„Ezeket a minősítéseket valahogy meg lehet szokni, azzal viszont már nehéz mit kezdeni, amikor hazugságokat állítanak rólad, és a személyed ellen uszítanak. Tavaly nyártól hónapokon keresztül ez zajlott: rám szálltak, kiforgatták bizonyos megszólalásaimat, transzpropagandistaként állítottak be. Nyilván kellett egy jól beazonosítható arc a nemváltó népszavazás miatt” – mondta arról, hogyan változott meg az élete a „gyermekvédelmi törvény” után. Arról is beszélt, hogy belefáradt abba, hogy az erőfeszítései legnagyobb része a normalitás látszatának fenntartására ment el, miközben mélypontra jutott, és hogy a mindennapjainak a része lett a félelem. „Július elsején elköltöztem Magyarországról. Ez a döntés már régóta érett. Évek óta gyűlnek bennem a negatív érzések, és az ezzel járó keserűséget egy idő után nem tudtam lerázni magamról. Ahogy nem tudom lerázni magamról a transznemű címkét sem. Pedig, azt hiszem, tényleg mindent megpróbáltam” – nyilatkozta, hozzátéve, hogy folyamatos szorongást okozott számára, ahogyan a transzneműség kérdése megjelenik a magyar nyilvánosságban. A teljes interjút érdemes elolvasni ITT. (A Litera Miért mentél el? című sorozatban egyébként már számos író mesélt arról, miért hagyta el Magyarországot, többek közt Péterfy Gergely, Nádasdy Ádám, Vonnák Diána és Nagy Boldizsár.)
Transz identitásról, a fociról, az édesapjáról való viszonyáról és a macsó kortárs magyar irodalmi életről is beszélgetett Gulyás Márton és Kiss Tibor Noé a Partizán legutóbbi adásban.
Tovább olvasokKiss Tibor Noé 2010-ben debütált az Inkognitóval - ez a mai napig talán a legszemélyesebb könyve, amelyről annak idején a következőket nyilatkozta nekünk: „Nem akartam elmagyarázni az olvasóknak, hogy mit jelent a transzszexualitás vagy a transzvesztitizmus fogalma, erre ott vannak a lexikonok. Akik emiatt vették meg a könyvet, csalódni fognak. Az Inkognitó azt ábrázolja, hogy min megy keresztül az, aki ráébred saját transzneműségére. De nemcsak a transzneműek találkozhatnak ismerős érzésekkel a szövegben. Több olyan olvasóval is beszélgettem, aki hasonlóságot érzett a saját élete és az én történetem között, még akkor is, ha egészen más jellegű identitásproblémákkal küzdött. Számomra ez okozta a legnagyobb örömöt.” Azóta írt már regényt a társadalmi periférián tengődőkről (Aludnod kellene) és az emberi, családi kiszolgáltatottságról (ez volt a Libri irodalmi díjra jelölt Beláthatatlan táj - ITT beleolvashattok, kritikánkat pedig ITT olvashatjátok); utóbbiért megkapta az Artisjus-díjat, a laudációban pedig azt mondták róla: „Nagy tudása, hogy szinte szépen, finoman képes megmutatni a legkegyetlenebb dolgokat is”. Kiss Tibor Noéval tavalyelőtt nyáron forgattunk a Vaktérkép-sorozatba, a videót ITT tudjátok visszanézni.