Ebben a partiumi faluban nyolc nap alatt szabadul el a pokol: Olvass bele a Sok ördögök című regénybe!

Nyolc nap: ennyi idő alatt kerülnek terítékre a generációkon át öröklődő traumák, bűnök és titkok Horváth Adél a mágikus realizmus világát idéző, Sok ördögök című regényében, amelynek helyszíne egy ködbe burkolózó partiumi falu. A szereplők egy része képtelen szembenézni a jelen tragédiáival és felelősséget vállalni, az önreflexió helyett marad a függőség és a rémálmok. Vajon a természetfeletti, vagy az emberi gyarlóság áll a megmagyarázhatatlan események mögött?

Horváth Adél
Sok ördögök 
Helikon, 2026, 212 oldal 
-

Terék Anna, a Jég című verses regény (itt beleolvashatsz, itt elolvashatod a kritikánkat) szerzője így ajánlja a kötetet: „Hogy érezhet szabadon az ember egy kicsi településen? Szabályok kötik az embereket, megszólják azt, akinek a viselkedése nem konform, ezért mélyre szorítjuk dühünket, ami kelepcébe zárva viszont egyre csak rothad és növekszik bennünk. És aztán szemmel verünk, rosszat kívánunk, ütünk, gázolunk, ártunk. Felborítják bennünk az egyensúlyt a sok ördögök, nem látjuk tőlük, hol a határ, s ha nem tudunk mit kezdeni szorító érzelmeinkkel, kiszabadulnak, megtörténik velünk a legrosszabbtól is rosszabb.”

Horváth Adél: Sok ördögök (részlet)

péntek

Annyira szorította a kormányt, belefájdult a tenyere. A fennsíkon tudta tartani a tempót, de itt már alig bírt az autóval. Ekkora sebességgel még sosem ment le szerpentinen. Fék, kuplung, váltó, kanyar, gáz. Füleiben dobolt a vér, csak a szünetekben hallotta a kihangosított mentőst. Elindultunk maguk felé. A visszapillantóból a kisírt szemű Terit figyelte.

A lány feje köré tekert textil alól már patakokban tört elő a vér.

– Nyomd rá a gombócot, drágám…

– De nagyon fáj!

– Nyomjad és el ne engedd! – szólt rá erélyesebben, mire a lány megszeppenve szót fogadott. Fék, kuplung, váltó, kanyar, gáz. Érezte, ahogy az autó egyik oldala elemelkedik az aszfaltról. Anyádat!, kiáltotta, huppantak, mikor földet értek. Teri felsírt.

– Apa, félek! Túl gyorsan mész!

Tudta, le kellene higgadnia, de a lány keserves vinnyogása pattanásig feszítette az idegeit. Tamás, a rohamkocsi most hagyta el Vimkát. Maguk merre járnak?, kérdezte a nő a telefonból.

– Most hagytuk el a vadászház letérőjét. Úgy három kilométer még Grécel.

Kanyar kanyart követett, a bükkfák összeborultak, lombjuk alig eresztette át a holdfényt. A hosszúfázistól fehéren világított egyenes törzsük, Tamást kopjafákra emlékeztették. Lüktetett a halántéka.

Ahogy elérték a forrást, megjelentek a ködfoltok. Éjszaka gyűlölt ezen a szakaszon vezetni: az út hirtelen ereszkedett, kanyargott, de már alig lehetett látni a párától. A ködlámpa sem segített, muszáj volt lassítani. Annyira koncentrált az útra, fel sem tűnt neki, hogy egy idő után abbamaradt a sírás. Szörcsögésre fordult hátra. Felkiáltott.

– Úristen! Teri! Terike!

A lány teljes testében rázkódott, rézvörös fürtjei lebegtek körülötte. Tekintete a tetőkárpitra szegezve, szájából bő, habzó nyál csorgott. Tamás, szólt a mentős a hangszórókból, mi történik? Egyszerre öntötte el forróság, és kezdtek hűvösen zsibbadni végtagjai.

– Nem tudom, nem tudom! Teri! Teri, hallasz??? – fordult a lány felé, de ő nem válaszolt. – Rángatózik, habzik a szája…

Valószínűleg görcsrohamot kapott, fejsérülés esetén gyakori. A mentős utasításokat adott, de mintha víz alól beszélt volna. Tamás nem gondolkodott, a gázra lépett, csikorogtak a kerekek. Kuplung, váltó, kanyar, gáz. Ahogy befordult a Grécel előtti szorosba, szíve kihagyott egy ütemet.

