1951-ben az „úri középosztály” maradványait büntetendő újfajta retorziót vezetett be a sztálinista hatalom: budapesti családok ezreit telepítették ki az alföldi tanyavilágba, lakásaikat pedig elvették. Pár hónap alatt mintegy ötezer család találta magát az Alföld valamelyik sarkában. Bár a kitelepítések 1953-ban véget értek, az érintettek évtizedekig cipelték a trauma súlyos terheit.
A Tények és Tanúk sorozat újabb kötete a kitelepítés mentalitástörténeti aspektusába enged bepillantást egy család levelezésén keresztül: a világháború előtt elismert bankárnak, Mikecz Károlynak a Békés megyei Kamut tanyavilágába kellett költöznie Péter fiával és menyével, Kövér Katalinnal. Az ő leveleiken keresztül kapunk képet az Alföldön kényszerűen újrakezdett életről. Az alapvetően életvidám hangvételű leveleken átüt a tanácstalanság, a szorongás érzése: 1952-től már a kitelepítésben született kislányuk miatt is aggódik a család. A fejük felett elhúzó repülők vajon a felszabadítók? Vajon a postás elolvassa a rokonok ideküldött leveleit? Hol a többi családtag, kit hová zsuppoltak? Mit lehet enni adni egy babának a tanyán?
Ilyen „apróságokból” áll össze a nagykép: a világháború előtti középosztály térvesztése és túlélése. A Kövér Katalin haláláig a családban ismeretlen leveleket a lánya találta meg. A történeti hátteret és a szereplők további életútját a kötetet sajtó alá rendező Kollai István történész utószava ismerteti.
Kollai István (szerk.) „Az evező fogva vagyon…” - Levelek a kitelepítésből, 1951–1953
Szerkesztette Kollai István
Mikecz Karola levele Mikecz Péternek
Budapest, 1952. október 11.
Drága Katikám, Péterkém!
Elszörnyedve értesültem róla, hogy megint Kamuton vagytok. Egész odavagyok, olyan biztosra vettem, hogy Szarvason maradtok. Most mit fogtok ott csinálni? Van valami élelmetek? Hol fog Kati szülni? Van-e kelengyéje? (Ezt már többször kérdeztem.) Mind megannyi kérdés, melyekre nagyon kérek választ, mert nagyon izgat a sorsotok. Talán időtök is van írni.
A gramafont most elhatároztam, hogy beadom a bizományba, bár ott biztosan csak olcsón fog elkelni, de így meg úgy látszik, sehogyan sem megy, de a magánüzlet, ahol eddig be volt adva bizományba, most megszűnt, s így megint csak itt van nálam a gramafon. Nagyon sajnálom, hogy ilyen nehezen megy az eladás, pedig mindenkinek szólok, de hiába, mozogni meg eddig nemigen tudtam a szülés és szoptatás miatt.
Kati, hogy bírod magad? Hol fogsz szülni? Talán csak beutalnak kórházba, nem?
Szívből kívánom, hogy Nálad is olyan simán menjen, mint nálam, és a csöppség is olyan édes, aranyos legyen, mint a kicsi Mária. Annyi örömet, boldog percet szerez nekem a pici, most lesz 8 hetes, mindennap értelmesebb lesz a tekintete, reggel már mosolyog, ha meglát, majd meglátod, Katikám, micsoda boldogság ez, ha az ember a szemébe néz, elfelejt mindent maga körül, és úgy érzi, hogy nincsen gazdagabb nálánál.
A három „nagy” különben sokat betegeskedik, hol egyik influenzás, hol a másik, de nem csoda ilyen pocsék időben. Ti hogy fogtok fűteni? Van szalmátok?
Mi van Andival, nem készül lemenni szüléskor? Olyan rossz, hogy sehol sem tudom elérni, és ő sem hív fel minket. Ha le készülne, úgy írjátok meg neki, hogy engem is értesítsen előbb. Bereczkyék ott maradnak télire? és az állatok? Van valami pénzetek?
Nagyon kérlek benneteket, kimerítően válaszoljatok, mert nagyon izgat minden, és hátha tudnék segíteni.
Nagy szeretettel csókol mindkettőtöket
Susytok
Ui. Levelet írjatok.
1952. október 14.
Most kaptam leveleteket, már leragasztva, bedobásra várt, amit én írtam, mikor érkezett, így újra felnyitottam. Egész nap rátok kellett gondolnom, oly ideges és nyugtalan vagyok, ki sem mondhatom.
A gramafont még a héten, ha nem esik (folyton esik tu[dni]i[llik]), beviszem a bizományiba, ott, remélem, hamar elkel. Addig is volna a számotokra 100 forintom, nem sok, de mégis valami, ez a saját gépelési pénzem. Gondoltam, ebből Jánosékkal együtt megvehetném azt a 18 db pelenkát, amire utalványom van kb. 150.- Ft értékben, de nem tudom, minthogy erről megint nem írtatok, hogy van-e erre szükség, vagy sem, erre kérek tehát sürgős választ. Ha nem kell a pelenka, v. valahol kaptok, akkor elküldeném a pénzt. Vajon Andiék szereznek-e be valamit? Mert duplán kár volna, össze kellene ülni Andival ezt megbeszélni, jó volna, ha ezt megírnátok neki.
