Bret Easton Ellis a Twitterről magyaráz és a puha milleniálokat szidja

Bret Easton Ellis a Twitterről magyaráz és a puha milleniálokat szidja

2010-ben jelentkezett utoljára regénnyel, de Bret Easton Ellisről nem mondható el, hogy azóta ne tartana kapcsolatot a közönségével. Miközben Hollywoodban él és forgatókönyveken dolgozik, az interneten folytat kifejezetten aktív tevékenységet. A Twitteren több mint félmillióan követik és már 2013 óta gyártja a saját podcastokat, a jelen állás szerint 2023-ban megjelenő regényét is itt kezdte bemutatni. A magyarul most megjelent Fehér Bret Easton Ellis első esszékötete, és többek között a saját online tevékenységéről és annak következményéről szól, de nagy szerepe van benne Donald Trumpnak és Kanye Westnek is. Ez a hét könyve.

Benedek Márton | 2022. június 13. |
Bret Easton Ellis
Fehér
Ford.: Sepsi László, Helikon, 2022, 324 oldal
-

A Fehér egy pontján arról ír Bret Easton Ellis, hogy a regény műfaja és úgy általában az írók ma sokkal kevésbé hatnak az amerikai kulturális-közéleti párbeszédre, mint korábban. Ha csak őt magát nézzük, akkor ez sajnos érvényes, mert annak ellenére, hogy mindegyik - hosszú kihagyásokkal megjelenő - könyve sikeres,

olyan erejű reakciókat egyik sem váltott ki, mint az Amerikai psycho,

és legutolsó regényét, a Nullánál is kevesebb folytatását, a Királyi hálószobákat talán már csak a rajongók tudták maximálisan értékelni.

Belőlük azért még mindig bőven jut Ellisnek, a közönsége másik része pedig azokból áll, akik szinte mindenen felháborodnak, amit ír vagy mond. A tábort az elmúlt években regények híján leginkább online, a Twitteren és podcastok formájában éri el, és a hírnevéhez méltóan és a Twitter terjedelmi korlátai miatt is itt is sarkosan, provokatívan fogalmaz, és nagyon szeret veszekedni.

Most azonban itt van az eredetileg két éve megjelent Fehér, ami ugyan nem egy regény, hanem egy nyolc esszét tartalmazó kötet, de mégiscsak egy új BEE-megjelenés, amiben a szerző az Egyesült Államok aktuális társadalmi-politikai-kulturális témáin elmélkedik. Egy olyan szerző, aki tudja magáról, hogy kivételezett helyzetben van (Los Angelesben élő, fehér, homoszexuális, sikeres író), de emiatt nem akarja magát rosszul érezni - a könyv címe is emiatt lett szándékosan az, ami. (Jó, nemcsak amiatt, hanem az Ellis által olyannyira kedvelt Joan Didion White Album című esszéje miatt is.)

Ehhez az erőteljes kiinduláshoz képest mindenképp csalódás az a Bret Easton Ellis-kép, ami elénk tárul az írásokat olvasva. Visszatérő kép ugyanis, hogy a hatvanhoz közeledő író éjszaka a gép előtt görnyed és a Twitteren lóg, beszólogat, majd

másnap meglepődik, hogy következménye vagy legalábbis hírértéke van annak, amit csinált.

Hiába feszeget érdekes témákat, ahogy a Fehérben ezekről az ügyekről beszél, abból inkább a sértettség és a magyarázkodás érződik. Ő mindig csak egy kis félig vicces, félig komoly megjegyzést tesz, a reakciók pedig mindig túlzók. Ezekről a reakciókról is lehet persze vitatkozni, de az biztos, hogy Bret Easton Ellisnek komolyabb baja nem származott ezekből a dolgokból (maximum nem engedték be a GLAAD - Meleg és Leszbikus Szövetség a Rágalmazás Ellen - gálájára). A Fehérben említett esetek közül ráadásul sok már viszonylag korábban történt, de BEE oldalakon keresztül emlékszik vissza arra, amikor 2012-ben arról twittelt, hogy Katheryn Bigelow nem is annyira jó rendező, és azért értékelik igazából a filmjeit, mert nő; vagy amikor a Glee című sorozattal és a HIV-vel viccelt.

