Barbara Pym, a társadalmi szatíráiról híres írónő kém karriert is építhetett. A második világháború alatt a brit nemzetbiztonsági szolgálatnak (MI5) is dolgozhatott, legalábbis ezt állítja Claire Smith nemrég megjelent, a British Naval Censorship in World War II: A Neglected Intelligence Function című tanulmányában.
Pym írói karrierjének beindulása előtt kormányzati és haditengerészeti „vizsgálói” munkát is végzett, a szerző szerint azonban ez több volt a levelek ellenőrzésénél. „Az egyik regényében azt írta, hogy vizsgálónak lenni tényleg elég unalmas. De amikor elkezdtem közelebbről foglalkozni a személyével, sok furcsaságot fedeztem fel” – írja Smith.
Smith 27 évig dolgozott a Külügyi és Nemzetközösségi Hivatalban, és ő az egyetlen női diplomata, aki tárgyalt a tálibokkal. Úgy véli, Pym éles szemét és a részletek iránti érzékenységét kódolt üzenetek és titkosírások felkutatására is használhatta, és női vizsgálóbiztossá képezhették ki. Ők voltak azok, akik titkosírást, rejtett üzeneteket kerestek a magánlevelekben, és mivel Pym író volt, észrevehette a nem szokványos módon szerkesztett mondatokat, ami rendkívül értékes adottság.
Pym 1941-ben lett cenzor, és a Nagy-Britanniában és Írországban élő ír családok közötti magánlevelezés ellenőrzésével bízták meg.
„Nagyon furcsának tartottam, hogy egy Oxfordban végzett, németül beszélő és már író embernek tényleg csak az ír családok közötti leveleket kellene átnéznie” – mondta Smith. Ráadásul Pym az 1930-as években többször is elutazott Németországba, és még egy fiatal náci tiszttel is kapcsolatban állt.
Az írónő jegyzetfüzeteinek és naplóinak tanulmányozása közben Smith felfedezte, hogy Pym vizsgáztatói minőségében a kódok elsajátításáról írt, és az MI5-nek is írt valamilyen anyagot. „Ha csak azért olvasod el a leveleket, hogy kihúzd belőle a tiltott részeket, miért tanulnál kódolást?” – teszi fel a kérdést a kutató.
Pym a Női Királyi Haditengerészeti Szolgálat postai cenzoraként eltöltött ideje is kulcsfontosságú nyomokat rejt.
Gyorsan előléptették, és Southamptonban lett haditengerészeti cenzor, amikor a normandiai partraszállás előkészületei zajlottak, majd a háború hátralévő részét Nápolyban töltötte.
Smith felfigyelt egy nagyon furcsa jelenségre ebből az időszakból. A második világháborúban az MI5 az 500-as postafiókot használta címként, és a levelezésben gyakran '500-as postafiókként' emlegették. Ez egészen más, mint a tengerészeti személyzet által használt postafiókszámok. Az írónő az egyik külföldre szánt levelének hátoldalára saját kézírásával monogramja mellé ezt írta:
HMS Mastodon (a haditengerészeti szárazföldi bázis) 500-as postafiók.
Újabb érdekesség, hogy Pym halála után szellemi örökségének gondozója nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy kiemelje: a So Very Secret című komikus kémthriller azért nem volt sikeres, mert Pym nem ismert kémeket. Smith szerint már ennek az említése is gyanús.
A kutatás a Barbara Pym Társaság támogatásával jelent meg. Az írónő egykori lakóhelyére, a pimlicói Cambridge Street 108. szám alá ezzel egyidőben egy kék emléktábla került.
Barbara Pym 1913-ban született, és az 1950-es években társadalmi vígjátékaival aratott sikert. Őszi kvartett című regényét a Booker-díj jelöltjei közé sorolták, és ugyanebben az évben a Royal Society of Literature tagjává választották.
Kép: Barbara Pym Fanclub, Facebook
