A szerelemről és hitről, jövendölésekről és útkeresésről is szólnak a Háy-kódex versei
Háy János
Szerelmes, istenes, okosos – Háy-kódex
Európa, 2023, 232 oldal
-

Végre egy olyan kötet, amiben rendes versek vannak. Végre! Végre olyan versek, amiket meg lehet érteni. Végre! Végre olyan könyv, amiben benne van a mindenség, én és te. Végre! Végre olyan versek, mint régen, amiket mégsem írhattak volna meg régen. Végre olyan végre, ami tényleg végre.

Háy János új kötetét a Margó Irodalmi Fesztiválon mutatják be, a szerzővel Valuska László beszélget. Közreműködik: Mészáros Blanka. Mikor? Május 12-én 19 órakor. Hol? A margitszigeti Kristályban. Részletek erre>>

Háy János: Szerelmes, istenes, okosos – Háy-kódex (részlet)

 

A kötetben szereplő versek sorrendje megegyezik a 2022-ben felfedezett Háy-kódexben található sorrenddel. A versek kapcsolhatók régi költőkhöz, kiknek az életműve, s a neve is jószerével ismeretlen a szélesebb olvasóközönség előtt. A kötet végén a művek címét és fellelhetőségét közöljük, valamint a szerzők listáját és rövid életrajzát. A versek alatt, az oldalszám mellett a régi versek szerzőinek nevei futnak, mintegy emlékeztetőül, hogy valaha léteztek, és valaha ők voltak, akik tettek azért, hogy eleven maradjon a magyar nyelvű költészet.

 

HÁT TE KI VAGY?

 

Hát te ki vagy? János vagy?

Vagy János nem vagy, csak egy pap,

kinek kezében ott a csap?

Netán János vagy, aki pap?

Aki kupát kap vagy kupán csap,

kupát is kap, kupán is csap,

mert ez olyan kupás nap.

A mindenét, ki vagyok én,

aki ilyen vígan él,

aki senkitől nem retten,

aki senkitől sem fél.

János vagyok, a mindenét,

én vagyok az, aki elébb,

megkérdezte, ki vagyok én,

kinek szólhat ez a levél,

miben írják, én vagyok én,

egy öreg pap, aki kövér,

akit neveznek a nevén,

s részegen, mint a csap,

fekszik az utca kövén.

 

 

EGY SZEGÉNY LÁNY DALA

 

Én szomorú árva,

sorsomba bezárva,

jutottam el mára,

bűneim poklára.

 

Azt beszélik rólam,

nem hiszek a jóban,

sem a tiszta szóban,

csak a bűnfolyóban.

 

Pedig a rózsaszál,

ha árokparton áll,

ha tüske szúrja át,

nem veszti illatát.

 

Életért futottam,

bordélyba jutottam,

elvettek, eladtak,

de tiszta maradtam.

 

Sáros lett a testem,

patyolat a lelkem,

én uram ne hagyj el,

bűneim felejtsd el.

 

 

CSELEKEDJ

 

Lám, a madarak reggel

énekelni kezdnek,

éppen azt csinálják,

mire teremtve lettek.

A nap és a hold,

s a fényes csillagok

úgy járnak az égen,

ahogy nekik kell.

Minden mögött ott

a teremtő rend.

Emlékezz hát, ember,

te mire lettél teremtve!

Hogy szívedbe az ő

szíve van lehelve,

hogy a te képed,

mint az övé, olyan lett.

Nyelvedre nyelvet tett,

mondhatsz butát,

s mondhatsz bölcset.

Akaratot kent a lelkedbe,

hogy mindenben

te választasz, te döntesz,

hogy tehetsz, ha tenned kell,

s hogy rajtad szárad,

ha nem teszel.

Tunyává hát ne tedd

a testet és a lelket,

őrizd meg elevennek.

Se fektedben, se keltedben

nem lehetsz haszontalan,

cselekedj szüntelen,

bár gond gondot szül,

de gondok nélkül

senki nem lehet gondtalan.

 

 

ÖREGSÉG

 

Unalmas a vénség,

megmondja, hogy mi mért,

mi a rossz, mi érték.

Azt hiszi, bölcsesség,

mit hoz az öregség,

a leélt sok-sok év.

Holott csak nevetség,

elfojtott irigység,

mert ő már alig él.

Körmére ég kedve,

menne, de nincs merre,

ha volna, nincs miért,

nem küzdhet senkiért.

Valaha egyszer volt,

most csak a léten folt,

épp letörlés előtt,

keresi a jövőt,

de semmit nem talál,

csak azt, hogy most is fáj.

 

 

EZ VILÁG JAVAIBAN SEMMI SEM ÁLLANDÓ

 

Az órák elfolynak,

az idők eljárnak,

soha meg nem állnak.

