A koncentrációs tábortól a francia haute couture csúcsáig

A koncentrációs tábortól a francia haute couture csúcsáig

Az Ahol a tű átfér igaz történet, amely a koncentrációs tábortól a francia divatvilágig, egy ragyogó jövő felé ível, miközben bemutat egy regényes életpályát, egy végletes fordulatokkal, fájdalommal és csodákkal teli sorsot, amelyet csak a huszadik századi valóság hívhatott életre. Olvass bele a regénybe!

Könyves Magazin | 2023. április 20. |
véronique mougin
Ahol a tű átfér
Ford. Tótfalusi Ágnes, 21. Század, 2023, 480 oldal
Véronique Mougin: Ahol a tű átfér könyv

Véronique Mougin regényében megismerhetünk egy csodaszámba menő életet, amit vakvágányra vitt a történelem, de végül megmentett a szépség. Tomi tizennégy éves. Makacs, éles eszű, lázadó szellemű és huncut. Amikor felmászik kedvenc fája tetejére, lányokról fantáziál, és mindarról, amit el fog érni a jövőben. Zsidó lévén deportálják az édesapjával és a legjobb barátjával együtt. Hogy mentse az életét, azt állítja, ért a szabómesterséghez, ettől kezdve a csíkos rabruhákat kell megfoltoznia. Ami blöffnek indult, szerelem lesz első látásra: Tomi rájön, egyszerűen imád varrni, és e hivatás jelenti számára a kiutat. 

Véronique Mougin: Ahol a tű átfér (részlet)

(ford. Tótfalusi Ágnes)

Magyarország

1944. április–május

A csodálatos selyem nagyon messziről, talán egyenesen
Kínából érkezett, holmi különös kitérők, a háború logikai
bukfencei nyomán – hiszen Kiss Herman csak
férfiruhákat varr – valahogy mégis átcsusszant a lánc
valamelyik háború szűkítette szemén. Hosszú vándorútja
végén megérdemelt volna legalább egy simogatást, de
miután megérkezett, apám különösebb hűhó nélkül
csomagolta ki. Egyméternyit kiterített belőle a
szabóasztalon, rásimítva a tenyerét, ahogy mindig is
szokta, mintha már kapná is elő a szabókrétáját, hogy
egyszerű zakóbéléssé alakítsa ezt a nemes vadat.
Hosszan fürkészte, nyilván megszokásból, le-fel siklott
rajta a tekintete, megfordította, majd felsóhajtott,
határozott mozdulattal feltekerte, és visszazárta a szürke
csomagolópapírba. Úgyhogy már nem is látszik a
hullámzó, ragyogó selyem, csak a tekercs két végénél
tűnik fel egy gyöngyházfényű, összepréselt villanás.
Igazán kár.
De most, hogy az anyag kiszabadult, gyűrött, hajlékony
hullámokat vet a szobában. Minden egyes legördülő

oldala egy hullám, amely felcsap, szikrát vet, majd lehull.
A padló szép lassan eltűnik a fodrozódó, hullámzó anyag
alatt – nagyszerű időtöltés, és olyan szép! Tiszta
szerencse, hogy apám szekrénye, amiben a
ruhaanyagokat tartja, még nem ürült ki teljesen. Egy
ollócsattintás, és most a pamutvászon árasztja el a
szobát, majd a len, a nyersvászon, emelkedik a tenger,
elő a csáklyákkal! Az én hajóm a csomagolópapíros
doboz. Gabi felmászik az asztalra, és megragadja a
mérőrudat. Ez a kis csipszar merészel kikezdeni velem?
Felkapom a leghosszabb ollót. És megindul a gyilkos
testvérharc a hullámok között. Ellenségem aprócska, de
merész, kemény csapást mér rám – orsókartácstüzet
zúdít a pofámra. A válaszom nem sokáig várat magára:
az öcsém homlokához vágom a gombostűs dobozt. A kis
színes fejek tucatjai szétszóródnak a hullámokban.
– A kiborult gombostű balszerencsét jelent –
trombitálja az öcsém.
– Ne hajtogasd itt apa ostobaságait, inkább védd
magad, vakarék!
– Majd meglátod, mit kapsz ezért, te nagy marha!
De az undorító kis törpe nem mer közelebb jönni a
gombostűk miatt, így jár, aki mezítláb támad a bátyjára.
Elbújik a próbababa mögé, de én egy sarokrúgással a
földre döntöm a hajóorrt díszítő szobrot. Teljes a
győzelem, örökös ellenségem jajgat, mint egy kisbaba,
hiszen az is. Győzött a tapasztalat, az erő és a
ravaszság! Az előszoba felől rohanó léptek hallatszanak:

