Idén márciusban Cserhalmi Dániel a Könyves Magazinon publikálta Kondor Vilmosnak címzett nyílt levelét. A szerző a Bűnös Budapest-ciklus rejtőzködő írójától azt kérdezte, hogy mi alapján állítja azt, hogy a mai kortárs krimiszcéna nem sokat ér. Kondor Vilmos ugyanis idén februárban egy interjúban úgy fogalmazott:

„Szcéna van. Határozottan állíthatom, hogy szcéna, az van. Szalma is van. Figyelem mindkettőt, de isten látja koszos lölkömet, még mindig nem látom a különbséget a kettő között.”

„Ekkor merült fel bennem a kérdés, hogy vajon mi történt tíz év alatt, hogy egészen mást gondol a műfajról, de ami igazán fontos, mik az érvei a fenti gondolatok alátámasztására? (…) Őszintén érdekelne a véleménye, mely magyar krimiszerzők regényeit olvassa, és mik azok a kritikai érvek, amik igazolják az állításait, hogy az egész nem sokat ér” – írta Cserhalmi, aki szerint nem attól lesz valaki jó krimiíró, ha „az utolsó betűig” ismeri Block, Simenon vagy Saylor életművét.

Ki dönti el, mi a jó krimi?

Nyilvános válasz Kondor Vilmostól nem érkezett, de a téma újra előkerült a 24.hu könyves podcastjában, a Buksóban. Nyáry Krisztián a legutóbbi részben Szlavicsek Judit és Mészöly Ágnes írókkal, valamint Szabó Piroska, a General Press főszerkesztőjével beszélgetett, akik reagáltak a kritikára. Szabó Piroska például pezsgőnek nevezte a magyar krimiszcénát, üdvözlendőnek tartja, hogy ennyire sokféle alműfajban alkotó szerző van a piacon.

A nyílt levélben Cserhalmi Szlavicsek Juditot is megemlítette, úgy fogalmazva: „Lehet azt mondani, hogy nem tetszenek Szlavicsek Judit könyvei, de ő ma a legnépszerűbb író. Ma sokkal inkább vele azonosítják a magyar krimit, mint Kondor Vilmossal.”

A balatoni krimijeiről ismert írónő a Buksóban amellett érvelt, hogy úgyis az olvasók fogják eldönteni, hogy milyen krimit szeretnek olvasni és milyet nem.

„Dani elküldte nekünk privátban a levelet, mielőtt közzétette, hogy véleményezzük és döntsük el, hogy akarunk-e csatlakozni hozzá, hogy ebből legyen egy kezdeményezés. Maximálisan értem a harcát, és nagyon becsülöm, hogy ő így gondolja, viszont én úgy gondolom, hogy rövid, közép és hosszú távon is az olvasók fogják eldönteni, hogy milyen a kortárs magyar krimi” – fogalmazott.

Úgy folytatta: „A Kondor Vilmos-i nézőpont az, hogy visszamegy a klasszikus krimi hagyományaihoz és számon kéri a mai szerzőktől azt, hogy mennyire ismerjük mondjuk a hardboiled krimi pontos szabályait, hány százat olvastunk el ezekből a történetekből, én meg azt gondolom, hogy egy kortárs magyar szerzőnek nem ez a feladata, az az irodalomtörténet feladata lenne.”

Mészöly Ágnes azt hangsúlyozta, hogy sajnos nem is lehet érdemi vitának nevezni a történteket, mert ahhoz az kellene, hogy a felek kommunikáljanak egymással. Támogatja Cserhalmi kiállását, de „szemtelenül” úgy fogalmazott:

„Engem miért érdekeljen az, hogy Kondor Vilmos mit gondol arról, amit én írok? Kondor Vilmost sem érdekli feltétlenül az, hogy én mit gondolok az ő könyveiről.

(…) Ha nem akarok jót mondani valakiről, ne mondjak róla rosszat, mert az engem minősít.”

Mészöly szerint is nagyon színes a magyar krimifelhozatal, amiben mindenki megtalálja a maga ízlésének megfelelőt. Bár a beszélgetés végén inkább a műfaj hazai képviselői közötti törésvonalak kerültek előtérbe, a meghívottak azt is kiemelték, hogy milyen példás együttműködés van a krimiírók között, egymást támogatják és ajánlják, ami nagyon ritka.

A Buksó epizódja a 24.hu oldalán hallgatható meg – balatoni krimiről, női olvasókról és írókról is szó esik.