Az utolsó vándorlás

Az utolsó vándorlás

A globális felmelegedés szörnyű valóságát aligha kell bemutatni a fejlett világ emberének: szinte napról napra érkeznek aggasztó hírek az ózonréteg állapotáról, a környezetszennyezés mértékéről, és a különböző különleges állatfajok veszélyeztetetté vagy kihalttá nyilvánításáról. Charlotte McConaghy ezt az égető problémát vette alapul, amikor megálmodta Az utolsó vándorlás szomorú, mégis realisztikus világát. Mutatunk egy részletet a könyvből.

Könyves Magazin | 2021. május 04. |

Valamikor a közeli jövőben, amikor a globális klímaváltozás miatt egymás után halnak ki a fajok, Franny Lynch eltökéli, hogy követi a sarki csérek utolsó ismert kolóniáját az egész földgolyót átszelő utazásukon. Az apró madarak évente kétszer teszik meg az északi sarkkörtől a déli sarkkörig tartó távot, és a tudósok szerint ez lesz utolsó vándorlásuk, miután élőhelyeik pusztulása miatt nem élik túl az utat.

A fiatal nő a kihalt tengereket hiábavalóan kutató halászhajó, a Saghani fedélzetén ered a madarak nyomába a kiüresedő világban, valódi céljai azonban nem csupán a legénység többi tagja, hanem önmaga előtt is rejtettek. Milyen traumák, tragédiák és kétségbeesett remények hajtják őt és a legénységet ezen az őrült úton, Grönland partjaitól az Antarktisz olvadó jégmezőiig, és miért akar vándorlása végén Franny véget vetni az életének?

Az ausztrál írónő, Charlotte McConaghy műve első sorától kezdve rabul ejt, magával ragadó utazás a végső kétségbeeséstől az esélytelenség dacára feltámadó reményig.

Az utolsó vándorlást az Amazon szerkesztői 2020 legjobb regényének választották, és A korona főszerepét játszó Claire Foy készít belőle filmadaptációt Benedict Cumberbatch közreműködésével.

Charlotte McConaghy
Az utolsó vándorálás
Ford.: Stemler Miklós, Alexandra Kiadó, 2021, 352 oldal
-

Charlotte McConaghy: Az utolsó vándorlás

Csak a szerencsének köszönhetem, hogy látom megtörténni. Verdeső szárnyai a hajszálvékonyságú drótot csapkodják, miközben a kosár gyengéden ráborul.

Felülök.

Először mintha észre sem venné. De mégis tudja, hogy már nem szabad. Az őt körülvevő világ egy kicsit – vagy nagyon – más lett.

Lassan, habozva lépek közelebb, nem akarom megriasztani. Az üvöltő szél arcomba és orromba mar. Fajtársai beborítják a jeges sziklákat, és a fejünk fölött köröznek, de gyorsan kitérnek az utamból. Bakancsom alatt megreped a jég, és látom, ahogy felborzolja a tollait, az első, tétovázó szárnycsapást, a „most kiszabadulok!” pillanatát. A párjával együtt épített fészke kezdetleges, nem több, mint egy halom fű és ág a kövek közötti hasadékban. Nincs rá szüksége – fiókái már maguk buknak a víz alá az élelemért – de mégis visszatér ide, mint az összes anya, aki képtelen elereszteni a múltat. Visszatartom a lélegzetem, miközben óvatosan felemelem a kosarat.

Csak egyszer csap a szárnyaival, a hirtelen kitörő ellenszegülésnek hideg kezem vet véget, ahogy tenyerembe veszem.

Gyorsnak kell lennem. A begyakorlott mozdulatoknak köszönhetően az vagyok, ujjaim sebesen húzzák fel a lábára a pántot egészen a tollazat alá. A válaszként kiadott hangot túl jól ismerem: majdnem minden éjszaka ezt hallom álmaimban.

– Sajnálom, mindjárt megvagyunk, mindjárt megvagyunk.

Remegek, de nem hagyom abba; most már megérintetted, megbillogoztad, ráerőszakoltad emberi lényedet. Milyen gyűlöletes!

A műanyag szorosan fut körbe a lábán, rögzíti a jeladót. Az aprócska készülék felvillan, jelzi, hogy megfelelően működik. Épp elengedném, amikor megmerevedik a kezeimben, és csak heves szívdobogását érzem a tenyeremben.

Tap, tap, tap. Annyira sebes, annyira törékeny.