Egy idős, meztelen asszony állt az úttest közepén, derékig érő ősz haja szinte lebegett körülötte.

Egyszerre dudált és nyomta tövig a féket, de érezte, elveszíti az uralmat az autó fölött. A jármű kicsúszott, Tamás feje pedig teljes erőből az ablaknak csapódott.

Lassan tért magához.

Tamás? Ott van? Hall engem? Nem érzett még hasonló fájdalmat: a feje szimultán lüktetett és égett. Megdörzsölte az orrnyergét, átmasszírozta a szemöldökét. Felszisszent. A bal oldalán, ahol az ablaknak verődött, szétcsattant a bőr. Tamás?! Jól vannak? Ha hall, kérem, válaszoljon! Kellett némi idő, mire rájött, mi történt. Tamás, kérem, mondjon valamit! Most értünk be Grécelre. Maguk hol vannak?

– Teri – suttogta. Hátranézett. Beleszédült a mozdulatba. – Terike! – üvöltötte.

A lánya eltűnt a hátsó ülésről. Kikapcsolta az övét, hogy teljesen hátra tudjon fordulni. Az autó üres volt. – Teri!

Kinyitotta az ajtót, de azonnal a sziklafalba ütközött. Tamás, hol vannak? Mi történt? Lihegve válaszolt.

– Kisodródtunk… a szorosban. Szerintem egy darabig… – Kétszer még a sziklának csapta az ajtót, aztán belátta, hogy ott nem fog kiférni. – Mire magamhoz tértem… Teri már nem volt hátul.

 Tamás átmászott az anyósülésre, majd kiszállt. A sötétben káprázott a szeme. – Teri! – ordította. Visszapattant az autóba és a kesztyűtartóból egy elemlámpát vett elő. Percek kérdése és odaérünk. Riasztjuk a rendőröket is. Ne mozduljon a jármű mellől!

A mentős annyit beszélt, hogy Tamás inkább kinyomta a telefont és az anyósülésre hajította. Lámpafénnyel pásztázta az aszfaltot, keresett valamit, bármit. Körbejárta az autót. A hátsó ajtó résnyire nyitva volt, előtte a földön hevert valami. Csak akkor ismerte fel a lánya vérével átitatott vattagombócot, amikor már a kezében tartotta. A vattába tapadva vöröslött Teri göndör hajszála. Összeszorult a torka.

Eszébe jutott a pucér öregasszony. Nem volt biztos benne, hogy időben elrántotta a kormányt. Lehasalt és bevilágított az autó alá: csak falevelek, meg némi szemét. Tamás teljes testében reszketett.

– Istenem, Teri! Hol vagy?!

A zseblámpa remegő fényével a környező fákat pásztázta, közben meg-, megcsúszott az úttestre vékony rétegben kicsapódott párán. Óvatosan sétált vissza oda, ahol az idős nő az autó elé lépett. Átvilágított minden négyzetcentimétert, de semmit sem talált. A kanyar kis ívén sétált, zihálva vezette végig a fénycsóvát az aszfalt mellett. Valahonnan innen jött, zakatolt egyre a fejében, lábnyomokat keresett.

Már közeledett az autóhoz, amikor a szalagkorláton egy vörös foltra lett figyelmes. Émelygett.

Hiába bámult a völgybe, mindent elfedett a kékesszürke köd. Megdörzsölte a nyakában lüktető verőeret, majd átlépett a korláton. Zaklatottan haladt a latyakos avarban, minden lépésnél Terikéért kiáltott. A földet fürkészte, vérnyomok után kutatott. Valami neszezett. A hang irányába fordult, de túl hirtelen, farra vágódott. Ijedtében elejtette az elemlámpát, a fénycsóva sebesen gurult le a völgybe. Pár centit csúszott a nyirkos leveleken, szíve a torkában kalapált. Kétségbeesetten markolt a talajba, végül egy fa törzsében kapaszkodott meg. Felhúzta magát a bükk tövébe. A sötétben a cipőjéig sem látott. Hallgatott.

