Az amerikai-mexikói határon illegálisan átkelő gyerekek többsége sosem ér célba

A bevándorlási hivatal működését többször is testközelből figyelte a mexikói származású Valeria Luiselli: akkor is, amikor zöldkártyáért folyamodott és akkor is, amikor New Yorkban önkénteskedett menekülteknek tolmácsolva. Élményeiből született meg az Elveszett gyerekek achívuma (kritikánk ITT), amely a mexikói-amerikai határon átkelő gyerekek sorsát meséli el, akik közül a legtöbben sosem jutnak át az Egyesült Államokba. Olvass bele!

Könyves Magazin | 2020. november 09. |

Egy négytagú család elindul New Yorkból dél felé, keresztül az Egyesült Államokon. A férj anyagot akar gyűjteni az apacsokról szóló kutatásához, a feleség pedig a mexikói-amerikai határon illegálisan átkelő gyerekek sorsát és történetét szeretné dokumentálni. 

Valeria Luiselli
Elveszett gyerekek archívuma
Ford.: Mesterházi Mónika, Magvető, 2020, 448 oldal

Az egyedül vagy embercsempészeknek kiszolgáltatva érkező gyerekek legtöbbje sosem jut át a sivatagon, és sosem találkozik a már korábban az Államokba szökött rokonaival. Miközben a család motelről motelre járva beautózza Virginiát, Tennesseet, Oklahomát és Texast, a szülők egyre többet veszekednek. A feszültség a férfi tízéves fia és a nő ötéves lánya számára is nyilvánvalóvá válik. Bár a szülők mindent megtesznek, hogy szórakoztassák a gyerekeket a hosszú út során, nem tudják kizárni a külvilágot, és amikor a rádióban a migrációs válságról esik szó, a gyerekek kérdezősködni kezdenek - kérdéseik pedig nem várt következményekkel járnak. Luiselli első magyarul megjelenő könyve virtuóz módon mutatja be egy család széthullását, a dél-amerikai bevándorlók és az amerikai őslakosok iránti teljes társadalmi közönyt, és felteszi a kérdést: szabad-e művészetet csinálni mások szenvedéseiből? Mindeközben a történetben nemcsak Geronimo, hanem David Bowie is fontos szerepet kap.

A szétszakított menekült családokról mesél az Elveszett gyerekek archívuma - Könyves magazin

New Yorkból indulunk, név nélküli főhőseinkkel, az apával, az anyával, és a korábbi kapcsolataikból fogant fiúval és lánnyal, és Arizonába tartunk, az utolsó talpon maradt törzs, az apacsok egykori földjére. Az apát leginkább a híres törzsfőnök, Geronimo sírja izgatja, az anyát pedig a határ mentén elveszett gyerekek sorsa, és abban is reménykedik, hogy valahogy nyomára jut annak a két kislánynak, akinek az anyját a saját lánya iskolájából ismeri.

Valeria Luiselli: Elveszett gyerekek archívuma

Fordította: Mesterházi Mónika

 

 

MADARAK

 

Aznap délután segítettem Papának főzni. A grillezést készítettük elő odakint. Papa pár szem szenet dobott a rácsra, és meggyújtotta, én meg bementem a konyhába, hogy kihozzam a húst a hűtőből, bivalyhúst, ami a kedvencem. Úgy segítettem neki, hogy én tartottam a húsos tálcát. A villát egymás után a húsdarabokba szúrta, és óvatosan a rácsra tette őket. 

Ott álltam, és még mindig a visszhangokra gondoltam, és körülöttem minden a visszhangokra emlékeztetett, amiket a hegyen hallottunk,

Pa oda-vissza, oda-vissza mozdulatai, a suttogó tűz a grillben, a nagy madarak, amik a szárnyaikat csattogtatták fölöttünk, és még a te hangod is a konyhából, a házból, ahol Mának segítettél a zöldségeket alufóliába csomagolni, begöngyölni a krumplit, a hagymát, a fokhagymát és a gombát is, amit utálok.

