Kisorosziban indított írótábort Péterfy Gergely és Péterfy-Novák Éva. Két szerző, akik teljesen más utakon lettek az olvasók kedvencei: Péterfy évtizedek óta publikál, sokáig a klasszikus íróutat járta be, aminek egyik csúcsa a Kitömött barbár című regénye, ami nemcsak a mi éves listánkat, de az Aegon Irodalmi Díjat is megnyerte, több nyelvre lefordították, több utánnyomást megélt. Ezzel szemben Péterfy-Novák Éva előbb blogot írt, ami szélesebb körben tette ismertté történetét, majd az Egyasszony című könyvével berobbant, az eladási listák élére került, Tenki Réka főszereplésével letaglózó monodráma készült belőle. Ezt A rózsaszín ruha című novelláskötet, majd az Apád előtt ne vetkőzz című regény követte, amit pont a napokban kezdtek el próbálni Péterfy Bori főszereplésével. Együtt jegyzik A panda ölelése című kínai útinaplójukat. Mint látható a fenti két példából, legalább kétféle módon meg lehet érkezni a magyar irodalmi életbe.
Így néz ki Péterfy Gergely és Péterfy-Novák Éva dolgozószobája - Könyves magazin
Fotó: Valuska Gábor Nem túl gyakori, hogy két író elviseli egymás jelenlétét alkotás közben, ám Péterfy-Novák Éva és Péterfy Gergely megosztják kisoroszi otthonuk dolgozószobáját. A megosztás azonban csak látszólagos, Éva hajnalban kel, és mire Gergely felébred, már be is fejezi az írást.
A házaspár az írást mint rendszert tanítja, vagyis nemcsak mondatokról, jelzőkről van szó, hanem a könyvpiac rendszeréről, a publikálás nehézségeiről, vagyis minden olyan dologról, ami az írást varázstalanítja. Erre valószínűleg azért van szükség, mert az írás egy dolog, a pályára lépés, vagyis az íróvá válás egy másik, ahhoz jó látni a rendszer működését. Az első nap kiemelt vendége Grecsó Krisztián volt, akitől elhangzott az a fontos mondat, hogy első könyvesként védett helyzetben van minden író, viszont utána már Esterházyval kell egy pályán focizni. Grecsót sokszor hallottuk már interjúkban vagy színpadon beszélni, de az ilyen oldott, kötetlen háttérbeszélgetések mindig különlegesek. A nyolcvanperces beszélgetés valóban jó tanácsokról szól, elsősorban a saját példáin keresztül: milyen volt Kemény István legendás irodalmi szalonja, hogyan érdemes kéziratot küldeni a szerkesztőségeknek, miért nem szabad délután 3 után küldeni (akkor már minden rossz a szerkesztőnek), de azt is elárulja, hogy egy szerkesztő a pályája elején azért akart csak beszélni vele, hogy megmentse tőle a magyar irodalmat.
Érdekes a beszélgetést úgy végighallgatni, hogy rögtön az elején tudatosítjuk magunkban, hogy Grecsó egy olyan sikerszerző, akit a kritika és az olvasók is elismernek, aki elsőként nyerte meg a két nagy irodalmi díjat, az Aegon Irodalmi Díjat és a Libri irodalmi díj közönségdíját, könyveit nagy példányszámokban viszik, és ehhez képest sokat beszél önkritikusan, például bevallja, hogy sokáig elment az ő saját nagy témája mellett, és hogy az író, főleg ha pályakezdő, ki van szolgáltatva, ezért félre kell rakni a sértettséget. A beszélgetést ezen a videón vissza lehet nézni.
