Szegénység, kitelepítés, jogfosztottság: egy megrázó családtörténet a 20. századból

Naplóbejegyzésekből, levelekből, hivatalos dokumentumokból rajzolódik ki egy sváb-magyar parasztcsalád története a Tények és Tanúk sorozat legújabb kötetében. A Megtartó erőben az Illés család megrázó múltját ismerhetjük meg két életinterjú nyomán. „Erős női narratívát rejt a Megtartó erő, de szociográfia, és – ami ennél is fontosabb – egy sok traumával és hajtűkanyarral teli családtörténet is egyben" - írtuk a kötetről. Olvass bele!

Könyves Magazin | 2021. február 02. |

A Megtartó erő egy magyar-sváb iparoscsalád életét rekonstruálja. Illés Klára idős szüleivel készült izgalmas életútinterjúit dokumentumok, levelek, naplóbejegyzések és visszaemlékezések egészítik ki. Így bontakozik ki egy jellegzetesen XX. századi történet: a mindennapi küzdelem a szegénységgel, a kitelepítés, a katonaság és a jogfosztottság hétköznapjai; mindeközben a mobilitás lehetőségeinek keresése. A Megtartó erő megrázó és eleven mikrotörténeti olvasmány.

ILLÉS KLÁRA
Megtartó erő
Magvető, 2021, 312 oldal
-

Illés Klára 1954-ben született Csatkán, népművelő. Kulturális területen dolgozott a Ferencvárosban és a Fővárosi Önkormányzatnál.

Illés Klára: Megtartó erő (részlet)

Egy parasztcsalád vége

 

1949-ben ősszel történt, hogy nem volt munka semmi Csatkán, így sok másokhoz hasonlóan én is feljöttem Budapestre.

A Kati nénémnél a Damjanich utcában voltam, és mondtam neki, hogy nem akarok ott lődörögni, szerezzen nekem állást. Őneki mindenfelé volt ismeretsége, azzal ő beprotezsált éngemet a Bánékhoz, a Mozsár utcába. A Fővárosi Operettnek volt az a színészbejárata tulajdonképpen, és én ott házvezetőnő lettem, meg minden. A lányuknak, a Terikének a társalkodónője. Ez a lány velem egyidős volt, vagy fiatalabb, úgy tizenhat-tizenhét éves. Úgy találták. A Bánéknak mindkét fiúgyerekük elveszett Auschwitzban, aztán egyszer a küszöbön találták ezt a kislányt, kérdezték: Hogy hívnak?, mondta: Bán Terike – hát hogy éppen őhozzájuk passzút, hát így fogadták őt örökbe.

A Bánéknál én főztem, én takarítottam, mostam, mindent csináltam délelőtt, délután meg a Terikével strabancútunk az Operettben.

 Le a pincébe, föl a lépcsőházban, szaladtunk jobbra-balra, futkároztunk. Az Operettnek a Mozsár utcai bejáratát használtuk, ott volt a szolgálati lakásuk a Bánéknak, ott jártak a színészek is, Honthy, Németh Marika, a Latabárok, Zentai Anna, ezeket mind jól ismertem. A színházba is elvihettem a Kati néniéket meg a rokonságot, így tudtam egy kicsit törleszteni a sok jóságáért. Ha új darab volt, volt úgy, hogy nyolcan, tízen is jöttek, mindig megmondta az asszonyom, hogy oda üljenek, ahol nem foglalt a hely. Én bekísértem őket, a jegyszedők meg leültették őket, nem volt semmi gond. Szerettem ott. Terikével meg minden előadásra bemehettünk, akár az első sorba is. Nem tudom pontosan, mik voltak a Bánék ott, ruhákkal is foglalkoztak, mert néha fogadtak varrónőket, és ott tele volt minden ruhával, ott csinálták a gyönyörű operettekhez a ruhát. Délután, ha nem volt ott senki, én is fölpróbáltam a színésznői ruhákat, aranycipőket. Ott parádéztam magamba. Jó világom volt náluk énnekem. Egyszer volt egy eset. Kiszakadt a liszteszacskóm, és én meg kiráztam a lisztet az ablakon. Mondja az asszonyom: „Te Klári, esett a hó az éjjel?” Mondom: „Nem esett, nagyságos asszony, hanem kiszakadt a zacskó, és kiömlött a kűre a liszt. Én meg összesöpörtem, azt kilöttyentettem.” Nem gondútam, hogy ki fog nézni az ablakon. Az Operettnek ott meg olyan lapos teteje volt, mintha fatető lett volna, ott fehérített a liszt. De nem pörűt velem semmiér se.