Megkérdeztem Papát, hogy a visszhangok, amiket délután hallottunk, olyanok voltak-e, mint a Visszhang-kanyonban, amiről mesélt nekünk. Azt mondta, igen is, meg nem is. A Chiricahua-hegységben, a Visszhang-kanyonban, mondta, a visszhangok még erősebbek és még szebbek. A legszebb visszhangok, amiket életedben hallottál, mondta, és némelyik olyan régóta pattog ott, hogy ha jól odafigyelsz, meghallhatod a rég halott csirikavák hangjait. És a Sas Harcosokét is? kérdeztem. Igen, a Sas Harcosokét is.

Egy darabig tűnődtem, hogyan lehetséges ez, aztán megkértem Mát és Pát, hogy világosabban magyarázzák el nekem a visszhangot, szakszerűbben, miközben ott ültünk az asztalnál, egy hosszú faasztalnál a ház előtt, ahova kihoztunk tányért, villát, kést, poharat, vizet, bort, sót, kenyeret. Az alapokat értettem. Azt mondták, a visszhang a hanghullámok késése. Olyan hanghullám, amelyik azután érkezik, hogy az eredeti hangot kiejtették, és visszaverődik egy felületről. De ez a magyarázat nem adott választ minden kérdésemre, úgyhogy tovább érdeklődtem, egyre többet kérdeztem, míg végül, azt hiszem, mindketten kicsit idegesek lettek, és Pa azt mondta:

Kész a kaja!

Leültünk a faasztal köré, és Papa beszédet akart mondani, úgyhogy megengedte, hogy te meg én is megkóstoljunk pár csepp bort a poharunkból, bár elég sok vizet is töltött bele, hogy lágyabb legyen az íze, mondta. Azt mondta, ebben az országban a gyerekeknek általában nem szabad megkóstolniuk a bort, azt mondta, az ízlelőbimbóikat teljesen tönkreteszi a puritanizmus, a csirkeszárny, a ketchup meg a mogyoróvaj. De mi most a csirikava apacs területen vagyunk gyerekek, úgyhogy egy kicsit megízlelhetjük az életet. Felemelte a poharát, és azt mondta, Arizona, Új-Mexikó, Sonora, Chihuahua, csupa gyönyörű név, de ezek a nevek mégis egy olyan múltat neveznek meg, ami igazságtalanságból, genocídiumból, exodusból, háborúból és vérből állt. 

Azt mondta, azt akarja, hogy úgy emlékezzünk erre a tájra, mint az életerő és megbocsátás hazájára, ahol a föld nem válik el az égtől.

Nem mondta el nekünk, mi a táj igazi neve, de szerintem Apachería. Aztán kortyolt egyet a poharából, úgyhogy mi is mind ittunk egy kortyot a miénkből. Te az egészet kiköpted a földre, azt mondtad, utálod ezt a vízbort. Én azt mondtam, hogy nekem ízlik, bár igazából nem ízlett annyira.

 

IDŐ

 

Gyorsan befejeztük az evést, mert éhesek voltunk, de nem akartam, hogy véget érjen ez az este, soha, pedig tudtam, hogy véget fog, és minden más közös esténk is, ahogy ennek az utazásnak vége. Ezen nem tudok változtatni, de ma este legalább megpróbálhatom, hogy tovább tartson az éjszaka, ahogy Geronimónak is volt ereje megnyújtani az időt egy éjjeli csatával.

 

KÉRDÉS -FELELET

 

Úgy döntöttem, kérdéseket teszek fel, méghozzá jókat, hogy mindenki megfeledkezzen az időről. Így jobban ki tudom nyújtani.

Először is megkérdeztelek titeket, mit kívántok épp a legjobban. Te azt mondtad: Frutilupist! Pa azt mondta: én világosságot kívánok. Ma azt mondta: azt kívánom, hogy Manuela találja meg a két lányát.

