Pár évvel ezelőtt - Cormac McCarthy akkor töltötte be a nyolcvanötöt - Dragomán György a Könyvesen már elmesélte, hogy milyen kapcsolat fűzi a Pulitzer-díjas amerikai író műveihez. "Nem emlékszem, melyik volt az első Cormac McCarthy mondat, amit elolvastam, amikor huszonegy évesen találomra levettem a polcról egy amerikai kisváros könyvtárában, csak arra emlékszem, hogy mennyire lenyűgözött ez a semmire se hasonlító hang. Egy apokaliptikus, amerikai Móricz Zsigmondnak gondoltam hirtelen, és akkor nekem éppen egy ilyen íróra volt szükségem" - írta akkor.
Dragomán most a Facebookon idézte fel a McCarthy-életművel való első találkozását, ami akkora hatással volt rá, hogy lefordította az Átkelés (angol címén The Crossing) "legnehezebbnek és legszebbnek érzett részét, a terremotto fejezetét – persze nem rendes fejezet, csak ott megtörik az elbeszélői hang, egy földrengés rombolta városban egy eretnek elmesél egy hosszú történetet, ami tulajdonképpen kilóg a regényből". Ám hiába vitte el a fordítást folyóiratokhoz, kiadókhoz, senki nem csapott le rá. Később aztán McCarthy berobbant, elkezdtek magyarul is megjelenni a könyvei, és Dragománt fel is kérték az egyik regény fordítására, de akkor már a Máglyán dolgozott és A fehér királlyal járta a világot, ezért nem tudott időt szakítani a fordításra.
Később Totth Benedeket kérték fel az Átkelés fordítására, Dragomán pedig így folytatja a történetet: "elküldtem neki a szöveget, tetszett neki, úgyhogy neki is ajándékoztam, azt mondta, ezt ő se tudná jobban megcsinálni, belefésüli a fordításba. Amikor megjelent a könyv, a végén köszönetet mondott a terremottoért, nekem ez bőven elég volt, örültem nagyon, hogy végre nyomdafestéket látott. Most pedig hogy újra megjelent, új kiadásban, Benedek mondta, szeretné, ha nevesülne is azért a munkám, most már tehát ott a nevem is a kolofonban, annak rendje és módja szerint. Majd harminc évvel azután, hogy csak úgy megérzésből levettem a beloiti könyvtár polcáról a Suttree-t, végre hivatalosan is McCarthy fordító lettem, ha csak egy regényrészlet erejéig is".
Dragomán amúgy a fent idézett cikkében a következőképpen jellemezte még az amerikai írót: "McCarthy prózája olyan, mintha Móricz Zsigmond és Bodor Ádám a Károli-Bibliából olvasnának fel egymásnak a vadnyugaton, közben a háttérben Tom Waits énekelne csendesen-fájdalmasan".
A teljes bejegyzést ITT lehet elolvasni.
