Szegénység, kitelepítés, jogfosztottság: egy megrázó családtörténet a 20. századból

Naplóbejegyzésekből, levelekből, hivatalos dokumentumokból rajzolódik ki egy sváb-magyar parasztcsalád története a Tények és Tanúk sorozat legújabb kötetében. A Megtartó erőben az Illés család megrázó múltját ismerhetjük meg két életinterjú nyomán. „Erős női narratívát rejt a Megtartó erő, de szociográfia, és – ami ennél is fontosabb – egy sok traumával és hajtűkanyarral teli családtörténet is egyben" - írtuk a kötetről. Olvass bele!

Könyves Magazin | 2021. február 02. |

A Megtartó erő egy magyar-sváb iparoscsalád életét rekonstruálja. Illés Klára idős szüleivel készült izgalmas életútinterjúit dokumentumok, levelek, naplóbejegyzések és visszaemlékezések egészítik ki. Így bontakozik ki egy jellegzetesen XX. századi történet: a mindennapi küzdelem a szegénységgel, a kitelepítés, a katonaság és a jogfosztottság hétköznapjai; mindeközben a mobilitás lehetőségeinek keresése. A Megtartó erő megrázó és eleven mikrotörténeti olvasmány.

ILLÉS KLÁRA
Megtartó erő
Magvető, 2021, 312 oldal
-

Illés Klára 1954-ben született Csatkán, népművelő. Kulturális területen dolgozott a Ferencvárosban és a Fővárosi Önkormányzatnál.

Illés Klára: Megtartó erő (részlet)

Egy parasztcsalád vége

 

1949-ben ősszel történt, hogy nem volt munka semmi Csatkán, így sok másokhoz hasonlóan én is feljöttem Budapestre.

A Kati nénémnél a Damjanich utcában voltam, és mondtam neki, hogy nem akarok ott lődörögni, szerezzen nekem állást. Őneki mindenfelé volt ismeretsége, azzal ő beprotezsált éngemet a Bánékhoz, a Mozsár utcába. A Fővárosi Operettnek volt az a színészbejárata tulajdonképpen, és én ott házvezetőnő lettem, meg minden. A lányuknak, a Terikének a társalkodónője. Ez a lány velem egyidős volt, vagy fiatalabb, úgy tizenhat-tizenhét éves. Úgy találták. A Bánéknak mindkét fiúgyerekük elveszett Auschwitzban, aztán egyszer a küszöbön találták ezt a kislányt, kérdezték: Hogy hívnak?, mondta: Bán Terike – hát hogy éppen őhozzájuk passzút, hát így fogadták őt örökbe.

A Bánéknál én főztem, én takarítottam, mostam, mindent csináltam délelőtt, délután meg a Terikével strabancútunk az Operettben.

 Le a pincébe, föl a lépcsőházban, szaladtunk jobbra-balra, futkároztunk. Az Operettnek a Mozsár utcai bejáratát használtuk, ott volt a szolgálati lakásuk a Bánéknak, ott jártak a színészek is, Honthy, Németh Marika, a Latabárok, Zentai Anna, ezeket mind jól ismertem. A színházba is elvihettem a Kati néniéket meg a rokonságot, így tudtam egy kicsit törleszteni a sok jóságáért. Ha új darab volt, volt úgy, hogy nyolcan, tízen is jöttek, mindig megmondta az asszonyom, hogy oda üljenek, ahol nem foglalt a hely. Én bekísértem őket, a jegyszedők meg leültették őket, nem volt semmi gond. Szerettem ott. Terikével meg minden előadásra bemehettünk, akár az első sorba is. Nem tudom pontosan, mik voltak a Bánék ott, ruhákkal is foglalkoztak, mert néha fogadtak varrónőket, és ott tele volt minden ruhával, ott csinálták a gyönyörű operettekhez a ruhát. Délután, ha nem volt ott senki, én is fölpróbáltam a színésznői ruhákat, aranycipőket. Ott parádéztam magamba. Jó világom volt náluk énnekem. Egyszer volt egy eset. Kiszakadt a liszteszacskóm, és én meg kiráztam a lisztet az ablakon. Mondja az asszonyom: „Te Klári, esett a hó az éjjel?” Mondom: „Nem esett, nagyságos asszony, hanem kiszakadt a zacskó, és kiömlött a kűre a liszt. Én meg összesöpörtem, azt kilöttyentettem.” Nem gondútam, hogy ki fog nézni az ablakon. Az Operettnek ott meg olyan lapos teteje volt, mintha fatető lett volna, ott fehérített a liszt. De nem pörűt velem semmiér se.