Egy délelőtt vagy délután, elvégeztem és a szobámban olvasgattam, aztán jött a nagyságos úr, és odaült mellém, és elkezdett taperúni.

 Hát én megijedtem, aztán elmeséltem a nagyságos asszonynak. Az szegény sírt, de aztán mondta, hogy ha bántani akar, csak szóljak. De aztán már többet nem bántott.

 

1950-ben jöttünk haza Pestről csatkaiak karácsonykor. Kisbérről jöttünk vagy húszan gyalog, mert akkor még nem volt busz. Szógátunk, lányok, meg tanultak ezek az én korombéli legények szakmát Pesten. Ki asztalosnak, ki szabónak, ki lakatosnak. Itt akkor Csatkán volt egy nagyon rendes pap.[1] Szervita rendi szerzetes volt, aki azt mondta, hogy nem lehet ezeket a fiatalokat elkallódni hagyni. Ezek a háborúban mint leventék nemigen vótak jelen, a huszonnyolcasok, harmincasok. Hát ez a páter ezeket mind, akiknek kedve volt, elvitte Pestre. Úgy kerültek Pestre: Somogyi Imre, Lákics Feri, Lakics Laci. Ezek a fiúk a szervita rend kollégiumában laktak, és tanulták a szakmájukat. Hát, ezek jöttünk hazafelé akkor karácsonyra Csatkára. Nyakig érő hóba mentünk, egymás lépísibe köllött lépni, nekem volt akkor a félcipőn kívül egy jó új fényes gumicsizmám, én törtem az utat. Talán éjfél is elmúlt, mire hazaértünk, de vidáman voltunk nagyon. Másnap délig aludtam. Estefelé jött az Illés Gyula hozzám, és hozott ajándékot, egy üveg édes likőrt meg egy körtebefőttet. Mondtam neki, hogy nekem ez nem kell, és mutattam neki az ujjamat a gyűrűvel. Azt mondta, hogy az nem lehet, hogy én már nem szeretem őt. Mondtam, nekem nem kell őtűle semmi, és hagyjon békén, én rendes fiúval jártam akkor, aki igen szeretett és tisztelt. 

Ezután nem sokkal Gyula eljött utánam Pestre, és mindent mondott arra a fiúra, és én hülye, gondoltam, jó, hát akkor kezdjük újra.

 

Mézeskalács szívet küldök neked

tükör lesz a közepén.

Hogyha beletekint huncut szemed,

reád kacagok én.

 

Az a mézeskalács az én szívem,

s az én lelkem a tükör.

Az írás a szívem, neked üzen

igaz szeretetről.

[1] Németh Alajos szervita szerzetes 1944 és 1950 között szolgált plébánosként Csatkán (lásd Fekete József: A szervita rend magyarországi története 1867–1950, doktori disszertáció, Budapest, ELTE, 2009, 101, http://doktori.btk.elte.hu/hist/feketejozsef/diss.pdf, letöltve 2020. november 18.).

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Egy sváb-magyar család hajtűkanyarokkal teli 20. századi története

Illés Klára könyvében személyes naplóbejegyzésekből, levelekből, hivatalos dokumentumokból rajzolódik ki egy dunántúli sváb-magyar parasztcsalád huszadik század története.

