- Amerikai psychót komikus regénynek szánta. Sötét, szexuális, erőszakos humorú könyvnek, ami a vígjátékban gyökerezik.
- A szilánkokon dolgozott, mikor rájött, hogy minden könyvét magának írta, és nem másoknak, ez magyarázza a kötet ajánlását ("Senkinek").
- Azt hitte, a Holdpark lesz az utolsó könyve, aztán Hollywoodban dolgozik majd. Az informátorok filmes kudarca után viszont tíz évig csak bolyongott a rendszerben, aztán 2019-ben elege lett ebből. Akkor jelent meg a Fehér című esszékötete, aminél arra számított, hogy majd feketelistára kerül miatta, de az USA-ban egyik könyvéből sem vettek ennyit az Amerikai psycho óta.
A kötet arra is emlékeztette, mennyire szeret prózát írni.
- A karanténidőszak bezártságában kezdte el foglalkoztatni egy új ötlet: “Nagyon különös érzés, amikor egy regény rád talál. Én nem az a fajta író vagyok, akinek azt lehet mondani, hogy írj erről vagy arról a témáról egy regényt, és jól megfizetünk érte. Képtelen vagyok így dolgozni, éreznem kell a könyvet, magával kell ragadnia a hangulatnak.” A szilánkok “egyszerre csak az ölembe hullott 2020-ban, egy áprilisi estén. Hirtelen ott volt, és fejbe kólintott. Azon az estén megírtam az első két bekezdést, a következő napon pedig tizennégy oldalt, utána pedig egy tizenhat hónapos gördülékeny írási időszak következett. Hihetetlenül boldog voltam.”
Bret Easton Ellis a The Guardian hasábjain szedte pontokba legfontosabb olvasmányélményeit. 
- A hosszú szünet ellenére azt állítja, soha nem szenvedett alkotói válságban: “(n)ekem nem hevernek befejezetlen, félkész könyveim a fiókban. Mire elkezdek egy regényt, már mindent kitaláltam, megvan az érzés, és tudom, hogy meg akarom írni. Soha nem csinálok olyat, hogy belekezdek valamibe, aztán majd menet közben kitalálom.” Ezzel együtt az is igaz, hogy A szilánkok ötletét 1982 óta próbálja megírni (A Nullánál is kevesebb 1985-ös), most úgy látja, azért nem jutott vele előre, mert nem működött volna 17 éves narrátorral, csak egy múltját felidéző 57 éves férfi mesélheti el. A kötetet a legéletrajzibb könyvének nevezi.
- A korábbi könyvei is érzelmekből táplálkoznak, nem intellektusból, ám A szilánkok különösen megmozgatta.
A szilánkok true crime-nak álcázott thriller, ami végigvezeti az olvasót egy zúzós szorongás- és felnövéstörténeten, miközben egy sorozatgyilkos szedi áldozatait. Bret Easton Ellis írta a hét könyvét.
- A korral ő is változott, az Amerikai Psychóról például azt mondta: “a mai énemmel már nem írnék már ilyet. Ez egy fiatalember könyve, aki a húszas évei közepén jár, ki akarja forgatni a regényformát, és csupa olyan dologgal kísérletezik, ami engem ma már nem mozgat.” Nagyon érzi a nemzedéki különbségeket is, A szilánkok szerinte X-generációs regény: “talán épp azért éreztem sürgető kényszert az írás során, mert mindaz, amiről írtam, már nem létezett. A helyek, ahova jártunk, a bevásárlóközpontok, a mozik, az éttermek, a night clubok. Emlékezetből kellett felidéznem őket, márpedig ahogy öregszem, az emlékeim halványulnak.
Volt egy ellenállhatatlan indíttatás, hogy mindezt megörökítsem a lapokon.”
- A megbízhatatlan narrátor miatt ”a legszomorúbb sor”, amit valaha leírt, a könyv utolsó mondata: “miután végigmesélte nekünk a történetet, azt kell állítania, hogy mindebből semmi nem volt igaz. Zokogtam, amikor rájöttem, hogy erre itt szükség van.”
- Az Amerikai psycho botránya nem rázta meg, mert tudta, hogy a kritikusok és az olvasók tévednek. A támadások lepergetéséhez viszont korábbról merített erőt:
“Az apám. Az apám volt az, aki megedzett az életre, mert annyira kemény volt velem. Felépítettem magamnak egy páncélzatot, hogy megvédjem magam tőle.”
- Az egyetemi íróműhelyeken kifogásolták a tanárai, miért szerepeltet annyi márkanevet, aktuálisan népszerű dalt, filmet a szövegeiben. Szerintük ezek gyorsan elavulnak, és figyelmeztették, hogy így Ellis “az irodalom szemétdombján” végzi.
- Elutasítja a PC és az autoriter szélsőségeket is: “Az online exhibicionizmus és jóemberkedés mérgezi meg a szellemi képességeinket és sorvasztja az empátiánkat. Eljuttat minket oda, hogy már képtelenek vagyunk egy olyan másik emberi lénnyel beszélgetést folytatni, aki mást gondol a világról, mint mi.”
- A filmes világgal ma is izgalmas kapcsolatban van, akar is írni róla egy könyvet. Közben Tarantino obskurus filmeket küldözget neki, hogy nézze meg őket.
A teljes interjút itt olvashatod.