Az erdő csöndjét csupán a patak csobogása törte meg. Tamás hátán futkosott a hideg. Nyugtalanította a víz hangja. Csak azután mert ismét kiabálni, hogy mindent elárasztott a ködről visszaverődő kék fény.

– Itt vagyok! – ordította torkaszakadtából. – Itt vagyok! – A fának támaszkodva tápászkodott fel. A lábfejét minden lépéssel erősen a talajba fúrta, közben bokrokba kapaszkodott, úgy mászott vissza az úttestre.

– Tamás! Jól van?

A nő hangját már ismerte a telefonból. A külseje meglepte, valamiért fiatalabbnak és szőkének képzelte.

– Én jól, igen… De a lányom nincs sehol… – zihálta. – Elvitte az a nő!

– Miféle nő? – kérdezte a mentős, majd hirtelen a szemébe világított. Tamás ösztönösen hunyorított. – Ne, ne csukja be, kérem! – mondta. Tenyerét élével Tamás orrára fektette, először a jobb szemébe, aztán a balba világított. – Nem szédül? – Megrázta a fejét. – Feje fáj? – Tamás olyan pillantást vetett a nőre, hogy inkább rögtön folytatta is. – Egy tízes skálán mennyire?

– Kilenc.

– Kérem, érintse a mutatóujját csukott szemmel az orra hegyéhez! – utasította, Tamás pedig tette, amire kérték. A mentős belekarolt és elvezette a rohamkocsihoz. – Miféle nőről beszél? – ismételte meg a kérdést. Tamás úgy hadart, alig vett levegőt.

– Volt itt egy nő, egy öregasszony, kiugrott a kocsi elé… Félrerántottam… Bevertem a fejem – végigsimított a szétcsattant szemöldökén. – Elájulhattam, és mire felébredtem, Terike már… Biztos, hogy az a nő vitte el! Bementem utána az erdőbe, hátha ott van. De megcsúsztam, nagyon meredek, csúszik. Nem tudom, hol van, hívtam, kiabáltam, de semmi, semmi.

A mentő mellett egy nagydarab, egyenruhás férfi telefonált. Olyan akcentussal beszélt románul, hogy Tamás a felét sem értette. A nő egy barna folyadékkal átitatott vattát nyomott a sebére.

– Hagyjon már! – kiáltott rá. – Inkább keressük a lányomat! Nem érti, hogy eltűnt! Istenem, maga meg ezt a szar karcolást simogatja a fejemen! Teri! – ordította, mire a kövér férfi letette a telefont és hozzájuk lépett. Toronyként magasodott fölé, ingerülten, furcsa dialektusban hadovált. Tamás válaszképp széttárta karját.

– A kolléga szeretné felszólítani, hogy ne beszéljen velem ilyen hangnemben – magyarázott a nő, mire Tamás a combjára csapott.

– Bassza meg a kollégája! Nincs meg a lányom! Eleve ömlött a fejéből a vér, aztán rohamot kapott, most meg egyedül van az erdőben! Vagy azzal az asszonnyal!

 A nő halkan, mégis határozottan folytatta.

– Tamás, már hívtuk a rendőrséget. A kolléga előbb elmondta nekik, hogy mi itt a helyzet. Hoznak keresőkutyát is, kérem, próbáljon meg lehiggadni. Nyilván tudja, hogy fejsérüléssel nem engedhetjük el egyedül az erdőbe.

Tamás egy darabig maga elé révedt, aztán felpattant és elszántan a kocsihoz sétált. A mentős hiába kiáltott utána, nem törődött vele. Feltépte az autó ajtaját, felkapta az ülésről a telefonját és tárcsázta a feleségét.

Nyitókép: Horváth Adél / Facebook

Olvass minket e-mailben is!

  • Könyves hetilap a postaládádban
  • Kézzel válogatott tartalmak
  • A legérdekesebb, legfontosabb könyves anyagok egy helyen
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél

Kapcsolódó cikkek
...

Az utolsó ember, aki emlékszik a Földre, egy mesemondó lány – Olvass bele egy mexikói sci-fi regénybe!

Hogyan lehet mesélni annak, aki a saját nevét sem tudja?

...

Tóth Krisztina új novelláskötete tükröt tart a jelenünknek

Júniusban jelenik meg Tóth Krisztina új novelláskötete, amely leghétköznapibb élethelyzeteinket emeli irodalommá.

...

