesélek egy rövid történetet - kezdte az orvos -, ami egy négyéves kislányról szól. A kislány kint játszik a kertben a szomszéd gyerekekkel. A fiúk csúfolják, mire ő beszalad a házba az anyukájához, aki azt mondja neki, hogy ebben a házban nincs helye gyáváknak, menjen vissza és védje meg magát. Ez a kislány nem más, mint Hillary Clinton.” A politikus büszkén mesélte a gyermekkori emlékét a 2016-os elnökválasztáson, mire az amerikai hallgatóság elsöprő tapsviharban tört ki. Dr. Máté Gábor szerint Hillary Clinton ezzel azt tanulta meg gyerekkorában, ha fájdalom éri, nem számíthat senkire. Ezzel magyarázható, hogy amikor a politikus a választások idejént egy betegség miatt összeesett az utcán, nem fogadta el mások segítségét, mert kislányként megtanulta, hogy csak magára számíthat. Így határozza meg az egész életünket és a személyiségünket a trauma.
- De mi a trauma? Nem más, mint egy lelki seb, amit általában gyermekkorban kapunk. Ez a seb lehet nyílt és gyógyulatlan vagy zárt és heges. Ha egy szituáció tudat alatt a korábban szerzett nyílt sebre emlékeztet, akkor úgy fogunk viselkedni, mint egy kisgyerek, aki nem tud uralkodni a fájdalmán. Ha a seb bevarasodik, feszes lesz, kemény és rugalmatlan. A heg sajátossága, hogy nincsenek benne idegszálak, ezért érzéketlen. “Ez nem egy hiba a szervezet részéről, ez védelem” - mondta Dr. Máté Gábor, és kiemelte, hogy az emberi szervezet és a tudatalatti fantasztikusan képes adaptálódni, ám ez a pozitív tulajdonság akár egy egész életre megkeserítheti a kapcsolatainkat másokkal, de ami ennél is fontosabb, elsősorban önmagunkkal. Az adaptáció segít túlélni a gyerekkori nehézségeket, de később káros hatással van ránk. Dr. Máté Gábor szerint a gyógyulás abból áll, hogy megértjük, miért kellett elnyomni a fájdalmat. “A trauma hatása, hogy elveszítjük a kapcsolatot önmagunkkal. Az okozza a legtöbb frusztrációt, ha olyasvalakit kell eljátszani, akik valójában nem vagyunk”.
- Az önazonosság mellett a kötődés a másik legnagyobb szükségletünk, de mit tehet egy kisgyerek, ha azt tanulja meg, hogy ha kifejezi az érzéseit, akkor fenyegetve érzi magát? Dr. Máté Gábor szerint ebben az esetben a gyerekeknek két lehetősége van: kiáll magért, de ezzel kockáztatja, hogy elfogadják-e, vagy a biztonságos kötődést választja. A gyerekek 99%-a az utóbbi mellett dönt, ennek pedig az a következménye, hogy felnőttként nem találja önmagát, bizonytalan, és mindent megkérdőjelez.
Dr. Máté Gábor: Ne a tüneteket kezeljük, hanem az okokat
Tovább olvasok
- Különbséget kell tenni a stressz és a trauma között, illetve a szomorúság és a depresszió között. A traumára olykor úgy tekintünk, mintha normális lenne, pedig a legkevésbé sem az. A depresszió szó szerint elnyomást jelent, a legtöbb esetben akkor alakul ki, ha gyerekként megtanultuk elfojtani a fájdalmat és a haragot. Ennek felnőttként súlyos, fizikai következménye van, mert károsodik az idegrendszer, hormonális és autoimmun betegségek alakulnak ki.
- Szó esett arról is, hogy nemcsak a szüleink és a gyerekkori körülményeink határozzák meg a személyiségünket és vele együtt a fizikai jólétünket, hanem egymásra is hatással vagyunk. A rasszizmus például bizonyítottan gyengíti az immunrendszert.
- Dr. Máté Gábor szerint a függőség erősen stigmatizált, arról nem is beszélve, hogy az addikció társadalmilag - legyen szó alkoholról, drogról, evésről, munkáról, szexualitásról, szerencsejátékról, sőt a bulimia és az anorexia is ide tartozik - bizonyos szinten kizárja és megbélyegzi a függőket. “Ez egy olyan viselkedés, amikor az ember pillanatnyi enyhülést vagy örömet talál valamiben, sóvárog utána, de hosszú távon káros. A függőség nem betegség vagy erkölcsi hiba, nem lehet örökölni. Ez egy megoldás a lelki problémára. Nem az a kérdés, hogy miért vagyunk függők, hanem az, hogy milyen fájdalom bújik meg mögötte. A függés is egy adaptáció”.
- Az előadást dr. Máté Gábor egy személyes történettel zárta, és elmesélte, hogy a kötet megjelenése előtt két héttel hirtelen nagyon magas lett a vérnyomása. Tíz éven keresztül írta a könyvet, mégis ahogy közeledett a kötet megjelenésének a napja, egyre rosszabbul lett. Ekkor rájött, hogy segítségre van szüksége, és elment egy terapeutához, végül pedig rájött, hogy azonosította magát a könyvvel. “Gyerekként azt tanultam meg, hogy akkor vagyok értékes ember, ha valami jót nyújtok a világnak. Nincs független értékem, csak azért mert létezem. Aztán rájöttem, ha a könyv sikeres, akkor nagyon örülök, de ha nem, az is rendben van, mert ez nem mond el rólam semmit.”
