Ulickaja: Ha láttok egy varjút, ne öljétek meg - hátha én vagyok
Ljudmila Ulickaja
Az igazi nevem
Ford.: Kiss Ilona, Magvető, 2023, 245 oldal
-

Ljudmila Ulickaja 2019 végén kezdte írni személyes, mégsem csupán privát naplójegyzeteit: rövid költői szövegekben idézi fel élete néhány fontos szereplőjét, helyszínét, eseményét. A nagyszülők, a szerelmek és a barátok alakja éppúgy megelevenedik előttünk, mint a számos lakás, ahol eddig élt, vagy éppen a sérülések, amelyek nyomát a teste őrzi. A könyv egyik írása pedig azt ragadja meg, hogyan vált egy zsidó nő kereszténnyé. Apró megfigyelések, pici történetek, amelyek sokáig az olvasóval maradnak - ez Ulickaja védjegye. Az önéletrajzi írásokat két rövid novellaciklus zárja: Az angyalok könyve és a Hatszor hét. A kötet a szerző nyolcvanadik születésnapjára készült.

Ljudmila Ulickaja: Az igazi nevem (részlet)

 

Számold a varjakat

 

Tegnap reggel a házunk bejáratához érve látom, hogy galambok tolonganak az ajtó körül. Az egyiknek törött a szárnya. Nyomorék. Szegény pára, őt falják fel a macskák legelsőnek. De most igazából nem is a galambokról akarok írni, hanem a varjakról.

Sokáig észre se vettem a távolban zajló életüket. Egyszer csak felfigyeltem rájuk. Drámai jelenet volt: egy nagyra nőtt macskakölyök – pontosabban fiatal macska – felmászott egy kopár, még téliesen csupasz fára, és próbált volna lejutni. Megtörténik az ilyesmi az embergyerekkel is, már megy is fel, a magasba, mielőtt végiggondolná, hogyan fog aztán lejönni. De most egy macskakamaszról van szó: vigyázva fordult meg a vékonyka ágakon, és próbált lemászni.

A macskaféléktől idegen ügyefogyottsággal rakosgatta ide-oda a mancsát, felpúpozta a hátát, forgatta a fejét. Szürke feje, fehér orra a föld felé néz, farka az égre. Nevetségesen ostoba próbálkozás volt a kopár fa ágain egyensúlyozni. Nem csak én figyeltem, az emeletes óvoda rozzant tetejéről odarepült egy varjú, és letelepedett a szomszédos fán. De kiderült, hogy a varjú korántsem egy kíváncsi megfigyelő, hanem

prédára leső vadász.

Közelebb repült a fiatal macskához, egy fölötte levő ágra. A macska megrettent, fejét kezdte forgatni. A varjú támadásba lendült: lassan közeledett a macskához, az pedig, megsejtve, mi készül, sietősen próbálgatta a mellső mancsával, mennyire erősek az ágak, de nem talált megbízhatót. A varjú már ott ült közvetlenül felette az ágon, figyelte az ideges macskát, valószínűleg a stratégiáját gondolta végig. Aztán rávetette magát az áldozat fejére, hogy kivájja a szemét. A macska suhintott egyet a mancsával, elvesztette az egyensúlyát, és majdnem lezuhant a fáról. De az ellenséget elűzte egy időre. Hosszan néztem ezt a párharcot, de olyan sokáig nem született győztes, hogy elmentem, nem vártam ki a végét.

Azóta nagyon figyelmesen követem a varjakat, különösen, mióta lett egy remek megfigyelőállomásom. Ötödik emeleti lakásom konyhaablaka egyenest a varjúvilágra nyílik: kalandokkal, szövevényes viszonyokkal, civódásokkal, udvarlásokkal, szerelemmel teli világukra.

Zabpelyhet kezdtem szórni az ablakom alatti légkondicionáló tetejére, vagy egyebet, ami kéznél van. Mozdulatlanul állok a függöny mögött, kezdődik a madárles. Igaz, galambok gyakrabban jönnek, ők nem annyira izgatnak, de repülnek ide néha varjak is. Egyik-másikat már arcról ismerem – a feketét, két szürke csík van a hátán, a tarkát, neki kis fekete-fehér foltok vannak a hátán és a szárnyain. Néha összevesznek, néha csókolóznak, vagy elzavarják a vetélytársat az eledeltől. Van egy szerelmespár, őket kevésbé érdekli az eledel, mint a fajfenntartás. Amikor varjak jönnek, nem galambok, rögtön kiteszek nekik valami húsfélét, kolbászt vagy fasírtot. Igaz, ritkán csapunk ilyen ünnepi lakomát, mert nálunk szinte sosincs hús a háznál. A varjak viszont – mint azt már eddig is tudtuk az irodalmi művekből – imádják a sajtot. Így hát egy darabka sajtot rakok kegyes mozdulattal a rögtönzött vályúba. Nagyon hálásak érte. Meghajolnak. Ha beszélni tudnának, okvetlenül azt mondanák: „Köszönöm.”