itt az idő, hogy odafönt, a magasban keressek
menedéket.

Néhány pillanat, és már ki is vetem magam az
ablakon, és a saját fám tetejéről hallgatom a hosszú
üvöltést, ami félúton van a dühös sirály rikoltása és a
megsebzett bálna sípoló hörgése között. Egyébként az
egész szomszédság hallani fogja – Kiss Hermanból jó
hangosan szokott kitörni a harag. Hamarosan felbukkan
az anyám is, nesztelenül, mint mindig, hogy lecsillapítsa
apám indulatát, és eltüntesse a tengeri csata nyomait.
Zokszó nélkül szedegeti fel a földről a spulnikat, a
gombostűket, a vásznakat. Legfeljebb annyit mond majd
csendesen:
– Ezekben az időkben igazán nem kellene ilyesmiket
művelnetek…
Egyébként „ezekben az időkben” mindent
hanyagolnunk kellene: a verekedést, a játékot, sőt még a
fülünket sem lenne szabad megmozdítanunk – ugyanis
tegnapelőtt lerohantak minket a németek. Mostantól
fogva Magyarország is hozzájuk tartozik. Senki nem
tudja, mihez akarnak kezdeni velünk: hogy mindenünket
elveszik, vagy átköltöztetnek valahová – csak találgatni
tudunk. Én nem olyan vagyok, mint ez a vég selyem: még
soha nem voltam nagyon távol otthonról.

Ha tényleg útnak indulunk, az lesz életemben az első utazás.

Már mindenünket összecsomagoltuk, Oszkár bácsikám
tegnap magával vitte apám óráját meg a bársonyokat. Ma
este visszajön a pamut- és lenvászonvégekért, a
váratlanul érkezett selyemért, mindent el akar dugni, még
a méterrudat és az ollókat is. Ugyanis tart a kisajátítástól
és a fosztogatástól. De apám még ellenáll: rendben,
helyezze Oszkár bácsi biztonságba az anyagokat, de
arról szó sem lehet, hogy az imádott varrógépe, a

vadonatúj Pfaff, a mechanika és a fejlődés frigyéből
született technológiai gyöngyszem nélküle hagyja el a
házat.
– De még mindig megmaradnak a tűid – győzködi az
anyám.
Igen ám, de a tűknek nincs rotációs horgolótűje, és
nem hatolnak át úgy a bőrön, mint a vajon. A Pfaff 103
viszont igen. Ez a baj a modern holmikkal: ha sietve kell
távoznod valahonnan, nem tudod zsebre vágni őket.

Ó, hogy én milyen sokszor hallom: Tomi, ne csináld. És
mintha valami orkán kényszerítene, mégis csinálom.
Valószínűleg ilyennek születtem. Ne másszam fel a fára,
parancsolja az anyám, mert vigyáznom kell a ruhámra,
mert leesem, és eltörik a lábam, mert késő van, vár az
iskola. (Igazából az anyám soha nem parancsolgat.
Komolyan, könyörögve néz rám, és csendesen várja,
hogy a jóság, mint valami növényi nedv, elárassza a
bensőmet. És ha mégsem buzog fel bennem a jóság, az
égre emeli a tekintetét, mintha az a Valaki odafönt
tehetne érte valamit. Szélsőséges esetben megpróbál
beszélni velem, nagyon kedvesen, de mégiscsak a jó
magaviselettel, az udvariassággal, a tisztelettudással

