Irodalomtörténeti szenzációról számolt be az MTA Könyvtár és Információs Központja: előkerült Kosztolányi Dezső első jelentős műfordításának teljes kézirata.
Kosztolányi korai próbálkozása
Az egyetemista Kosztolányi 1904-ben Lord Byron Childe Harold zarándoklata című elbeszélő költeményét ültette át magyarra és küldte be a Kisfaludy Társaság műfordítói pályázatára, ám ennek a szövegnek eddig csak töredékei voltak ismertek.
A fordítás teljes, tisztázott kéziratát Péti Miklós, a Károli Gáspár Református Egyetem Anglisztika Intézetének oktatója azonosította a beküldött pályaművek között, melyeket az MTA KIK Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteménye őriz. Ebben a kutató segítségére volt a pályaművek jegyzéke, melyet 2006-ban Mázi Béla állított össze, és
amelyben szerepel Kosztolányi fordításának jeligéje: „Felleg”.
Kosztolányi jóval később lefordította Byrontól a Mazeppát (1917), majd a Beppo című verses elbeszélést (1920) is.
Műfordítóként is jelentős
Megszokhatatlan arcú, savós szemű lány, elmaradott, poros kisváros, jobb sorsra érdemes, idősödő szülőpár. Regény a csúnyaságról és a szülői szeretet ellentmondásairól. Újraolvastuk a Pacsirtát.
Tovább olvasok