Egy mágikus, képzeletbeli falu, ahol semmi sem az, aminek látszik – Olvass vele a baszk irodalom alapművébe!

Részletet mutatunk Bernardo Atxaga Obabakoak című regényéből.

KÖNYVHÉT
...

Lehet-e örökölni a honvágyat? – Purosz Leonidasz mesél görög hátteréről / Flair #18

A Könyvhét utolsó, esős napján Purosz Leonidasz mesél legújabb, Honvágy című kötetéről. Hallgassátok a Flairt!

...

Babonák, titkok, kétfejű bárányok és Partium – Bemutatkozik Horváth Adél első regénye / Flair #17

Milyen furcsa lények és hiedelmek élnek egy kis faluban? A Vigadó tér 18-as standnál Bakó Sári vendége Horváth Adél.

...

Visszaszerzett nyelv: Csepelyi Adrienn a népi-urbánus lét békéjéről / Flair #15

A Vigadó téri stúdióban, Zámbó Jimmyvel a háttérben Csepelyi Adrienn mesél új tájszólásról, stigmákról, hazatérésről. Flair podcast, hallgassátok!

...

Skandináv krimik, királyi „fun factek” és klasszikusok – Tekla könyvei / Flair #14

Milyen út vezet a skandináv krimiktől a klasszikusok szeretetéig? Ez itt újra a Flair!

...

Értelmiségi pokoljárás Péterfy Gergellyel – Dante, a digó és a pesti svihák / Flair #12

Péterfy Gergely megírta Digó című regényét egy kiégett értelmiségiről, aki megjárja a poklot. Podcast.

...

Magány, szorongás és a „mindent kipróbálni” frusztrációja – Adorjáni Panna első regényéről / Flair #11

Mihez kezd egy generáció, ha a szülőktől örökölt értékeket nem érzik magukénak? Hallgasd a Flairt!

Olvass!
...

„A jelenkor legfontosabb vitái a normalitás kérdése körül forognak” – Olvass bele Babiczky Tibor esszékötetébe!

Az önmegismerés a megfelelő út ahhoz, hogy a modern világ kilátástalanságában eligazodjunk. Olvass bele a Nyitott paloták című esszékötetbe. 

...

Nem indul jól, és holttestekkel folytatódik a fesztivál: olvass bele Kate Atkinson új krimijébe!

A holttestek sokasodnak, a különálló történetek pedig szép lassan összefonódnak. A helyszín: Edinburgh.

...

Egy romantikus fantasy, ami még meg is nevettet – olvass bele William Goldman klasszikusába!

Egy kultikus fantasy új köntösben: részlet William Goldman klasszikusából!

Hírek
...

Meghalt Henrik Irén, Dargay Attila özvegye

...

„Szabó Magda a tudás, az irodalmi fonás és szövés nagyasszonya” – különleges kiállítás nyílt Debrecenben

...

Kijött az Odüsszeia utolsó nagy előzetese

...

Ezeket a könyveket imádja a BookTok: 3 olvasnivaló nyárra

...

A Biblia kötelező olvasmány lett a texasi iskolákban

...

Megalakult az Irodalmi Szakszervezet – ezek a célok!

Kiemeltek
...

Krasznahorkai László: Az egész életem egy kísérlet a jóvátételre

Krasznahorkai a The New Yorkernek mesélt hosszú mondatokról, kudarcról, angyalokról és a modern világ problémáiról.

...

„Kicsit gusztustalan, kicsit szürreális és nagyon vicces” – Harag Anita mesél olvasmányairól

Miért volt nagy hatással Harag Anitára Bencsik Orsolya, Raymond Carver vagy éppen Mándy Iván?

...

Ők döntenek a 12. Margó-díjról: bemutatjuk a zsűrit!

Már csak egy hét maradt a nevezésből, ideje belehúzni! 

A hét könyve
Kritika
Tompa Andrea dühvel és reménnyel: Kolozsvárról, hatalomról és homoszexualitásról
Hogyan talál haza az, aki otthontalannak született? – Garaczi László és Nagy Ildikó Noémi regényéről

Hogyan talál haza az, aki otthontalannak született? – Garaczi László és Nagy Ildikó Noémi regényéről

Kiss Villő magyar-amerikai és amerikai-magyar, legyen Liptóvárosban vagy Manhettenben, mindenhol idegen. Felnövéstörténet az otthontalanságról.