Csőre vöröse olyan, mintha vérbe mártotta volna, erősnek, ádáznak tűnik. Visszarakom a fészkébe, és a ketreccel a kezemben hátraoldalazok. Azt akarom, hogy a szabadságba robbanjon, a düh hajtsa a szárnyait, és így is tesz, dicsőséges a szárnyalása. Vörös lábak és vörös csőr, fekete tollsapka. Farka ikerpengékből áll, szárnya vonalai élesek és elegánsak.

Figyelem, ahogy a levegőben köröz, és próbálja megérteni teste új részét. A jeladó nem hátráltatja – akkora csak, mint a kisujjam körme, és pihekönnyű – de nincs a kedvére. Hirtelen ádázul vijjogva csap le rám. Izgatottan elvigyorodom, miközben arcomat védve alábukok, de nem csap le újra. Visszatér a fészkére és elhelyezkedik, mintha még mindig a tojásait kellene védenie. Az elmúlt öt perc meg sem történt a számára.

Hat napja vagyok itt teljesen egyedül. A sátramat a tengerbe fújta tegnap éjjel a viharos szél, miközben az eső könyörtelenül záporozott alá a testemre. Több mint tucatnyi alkalommal csípték meg a fejemet és kezemet az égbolt legvédelmezőbb lényeinek tartott madarak, de eközben három sarki csérre sikerült felhelyeznem jeladót. Vénáimat só tölti meg.

Megállok a domb tetején, még egyszer körülnézek, miközben a szél elcsendesedik egy pillanatra. A körülöttem elterülő vakító jégmezőt a fekete-fehér óceán és a távoli szürke horizont övezi. Még most is égszínkék jégdarabok lebegnek a vízen, hiába járunk a nyár közepén. Az eget és a földet többtucatnyi sarki csér tölti be – talán az utolsók az egész világon. Ha képes lennék bárhol megmaradni, akkor ezt a helyet választanám.

De a madarak nem maradnak itt, és így én sem.

[...]

Az éjféli nap indigóba öltözteti a világot, és a fény gyerekkorom színterére emlékeztet, Galway különleges kékjére. Jó részét láttam már a világnak, és mindig meglep, hogy mindenhol mások a fények. Ausztrália világos és kemény. Galway mintha elkenődne, gyengéd homályosság. Itt az élek metszőek és hidegek.

– Mit szólnál, ha azt mondanám, megtalálom neked a halakat?

Ennis felvonja a szemöldökét. Kis ideig hallgat, majd rám néz.

– Azt gondolnám, hogy a madaraidról beszélsz, és azt mondanám, hogy ez illegális.

– Csak a nagy halászhajók által használt, az összes környező tengeri életet és madarakat elpusztító halászati módszerek miatt illegális. Ti nem használtok ilyeneket ezzel a kisebb hajóval.

A madarak biztonságban lennének, különben nem is vetném fel ezt.

– Látom, képben vagy.

Bólintok.

– Szóval valójában miről beszélünk, Franny Lynch?

Előbányászom a papírokat a hátizsákomból, majd visszatelepedem Ennis mellé. Közénk teszem a dokumentumokat, és megpróbálom kisimítani a gyűrődéseket.

– A sarki csérek vándorlási mintáit kutatom, pontosabban azt, hogy a klímaváltozás hogyan változtatta meg a repülési rutinjukat. Azt hiszem, te is tudod, miről van szó, elvégre ez pusztítja el a halakat is.

– És minden mást.

– És minden mást.

Vet egy pillantást a papírokra, de nem hibáztatom azért, hogy nem mélyed el bennük – egyetemi pecséttel ellátott, tömény tudományos szövegekről van szó.

– Ismered a sarki cséreket, Ennis?

– Láttam már őket errefelé. Most van a költési idényük, nem?

– Így van. A sarki csér vándorlása a leghosszabb az állatvilágban. Az Arktisztól egészen az Antarktiszig repülnek, aztán vissza egy éven belül. Ez elképesztően nagy távolság egy ekkora madárnak. És mivel egy csér akár 30 évig is elél, az élete során mintegy háromszor teszi meg oda-vissza a Föld–Hold távolságot.

Ez láthatóan felkelti a figyelmét.

Mindketten hallgatunk egy pillanatig, miközben a csendet a törékeny, fehér szárnyak szépsége tölti be. A madarak bátorságára gondolok, és könnyek gyűlnek a szemembe. Ennis pillantása azt sugallja, hogy talán valamennyire megérti az érzelmeimet. Megtöröm a csendet:

– Követni akarom őket.

