Áprilisban ilyenkor szokott sebességet váltani a könyvpiac, most hétvégén a Millenárison kellene bandáznunk a Könyvfesztiválon, de azt elsőként fújták le, így nem láthatjuk élőben a norvég Jo Nesbot, a fehérorosz Nobel-díjast, Szvetlana Alekszijevicset. A járványügyi veszélyhelyzet bejelentésével párhuzamosan leállt a könyvpiac is. Grecsó Krisztián verseskötete még februárban megjelent, Bereményi Géza régóta várt regénye még pont a koronavírus előtt került a polcokra, de nem úszta meg Poós Zoltán, Margaret Atwood vagy Kötter Tamás sem, akiknek az új könyveik már a veszélyhelyzet kihirdetése után jelentek meg. Mi, olvasók általában könyvekről szoktunk beszélni, de azt ritkán vesszük végig, milyen sok ember élete múlik egy-egy könyv megjelenésén, sikerén.
A kép első ránázésre azt mutatja meg, mekkora csapatmunka szükséges egy könyv megvalósításához, de a jelenlegi helyzetben ennél is sokkal többről beszél: megmutatja, milyen összetett és bonyolult láncot alkot a könyvkiadás, és hogy a pandémiával járó leállás milyen katasztrofális következményekkel járhat (ahogy arról Gál Katalin, a MKKE elnöke is beszámolt).
Az ábrán a legfontosabb szereplő a szerző, hiszen ő maga a termék, amit el lehet adni, legyen az magyar vagy külföldi szerző. Most viszont ne a szerzőre koncentráljunk, hanem arra a rengeteg emberre, akiknek munkát adnak a szerzők. Az illusztráció olyan szereplőkre hívja fel a figyelmet, akik nélkül nincs könyvpiac, és mivel teljesen a háttérben dolgoznak, így beszélni sem szoktunk róluk. Ők a fordítók, szerkesztők, PR-esek, nyomdászok, raktárosok, kereskedők és még rengetegen.
A képen a leegyszerűsített folyamat így néz ki:
- A szerző megírja a könyvét,
- a kiadó a Magvető számítása szerint 16-22 fő közreműködésével eljuttatja a szöveget a jogok megvásárlásától a szerkesztésen át a nyomdáig,
- a nyomdában 25 fő vesz részt egyetlen egy könyv kinyomtatásában,
- majd végül jönnek a kereskedők, akiknek a számát megtippelni sem lehet, annyira sok könyvesbolt van
Mielőtt megnézzük az ábra alapján, miért van óriási veszélyben a könyvpiac, ne felejtsük el, hogy:
- mindenki otthon izolálódik a személyes karanténjában,
- a boltok bezártak,
- az emberek elveszítik a fizetésük jelentős részét vagy a munkájukat is,
- a pánikhangulat eleve nem kedvez a vásárlásnak.
Térjünk vissza az ábrára, mi történt a lánc elemeivel az elmúlt egy hónapban:
1. Az írók alapvetően a könyvek utáni szerzői jogdíjból, folyóiratközlésekből és eseményekből élnek (plusz a civil munkáikból). Most könyveket mérsékelten vásárolnak, a folyóiratoknál is újra kellett gondolni a honoráriumokat, író-olvasó találkozók meg nincsenek. Ráadásul a könyvkiadás hosszú munka: a Földalatti légitársaság című alternatív történelmi regény szerzője, Ben H. Winters egy cikkében elárulta, hogy átlagosan egy évig dolgozik egy kéziratán, utána legalább félévig újraírja, a szerkesztőjével dolgozik rajta, majd az ezt követő két hónapban eljut a végső változatig, amit az amerikai piacon újabb 6-9 hónapos várakozás követ, hogy megjelenjen a boltokban. A magyar könyvpiacon is legalább egy évre előre terveznek.
2. a kiadók (általánosságban) a veszélyhelyzet után behúzták a féket, alig jelennek meg könyvek, ha igen, azok is elsősorban ekönyvformátumban (de annak az áfája nem 5%, hanem 27%, ráadásul az elmúlt tíz évben a jogalkotók és a gazdasági szereplők sem tartották fontosnak, hogy edukálják a piacot vagy megoldják az ekönyv problémáját). Döntésük jogos, hiszen a jelenlegi helyzetben nincsenek nyitva se a nagy, se a kicsi könyvesboltok, az online rendelések száma is csökkent, mert az emberek az elmúlt egy hónap pánikhelyzetében megszorítanak, hiszen nem tudni, mennyi időre kell így berendezkedni, mennyi ideig kell home office-olni, meddig jár a csökkentett bér, sőt azt sem tudják, lesz-e munkájuk, mert a gazdaság leállt, a cégek folyamatosan küldik el a munkavállalókat. Ha ilyen a közhangulat, senkinek nincs kedve vásárolni.
3. a nyomdák is visszafogottan üzemelnek, hiszen könyvek nem készülnek, a papírárak emelkednek, ráadásul kiszámíthatatlan, hogy lehet majd olcsóbb papírokat beszerezni külföldről.
4. a könyvesboltok, vagyis a kereskedők is bezártak, így a kiadók végképp nem tudják hol eladni a könyveiket. A kereskedőknek raktárakat, bolthálózatot, könyvesbolti eladókat és különböző területen dolgozó munkatársakat kell megmenteniük úgy, hogy mindenféle visszavágás ellenére is jelentős kiadásaik vannak, például a komoly bérleti díjak a plázákban.
A koronavírus miatt beállt helyzetben az egész könyvpiac padlóra került, és az már most látszik, hosszú lesz a talpraállás. Főleg állami segítségnyújtás nélkül. Például Franciaországban a kulturális szektor 22 millió eurós támogatást kapott, amiből 5-öt dedikáltan a könyvpiac kapott. Valószínűleg ez sem lesz nekik elég, de legalább valamit megpróbáltak. Németországban a tervek szerint 50 milliárd eurós gazdaságélénkítő csomaggal segítené többek között a média, a művészeti és kulturális szektor. A Magvető Facebook-oldalára kitett ábra tehát egy óriási gépezetet ábrázol, ami most óriási bajban van. Nem lehet még tudni, mikor nyitnak ki újra a boltok, ahogy azt sem, mikor lesz kedvük újra vásárolni az olvasóknak. Kérdés az is, meddig bírják a finanszírozást a kiadók és a kereskedők, és hogy egyáltalán hogyan terveznek a kiaódk a következő hónapokra. A helyzet teljesen bizonytalan, de egy tuti, hogy mi, olvasók tartjuk fent ezt a rendszert.