Aztán megkérdeztem Pát és Mát: Milyenek voltatok annyi idős korotokban, mint mi, és mire emlékeztek? Papa egy szomorú történetet mesélt akkoriból, amikor veled volt egyidős, és a kutyáját elütötte a villamos, és a nagymamája betette a kutyát egy fekete szemeteszsákba, és kidobta a kukába. Aztán azt mondta, hogy amikor velem volt egyidős, jobbak lettek a dolgok, és a házban, ahol laktak, ő volt a gyerekújság felelőse. Minden pénteken, iskola után expedíciót vezetett az írószerboltba, ahol volt egy Xerox nevű gép, ami másolatot készített bármiről, amit írtak vagy rajzoltak, de úgy, hogy még nem is volt számítógép, se semmi. Egyszer, mivel nem írtak és nem is rajzoltak semmit az újságnak, csak a kezüket tették be a gépbe, aztán az arcukat, aztán a lábukat, és a gép másolatokat készített róluk, és aztán mikor senki nem nézett oda, az egyik fiú lehúzta a nadrágját, és ráült a gépre, és másolatot csinált a fenekéről. Te meg én annyira nevettünk ezen, hogy a vízbor, amiből épp csak egy kortyot ittam, kijött az orromon, és nagyon csípett.

Aztán Mama következett, és ő meg arra emlékezett, hogy amikor ötéves volt, mint te, az anyjával meg az anyja barátnőjével egy nappaliban járt, ahol volt ott egy hatalmas akvárium, és azt nézegette. És egyszer csak hátrafordult, és az anyja nem volt ott, csak az anyja barátnője, úgyhogy megkérdezte tőle, hol az anyám? és a barátnő azt mondta, ott van bent, nézd, hallá változott. És Mama először nagyon izgatott lett, és próbált rájönni, melyik hal lehet az anyja, de aztán megijedt, arra gondolt, vissza fog valaha jönni az anyám, és nem lesz már többé hal? És annyi idő telt el, hogy sírni kezdett az anyja után, hogy jöjjön vissza, és azt hiszem, miközben a történetet mesélte, majdnem tényleg sírni kezdett, és azt nem akartam, úgyhogy megkérdeztem tőle, hogy na és amikor velem volt egyidős, mi volt a kedvenc játéka, amikor tízéves volt.

Egy darabig gondolkodott, aztán azt mondta, tízéves korában az volt a kedvence, hogy elhagyatott házakba tört be, és átkutatta őket, mert tele volt velük a környék, ahol lakott.

És semmi mást nem mondott, bár te kíváncsi voltál, és többet szerettél volna tudni az elhagyatott házakról.

Például, hogy volt-e bennük kísértet, és hogy elkapta-e valaki Mát, mondjuk a rendőrség vagy a szülei. De ő ahelyett, hogy tovább mondta volna, minket kérdezett, na és ti, szerintetek veletek mi lesz, amikor annyi idősek lesztek, mint mi, és felnőttek lesztek?

Felemelted a kezedet, hogy beszélni akarsz, és te beszélhettél először. Azt mondtad, szerintem tudok majd olvasni és írni. És aztán azt mondtad, hogy lesz barátod vagy barátnőd, de soha nem házasodsz össze senkivel, hogy ne kelljen nyelves puszit adni, ami szerintem okos dolog volt tőled. Aztán mivel már nem mondtál mást, én szólaltam meg. Azt mondtam, hogy sokat fogok utazni, és sok gyerekem lesz, és mindennap bivalyhúst fogok főzni nekik. A munkám meg az lesz, hogy űrhajós leszek.

És a hobbim az lesz, hogy mindent dokumentálok, és azt mondtam, hogy dokumentáriumos leszek, és ezt olyan gyorsan mondtam, hogy szerintem Pa úgy hallotta, hogy dokumentumos,

Ma meg úgy, hogy dokumentarista.

