Gondolkoztál már valaha azon, hogy:
- vajon miért hullámzik a szexuális vágy a menstruációs ciklus során?
- hogyan befolyásolja a terhesség, a szülés és a szoptatás a női szexualitást?
- lehet-e az önmegtartóztatás jó döntés?
- hogyan is működik pontosan a szerelemhormonnak nevezett oxitocin?
Elizabeth Davis egyszerre provokatív és informatív könyve a szexualitásban az idők során bekövetkező változásokra koncentrál. A legfrissebb tudományos kutatásokra alapozva bemutatja, hogy az egyes szexuális szakaszokban, így a menopauza utáni és a gyermekágyas időkben mi számít normálisnak, és hogyan tartozik mindez össze az élet szövetében. Az első menstruációt, a szülést és a menopauzát átalakító erejű, biológiai fordulópontokként jeleníti meg, és rávilágít, hogy mi a közös ezekben az eseményekben a hormonális és pszichológiai változásokat tekintve. Ismerteti az oxitocin, az agyhullámok és az intuíció közötti összefüggéseket, a xenoösztrogének okozta hormonegyensúly-hiányt, és beszél arról, hogy az abortusz, a vetélés és más jelentős veszteségek hogyan hatnak a szexuális vágyra. Mindezekkel kapcsolatban pedig öngyógyításra serkentő javaslatokat is kínál, valamint egy kérdéssort a trauma és bántalmazás kezeléséhez.
Elizabeth Davis: A női vágy ritmusa (részlet)
Nők, szex és kultúra
Ha sohasem értetted a szexuális hangulatingadozásaidat, a szeszélyeidet, fantáziáidat és fenntartásaidat, akkor ez a könyv neked szól!
A civilizált társadalmakban élő nők egyre inkább elveszítették a kapcsolatukat a vágy ritmusával, különösen a férfias értékrendek és attitűd uralta kultúrákban. A nők szexuális ritmusára való egyetlen közismert utalás negatív, és a menstruáló nő visszataszítóságával kapcsolatos. Ezt a tabut majd részletesen megvizsgáljuk, a terhességet, menopauzát és a kései évek szexualitását illetőkkel együtt. De először meg kell határoznunk azt a kulturális miliőt, amely a nők testével és szexualitásával kapcsolatban ilyen negatív és leereszkedő nézeteket ültet belénk.
A patriarchátus evolúciójának szakértői azt állítják, hogy a bajok az agrártársadalom kialakulásával kezdődtek. Amikor a vadászó-gyűjtögető életmódunkat feladtuk a földművelés érdekében, a tulajdonlás problémává nőtte ki magát – különösen a férfiak számára, akik a fiúivadékukra kívánták átruházni a birtokukat. Ez vezetett oda, hogy a gyermekek anyja felett is kifejezzék tulajdonjogukat.
A vallás intézményesülése sem segítette a nők egyenlőségért folytatott harcát. A spanyol inkvizíció korában (15.-17. század) sokat romlott a társadalmi helyzetük. Az akkor már tisztátalannak, bűnösnek és veszélyesnek bélyegzett nők közül a legnagyobb hatalommal rendelkezőket – a gyógyítókat, látókat, füvesasszonyokat és bábákat – boszorkánynak kiáltották ki, és megkínozták, felakasztották vagy megégették őket. A Malleus maleficarum, az inkvizíció kézikönyve nyíltan kijelenti: „Senki sem árt annyit a katolikus egyháznak, mint a bábák”.
Íme a történelem egy olyan fejezete, amelyről a legtöbbünknek fogalma sincs: a nők holokausztja.
Úgy becsülik, hogy az ebben az időben a valamilyen módon kivégzett nők száma százezrektől akár hatmillióig is terjedhet.
Nem csupán az elítéltek vittek magukkal a sírba rengeteg, kizárólag szájról szájra terjedő tudást a gyógyításról, de a lányaikat és fiaikat arra kényszerítették, hogy végignézzék az elhallgattatásukat, szenvedésüket, majd halálukat. Nem csoda, hogy ennyire félünk a nők erejétől és az általuk megtestesített tudástól: ez a női felmenőinkkel szemben elkövetett erőszakos cselekedetek által vésődött be az emlékezetünkbe.
És ez csupán az európai és amerikai történelem. A női tudás és hatalom elnyomása világszerte hasonlóképpen következett be a vallások és gazdasági tényezők eredményeképpen. A kapitalizmus által létrehozott magcsaládban a nők elszigetelődtek a tágabb családjuktól, és kizárólag a férjükre hagyatkozhattak anyagi szempontból, hogy felnevelhessék kicsinyüket. Ezért a nők elvesztették a közös gyermeknevelés, a megosztott erőforrások és egyéni képességek szerinti részvétel törzsi hagyományait. A nagycsalád háttérbe szorult, így a nők magukra hagyatva igyekeztek megküzdeni a háztartás kötelezettségeivel. Ha mindebbe még egy kis vallási dogmát is vegyítünk – hogy a nők félrevezetik és elcsábítják a férfiakat, elvonják a figyelmüket a fontos dolgokról, veszélyes, legjobb esetben is vegyes csoportot képviselnek – meg is van, hogyan vesztették el a nők az erejüket és szenvedélyüket.