– A Holdra?

– Az Antarktiszra. Végig az Észak-Atlanti-óceánon az amerikai part mellett, északról délre, majd le, egészen a Weddell-tenger jeges vizéig, ahol megpihennek.

Ennis némán fürkész egy pillanatig.

– És ehhez kellene neked egy hajó.

– Igen.

– Miért nem egy kutatóhajó? Ki finanszírozza a kutatást?

– A Galway-i Egyetem, de megvonták tőlem a támogatást. Csapatom sincs már.

– Miért?

Óvatosan választom meg a szavaimat.

– Az itt lévő kolónia… a jelentések szerint az utolsó az egész világon.

Ennis mély levegőt vesz, de nem tűnik meglepettnek. Senkinek sem kell külön fejtágító az állatok kihalásáról; évek óta nézzük a híradásokat az élőhelyek pusztulásáról, egymás után nyilvánítják az egyes fajokat először veszélyeztetetté, majd kihalttá. Nincsenek immár majmok a természetben, egyetlen csimpánz, orangután és gorilla sem él az esőerdőkben, ahogy egyetlen más állat sem. A szavannákat egykor benépesítő nagymacskákból évek óta egyetlen példányt sem láttak, ahogy azokból az egzotikus lényekből sem, akik miatt valamikor a szafarikat szervezték. Nincsenek már medvék az egykor fagyos északon, sem hüllők a túl forró délen, a világ utolsó farkasa pedig tavaly télen halt meg fogságban.

Alig maradt valami a természetes élővilágból, és mindannyian jól ismerjük ezt a végzetet.

[...]

Csend tölti be az óriási előadótermet. Kicsinek tűnik a pulpitus mögött, és mégis elég nagy, hogy uralja a teret. Elég hangos, elég erős. Minden egyes szavát magunkba isszuk, még akkor is, ha ezek nem az ő szavai, ha épp Margaret Atwood sorait ismétli.

– Kétszáz millió éven keresztül voltak itt – folytatja –, és egészen a közelmúltig tízezer különböző fajuk élt. Az étel felkutatása során fejlődtek ki, minden más állatfajnál távolabb merészkedtek a túlélés érdekében, és így az egész Földet kolonizálták. A koromsötét barlangokban élő zsírfecskéktől a kietlen tibeti fennsíkon élő indiai lúdig. A vörhenyes kolibritól, amely túlélte a négyezer méteres fagyos magasságot, a fakó keselyűig, amely egészen a kereskedelmi repülőgépek magasságáig volt képes szárnyalni. Ezek a rendkívüli teremtmények voltak a föld legsikeresebb állatai, miután merészen megtanultak mindenhol megélni.

A szívem túl sebesen ver, nyugalmat erőltetek magamra, hogy lassabban lélegezzek, és befogadjam az egészet.

Hogy kiélvezzem, és minden egyes részletre emlékezzek, mert túl hamar kell búcsút mondanom tökéletes szavainak.

A professzor kilép a pulpitus mögül, és széttárja a karját.

– Az egyetlen valódi fenyegetést mi jelentettük. Az 1600-as évek során a Procellariidae családba tartozó bermudai viharmadarat, Bermuda nemzeti állatát egészen addig vadászták a húsáért, amíg kihaltnak nem vélték. Csak 1951-ben találtak a vakszerencsének köszönhetően 18 párra, amelyek egy apró sziget szikláin rejtőztek. Sokszor magam elé képzelem ezt a napot.

Megtorpan, mintha most is így tenne, és csodálom az előadóterem fölötti hatalmát. Én is vele vagyok azokon a sziklákon, együtt bukkanunk rá a magányos madarakra, fajuk utolsó túlélőire. Folytatja az előadást, hangja keményebb, ellentmondást nem tűrő:

– Második támadásunkat már nem élték túl. Ez sokkal kegyetlenebb, sokkal áthatóbb volt. A fosszilis üzemanyagok elégetésével megváltoztattuk a világot, elpusztítottuk. Az éghajlat melegedésével az emelkedő tengerszint kimosta a bermudai viharmadarakat üregeikből, és a tengerbe fulladtak. Ez csupán egy a számtalan faj közül. És messze nem csak a madarak szenvedik meg ezt – ahogy arra már utaltam, a madarak a legszívósabbak. A hőmérséklet emelkedésének köszönhetően eltűntek a jegesmedvék. Nincsenek már tengeri teknősök, miután a szintén emelkedő tengerek elmosták az öblöket, ahol annak idején tojásaikat rakták. A 30 fok fölötti hőmérsékletet nem bíró gyűrűsfarkú erszényes végzetéhez elég volt egyetlen hőhullám. Az oroszlánok a véget nem érő szárazságokban hulltak el, az utolsó rinocéroszokkal orvvadászok végeztek.

