Számos, középkorban készült kéziratot bőrrel vontak be, azt viszont nem lehetett eddig tudni, hogy bizonyos könyvek miért is voltak szőrösek. Egy friss tanulmány szerint, amit a Royal Society Open Sciences folyóirat közölt, a 12-13. században készült kéziratok külseje fókabőrrel van bevonva, ami egykor igen különös borítást kölcsönzött nekik. A fókabőr Grönlandról érkezhetett, és inkább bébifókák bőrét használták.
A középkorban számos ciszterci rendházban készítettek bőrből bevont kéziratokat, mint például a kutatás fókuszában álló, a francia Clairvaux-i ciszterci apátságban is. A kötetek belső borítását báránybőrből készítették, a külsőt pedig fókából. A kutatók sokáig azt gondolták, hogy azért lehet szőrös a könyv, mert vaddisznót használtak.
Egy könyvek restaurásával foglalkozó művészettörténész részletes kutatása, ami a kötések eredetét akarta kideríteni, viszont nemrég mást mutatott. Összesen 21 kéziratot vizsgáltak meg, amik mind 1135 és 1250 között készülhettek. A könyveket számos modern technikával vizsgálták, fehérje- és DNS-elemzést is végeztek. Az eredmények szerint a külső borítás borjú-, szakállas- és grönlandi fókából készült. A bőrök egykoron világos vagy fehéres-szürkék lehettek, ma viszont már inkább barnák, szőrzet már csak nagyon kevés maradványokban található rajtuk.
Mivel a ciszterciek fehér és világos árnyalatokat kerestek, így elképzelhető, hogy inkább a bébifókákat részesítették előnyben a könyvkötésnél.
A könyvek jellegzetesek erre az időszakra, ugyanis 1300 után már nem igazán készült fókabőrös könyv, a klíma hidegebbé válásával ugyanis nehéz volt hozzájutni.
Ha többre lennétek kíváncsiak, ebben a videóban meg tudjátok nézni, hogy hogyan is készülhetett egy középkori kézirat:
(ng.24.hu)
Fotó: Royal Society Publishing / Pexels
