A mind a mai napig aktuális színdarab egyrészt a világhírű magyar orvosnak állít emléket, ugyanakkor - mint Bjorneboe szinte minden írása - a hatalmaskodók, az elnyomók és a tekintélyelvűség ellen, a szabadságért emel szót. Semmelweis történetéhez hasonlóan a színdarab sem nélkülözi a tragikus vonásokat, megjelennek benne Bjorneboe fő fegyverei: a komédia, a szatíra és a felszabadító humor is.
Patat Bence fordításához Domsa Zsófia írt a szerző hátterét és a színmű jelentőségét megvilágító utószót.
Jens Bjorneboe: Semmelweis
Fordította Patat Bence
Előszó
E színműnek nem célja, hogy történelmileg hiteles dokumentumdráma legyen; a főszereplőről és más fontos alakokról nem „történelmi portrét” rajzol. Valósak ugyanakkor az ismert tények: a felfedezés, a későbbi küzdelem és a hatalmasságok hajthatatlan és diktatórikus ellenállása az új gondolatokkal szemben. A Semmelweisszel szembeni érveket pontosan idéztem. A színdarab témája az autoriter és az önálló gondolkodás közötti konfliktus – amely jelenség végigkísérte az emberiség történelmét. Az autoriter ember csak akkor érzi magát védve és biztonságban, amíg felülről rugdossák, és lefelé taposhat: az autoriter társadalmak ezért mindig az engedelmességet fogják a legnagyobb emberi erénynek tartani. A zsarnok hatalmaskodók előtti behódolásra való késztetés ma a valaha tapasztalt legnagyobb katasztrófa felé sodorja az emberiséget.
A színdarab tárgyára, a Semmelweis életében rejlő drámai igazságra, a „társadalmat fenntartó” autoriter hatalmak által megtagadott szellemi szabadságra körülbelül hét éve figyeltem fel igazán. Ez a szabadságtagadás az autoriter elv természeténél fogva szükséges fő alkotóeleme.
A ma ismert társadalmi formák közül egynek sem sikerült szakítania a tekintélyelvűséggel.
E társadalomformákon belül a diktatórikus struktúrát a legtisztábban az egyházakban, a hadseregben, a politikai pártokban, az egyetemeken és az oktatásügyben, valamint mindenekelőtt az igazságügyben és annak ágaiban, az ügyészségnél és a rendőrségnél találjuk meg. Ezek a társadalom csontvázához tartoznak, amelyet nem lehet átalakítani, módosítani, sem foltozgatni: az egyetlen lehetőségünk, ha földig romboljuk őket. Ehhez radikális gondolkodásra és akaratra van szükség, amit ma a világszerte számos különböző formát öltő, spontán lázadó mozgalmakban kezdünk sejteni: véleményem szerint a globális tekintélyellenes forradalom jelenleg az egyetlen fénylő pont korunk egén.
A Semmelweisről szóló darabot az 1967. évi nihilista perem idején írtam: a Városi Bíróságon és a Legfelsőbb Bíróságon alkalmam nyílt megfigyelni a páratlanul tisztán tenyésző tekintélyelvűséget. A bírósági eljárás ezért nemhogy kimerített volna, hanem munkakedvemre és gondolataimra a legnagyobb mértékben serkentőleg hatott.
Konrad Lorenz Agresszió (Das sogenannte Böse) című, híres könyvében az állatvilágból hoz fel ezzel párhuzamos példát: „S. L. Washburn és Irven de Vore a szabadon élő páviánokon megfigyelte, hogy hordájukat nem egyetlen állat, hanem vénségesen vén hímek egész »grémiuma« vezeti, s ezek a vezéregyéniségek a csoport fiatalabb, testileg sokkal fejlettebb, erősebb tagjai felett azzal tartják fenn uralmukat, hogy jóban-rosszban összetartanak, s így összefogva eleve fölényben vannak minden ifjabb hímmel szemben.” Aligha létezik szebb és pontosabb kép a mi vének alkotta, autoriter társadalmunkról, mint az összeesküvő vén páviánoké.
A Semmelweisről szóló színdarabot technikai felépítése – a számos jelenet, jelenetkép és szereplő – miatt nem lehet naturalista módon megrendezni. A váltásoknak gyorsan és könnyedén kell zajlaniuk, ennek előfeltételeként pedig a díszletek mennyiségét a minimálisra kell csökkenteni, hogy egy mozdulattal létrehozzák, majd tönkretegyék az illúziót, és új helyszínt, új környezetet, új időpontot jelenítsenek meg.
A színháznak hosszas küzdelmek után sikerült visszanyernie azt a szabadságot, amit évszázadokkal ezelőtt élvezett, lemondania az „itt és most” illúziójáról, felülemelkedve időn és téren.
Szerintem a darab előadásának legjobb módja az, ha a díszlet régi, korabeli acél- és rézmetszetek kivetítésére épül, a szükséges néhány kellékkel kiegészítve. Jelzésként használhatók még szövegek a 19. század közepének újságjaiban és egyéb nyomtatványaiban használt tipográfiával.