A twittelgető Bret Easton Ellis mellett a másik én, akit a legjobban megismerünk, az az, aki a különböző nemű, bőrszínű és jellemzően gazdag barátaival étterembe jár. Ezen emberek többségéről azt tudjuk meg, hogy nem Trumpra szavaztak, és Ellis szerint legalább olyan szélsőséges nézeteket vallanak róla, mint a republikánusok Hillary Clintonról. Ellis nem érti a barátait - akiknek igazából ugyanolyan az életük, mint korábban -, hogy hogyan készülhetnek ki ennyire, ők meg azt nem értik, hogy ő miért nem készül ki, és hogy miért nem szavazott senkire, illetve, hogy hogyan merészeli a demokraták felelősségét firtatni. Bár Ellisnek sok esetben igaza van, például abban, hogy Trump bizonyos intézkedései nem sokban különböztek Obama (“nyolcévnyi jazzes hipszterstílus”) megoldásaitól, de azért a mából olvasva mégsem annyira jól jön ki ebből, hiszen a Trump-korszak azzal végződött (legalábbis egyelőre), hogy félőrültek megostromolták a Capitoliumot. 

BEE pozíciója valami olyasmi, hogy most már minek felháborodni, a választásnak vége, az emberek döntöttek; másrészt viszont ő már komolyabban tanulmányozta Trumpot, aki ugye

Patrick Bateman idolja volt az Amerikai psychóban,

és emiatt felkészítette magát arra, hogy mindez bekövetkezik. Trump mentén továbbá előkerül a Black Lives Matter mozgalom és Kanye West is - előbbivel BEE-nek “esztétikai” problémái vannak, utóbbi pedig a szórakoztatóipar és a hatalom inspiráló megszállottja, akiről Ellis biztosan tudja, hogy megnyilvánulásaira “bipoláris dada performance-művészetként” kell tekinteni. 

A Twitterrel és Trumppal nem is az a baj, hogy szó esik róluk, hanem, hogy annyi szó esik róluk, hogy egy idő után unalmassá is válnak és elnyomják a kötet értékesebb, érdekesebb részeit. Hiszen a Fehér lapjain szóba kerül még Richard Gere és a férfi test ábrázolása az Amerikai dzsigolóban; a Nullánál is kevesebb és az Amerikai psycho keletkezése (a többi regényé már csak alig); Charlie Sheen vesszőfutása; a meleg férfi mint “mesebeli manó” és általában a meleg férfiak filmes ábrázolása; és természetesen Hollywood, de az Amerikai psycho musicalváltozata kapcsán a Broadway is. David Foster Wallace-ról is hosszabban ír Ellis, akit túlértékelt szerzőnek tart, a Végtelen tréfát sosem tudta elolvasni, cikkeit pedig “túlírtnak és némiképp leereszkedőnek” érzi. Ennek ellenére szerinte is zseni volt Wallace, ám irigy nem volt rá, ellentétben Jonathan Franzennel, akitől a Javítások egy olyan könyv, amiről

azt gondolja, bárcsak ő írta volna meg. 

És végül nem maradhatnak ki a Fehérből a milleniálok, azaz a Puhány Generáció tagjai (Generation Wuss) sem, akik mindenen megsértődnek és mindenre érzékenyek, akik a legjobban megfeszülnek Trump győzelmétől; közülük került ki Bret Easton Ellis párja is. Ha ők túlérzékenyek, akkor Ellis nyilvánvalóan érzéketlen, amit azzal magyaráz, hogy amikor ő felnőtt, akkor a munkanapokon szinte nem is látta az apját, és amúgy sem figyeltek rájuk annyira, mint manapság a szülők a gyerekeikre, és magukra voltak hagyatva. Ő azt gondolja, hogy a Puhány Generáció tagjait a saját szüleik “fojtották meg” azzal, hogy nem tanították meg őket az élet nehézségeit kezelni, akik erre inkább az “érzelgősségbe menekültek” és “áldozatnarratívát kreáltak”. Nagyon különböző hozzáállást hiába is várhatunk Ellistől, de azért ott talán még ő is mélyre süllyed, amikor “csínyként” hivatkozik egy öngyilkossággal végződő tragédiára. 