Hol hideg, hol meleg,

szép idő s fergeteg,

balsors vagy szerencse,

a sorsod kevercse.

Császár lesz koldussá,

uraság kapássá.

Angyali nagy szépség,

kit egy kis betegség,

elhervaszt s porrá tész.

Vitézi bátorság,

elhagy és másé lesz.

Nagy tölgyfák kidőlnek,

tornyok megrepednek,

márványba metszett

írás is elveszhet.

Az acél elvásik,

rozsdaporrá válik.

Még a föld is elagg,

beleszárad a mag.

Szerelmesed ki volt,

vagy utál, vagy már holt.

Látod, hogy változás

minden szempillantás,

nincsen állandóság,

sokáig valóság

ezen a világon.

 

 

KRISZTUSRÓL

 

Mikor a kereszted

többé nem eresztett,

fájdalomban függtél

és szomjan epedtél,

akkor mit gondoltál?

 

 Hol van a szeretet,

hogy ilyen kínod lett?

Atyádtól elhagyván,

akkor mit kívántál?

 

Bizony nem ezüst volt,

nem arany, nem gyöngy volt,

amit te akartál.

 

Engem szomjúhoztál,

értem kínt vallottál,

érettem szenvedtél,

érettem meghaltál.

 

Aztán feltámadtál,

a földet véreddel

festetted, hogy engem

megtölthess élettel.

 

 

JÖVENDÖLÉSEK

 

Meglásd, a napot a fekete ég befogja,

mindahányan a sötétnek leszünk a foglya.

Világtalanok lesznek lakói a földnek,

ami eddig épnek látszott, mind összetörnek.

A mennyekből bűzös és mérgező fellegek

szállnak, s az emberek úgy hullanak, mint legyek.

A tengerek és a szelek veszettül zúgnak,

közeledik a vég szolgának és úrnak.

Elmerül alattunk sokezer tartomány,

nem marad utánuk csak az üres homály.

A világ csak pusztul tovább, de nem tér meg,

 

a bűnben fetrengők még mindig nem félnek,

a teremtőtől megbocsájtást nem kérnek,

a vég hozza immár mindenkinek a véget,

mert addig lesz gonosz, amíg tart az élet.

 

 

TÖREDÉK

 

Igen munkálkodnak és……rajta

És igen vigyáznak…………………

És igen szánakoznak……………….

És igen serénykednek……………..

 

A bolond parasztok…………………

Az istentől kérik, hogy…………….

Az ő földesuruk elvesztését……….

Kitépni a belét……………………

 

A bolond falu, bolond népe……..

…………………………….azt kérte

És ő szarra szóra, lett a nemzet vitéze,

Két kezével…….pedig jobb lenne élve

 

……………………… meg a törököket,

…………………………… a törököket,

……………………………. . törököket,

…………………….... meg a törököket.

 

A magyarokat……meg a törököket,

………………………. még háromszázzal,

és még néggyel………..egy egész néppel,

nyakukat…………………..puszta kezével.

 

És mikor azzal végzett, odajött vala,

És még azt is…………megölte vala,

És..…………………..kitekerte vala,

Tette, mert……………….ilyen vala.

 

 

SZEM NEM LÁTTA

 

Szem nem látta.

Fül nem hallotta.

Embernek gondolata

soha nem gondolhatja.

Mégis arra gondolsz,

hogy van,

hogy eltörli

azt, ami rossz,

hogy megbünteti

azt, aki rossz,

hogy könnyet fakaszt,

ahol a könny kevés, és

könnyet apaszt,

ahol sok,

hogy erős vár,

ami mindőnkre vár,

hogy mikor kell,

szívünkre súlyt tesz,

és mikor kell,

szívünkről súlyt vesz el,

hogy aki hisz benne,

örökké lesz.

 

 

MILYEN RETTENETES

 

Milyen rettenetes lészen,

ha a legfőbb bíró eljön érted,

hogy az igazság nevében

ettől fogva mindent ő intézzen.

 

 Ó, nyavalyás, ha itt a végitélet,

vajon ki emel szót érted,

amikor még a bátrak is félnek.

Ki lesz akkor a barátod,

mikor még a merész sem bátor.

Kapcsolódó cikkek
...
Beleolvasó

„A starttal meg kell hogy elégedve legyek” – Amerikában kezdett új életet a híres nyomdászdinasztia tagja

A Levelek a Kner család életéből című kötet betekintést nyújt egy nagy múltú nyomdász- és művészdinasztia küzdelmes sorsába: Kner Izidor leszármazottai, az 1940-ben az Egyesült Államokba kivándorolt Kner Albert és felesége, valamint a magyarországi családtagok és neves barátok - művészek, értelmiségiek - levelezéséből válogat. Olvass bele!