És így tovább.

Ez csak néhány azok közül, amelyeket mindannyian ismerünk, az állatvilág sztárjai, de ha nekiállnék felsorolni azokat a teremtményeket, amelyeket élőhelyük megsemmisítése révén kipusztítottunk, egész nap itt lennénk. Több ezernyi faj van a kihalás szélén ebben a pillanatban, és senkit sem érdekelnek. Kiirtjuk őket. Azokat a lényeket, amelyek az evolúció révén mindent túléltek, kivéve minket.

Kapcsolódó cikkek
...
Beleolvasó

A Disney-titok – Tanulj a vállalatvezetés nagymesterétől!

Walt Disney a a huszadik század egyik legnagyobb újítója és kreatív gondolkodója volt. Az első színes rajzfilm készítőjének, Disneyland megálmodójának roppant alkotóereje, minden akadályt leküzdő kitartása és sikerei még napjainkban is példaértékűek, a cégvezetési stratégiájáról nem is beszélve. Ennek titkaiba enged bepillantás Pat Williams könyve, ami a kisvállakozótól kezdve a multinacionális cég csúcsmenedzseréig számos tanulságot tartogat. Mutatunk belőle egy részletet!

...
Beleolvasó

Jacinda Ardern – Az új korszak vezetője

A világ legfiatalabb női politikai vezetője, akinél valóban megfér egymás mellett a család és a karrier. Egy politikus, aki világszerte százmillióknak ad reményt a terrorizmus, a szélsőségek és a klímaváltozás elleni harcban. Olvass bele Madeleine Chapman Jacinda Ardern új-zélandi miniszterelnökről szóló könyvébe.

...
Beleolvasó

Szekérrobbantás, rénszarvasos futóverseny, végtelenített fiesta – Európa legismertebb, legrégebbi vagy épp legbizarrabb fesztiváljai

Bakancslista – Európai fesztiválok a kultúra világában elmerülve nagyszerű tanácsokat ad ahhoz, hogyan vágjunk neki feltérképezni kontinensünk izgalmas úti céljait: a portugáliai Óbidos középkori piacától a London–Brighton veterán autók versenyén át a Palio di Sienáig (sienai lovasverseny); és sok-sok további rendezvényt, például a mohácsi busójárást, a baszkföldi dobfesztivált, a korzikai sajtvásárt vagy a valenciai Virágok Harcát. Mutatunk belőle egy részletet!

Hírek
...
Hírek

Rendeld meg a 100 oldalas Esterházy-különszámot és az Ottlik-másolatot!

...
Szórakozás

Ezt az öt könyvet olvassák a Szexoktatás harmadik évadában

...
Szórakozás

Dumbledore titkairól szól az új Legendás állatok-film

...
Beleolvasó

A történész unoka kinyomozta, hogyan lopták el a nácik a nagymamája szakácskönyvét

...
Hírek

A feleségem története, Kifulladásig, FIN, PesText [Programajánló]

...
Hírek

Nézz körül a tokiói Murakami Könyvtárban!

...
Szórakozás

A Netflix megszerezte Roald Dahl életművét

...
Promóció

Hogyan befolyásolják a színek a hangulatunkat

...
Promóció

Kaszinó otthon? Ez bizony megvalósítható!

...

Knausgård, Sally Rooney és A Zöld Lovag [10 perc Könyves]

...

Hitler, a Harcom, Knausgård és a fordítás (Beszélgetés Patat Bence fordítóval)

...

Az Értelem és érzelem az ellentétek regénye [Az Austen-projekt]

...

Szivárványcsaládos mesekönyv, Orbán és foci, apokalipszis [10 perc Könyves]

...
Kritika

Az Afázia rendhagyó sci-fi az emberiség és a magyarok jövőjéről

Baráth Katalin a Dávid Veron-sorozat sikerei után 2016-ban thrillerrel jelentkezett, majd öt évvel később nyelvészeti sci-fit írt Afázia címmel. A lakhatatlan Földet elhagyó űrmagyarok (moyerek) legfőbb kincse a megőrzött beszédképesség a hálón függő, valamint a csak képekben kommunikáló népek között. Ez a nyelv azonban fegyver és drog is, mellyel vissza is élnek az űrháborúban. 

