Lukács Flóra: Nagyon mást akartam írni, mint amit eddig [Alkotótárs]

Idén már harmadik alkalommal nyerheti el két fiatal alkotó a Mastercard - Alkotótárs irodalmi ösztöndíjat. Az idei kiírásra közel ötven pályázat érkezett, közülük választotta ki az előzsűri a tíz legjobbat - hogy ki lesz az ösztöndíj 2023-as nyertese, az a májusi Margón derül majd ki. A Könyves Magazinon mutatjuk be a top10-et - ezúttal Lukács Flóra mesél az alkotófolyamatról. A korábbi interjúkat itt találod: Mohácsi Balázs, Borda Réka, Böszörményi Márton, Zilahi Anna, Kerber Balázs, Seres Lili Hanna, Kovács Bálint, Kustos Júlia.

Hogyan élted meg az első könyved megjelenése előtti és utáni időszakot, melyik volt a nehezebb?

A kötet előtti időszakban nekem a várakozás jelentett kihívást, mert egyre nehezebben láttam át a már meglévő szövegeket, amiknek a rendezésében először Kőrizs Imre segített, később pedig Sirokai Mátyással és Gondos Mária Magdolnával kezdtünk dolgozni rajtuk, akik nagyon sokat segítettek abban, hogy a könyv ilyen formában megjelenhetett. A kötet utáni időszak kihívása az volt, hogy nagyon mást akartam írni, mint amit eddig. Ez megbénított, de egy idő után ezt elengedtem és

akkor organikusan elkezdtek megszületni új versek,

amik már különböztek az első kötet anyagától.

Hogyan kezdett el formálódni az új kötet terve, mi adta meg a kezdőlökést?

Két dolog adta a kezdőlökést. Az egyik, hogy mindig is érdekelt a képzőművészet, most viszont szisztematikusan elkezdtem belevetni magam különböző alkotók életműveibe, a másik, hogy a pandémia után végre megint lehetett utazni. Ezeknek a hatásai együttesen kezdtek el megjelenni a szövegekben és kezdett kirajzolódni egy új irányvonal.

Kinek a tanácsa a fontos számodra? Megmutatod-e valakinek menet közben a szövegeidet?

Viszonylag ritkán mutatok meg megjelenés előtt szöveget bárkinek. Szilágyi Ákos véleménye nekem mindig nagyon fontos, ha ő rábólint egy szövegre, úgy érzem, nem hibáztam nagyot. És Kőrizs Imréé, akit gimnazista korom óta ismerek.

Mit hozol magaddal az első köteted írásából, mi volt a legfontosabb tapasztalat, amit szereztél? Másként áll-e szerinted egy író a második könyvéhez?

Általánosságban nem tudom, hogy működik ez. Én abból a szempontból állok hozzá másképp, hogy tudatosabban dolgozok, van egy koncepció a fejemben és ezt szeretném megvalósítani. (Az előző kötet szerkesztése kapcsán pedig

a legfontosabb talán, amit megtanultam, az a húzás.

Felszabadító és hasznos dolog!)

Mit árulhatsz el a döntős pályázatodról, munkatervedről?

A kiindulópont Tatlin tornya volt, ez a monstruózus, térbe tervezett időspirál. Ez adta az ötletet, hogy festők és képzőművészek alkotásainak szempontjából fontos helyszíneket keressek fel (például Kokas Ignác Ginza-pusztáját, Tóth Menyhért Miskéjét…) képek, szobrok, városi, vidéki helyszínek és a bennem jelenleg zajló folyamatok egymásra hatásából írjak új verseket. A kötet munkacíme pedig: Önarckép helyett.