Hamarosan 56 pályázat közül választja ki a zsűri a Mastercard–Alkotótárs két győztesét, akik 3-3 millió forint támogatást kapnak kötettervük megvalósításához. A nyertesek nevét ősszel, ünnepélyes díjátadón jelentik be; addig is ismerd meg azokat a 40. évüket még be nem töltött vers- és prózaírókat, akiknek már megjelent legalább egy, legfeljebb két önálló szépirodalmi alkotásuk, és részt vesznek az idei pályázaton. Összegyűjtöttük, mit olvashattál, vagy mi az, amit érdemes lehet elolvasni az idei pályázók korábbi munkái közül! A cikksorozat első részét itt olvashatod el, a másodikat itt, a harmadikat itt találod.
Rusvai Mónika: Kígyók országa
Rusvai Mónika Zsoldos Péter-díjjal jutalmazott fantasy regényének (olvass bele!) főhőse Mécs Ida, aki már gyerekkorában felfedezi, hogy a házukban a cselédszoba küszöbén túl egy másik világ rejtőzik. És ez még nem minden: arra is rájön, hogy az édesanyja különleges képességekkel bír. Mindez a második világháború árnyékában zajlik, így amikor a lány maga is elkezd kísérletezni a mágiával, rögtön az öccse megmentésére igyekszik fordítani az erőit. Ahogy a három évvel ezelőtti kötetbemutatón is kiderült, a múlt viharain túl az elhallgatás, az elfojtás súlyos következményeiről is sokat mond ez a történet.
Seres Lili Hanna: Istenek a körfolyosón
Hogyan kerülnek a görög istenek egy budapesti körfolyosóra? Kell-e tőlük félni, vagy a legjobb, ha végre szembenézünk velük? Ezekkel a kérdésekkel találkozhatunk Seres Lili Hanna verseskötetében, melynek lapjain különféle figurákat követve fedezzük fel a fővárost, miközben mindannyiunk számára ismerős társadalmi problémák sorakoznak előttünk. „Már gyerekként is vágytam arra, hogy Erzsébetvárost mesében írjam meg” – mondta a szerző a Tavaszi Margón, és ennek a kiskori ötletnek meg is lett az eredménye.
Szabados Attila: Vérsűrűség
Szabados Attila első verseskötete a családi múlt, az elmúlás vagy éppen az otthon kérdéseit járja körül, mindezt olyan sodrással és erős hangulatisággal, hogy az olvasó szinte rögtön bevonódik, és hagyja szétáradni a nemritkán húsbavágó érzéseket. „Ebben a könyvben minden vers gyújtólencseként működik, a múlt teljes spektrumát koncentrálja egyetlen izzó pillanattá. Fáj olvasni, de mégis jelen akarunk lenni: mert ismerős, és mert benne és általa súlya és tétje, éle és intenzitása lett a létezésnek” – írja Szabó T. Anna a fülszövegben.
Szabó Márton István: Betonszféra
Szabó Márton István második verseskötete a beton univerzumába repíti az olvasóját – nem is a múltba, de nem is a jövőbe. Egy elveszett utópiába, melynek lenyomatát máig érzékeljük a tudattalanunkban. De hogyan tekintsünk az épített környezetre, hívhatjuk-e élővilágnak mindazt, ami körülvesz? És hol az emlékezet helye a beton világában, mi marad majd a jövő nemzedékének? Ezekkel a kérdésekkel vet számot a Betonszféra, melynek hangja – miként a fülszövegben olvashatjuk – „a technotörzsfejlődés utolsó himnusza”.
Szabó-Horváth Tamás: Nemsokára minden jobb lesz
Szabó-Horváth Tamás regénye megmutatja, hogy az életünk egyik pillanatról a másikra képes a feje tetejére fordulni: a főszereplő édesanyjáról kiderül, hogy halálos beteg, ráadásul éppen akkor, amikor a férfi éppen a gyereke születését várja. A felhőtlen öröm mellé egyszer csak bekúszik a szomorúság és a gyász, az élet árnyékában ott jár a halál. Mit lehet kezdeni két ennyire szélsőséges tapasztalattal? A Nemsokára minden jobb lesz (olvass bele!) megrázó, szívbe markoló történet, amely az emberi sors legégetőbb kérdéseivel néz farkasszemet.