Ti túl szerények vagytok, Péterkém, vagy talán büszkék?
Mindenesetre ebben a helyzetben nincsen igazatok, mert az ember innen nem tudja kitalálni, mire van szükségetek, pedig ha tudná, talán segítene. Most különben sem rólatok van szó, hanem egy kis ártatlan csöppségről, akinek a kárára nem szabad büszkének lenni! Mindent elő kell teremtenünk neki, és én boldogan el is intéznék mindent, ha pontosan tudnám, mitek van, és mi az, ami nincs, ez nekem nem munka és nem strapa, ellenkezőleg, örülnék neki, hogy legalább valamit segíthetek rajtatok. – Itthon már összeszedtem egyet s mást a csöppnek, és ami nekem nincs, összegyűjteném a barátnőimtől.
Nagyon remélem, hogy az említett dolgokból valami sikerül, és jobb helyre kerülhettek, értesítsetek majd, hogy mi van.
Most alszom, éjfél van, reggel 6-kor szoptatok megint. Hiába fárasztó ez a szoptatás, de megéri, olyan boldogság.
Szerető
Susytok
Ui. Hintőpor, bäby-krém van-e?
Kamut, 1952. október 19.
Drága Anya és Apafejosz!
Nagyon, nagyon köszönöm a küldött pénzt, de máskor ilyet ne tegyetek. Biztos nagy szükségetek lenne nektek is egy kis adományra. Szóval máskor ne tessék pénzt küldeni.
Drága Anya, küldöm Susylevelét. Amennyiben lehet, Anya, beszéljétek meg együtt a babadolgokat. Susy biztos sok holmit össze tud szedni kölcsön is. Lehetőleg ne költsetek sok pénzt ilyesmire. Én sajnos egy árva fillért se tudok erre adni. Beadtunk egy kérvényt, ha sikerül áttelepednünk, a költözködéshez sok pénz kell, ha meg itt maradunk, ami majdnem kizárt, munka nélkül leszünk teljesen.
Tegnap felszólított a Tanács mindenkit, hogy adjon be kérvényt az áttelepedésre, mert itt senki sem maradhat.
Szóval Anya, nagyon kérlek, beszéljétek meg Susyval a babaholmikat. Még egyszer megírom, mi van már: 1 pólya, 2 huzat, 4 rékli (kötött), 1 kezeslábas, 2 cipő, 1 pólyahuzatnak való sifon, 2 kis nylonpelenka. Egyéb semmi. Kötött rékliket, fürdőlepedőt 1-et, főkötőt kapok még. Egyrészt Ágitól, másrészt Baby nénitől. Batisztingeket, flanelt, pelenkát viszont még senki sem ígért. Édeske küld ruháskosarat, ehhez kellene még bele való matrac vagy egyéb (az én kispárnám túl puha e célra). Nincsen kispaplan és kispárna sem. Nekem van egy pikétakaróm, azt is felhasználom kistakarónak, de ez télire nem jó. Kellene a kosárhoz az organdinfüggönyből egy darab. Ezt Jánosék keressék elő, és vágjanak belőle megfelelő részt. Ezt is Susyval kellene közölni, mert Jánosék nem reagálnak. Babaszappan, krém, púder és egyéb gyermekpipere szintén nagyon nincs. Dorcsi is tud adni egyet-mást – Olgi néni írta.
Ne haragudj, hogy ennyi mindennel terhellek, de sajnos ide vagyok kötve ama bizonyos fához, és nem mehetek csikók alá triciklizni.
Azt is megkérném, Anya, hogy az adoptálási dolgot is beszéld meg Lalival. Ő biztos tudja, hogyan és miként megy az. Károly bácsi mindenáron azt akarja, hogy mi is Füzesgyarmatra menjünk, de én oda semmi esetre sem megyek. Ezt is mondd meg tapintatosan Susynak, nehogy valami ügyvéd útján „elintézze” a dolgot.
Különben nagy öröm ért, mert a félévi búzafejadagot megkaptuk a gazdaságtól.
Megint szörnyen megfáztam. Feküdtem is két napot. Most már kitört a nátha, és nincs lázam. Ez főleg azért kellemetlen, mert nem merek dolgozni menni – pedig nincs is nagyon hideg, és van egy kis répázási alkalom. Szarvasi barátaink gyakran meglátogatnak, és nagyon, nagyon aranyosak. Mindig segítenek valamivel. A főnökasszony (Frank Melánia mindig érdeklődik utánunk, és mindig ad autót vagy más egyéb járművet, hogy a kutatók idejöhessenek.
Képzeld, Anya, aznap, mikor visszahoztak, találtam a tanya mögött egy tömeg szekfűgombát. Sebtiben szedtem is vagy két kg-t, de sajnos többet nem bírtam már. Fáj a szívem, hogy ott kellett hagyni a sok gombát!
Drága Anya-Apafej, nagyon köszönöm a pénzt, de máskor ne tegyetek ilyet. Majd megélünk valahogy, és talán sikerül eladni azt a pickupöt is.
Írjatok! Nagyon sokszor csókol és kezeteket csókolja
Kati
Kamut IX. 451. gyúri üzletnél
