Mint írják, a Petőfi Irodalmi Múzeum 2020-ban, egy hosszas tárgyalássorozat lezárásaként vásárolta meg azt a rendkívül értékes irodalmi gyűjteményt, amelyben az említett Kosztolányi-kézirat is található. Ez idáig nagyobb közönség az Édes Anna / Kosztolányi – Trianon 100 című kiállításon láthatta az autográf másolatát, azonban a járványügyi korlátozások miatt csupán néhány hete, az újranyitás óta lehet ismét megnézni.
„A 164 x 106 mm-es, postai levelezőlap méretű papíron zöld tintás címpecsét szerepel az író Tábor utcai címével és telefonszámával, a címzett nincs megjelölve. A jellegzetes zöld tintával írt szöveg a levelezőlap mindkét oldalát betölti, számos aláhúzással kiemelt részt tartalmaz, amit átírásunkban is jelzünk” – fűzték hozzá a kézirathoz.
A levelezőlap szövege egy egyelőre ismeretlen kiadvánnyal kapcsolatos terveket fogalmaz meg, a címzett valószínűsíthetően Szegi Pál költő, műfordító, esszéista, kritikus lehetett. A következő szöveg olvasható rajta:
„Első külső fedőlapon: Amint említették, a Honfoglalás képe. (Alkalmasabbat bajos találni.)
Első belső lapon: Az elszakított területek műemlékei, szobrai, templomai össze-vissza szórva, egymásra halmozva, egy csoportban, kusza rendetlenségben, mint építőkövekből való játékok, melyeket gonosz gyermekek elvettek tőlünk, és szétdúltak, most pedig mintegy lomtárban hevernek.
Ezt az érzést kellene megjelenítenie egy jó művésznek.
Hátsó külső lapon: Ennek a szólásnak a művészi ábrázolása: a Kárpátoktól az Adriáig. A lomnici csúcs rátekint az Adriára. Hegy és tenger.
Hátsó belső lapon: Az az irodalmi térkép nagyembereink nevével, melyet az összeomlás után megjelent Vérző Magyarország című könyvemben (1920) elsőül rajzoltattam meg. Évek múlva Pintér Jenő irodalomtörténete is átvette tőlem. A könyv rendelkezésére van a szerkesztőségnek, ha kívánja.
Igaz tisztelettel:
Kosztolányi Dezső”
A kéziratot a Pimblogon lehet megnézni, ahol további érdekes információkat is megosztottak a levéllel kapcsolatban.