Az ablakommal szemben lévő nyárfán idén

összeszólalkozott három varjú:

ott volt a tavalyi fészkük a kétfelé ágazó törzsön, túlélte a telet. És nekiálltak, hogy rendbe hozzák. Mind a hárman együtt. Aztán a tojó kiválasztotta a neki való hímet, és az újdonsült jegyespár kezdte elüldözni a felesleges harmadikat. Az el is tűnt néhány nap múlva. Most csak egy varjú ül a fészekben, egy farok ágaskodik, a másik meg eteti (a nőstény a hímet, vagy fordítva!). Igencsak nagy ételdarabokat hordoz neki a csőrében, nem tudom kivenni, mi lehet. De sejtem, honnan szerzi: van a közelben egy szeméttároló, a gondos családapák (-anyák) szétszedik csőrükkel a műanyag zacskókat, kicibálják belőle a legfinomabb falatokat, és cipelik a fészekbe. Ülök az ablaknál, és nem tudok elszakadni, követem a táplálékszerzést-etetést.

Nemsokára kikelnek a fiókák, és akkor nekilátok számolni a varjakat. Eleinte alig látni őket, aztán nőnek egy kicsit, és már kidugják a fejüket kitátott csőrükkel. A szülők etetik őket, de már nem tudom kivenni, melyik az apa, melyik az anya. Aztán repülni tanítják a fiókáikat – a kicsik néha leesnek, a szülők meg csőrükkel és szárnyukkal lökdösve talpra állítják őket. Eszes, furfangos, családcentrikus jószágok, egyre jobban kedvelem őket.

Régóta közel áll hozzám a reinkarnáció keleti gondolata. Hszing Jun buddhista szerzetes szerint a lélekvándorlás során az Én nem oldódik fel, a személyiség magva változatlanul megmarad, és nem függ attól a testtől, amelyben az Én ideiglenesen tartózkodik. De azt is hozzátette, hogy az ember a „reinkarnáció zavarai” miatt nem emlékszik korábbi életeire: a leélt élet és az új születés közti időszakra – buddhista felfogás szerint – nem kell, hogy emlékezzen az ember. S hogy ez az emlékezet kiiktatódjon, az új ember születése előtt egy angyal ujjával létrehoz egy „ráncot” az orr és a felső ajak között: ez a „feledés ránca”. Igaz, az utóbbi időben sok nő eltávolíttatja ezt a ráncot, de egyelőre

nincs tudomásunk arról, hogy e procedúra nyomán helyreáll-e az előző életek elveszett emlékezete.

Ismerek egy hindu legendát is, ami így szól: egy hindu guru húsz éven keresztül meditált egy fa alatt földi halálát várva, miközben következő életére készült. Élete utolsó pillanatában azonban meglátott egy gyönyörű szarvast, belefeledkezett a látványba, azon nyomban meghalt, és szarvasként született újjá.

Ha hinnék ebben a csodás legendában, leginkább varjúként szeretnék újjászületni.

Úgyhogy ha megláttok egy varjút, ne öljétek meg.

Hátha én vagyok.

Kapcsolódó cikkek
...
Beleolvasó

A csavaros eszű római nyomozó ajtaján egy rabszolga kopogtat, akit Ciceró küldött

Steven Saylor 1991-ben indította útjára kedvenc ókori nyomozója azóta másfél tucat kötetet számláló fordulatos történetét, melynek első darabja, az idehaza is nagy népszerűségnek örvendő Római vér most újraszerkesztett kiadásban jelent meg. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Knausgard regénye a bennünk és a világban lakozó sötétség könyve

Karl Ove Knausgard először jelentkezik fikcióval a Harcom sorozat óta. Regényében egy hatalmas, ragyogó csillag tűnik fel az égen, és senki nem tudja, miért van ott. Olvass bele!

...
Beleolvasó

A kreativitás nem ritka tulajdonság, mindannyian birtokoljuk

A világhírű zenei producer, Rick Rubin gondolatai arról, hogyan lehet kreatívan, alkotó módon élni, és máshogy viszonyulni a világhoz. A kreatív folyamat című kötet az alkotást mint életmódot mutatja be. Olvass bele!
Még több olvasnivaló
...
Nagy

Az izlandi Dan Brownt keresték, ezért megírta első krimijét Lilja Sigurðardóttir

Lilja Sigurðardóttir az izlandi krimi fontos szerzője, Csapda című regényét most fordították magyarra. Az éppen Budapesten tartózkodó szerzőt a regény kapcsán kérdeztük többek között a skandináv krimiről, írói rutinjáról, az izlandi társadalomról, kokaincsempészetről és homoszexualitásról. 