...
Hírek

Amit a 20. századból tudni érdekes, azt a saját családodból fogod megtudni

...
Beleolvasó

A férfi, aki Ukrajna hegycsúcsai közt élte át a 20. század háborúit

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Jordán Ferenc: Nem az a lényeg, hogy megjósoljuk a Föld jövőjét, hanem hogy alkalmazkodjunk [Podcast]

Litkai Gergely zöld podcastjének vendége Jordán Ferenc ökológus, akivel tavalyi nagy sikerű, Az ember vége a természet esélye című könyve apropóján beszélgettek.

...
Zöld

Túlélés vagy tanulás? John Holt könyve az iskolai kudarcok meglepő okait mutatja be – Olvass bele!

Miért jelent kudarcélményt sok gyerek számára az iskola? Olvass bele John Holt könyvébe!

...
Zöld

UFO-invázió nem lesz, de arrogáns azt gondolni, hogy egyedül vagyunk – Podcast Rab Árpád jövőkutatóval

Litkai Gergely a Bookline Zöld új podcastjében Rab Árpád jövőkutatóval beszélget Jane McGonigal Elképzelhető című könyvéről. 

A hét könyve
Kritika
Tove Ditlevsen önéletrajzi trilógiája gyógyszerfüggésről, abortuszokról, íróvá válásról mesél
...
Nagy

Miért szeretem a megrongált könyveket?

Teafolt? Gyűrött könyvgerinc? Megjegyzések a margón? Szerintem van benne valami gyönyörű.

Polc

Daniel Kehlmann Goebbelst is megduplázza, miközben a művészek megalkuvásáról ír

...

Háy János legyőzné az apátiát: nem az országban, az egyénben

...

A gyásznak teremt nyelvet Cristina Rivera Garza Pulitzer-díjas kötete

...

Nick Cave könyve megtört szívű elmélkedés hitről, zenéről és gyászról

...
Kiemeltek
...
Kritika

Tove Ditlevsen önéletrajzi trilógiája gyógyszerfüggésről, abortuszokról, íróvá válásról mesél

A dán Tove Ditlevsen vallomásos műveiben szinte élve boncolja önmagát, küzdelmeit és sokszor ellentmondásos érzelmeit. A memoárirodalom hagyományait követő, egyszerre nyers és költői, letaglózóan őszinte regényekből (Gyerekkor, Ifjúkor, Függés) összeálló Koppenhága-trilógia a hét könyve. 

...
Nagy

K. Varga Bence: A hagyományos módszer

„Elejtette a taglót, és némán figyelte a marha még mindig eleven tekintetét, és hallotta, bár föl már nem fogta, amint az állat keservesen, szinte zokogva felbőg, túl téren és időn.” K. Varga Bence A csont és a csönd címmel ír tárcasorozatot a Könyvesen. Ez a negyedik rész.

...
Nagy

Miért az olvasás a túlélés eszköze a börtönben?

A börtönök könyvtárai sok fogvatartottnak nyújtanak elfoglaltságot és szórakozást, de fontos szerepük van a kapcsolatok építésében és a szabadulás utáni visszailleszkedésben is.

Gyerekirodalom
...
Gyerekirodalom

Pókháló-ház, rejtélyes üzenetek és egy tökéletes nyári szünet – Olvass bele Wéber Anikó új regényébe!

Ki ne szeretne barátaival egy távoli országba utazni, és ott egy évszázados titok nyomába eredni? Az Álmodó tornyok városa olvasói mindezt megtehetik Kitti kalandjait követve. Wéber Anikó könyve tökéletes nyári olvasmány egy tökéletes nyári szünetről. Olvass bele!

...
Gyerekirodalom

Szinyei Merse Pállal indul a nagy magyar festőket bemutató gyerekkönyv-sorozat

A sorozat most megjelent, első kötete Szinyei Merse Pál művészetének felfedezéséhez nyújt segítséget általános iskolásoknak

...
Gyerekirodalom

Romok, zűrzavar és éjsötét mindenütt – a gyerekek nyelvén a háborúról

A háború, amely megváltoztatta Rondót című kötet nagy erejű képek és szimbólumok segítségével próbálja megmutatni a gyerekeknek, mi is az az értelmetlen borzalom, amit háborúnak nevezünk