Egy délelőtt vagy délután, elvégeztem és a szobámban olvasgattam, aztán jött a nagyságos úr, és odaült mellém, és elkezdett taperúni.

 Hát én megijedtem, aztán elmeséltem a nagyságos asszonynak. Az szegény sírt, de aztán mondta, hogy ha bántani akar, csak szóljak. De aztán már többet nem bántott.

 

1950-ben jöttünk haza Pestről csatkaiak karácsonykor. Kisbérről jöttünk vagy húszan gyalog, mert akkor még nem volt busz. Szógátunk, lányok, meg tanultak ezek az én korombéli legények szakmát Pesten. Ki asztalosnak, ki szabónak, ki lakatosnak. Itt akkor Csatkán volt egy nagyon rendes pap.[1] Szervita rendi szerzetes volt, aki azt mondta, hogy nem lehet ezeket a fiatalokat elkallódni hagyni. Ezek a háborúban mint leventék nemigen vótak jelen, a huszonnyolcasok, harmincasok. Hát ez a páter ezeket mind, akiknek kedve volt, elvitte Pestre. Úgy kerültek Pestre: Somogyi Imre, Lákics Feri, Lakics Laci. Ezek a fiúk a szervita rend kollégiumában laktak, és tanulták a szakmájukat. Hát, ezek jöttünk hazafelé akkor karácsonyra Csatkára. Nyakig érő hóba mentünk, egymás lépísibe köllött lépni, nekem volt akkor a félcipőn kívül egy jó új fényes gumicsizmám, én törtem az utat. Talán éjfél is elmúlt, mire hazaértünk, de vidáman voltunk nagyon. Másnap délig aludtam. Estefelé jött az Illés Gyula hozzám, és hozott ajándékot, egy üveg édes likőrt meg egy körtebefőttet. Mondtam neki, hogy nekem ez nem kell, és mutattam neki az ujjamat a gyűrűvel. Azt mondta, hogy az nem lehet, hogy én már nem szeretem őt. Mondtam, nekem nem kell őtűle semmi, és hagyjon békén, én rendes fiúval jártam akkor, aki igen szeretett és tisztelt. 

Ezután nem sokkal Gyula eljött utánam Pestre, és mindent mondott arra a fiúra, és én hülye, gondoltam, jó, hát akkor kezdjük újra.

 

Mézeskalács szívet küldök neked

tükör lesz a közepén.

Hogyha beletekint huncut szemed,

reád kacagok én.

 

Az a mézeskalács az én szívem,

s az én lelkem a tükör.

Az írás a szívem, neked üzen

igaz szeretetről.

[1] Németh Alajos szervita szerzetes 1944 és 1950 között szolgált plébánosként Csatkán (lásd Fekete József: A szervita rend magyarországi története 1867–1950, doktori disszertáció, Budapest, ELTE, 2009, 101, http://doktori.btk.elte.hu/hist/feketejozsef/diss.pdf, letöltve 2020. november 18.).

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Egy sváb-magyar család hajtűkanyarokkal teli 20. századi története

Illés Klára könyvében személyes naplóbejegyzésekből, levelekből, hivatalos dokumentumokból rajzolódik ki egy dunántúli sváb-magyar parasztcsalád huszadik század története.

...
Hírek

Amit a 20. századból tudni érdekes, azt a saját családodból fogod megtudni

...
Beleolvasó

A férfi, aki Ukrajna hegycsúcsai közt élte át a 20. század háborúit

A hét könyve
Kritika
A regénybeli Kafka mögött felsejlik Borbély Szilárd alakja is
...
Kritika

Az utolsó indiánkönyv érzékeny pillanatfelvétel arról, hol tartunk ma az indiánozásban

Az utolsó indiánkönyv című antológiához a PIM 79 kortárs magyar szerzőt kért fel, hogy prózában vagy versben reflektáljanak arra, mit jelentett nekik az indián egykor, és mit jelent ma, felnőttként.