...
Panodyssey

Borda Réka: Hová lettek a tárgyak az irodalomból? [Tárgydilemmák]

"A szépirodalom persze az ember, nem a környezet nagy kérdéseit taglalja – mindazonáltal környezetünk nemcsak hogy nem elhanyagolható, hanem sok esetben minket meghatározó dolgok összessége, amelyek funkcióval való megtöltése képes színesíteni, mélységgel megtölteni az irodalmi alkotásokat. Elvégre tárgyaink és tereink mi magunk vagyunk: nincs civilizáció, ha mi, emberek nem alakítjuk környezetünket." Borda Réka Tárgydilemmák című esszésorozatának következő részében azt vizsgálja, hogyan és miért hiányzik a materialitás irodalmunkból.

...
Nagy

A Dreherek sikertörténetét csak az államosítás tudta megakasztani

A Dreher bejáratott márkanév Magyarországon, a mögötte meghúzódó család- és cégtörténet pedig legalább annyira színes, szerteágazó és fordulatokkal teli, mint az elmúlt durván kétszáz év magyar történelme. Iglódi Csaba első regénye, a Dreher-szimfónia négy tételben meséli el az egymást követő generációk felemelkedését.

...
Nagy

Gurubi Ágnes: Kőr Dáma

Gurubi Ágnes a Szív utca című regényével 2021-ben a top3-ban végzett a legjobb első prózakötetesnek járó Margó-díjért folyó versenyben. Volt értelme megőrülni című tárcasorozatának ez a harmadik része.

...
Kritika

Levélfolyamból bontakozik ki a Kner család megrázó és felemelő története

A magyar történelem egyik legtragikusabb korszaka elevenedik meg a Magvetőnél megjelent könyv lapjain, és a családregényszerű szövetet kirajzoló epizódok arról győznek meg, hogy kivételes szellemi és érzelmi kohézió fogta össze a Kner család egymást követő nemzedékeit.

...
Nagy

Pléh Csaba életútja a soha el nem fogyó kíváncsiság története

 A pszichológus-nyelvész a Magvető Kiadó Tények és tanúk sorozatában most megjelent Árnyak lapjain saját élettörténetét, tudományos pályafutását, és ezen keresztül a korszak pszichológiai és a nyelvészeti tudományos világát is bemutatja, miközben annak kiemelkedő alakjairól (munkatársairól, barátairól) is portrékat rajzol.

A hét könyve
Kritika
A Tél Szokcsóban nem a beteljesülés regénye, hanem az áthidalhatatlan távolságoké
...
Panodyssey

Kiss Tibor Noé: A rovarirtón és a Technokol Rapidon túl (Hogyan gyűjt információkat a prózaíró?)

"Elbeszélőnk áprilisban magokat vet a kertben, de milyen zöldségeket lehet elvetni áprilisban? Például mángoldot, azt mindig vadászni kellett a vásárcsarnokban. Lássuk a mángold típusait: a Lucullus fehér szárú, a Rhubarb Chard piros. Grüner Schnitt, ez nagyon jól hangzik, valamire egyszer még jó lesz." Kiss Tibor Noé esszésorozatának második részében a regényírás egyik legalapvetőbb feladatát mutatja be: az információgyűjtéssel és a kutatómunkával kapcsolatos tapasztalatairól mesél.

Hírek
...
Hírek

Darvasi László kapta idén az Artisjus Irodalmi Nagydíjat

...
Nagy

Az utolsó rózsa és a megvakult angyalok – Nyolc izgalmas könyvheti verskötetet ajánlunk

...
Gyerekirodalom

Távozik a Móra Kiadó főszerkesztője

...
Beleolvasó

A nagyszerűséget ragadja meg a mongolok uralta Kínában a lány, akinek a semmilétet jósolták

...
Hírek

Annie Ernaux életébe „bombaként” csapódott az irodalmi Nobel-díj

...
Hírek

Joanne Harris: A nők elleni erőszak megelőzésében segít, ha a fiúk lányokról is olvasnak

...
Hírek

Takács Zsuzsa és Takáts József kapta idén a Szinva Irodalmi Díjat

...
Panodyssey

Milyen történeteket mesél egy város vagy egy falu? Írd meg a Panodyssey pályázatára!

...
Szórakozás

Mi köze az Utódlásnak egy Pulitzer-díjas amerikai költőhöz?