A háborúk egyik kulcsfontosságú eleme az információszerzés, hiszen ha tudod mit lép az ellenséged, még azelőtt tehetsz ellene, mielőtt megtörténne. Elyse Graham amerikai író és történész Book and Dagger című könyve arra hívja fel a figyelmünk, hogy a kémek nem mindig James Bond-szerűek, hanem inkább bölcsészek és könyvtárosok.

Az amerikai CIA – akkor Office of Strategic Services (OSS) – számtalan hírességgel dolgozott együtt a háborúban, köztük énekesekkel és színészekkel, hogy a vasfüggönyön túlról híreket szerezzenek.

De ahhoz hogy ezek működhessenek, kellett egy csapat bölcsész adatok, kódok és titkos üzenetek gyűjtésére és elemzésére.

A sorok között

A háború alatt kifejezetten bölcsészeket, könyvtárosokat, matematikusokat és antropológusokat kerestek meg, hogy a kémkedés aktamunkáját végezzék. Ezeket ekkor csak úgy nevezték, hogy „aktaharcosok” (chairborne), Hitler pedig csak úgy nevezte őket, hogy „tintalovagok” (Tintenritter).

Ezek az elnevezések nem meglepőek, ha tudjuk, hogy a munkakör lényege az információgyűjtés és -elemzés volt. Nem tervrajzokat loptak bunkerekből, hanem

szamizdat kiadványokat gyűjtöttek, illegális újságok fotóit szerezték meg, technikai leírásokat rögzítettek vagy éppen állami statisztikákat másoltak le.

Norman Holmes Pearson, aki korábban Nathaniel Hawthorne amerikai író életművét kutatta úgy hasznosította bölcsész tanulmányait, hogy a tinta és a papír alapos tanulmányozásával meg tudta határozni, hogy egy levélnek valódi-e a tartalma vagy csak az ellenség elterelő próbálkozása. Akárcsak két irodalmi szövegváltozat összehasonlítása.

(Lithub)

Fotó: Pexels