Polc

A katalán hegyekben teljesen hétköznapi a varázslat

...

Stephen King megmutatja, hogy a szakadozó internet jobban érdekel minket, mint a széthulló világ

...

Cinikusak vagyunk mind, ez köt össze - Gyurcsány és Orbán hatása a kortárs fiatal lírára

...

A banalitások és az apokalipszis közé sodort minket a koronavírus-járvány

...
Még több olvasnivaló
...
Kritika

A Páternoszter megmutatja a Rákosi-rendszer legabszurdabb oldalait

Orosz István grafikusművész első regénye, a Páternoszter több nézőponton, többszörös elbeszélésen keresztül világítja meg, milyen volt az élet az 50-es évek Magyarországán, és milyen abszurd, groteszk vagy tragikomikus eseményeket idézett elő a Rákosi-korszak személyi kultusza.

...
Nagy

Perintfalvi Rita: Az elkövetők mindig hangsúlyozták, hogy “mondd nekem azt, hogy atya”

Perintfalvi Rita könyvében a Magyar Katolikus Egyházon belüli szexuális bántalmazási ügyeket vizsgálja. Nemcsak áldozatokat szólaltat meg, hanem kutatási eredmények és szakértők bevonásával feltárja a visszaélések mögött húzódó pszichológiai és rendszerszintű okokat is. Interjú.

...
Nagy

Finy Petra: A 80-as évekről mindenkinek van egy története

Finy Petra Kerti szonáta című regénye három női generáció történetén keresztül mesél a világháború traumáiról, az ötvenes évek félelemmel vegyes légköréről, és a rendszerváltást megelőző ellenzéki megmozdulások konspirációval teli hónapjairól. Az íróval a regény egyik kulcshelyszíne közelében beszélgettünk, közben szóba kerültek traumák és rendszerellenes csúcsteljesítmények, elfeledett és máig élő városi történetek is.

...
Kritika

Az utolsó indiánkönyv érzékeny pillanatfelvétel arról, hol tartunk ma az indiánozásban

Az utolsó indiánkönyv című antológiához a PIM 79 kortárs magyar szerzőt kért fel, hogy prózában vagy versben reflektáljanak arra, mit jelentett nekik az indián egykor, és mit jelent ma, felnőttként.

...
Nagy

Bojár Gábor: Mindenki az erő jelének veszi, ha az ember szembenéz a saját hibáival

Bojár Gábor a Graphisoft alapítójaként ikonikus név és hivatkozási pont a hazai vállalkozói világban. De mit tud adni második könyvével annak, aki nem üzletember. A válasz: meglepően sokat. Interjú.

...
Kritika

Mit árul el egy ezeréves levél egy keresztény nőről, aki zsidó férfit szeretett?

Egy meneküléssel töltött élet krónikája és e krónika megalkotásának története A hét könyve, A fordult szív.

Gyerekirodalom
...
Hírek

HUBBY - Itt vannak a legjobb gyerekkönyvek!

Már hetedik éve szervezi és osztja ki a HUBBY – Magyar Gyerekkönyv Fórum az Év Gyerekkönyve Díj elismerést. Idén hét kategóriában osztottak díjat, a különdíjat pedig ezúttal egy kiadó kapta.

...
Szívünk rajta

Szívünk rajta: egy igazi barátságkönyv lett a hónap könyve

A Szívünk rajta független szakértői minden hónapban megneveznek egy kiemelkedő alkotást: a program szakmai zsűrije ezúttal Erna Sassen Egy indián, mint te meg én című könyvét választotta.

...
Gyerekirodalom

Agresszív irodalmi műnek gondolta, teljesen beszippantotta a János vitéz

Szabó Borbála ifjúsági regényének matekzseni hőse nem bír megküzdeni a János vitéz elolvasásával, majd rejtélyes módon átlépi a valóság és a fikció határát, és váratlanul Petőfi Sándor klasszikusában találja magát.