hozakodik elő. És bennem van is tisztelet: nagy
tisztelettel kapaszkodom fel a fára.)
Ugyanis a fa direkt arra való. Olyan a törzse,
amilyennek egy fatörzsnek lennie kell: széles, érdes,
rovátkolt, majdhogynem lépcső, alacsonyan kinyúló,
vastag ágai szinte hívogatnak, hogy másszam fel rájuk,
majd rögtön szétágaznak, finoman, göcsörtösen, mint egy
vénember ujjai. Félmagasságban van egy rejtett
kanyarulat a lombok között; két-három indiánregénnyel
felszerelkezve, a macskával a térdemen iszonyatosan
boldog tudok itt lenni, nincs tanulnivaló, sem felmondani
való ima, sem tű, sem gyűszű, és senki, aki
megmérgezné az életemet. Odafent teljes a nyugalom.
Ráadásul, ha egy kicsit előrehajlok, akkor éppen rálátok a
széplányok házára. Látom, igaz, nem túl közelről, a kék
ajtót, ahogy meglebben egy ruha a küszöbön, néha egy
arcot, egy sietős kezet látok, amint kinyúlik a félig
behajtott ablaktáblán, karcsú kis kéz, egészen könnyű,
egészen fehér, majdnem olyan, mint egy galamb, vagy
valami ahhoz hasonló madár, de olyan galamb, ami
bagózik, merthogy a kéz most felkap egy cigarettát, és
meggyújtja. Aztán a csupasz kar megpihen az
ablakpárkányon a füstfelhőben, mozdulatlanul, csak a
csillogó körmök kopognak le egy képzeletbeli ütemet, öt
kedves körmöcske karcolgatja az ablakpárkány sötét
fáját. Éjfélig is el tudnám nézni a leesni készülő hamut és
az idegesen doboló ujjakat, de nem tart örökké az egész.
Egy férfi áll meg az ajtó előtt. A cigaretta eltűnik, kinyílik
az ajtó. A férfi besuhan, mint a léghuzat, és húsz perc
múlva kerül elő, olyan lazán, mintha a pékség ajtaján
lépne ki. És végre újra felbukkannak a kecses ujjak az

ablakban. Néha másmilyen az előtűnő kéz: vaskosabb,
rózsaszín, és sonkaként süpped bele egy blúz bő, fodros
ujjába, és én szomorúan fordítom el a tekintetemet – itt
már nincs több látnivaló. A macska felugrik a vállamra,
mintha azt mondaná: rengeteg hal van még a
tengerben… A nyakamba dugja a fejét, vigasztalón
dorombol, de a következő pillanatban már eliramodik a
konyha felé, ahonnan sajtos palacsinta illata száll. Két
lehetőség van: a macskám súlyos hangulatingadozásban
szenved, vagy a macskák szíve közvetlen
összeköttetésben áll a gyomrukkal.
Amikor kicsi voltam – az öcsém épp csak megszületett,
azok voltak ám a szép idők! –, Hugóval, Jánossal meg a
nagytesóikkal másztunk fel a fára, akkor még valamivel
alacsonyabb volt, könnyű volt beugrani a széplányok
házának a kertjébe. Tilos volt, de könnyű. Amikor a kék
ajtó kinyílt az első látogató előtt, előugrottunk, és azt
üvöltöttük: „A kurvákhoz, a kurvákhoz jááár!”, míg végül
az egész környék odagyűlt, és a nők is előjöttek, elég
kócosan. Ilyenkor sokkal közelebbről láttam őket, a
kecses kezüket, a fodrokat a ruhájukon, a tejfehér
bőrüket. És a vendéget is jó közelről láttam, a
tyúkkereskedő volt, az üvöltözésünk közben egészen úgy
nézett ki, mint a tyúk, amikor meglátja a konyhakést.
Nagyon jót nevettem rajta. Egyébként mindenki jót
nevetett, kivéve az apámat, tiszta szerencse, hogy már
egészen kicsi koromban is nagyon gyorsan tudtam futni.
Idén már aztán tényleg én is elmegyek a lányokhoz.
Legalábbis remélem. „Ezekben az időkben” már
semmiben nem lehet biztos az ember. Már majdnem
összegyűjtöttem hozzá az alapokat. De addig is a fa