Kapcsolódó cikkek
...
Beleolvasó

A jótékonysági gyerekvonatok szegény gyerekek ezreit mentették meg a háború után

A gyerekvonatokról szól Viola Ardone új regénye, azaz azokról a jótékonysági gyermekmentő akciókról, amelyeket a második viágháború után találtak ki az árván vagy féláván maradt, szegénysorsú gyerekek megsegítésére. Olvassatok bele Amerigo történetébe, amelyet valós események ihlettek! 

...
Beleolvasó

A fehér sorsjegy gyerekre, a kék független életre jogosít

Sophie Mackintosh disztópiájában a sorslottó életekről dönt. A regény egyebek között azt vizsgálja,vajon boldog lehet-e egy nő a választás szabadsága - vagy épp gyerek nélkül.

...
Kritika

A szétszakított menekült családokról mesél az Elveszett gyerekek archívuma

A bevándorlási hivatal működését többször is testközelből figyelte a mexikói származású Valeria Luiselli. Élményeiből előbb esszét írt, később pedig első angol nyelvű regényét – ez lett a már magyarul is olvasható Elveszett gyerekek archívuma, amely most a hét könyve.

Gyerekirodalom
...
Gyerekirodalom

A magyar történelemben jobb sztorik vannak, mint bármelyik fantasyben

Nógrádi Gergely új kötete, a történelmi és fantasyszálakat vegyítő Brunar – A Mirrén titka nyolcszáz évet visz vissza az időben. A regényt a két Nógrádi, apa és fia társaságában mutatták be.

...
Szívünk rajta

Szívünk rajta: állati kommunikációról szóló non-fiction lett a hónap könyve

A Szívünk rajta független szakértői minden hónapban megneveznek egy kiemelkedő gyerekirodalmi alkotást: a választás szeptemberben Peter Wohlleben gyerekkönyvére esett.

...
Gyerekirodalom

II. Rákóczi Ferenc a pestissel küzd, közben a szerelmével csetel

Miről folytatott kommentháborút Kazinczy és Batsányi, hogyan működött Kempelen Farkas sakkautomatája és milyen praktikákkal védekeztek elődeink a pestis ellen - mindez kiderül Lőrinc László 25 szelfi-sorozatának új kötetéből, amely ezúttal a felvilágosodás korába vezet.

...
Gyerekirodalom

A Tojáséjtől indul az utazás a versek világába

Legújabb könyvében huszonöt magyar költő versét hívta segítségül Fenyő D. György, és útikalauzba rendezve őket a líra birodalmába invitálja az olvasót. A válogatás nehézségeiről, a versolvasás ciklikusságáról, és a versek egymás közötti viszonyáról is beszélgettünk a szerzővel.

Szerzőink

...
Sándor Anna

H. G. Wells marslakói a holdra szállásunkat is inspirálták

...
Forgách Kinga

Sally Rooney hősei nem találják a szépséget a műanyag világban

...
Rezek Bori

Tatabányán dolgozták fel Pintér Bélát: a népiességet simán leváltja a focihimnusz

A hét könyve
Kritika
Sally Rooney hősei nem találják a szépséget a műanyag világban
...
Kritika

Az Afázia rendhagyó sci-fi az emberiség és a magyarok jövőjéről

Baráth Katalin a Dávid Veron-sorozat sikerei után 2016-ban thrillerrel jelentkezett, majd öt évvel később nyelvészeti sci-fit írt Afázia címmel. A lakhatatlan Földet elhagyó űrmagyarok (moyerek) legfőbb kincse a megőrzött beszédképesség a hálón függő, valamint a csak képekben kommunikáló népek között. Ez a nyelv azonban fegyver és drog is, mellyel vissza is élnek az űrháborúban. 

Polc

A gazdasági összeomlás egy totális megfigyelésen alapuló börtönállamot szül Atwood regényében

...

A fiatalság nem elég a boldogsághoz, a szégyennel és a dühvel meg kell küzdeni

...

Miért pont 999 fiatal, hajadon nőt vittek el először Auschwitzba?

...

Marina Abramović átment a falon, mi pedig beleshetünk a fal mögé

...