Gondoljunk csak a gyerekkorunkban elsajátított nemi sztereotípiákra és mítoszokra. Töprengjünk el azokon a nyílt és rejtett üzeneteken, amelyekkel a média folyton bombáz és elborít minket. Bevésték az agyunkba, hogy a nőiesség csak bajt hoz, legyen az az intrikus „rossz lány”, a ribanc vagy a végzet asszonya. De a média ennek tökéletes ellentéteként szerető, odaadó, erényes és önfeláldozó nőideálokat is ábrázol. Ez a madonna és a kurva kettőssége, amelynek nyomán minden kísérlet, amely a szexualitás holisztikájára irányul, kisiklik. A „rendes lányok” nem vágynak annyira a szexre, mint a férfiak, csak azért adják oda magukat, mert biztonságra vágynak: az otthon és a család kedvéért. A „rossz lányok” nem törődnek a biztonsággal, feldúlják a családot, és arra használják a szexet, a csábítást és a félrevezetést, hogy megzabolázzák és igába hajtsák a férfi megfelelőiket. Ezáltal a szex csatatérré válik: a férfiak dominancia és hódítás révén győzedelmeskednek, a nők pedig számítók és manipulatívak.
Nem valami fényes társadalmi-szexuális örökség, ugye?
Ezek a felvetések mindkét nem számára lealacsonyítóak és rosszindulatúak.
A szexualitás olyan meghatározását alakítják ki, ahol a női és férfi minőség egymást kizáró ellentétek, ahol a férfiak és a nők folytonos harcban állnak egymással.
A szexszel kapcsolatos értékrendünket a nyelv is kifejezi. Számos, a szexualitás leírására használt szlengkifejezés kifejezetten kínos a nők számára, mert a szexualitást a nőkkel szembeni férfiagresszióként láttatja. Ezek a szavak arra is utalnak, hogy a szex egyenlő a behatolással, és hogy a pénisz és a vagina az elsődleges nemi szervek. Nem csupán kevés szlengszó létezik a nők nemi szerveire, de a csikló megnevezésére például egy sincs általános használatban. A szexuális élvezetnek ez a legfontosabb forrása gyakran nincs is megrajzolva vagy megnevezve az anatómiai ábrázolásokon: Nancy Friday szerint ez felér egy „mentális csiklóeltávolítással” . Natalie Angier pedig megjegyzi, hogy több mint ötéves kutatása során a MEDLINE keresések maximum hatvan, klitoriszra történő utalást adtak ki, míg a péniszre majdnem harmincszor többet .
Ami a szexuális tevékenységet illeti, a férfireakció az alapértelmezett, míg a női reakciót minősítik és megítélik. Amikor a pénisz megtelik vérrel, akkor az „áll”, míg a klitoriszba „vér tolul”. Még a vagina szó is a tok, kardhüvely jelentésű latin szóból ered, arra utalva, hogy passzívan várakozik a pénisz befogadására. Ahogyan Sheila Kitzinger, a szülés és női szexualitás elismert szaktekintélye bölcsen megjegyzi, „a nyelv vagy hallgat a női testről és szexualitásról, vagy pedig elítélően szól róla”.
A fogamzásgátlás fejlődése nagy szerepet játszott a szexuális erkölcsök meglazulásában,
mivel a fogamzásgátló tabletta új lehetőségeket teremtett a kísérletezésre, és a művi terhességmegszakítás könnyebben elérhetővé vált, mint bármikor. A történelemben még sosem uralták annyira a piaci fogyasztást a harminc alattiak, mint az 1960-as években. Ez a mély idealizmus, erős optimizmus, tévútra siklott fanatizmus és a valódi bátorság időszaka volt. Ez a „szexuális forradalom” először ígéretesnek tűnt, de végül más-más végkifejlettel járt a nemek számára. A nőknek több lehetőségük lett a szexuális önkifejezésre, de nem volt többé legitim okuk nemet mondani. A férfiaknak ugyanakkor nagyobb lehetőségük nyílt a szabad szexuális életre anélkül, hogy felelősséget kellett volna vállalniuk. Visszatekintve, a végkimenetel nagyobb nyomást helyezett a nőkre, mert bár vágyaikat követve élhettek szexuális életet, azokat, akik nem éltek ezzel a lehetőséggel, gátlásosnak, hidegnek vagy frigidnek bélyegezték. A férfi felsőbbrendűséggel és előjogokkal kapcsolatos kulturális beidegződések változatlanok maradtak, és a nők sokkal inkább rabságnak élték meg a szexualitásukat, mint hogy felszabadultan, a maga teljességében kiélvezzék. Sokan megszenvedték, hogy megtanulják: az alkalmi szex ritkán jár intimitással, sőt inkább gátló tényezőként hat.
A popzenét hallgatva még ma is olyan üzeneteket hallok, hogy a lányok „pakolják ki” magukat, kezeljék a partnereik vad és felelőtlen viselkedését, és valahogy a saját érzelmi reakcióikat is tartsák kordában. Persze a szexuális úton terjedő fertőzések, a terhesség és az ennek nyomán kialakuló anyagi kiszolgáltatottság miatt is aggódniuk kell.
Hát ez nem úgy hangzik, mintha felszabadultak volna!