lombjában megbújva kémlelem a célpontomat. Én vagyok
a fürkésző apacs, a komancs a fa lombjában, Lopakodó
Vipera, aki a kék ajtót lesi.

Már tizennégy éves vagyok, és
megfontolt, mint egy sziú indián: az életkor kiváltsága.

Kapcsolódó cikkek
...
Kritika

Egy csatornafedél választja el a lányokat, akik összebarátkoznak a holokauszt poklában

Pam Jenoff Nő kék csillaggal című regénye valódi pokoljárás, melyben egy maroknyi zsidó a szennyvízcsatornába menekül, hogy elkerülje a deportálást. 

...
Nagy

Az auschwitzi tetováló élete szerelmét találta meg a haláltáborban

...
Beleolvasó

A krakkói gettóból a csatornába bújó Sadie egy barátságban életmentő erőre is talál

Pam Jenoff az Elvesztek Párizsban után újabb felemelő történettel jelentkezik, melynek alapját ezúttal is megtörtént események alkotják. Olvass bele!

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

5 empatikus készség, ami megmentheti a párkapcsolatodat

Nincs párkapcsolat konfliktus nélkül – a kérdés tehát nem az, hogyan kerüljünk el egy összezördülést, hanem hogy hogyan kezeljük együttérzéssel. Íme öt tipp egy egészségesebb kapcsolatért.

...
Zöld

8 meglepő tény arról, hogyan hat az olvasás az agyadra

Hogyan hat egy jó könyv a memóriánkra? Milyen pszichés problémákkal szemben segít az olvasás? Az olvasás jótékony hatásait gyűjtöttük össze nyolc pontban.

...
Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

Olvass!
...
Beleolvasó

Ebben az új fantasyben a tündérek közül kerül ki a leggonoszabb ellenfél – Olvass bele!

Emily Wilde a tündérekkel foglalkozó kiváló tudós, aki egy eldugott sarkköri faluban keveredik bele a különös lények gonosz játszmáiba. Olvass bele Heather Fawcett regényébe!

...
Beleolvasó

Olvass bele Jón Kalman Stefánsson első kötetébe, ahol a csodáké a főszerep

Jón Kalman Stefánsson már az első, 1996-ban megjelent prózakötetében is Izland nyugati fjordjainak tájaira vezet bennünket. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Knausgard új regényének szereplői megszállottan kutatják a múltat és a jövőt – Olvass bele!

A Hajnalcsillag-sorozat második kötetében, Az öröklét farkasai című nagyregényben Karl Ove Knausgård az emberi élet határait és a természet rejtélyeit vizsgálja. Most elolvashatsz belőle egy részletet.

Polc

A Kovács ikrek fergeteges családregénye sokkal többről szól, mint beszűkült parasztokról

...

Kemény Lili harcai: az önéletírás mint felszámolás és teremtés

...

Ujgur költőnek lenni önmagában politikai tett Kínában, és akkor még nem írtál memoárt

...

Jon Fosse a banalitáson át talál utat a természetfelettihez

...
A hét könyve
Kritika
Mindig van lejjebb: a trópusi pokolban a hős legjobb barátja egy háromlábú kutya
...
Podcast

Ezt senki nem mondta – Halász Rita: Anya vagyok és egy ember, aki meg fogja írni a második könyvét

Az Ezt senki sem mondta! című podcastsorozat témája az alkotás és a szülővé válás kapcsolata. A hetedik epizódban Ott Anna Halász Ritával beszélget.