Azt gondolom, az veszi kezébe a Fehért, aki olvasott már korábban Ellistől is valamit, és így tudja, hogy mit várhat, ő maga pedig úgy fogalmaz, hogy ez az a fajta könyv, ami

azoknak szól, akik a teljes életművet olvasták már.

Ők végülis megkapják a szókimondást és a karakteres álláspontot, és önazonos a helyenkénti túlzás is, de arra talán ők sem számítottak, hogy ha egyszer lesz egy Bret Easton Ellis-esszékötet, akkor az leginkább arról szól majd, hogy a Twitterről magyaráz és magyarázkodik, meg hogy meglepődik azon, hogy hatással van valami, amit ő mond úgy, hogy direkt hatása legyen.

Kapcsolódó cikkek
...
Hírek

Magyarul is olvashatók Bret Easton Ellis provokatív esszéi

Sepsi László fordításában új kötettel jelentkezik az Amerikai psycho szerzője. Bret Easton Ellis esszékötete először olvasható magyar nyelven.

...
Hírek

Bret Easton Ellis szerint az emberek túlreagálják Trump elnökségét

...
Hírek

Bret Easton Ellis szerint a #MeToo részben Trump megválasztásáról is szól

Hírek
...
Hírek

Június 30-ig nevezhettek a Margó-díjra!

...
Nagy

Vonnák Diána: Meg akartam hekkelni ezt a felnőtt életet [E/3]

...
Hírek

75 éve jelent meg először Anne Frank naplója

...
Könyvtavasz

Zseniális állatok: van, amelyik popcorn-szagot áraszt

...
Zöld

Ne etesd a vízimadarakat – inkább figyeld meg vagy rajzold le őket!

...
Gyerekirodalom

Borzongató szellemhistória tíz éven felülieknek

...
Könyvtavasz

Az életközépi válság nem tart örökké

...
Szórakozás

A Semmi kezdetben botrányt okozott, most film készült belőle

...
Hírek

Ne dobd ki a megunt könyveket!

...
Hírek

Amber Heard könyvben írná meg a Johnny Depp-pel való kapcsolatát

...
Promóció

Hogyan fokozhatod igazán az olvasás élményét?

...
Promóció

Melyik az az ital, ami írók és költők ezreinél a múzsa csókja?

KÖNYVTAVASZ
...
Könyvtavasz

Zseniális állatok: van, amelyik popcorn-szagot áraszt

...
Könyvtavasz

Az életközépi válság nem tart örökké

...
Könyvtavasz

Dániel András megmutatja, hogy a horgászat egyáltalán nem unalmas, sőt!

...
Könyvtavasz

Mindannyiunkra hatással van, hogy a nők hogyan élik meg a szülést

...
Könyvtavasz

Egy hajszál választja el egymástól a vágyakozást a bűntől

...
Könyvtavasz

Egy kincsestérkép Hatice és Maja egész vakációját felforgatja

Még több olvasnivaló
...
Hírek

5 könyv a balatoni strandoláshoz

Végre kitört a nyári szünet és megérkezett a strandidő is, ennek apropóján olyan könyveket gyűjtöttünk össze, amelyek a Balatonhoz kapcsolódnak. Van köztük romantikus regény, novelláskötet, krimi és gyerekkönyv is. 

...
Zöld

Miért fenyegető a nő sikere a férfi számára?

Chimamanda Ngozi Adichie nigériai-amerikai feminista szerző könyvében és TED Talk videójában a női természet félreértéséről mesélt, és arról, miért is kellene mostantól másként nevelnünk fiainkat és lányainkat.

...
Nagy

Nixon nem úszta meg a lehallgatási botrányt - 50 éves a Watergate

1972. június 17-ére virradó éjjel pattant ki az Egyesült Államokban a Watergate-ügy, amelynek nyomán Richard Nixon - az amerikai elnökök közül egyedüliként - kénytelen volt lemondani tisztségéről. Az ügyről két könyvet is írt a botrányt kirobbantó két újságíró, Bob Woodward és Carl Bernstein - utóbbival volt szerencsénk már interjúzni is.