Nahát, SZÍVROHAM karácsonyra! - kezdi posztját Lackfi János, amiben beszámol arról, hogyan került kórházba 2023-ban szenteste. 

„Az esti, itthoni műsorra készülgettem, barkácsoltam egy karácsonyi népdalszöveget, hogy majd énekeljük. Aztán felöltöztem, és fura kis izomlázra lettem figyelmes. Előző nap ötven centi hó esett, fejmagasságnál nagyobb hóembert építettem. Talán innen a pici fájdalmak.

A következő löket már félreérthetetlen. Mintha egy úthenger caplatna a mellkasomon, bal karom zsibbad, majd leszakad, homlokom kiveri a víz, fejnehéz leszek, lerogyok az ágyra.

Ez klasszikus. Kiabálok feleségemnek, nyolcéves kislányom rémülten menekülne, önzőn kikönyörgöm, hogy maradjon, őt és Julit ölelem, mert lehet, hogy utoljára. Hívjuk a dokit, majd a mentőt, a diszpécser vonalban marad végig. Nagylányunk kiszalad a főútra, hogy házunkig irányítsa a mentőket.” 

A kegyelem

A poszt további részében Lackfi elmeséli, kegyelemként élte meg, hogy nem az ország másik felében vagy vezetés közben érte a szívroham.

A mentők a Városmajori Szívcentrumba vitték, majd a rehabilitációt Balatonfüreden töltötte. A költő hálásan ír a szívcentrum 13 dolgozójáról, akik vele töltötték a karácsonyukat, és kitér az orvos egyértelmű figyelmeztetésére is.

„Hetekig mélységes hála van bennem minden viszontagság ellenére. Döbbenet, hogy visszaküldtek, visszapecáztak. Új életet kaptam. Pedig eddig is éltem, szerettem, írtam, utaztam, felléptem annyit, hogy három életre elég. Egy büdös szót nem szólhattam volna, ha itt a vége. De van még tennivalóm, úgy látszik.”

A teljes bejegyzést a Facebookon tudod elolvasni.