Márton László méltatása szerint Adamik nem ismer lehetetlent, ha fordításról van szó: „Kerüljön szembe akár középkori eposszal, akár kortárs író regényével, mindig fel tudja térképezni a szerző észjárását. A teljes filológiai arzenál működtetése mellett abszolút hallása van a mindenkori szöveg zeneiségéhez” – nyilatkozta róla kollégája és barátja.

„Adott esetben mindent szét kell szednünk, elemeire kell bontanunk és újra össze kell raknunk

– közben persze az eredeti szöveg belső logikáját, tartalmi összefügéseit sem szabad szem elől tévesztenünk.” – mondta köszönő beszédében Adamik. A fordító büszke arra is, hogy két általa fordított könyv is első helyen végzett a Magyar Narancs magyar kritikusok által összeállított világirodalmi sikerlistáján: Thomas Bernhard Egy innsbrucki kereskedőfiú bűne című novelláskötete 2012-ben, Christoph Ransmayr Cox, vagy az idő múlása című regénye 2018-ban volt listavezető (utóbbi kötet a hét könyve is volt a Könyvesen, itt írtunk róla). Ransmayr rendhagyó útinaplója, az Egy félénk férfi atlasza 2023-ban jelenik meg a Kalligramnál a friss állami díjas fordításában.

Az angol, aki uralma alá akarta hajtani az időt

Tovább olvasok

Az Ausztriában a műfordítás terén legmagasabb elismerésként számontartott díj indoklásában a zsűri Adamik kivételes tehetsége mellett, melynek köszönhetően 

szuverén módon, érzékenyen és a legmagasabb színvonalon képes különböző műfajú irodalmi szövegek átültetésére,

a fordító filológiai pontosságát emeli ki. Hangsúlyozza, hogy utóbbi egyaránt érvényes Bernhard és Ransmayr fordításrezisztens regényei, az alemann dialektusban íródott kortárs kisregények és a Grimm testvérek archaikus, az egész német tájnyelvi térségből származó népmeséi esetében.

Adamik a szépirodalom mellett művészettörténetet és filozófiát is fordít. Neki köszönhető a klasszikus és modern művészetelmélet számos fontos szövegének magyar és német nyelvre történő átültetése. 2018 óta a szegedi Inscriptiones Alborum Amicorum kutatócsoport tagjaként művelődéstörténeti és hungarológiai kutatásokat is folytat. 

Adamik Lajos orosz, német és nyelvészet szakot végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. 

Már első fordításával, Eckhart mester válogatott prédikációinak 1986-ban megjelent kiadásával magasra helyezte a lécet.

Azóta a kortárs osztrák irodalom szövegei állnak műfordítói tevékenysége fókuszában: Thomas Bernhard regényei és elbeszélései (Megzavarodás, Az olasz férfi, Díjaim), Ingeborg Bachmann versei (Kimért idő – Márton Lászlóval közösen), Christoph Ransmayr regényei (legutóbb a kritika és az olvasók körében egyaránt kivételes sikert aratott Cox vagy az idő múlása), Werner Kofler, Marlene Streeruwitz, Robert Menasse, Franzobel, Peter Truschner és Dimitré Dinev művei. Ugyancsak Márton Lászlóval közösen jegyzi a Grimm testvérek összes meséjének és mondájának több kiadást is megért magyar fordítását.

A zsűri indoklása 

Az Osztrák Állami Műfordítói Díjat a németről idegen nyelvre fordított művek kategóriájában Adamik Lajos 1958-as születésű magyar fordító kapja. Adamik orosz, német és nyelvészet szakot végzett a budapesti Eötvös Loránd Egyetemen, és már 1986-ban megjelent első fordításával, Eckhart mester válogatott prédikációival kifejezésre juttatta magas esztétikai igényét az általa választott szövegek iránt, egyszersmind bizonyította mesteri tudását a német és francia irodalom különböző stíluskorszakaiból származó, klasszikus és modern esszé- és szépirodalom kulcsfontosságú képviselőinek komplex filozófiai-irodalmi tolmácsolásában. 33 éve jelennek meg többször kitüntetett fordításai az osztrák(-magyar) irodalom klasszikusaiból. (...) Adamik tevékenységében – aki 1991 óta szabadúszó fordítóként dolgozik – a kortárs osztrák irodalom szövegeinek széles skálájából merítő válogatások és fordítások alkotják a súlypontot (...) továbbá a háború utáni nemzedék szerzőinek munkái. Közéjük tartozik Werner Kofler (1947–2011), Marlene Streeruwitz (*1950), Robert Menasse (1954), Franzobel (*1967), Peter Truschner (*1967) és Dimitré Dinev (1968);

többüknek Adamik lett a „magyar hangja”, így neki köszönhetik első sikerüket az idegen nyelvű olvasói piacon. 

A zsűri különösen kiemeli Adamik Lajos tehetségét, hogy teljesen eltérő irodalmi műfajú szövegekkel egyformán szuverénül boldogul: ezt tanúsítják esszéisztikus-költői szövegekből (Peter Handke: A Sainte-Victoire tanítása, 1999) vagy a kortárs líra legjavából készített érzékeny fordításai (például Ingeborg Bachmann 55 verse, Márton Lászlóval közösen), valamint az a filológiai pontosság, amely éppúgy megnyilvánul, amikor Bernhard és Ransmayr notorikusan fordításrezisztens regényeinek és a bennük uralkodó, vehemensen retorikus nyelvi akrobatikának a visszaadásáról van szó, vagy amikor alemann dialektusban íródott kortárs kisregényeket kell fordítani – és ugyanígy megnyilvánul a Grimm testvérek archaikus, nem mellesleg az egész német tájnyelvi térségből származó népmeséinek magyar változatában, amelyek első teljes magyar kiadását Márton Lászlóval közösen készítette el Adamik, s ez a kiadás azonnal slágerré vált a magyar könyvpiacon.

Adamik Lajos virtuozitását a német irodalmi művek legkülönbözőbb, szociolingvisztikailag és nyelvtörténetileg releváns – diasztatikus, diakrón és diatopikus – síkjainak tolmácsolásában mind Ausztria, mind Svájc és Németország irodalmi intézményei és magánalapítványai számos díjjal és jutalommal ismerték el.