Az eset még 2012-ben történt, az azóta zajló vizsgálatok pedig mostanra megerősítették, hogy a rendőrök nem is tévedtek olyan nagyot, mert tényleg sok embert öltek meg itt - csak éppen sokkal régebben, mint kezdetben gondolták, írja a The Vintage News.
A maradványokat Mexikóvárosba vitték, és az elmúlt tíz évben számos tesztet és vizsgálatot futtattak végig rajtuk. A szakemberek mostanra azt állapították meg, hogy az áldozatokat rituálisan végezték ki i.sz. 900 és 1200 között.
A rendőrség pedig azért nem tévedett nagyot, amikor bűnügyet feltételezett, mert az elmúlt évtizedekben a mexikói-guatemalai határon növekszik az erőszakos bűncselekmények száma és az illegális bevándorlás.
A szakemberek úgy gondolják, az áldozatokat rituálisan lefejezték, majd az úgynevezett “Tzompantlin”, azaz koponyaállványon tették közszemlére, amikről a konkvisztádor Hernán Cortés, Bernal Díaz del Castillo és Andrés de Tapia is beszámolt. A kutatók ugyanakkor úgy vélik, hogy
ezeket a koponyákat nem felfűzték az állványra, hanem oszlopok tetejére helyezték.
Továbbá, a koponyák közül több volt a női, mint a férfi, ami azért új, mert a kutatók korábban úgy gondolták, hogy a koponyaállványokra elsősorban a legyőzött ellenség férfi harcosainak a fejét tették. A legújabb vizsgálatok viszont igazolták, hogy ez nem mindig volt így.
Ha Mexikó múltja vagy jelene érdekel, az alábbi könyveket ajánljuk:
Davide Domenici: Az Aztékok - Évezredek kincsei
A gazdagon illusztrált könyv az azték birodalom történetét mutatja be az eredetmítosz vándorlásától, illetve a Mexikói-medencébe érkezésétől kezdve a birodalom politikai és kulturális csúcspontjáig. Az utolsó rész az aztékok és a spanyol hódítók tragikus találkozásával foglalkozik. A történelmi események elbeszélését az azték naptár, vallás, társadalom és politikai szervezet ismertetése szakítja meg, ezáltal változatosabbá téve a könyv időrendi szerkezetét.
Jennifer Clement: Elveszett lányok országa
Mexikó déli részén, Guerrero állam dzsungel borította vidékein, ahol a mákföldeket, marihuánaültetvényeket és a lakosságot helikopterről permetezik gyomirtóval, minden lány „fiúnak születik” – nehogy elrabolják a drogbárók lelketlen pribékjei. Még biztosabb üregeket ásni, és oda rejtőzni, ha a távolban felzúgnak a luxusterepjárók… ám a legtöbbjük így is a kartellek fogságában végzi. Ladydi, az Elveszett lányok országának tizenhat éves főszereplője „megússza”. Legalábbis túléli, és elmeséli, hogyan telt a veszélyes idő a hegyi faluban, ahonnan minden férfi elmenekült, hogy átszökve a határon, az Egyesült Államokba keressen magának elviselhető életet. Elmeséli, hogyan került ártatlanul Mexikóváros legnagyobb női börtönébe, és milyen sorsokat cipelnek az ott élő fiatal nők. Jennifer Clement lehengerlő regényében a szépirodalom erejével mutatja meg, hogy a drogbárók uralta vadonban is létezik barátság, van szolidaritás, és hogy az emberi szeretet feltárhatja a remény útjait. A könyvről és a belőle készült filmről szóló cikkünket itt találod:
Jennifer Clement könyve, az Elveszett lányok országa látlelet egy olyan társadalomról, amelyben a nő gyakran nem több használati tárgynál. Birtokba vehető. Kihasználható. Eldobható. Clement regényéből Imádság az elraboltakért címmel készült adaptáció, ami a Netflixen látható.