...
Beleolvasó

A koncentrációs tábortól a francia haute couture csúcsáig

Az Ahol a tű átfér egy hihetetlen igaz történetet mutat be – egy olyan fájdalmakkal és csodákkal teli életet, amelyet csak a 20. század képes produkálni. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Ulickaja: Ha láttok egy varjút, ne öljétek meg - hátha én vagyok

Ljudmila Ulickaja 2019 végén kezdte írni személyes, mégsem csupán privát naplójegyzeteit: rövid költői szövegekben idézi fel élete néhány fontos szereplőjét, helyszínét, eseményét. Olvass bele!

Még több olvasnivaló
...
Nagy

A Dreherek sikertörténetét csak az államosítás tudta megakasztani

A Dreher bejáratott márkanév Magyarországon, a mögötte meghúzódó család- és cégtörténet pedig legalább annyira színes, szerteágazó és fordulatokkal teli, mint az elmúlt durván kétszáz év magyar történelme. Iglódi Csaba első regénye, a Dreher-szimfónia négy tételben meséli el az egymást követő generációk felemelkedését.

...
Nagy

Gurubi Ágnes: Kőr Dáma

Gurubi Ágnes a Szív utca című regényével 2021-ben a top3-ban végzett a legjobb első prózakötetesnek járó Margó-díjért folyó versenyben. Volt értelme megőrülni című tárcasorozatának ez a harmadik része.

...
Kritika

Levélfolyamból bontakozik ki a Kner család megrázó és felemelő története

A magyar történelem egyik legtragikusabb korszaka elevenedik meg a Magvetőnél megjelent könyv lapjain, és a családregényszerű szövetet kirajzoló epizódok arról győznek meg, hogy kivételes szellemi és érzelmi kohézió fogta össze a Kner család egymást követő nemzedékeit.

...
Nagy

Pléh Csaba életútja a soha el nem fogyó kíváncsiság története

 A pszichológus-nyelvész a Magvető Kiadó Tények és tanúk sorozatában most megjelent Árnyak lapjain saját élettörténetét, tudományos pályafutását, és ezen keresztül a korszak pszichológiai és a nyelvészeti tudományos világát is bemutatja, miközben annak kiemelkedő alakjairól (munkatársairól, barátairól) is portrékat rajzol.

...
Nagy

Pam Jenoff a Covid alatt értette meg, hogyan változhat meg radikálisan az élet egy másodperc alatt

Pam Jenoff a kilencvenes évek közepén Krakkóban kezdett el dolgozni diplomataként, ahol többek között a holokauszttal kapcsolatos ügyeken, a zsidó tulajdon visszaállításán dolgozott. Szoros kapcsolat alakult ki közte és az idős túlélők között, történelmi fikciós regényeit a tőlük hallott történetek inspirálják. Interjú.

...
Nagy

Behrouz Boochani: Kurd vagyok. Az ellenállás az identitásom része

Behrouz Boochani iráni kurd újságíróként dolgozott, mikor menekülni kényszerült, majd illegális bevándorlóként éveket töltött embertelen körülmények között egy ausztrál börtöntáborban. A Margó előtt beszélgettünk a kurd ellenállásról, az iráni tüntetésekről, a börtöntábor rendszeréről, kontrollról és migrációról is. Interjú.

A hét könyve
Kritika
A Tél Szokcsóban nem a beteljesülés regénye, hanem az áthidalhatatlan távolságoké
...
Panodyssey

Borda Réka: Hová lettek a tárgyak az irodalomból? [Tárgydilemmák]

"A szépirodalom persze az ember, nem a környezet nagy kérdéseit taglalja – mindazonáltal környezetünk nemcsak hogy nem elhanyagolható, hanem sok esetben minket meghatározó dolgok összessége, amelyek funkcióval való megtöltése képes színesíteni, mélységgel megtölteni az irodalmi alkotásokat. Elvégre tárgyaink és tereink mi magunk vagyunk: nincs civilizáció, ha mi, emberek nem alakítjuk környezetünket." Borda Réka Tárgydilemmák című esszésorozatának következő részében azt vizsgálja, hogyan és miért hiányzik a materialitás irodalmunkból.

Polc

Csak a dzsungel van Závada Péter új verseskötetében

...

Alice Munro novelláiban a takaros előkertek mögött mindig ott a titok, a temetetlen múlt

...

Elveszve, mégis megtartva – Tompa Andrea új regényében a történelem fehér foltokkal büntet

...

Az embermentő labdarúgó ‒ dédunokája írt könyvet a válogatott első gólszerzőjéről

...