Szerzőink

...
Sándor Anna

H. G. Wells marslakói a holdra szállásunkat is inspirálták

...
Forgách Kinga

Sally Rooney hősei nem találják a szépséget a műanyag világban

...
Rezek Bori

Tatabányán dolgozták fel Pintér Bélát: a népiességet simán leváltja a focihimnusz

A hét könyve
Kritika
Sally Rooney hősei nem találják a szépséget a műanyag világban
...
Kritika

Az egykori 56-os menekült a gazdasági csodát kóstolgató NSZK-ban nyomoz

Immár a negyedik regényben tér vissza Csabai László hőse: Szindbád ezúttal a Nyugat-Németországban nyomoz, a múlt azonban nemcsak az útjába vetődő németeket éri utol, hanem a főfelügyelőt is.

Gyerekirodalom
...
Gyerekirodalom

A magyar történelemben jobb sztorik vannak, mint bármelyik fantasyben

Nógrádi Gergely új kötete, a történelmi és fantasyszálakat vegyítő Brunar – A Mirrén titka nyolcszáz évet visz vissza az időben. A regényt a két Nógrádi, apa és fia társaságában mutatták be.

...
Szívünk rajta

Szívünk rajta: állati kommunikációról szóló non-fiction lett a hónap könyve

A Szívünk rajta független szakértői minden hónapban megneveznek egy kiemelkedő gyerekirodalmi alkotást: a választás szeptemberben Peter Wohlleben gyerekkönyvére esett.

...
Gyerekirodalom

II. Rákóczi Ferenc a pestissel küzd, közben a szerelmével csetel

Miről folytatott kommentháborút Kazinczy és Batsányi, hogyan működött Kempelen Farkas sakkautomatája és milyen praktikákkal védekeztek elődeink a pestis ellen - mindez kiderül Lőrinc László 25 szelfi-sorozatának új kötetéből, amely ezúttal a felvilágosodás korába vezet.

Még több olvasnivaló
...
Kritika

Kőhalmi élvezi a klímakatasztrófát

Egy maciméz a főszereplője Kőhalmi Zoltán második regényének, Az utolsó 450 évnek. A vad, sőt bátor ötletből egy nagyon szórakoztató sci-fi bontakozik ki, ami csak azért nem nevezhető disztópiának, mert simán alakulhat így a klímakatasztrófa. Szekunder szégyenérzet: azon nevetünk, hogy tönkretesszük a bolygónkat. A hét könyve okos és vicces sci-fi, ami hibái ellenére óriási vállalás volt.

...
Nagy

Anyák és felnőtt gyermekek a közelmúlt legizgalmasabb európai regényeiben

Kreatív Európa című új sorozatunkban az európai kortárs irodalom remekeiből válogatunk, hogy bemutassuk, hányféle értékes hang szólalt meg könyvről könyvre az elmúlt években.

...
Nagy

Háy János: Az ábrázolt sorsok igazságát kell képviselni

Háy János új regénye, a Mamikám egy magányos, idős néni és egy fiatal cigány nő barátságának történetén keresztül beszél a mai magyar vidékről, az előítéletekről és a kitörési pontok hiányáról. Háy Jánossal a könyv szellemi és érzelmi tétjeiről, szociográfiai hátteréről és nyelvezetéről beszélgettünk. Interjú.

...
Nagy

Lem imádta az édességet, de az internetről megvolt a véleménye

Születésének 100. évfordulója alkalmából összegyűjtöttünk Stanislaw Lemről olyan érdekességeket, amelyek mentén az életútja és a munkássága előtt is tiszteleghetünk.

...
Nagy

Ezeket a könyveket jelölték idén a Margó-díjra (3. rész)

Idén már hetedik alkalommal adják át a legjobb első prózakötetesnek járó Margó-díjat. Folytatjuk az idei nevezettek bemutatását!

...
Nagy

Ezeket a könyveket jelölték idén a Margó-díjra (4. rész)

Idén már hetedik alkalommal adják át a legjobb első prózakötetesnek járó Margó-díjat. Mutatjuk, kiket neveztek!