Egy színész több szerepet is játszhat, pl. a rektort és Klein professzort.
A metternichizmust és annak kém- és rendőrállamát ismeretlen alakokkal lehet megjeleníteni, akik némán és homályosan mozognak a színpad szélén, suttognak, hallgatóznak, figyelnek, majd elsietnek, esetleg jegyzetelnek stb.
A maszknak és a jelmezeknek realisztikusnak kell lenniük, azaz nem utánzó-naturalistának, hanem olyannak, ahogyan szerintünk, ma élő emberek szerint a 19. századi ruhák és emberek kinéznek, tehát annyi távolságot tartva, hogy nagyobb figyelem jusson a megnyilatkozásra, mint az utánzásra.
Előjáték a színházban
(Nyitott színpad, függöny nincs. A színpadkép az esti operetthez vagy musicalhez készített romantikus-naturalista kartonkulisszákból áll.)
(A színpad mögül és a színház más részeiből nagy hangzavar hallatszik: ütések, szétrepedő fa hangja, trappolás, sikítások és kiáltások – rémület és dühös hangok. A kiáltások lassanként hosszú, ütemes ismétlődésekké állnak össze.)
Sok hang kiáltása
Ku-ba! Ku-ba! Ku-ba!
Che! Che! Che!
Ku-ba! Ku-ba! Ku-ba!
Stb. stb.
(A zaj erősödik, és fülsiketítővé válik. Hirtelen egyetemisták rohannak a színpadra, nagy, vörös és fekete zászlókkal, amelyeket különböző helyeken – a színpadon és a körül – tűznek ki.)
Kiáltás (Fülsiketítő, ütemes ordítás.)
Ku-ba! Ku-ba! Ku-ba!
(Egy csapásra teljes, néma csend támad. Az egyetemisták egyesével, párosával vagy kisebb csoportokban letelepednek. Egyesek fekszenek, mások ülnek, fejüket egymás ölébe hajtják, megint mások állnak. Egy páran közülük a proszcénium szélén ülnek le stb. stb.)
EGYETEMISTA FÉRFI (Előlép.)
A városunk egyetemistái elfoglalták a színházat.
Nem erőszakos cselekményeket akarunk. Nyilvános vitát szeretnénk. A parlamentekben és nemzetgyűlésekben nem kíváncsiak a véleményünkre. Egyetlen párt sem képvisel bennünket. A hajdan forradalmi munkásosztály lett az új, konzervatív kispolgárság.
Azt várják el tőlünk, hogy tanuljunk, és fogjuk be a szánkat. Tanuljuk meg, amit elvárnak tőlünk, bízzunk a társadalom és az egyetem vezetőiben, és fogadjuk el a hatalmasságok döntését. De nem bízunk bennük.
Ahogy ma a világ kinéz, nem kívánunk benne részt venni. Szeretnénk, ha nekünk is lenne beleszólásunk.
EGYETEMISTA NŐ
Mások által meghatározott formákban dolgozunk. Aztán az állam és a gazdasági élet magasan képzett munkaerőként fog kihasználni bennünket – tudásunkat a politikusok és az ipari vezetők által meghatározott módon és az ő javukra fogják hasznosítani és felhasználni.
Amikor tanulunk, akkor is egy mások által létrehozott rendszer cselekvőképtelen munkásai vagyunk,
készen vásárolt, megrendelt munkaerőként olyan rendszereket kell szolgálnunk, amelyeket nem hagytunk jóvá, olyan politikusoknak kell engedelmeskednünk, akiket nem tisztelünk, és akiket mi sosem választottunk volna meg.
Ma minden hatalom azon politikusok kezében van, akik nemzedéke közvetlenül vagy közvetve részt vett a szovjet fogolytáborok, a nyugat-európai koncentrációs táborok és gázkamrák felépítésében, előidézte Hirosimát, kirobbantotta a vietnami háborút, a koreai háborút, és erőszakot tett Magyarországon, Görögországon és Csehszlovákián. Minden politikai és gazdasági hatalom egy olyan nemzedék kezében összpontosul, amely születésünk óta rémálomban tartja a világot.
Megkövetelik tőlünk, hogy bízzunk ezekben a politikusokban és iparmágnásokban. Hogy szaktudásunkat és munkaerőnket lojálisan és engedelmesen politikai bűnözők nemzetközi hordájának rendelkezésére bocsássuk!
Belőle például (odamutat) kiemelkedő fizikus lesz. A politikusoknak szükségük van rá!
EGYETEMISTA FÉRFI
Az úgynevezett „társadalom” számára az a leginkább megtérülő beruházás, ha a pénzét az oktatásba fekteti. Egy igazán magasan képzett szakemberért nem lehet túl sokat kérni. A légierőnek matematikusokra van szüksége!
De mi nem akarjuk, hogy úgy oktassanak bennünket, hogy aztán bármire felhasználhassanak.
Akármilyen célt nem szolgálunk. Akármilyen társadalmat nem szolgálunk.