Szepesi Kornél: Betolakodók
Szepesi Kornél első regénye gondosan felépített szerkezettel, erős atmoszférával dolgozó debütálás, melynek elsőre különállónak tűnő történetei ugyanazt a kérdést járják körül: hogyan küzdhetünk meg a családi mintáinkkal? Van esély az újrakezdésre, vagy a múlt mindig megismétli önmagát? Megismerünk többek között egy fiatal anyát, aki saját gyerekkori sebeit hordozza, de van itt önpusztító művész és falusi férfi is, akiknek sorsa nyugtalanító, érzi nyelven megírt történetté fonódik össze. A Betolakodók izgalmas, kísérletező regény, amely az apákról, az erőszakról és az identitás legfontosabb kérdéseiről is mesél.
Szerényi-Bartók Tamás: Szíverősítő
„Meddig lehet tét nélkül ingázni a szülői ház, az egyetem és különféle irodák között? Mikor múlik el az a fajta heves romantika, ami hősünket egyik lánytól a másikhoz kergeti?” – teszi fel a kérdéseket Szerényi-Bartók Tamás első regényének fülszövege. A Szíverősítő vérbeli coming of age-történet, amely néhol humorosan, máskor kegyetlenül szembesíti az olvasót azzal, hogy a felnövést nem lehet örökre halogatni. Ahogy követjük a főhőst a rossz és jó döntésein, szakításain és olykor kilátástalan sodródásain át, saját dilemmáinkkal és elakadásainkkal is könnyűszerrel szemben találhatjuk magunkat.
Szilveszter Andrea: Smink
Miért olyan nehéz sokszor még a lehető legegyszerűbb dolgokat is szavakba önteni? Mi az oka annak, hogy hiába szeretnénk egymással tisztán, őszintén kommunikálni, mégsem mindig jön össze? Szilveszter Andrea könyvében egy fiktív vidéki kisvárosban járunk, ahol a szerző az emberi kapcsolatok, érzelmek és sérelmek útvesztőiben kalauzol minket. Hétköznapi, ismerős sorsokkal szembesülünk, melyek a szövegek éleslátásának köszönhetően mélyen érintenek minket, és még sokáig velünk maradnak.
Tankó Andrea: A ránc gyermekei
Mélyszegénység, abortusz, társadalmi kirekesztés: olyan témák ezek, amelyek még mindig kevés alkalommal kerülnek elő a kortárs szépirodalomban, pedig tagadhatatlanul jelen vannak a környezetünkben. Tankó Andrea első könyve a roma közösségek mindennapjait tárja az olvasó elé érzékenyen, erős képekkel. „Szerettem volna adni valamit abból a valóságból, amiből kicsíphettem, ami azóta is formál, és láttatni olyan egyéni élettörténeteket és mélységeket, amelyeket (tapasztalataim szerint) hajlamosak vagyunk masszaként, gyűjtőfogalomként emlegetni, sok embert kirekesztve” – mondta a szerző interjúnkban, amikor a kötet 2024-ben felkerült a Margó-díj shortlistjére.
Tóth Réka Ágnes: Ultraibolya
Tóth Réka Ágnes első verseskötete egy álomszerű utazásra hív minket egy különleges madarakkal, virágokkal és filmszerű képekkel teli csodaországba, amelyben egyszerre érezzük magunkat idegenül és otthonosan. Hogyan tudunk ebben a világban kapcsolódni egymáshoz? És hova vezetnek a titokzatos ösvények, amelyeken elindulunk? A szerző „ezzel a mindent bevilágító kötettel végérvényesen bebizonyítja, valójában azért nem a cél a fontos, mert az út legfontosabb tapasztalata az, ha sikerül közben önmagunkhoz kapcsolódnunk” – írja Ferencz Mónika a fülszövegben.
Vasas Tamás: Ambuláns
Vasas Tamás verseskötetében sűrű szövésű, nyers és őszinte szövegek sorakoznak, amelyek a prózához közelítenek, de még megmaradnak a líra műnemében. És hogy ki az ambuláns? Egy fiú, akit egyszerre érdekel minden és semmi, aki végig homályban tartja az olvasót, de közben mégis ad néhány nyomot. „Az ambuláns az osztályon újraindítja a gépet, töredezettségmentesít, különféle éber-féléber állapotokban rakosgatja össze gyűlölt önmagát, a világot, felborult világát. Aminek részévé váltak az osztály lakói, kísértetei” – derül ki a fülszövegből.
Veréb Árnika: Régiek
Veréb Árnika debütáló kötete gondosan kimunkált, bátor verseket tartalmaz, melyek eljátszanak a gondolattal, hogy mi történik, ha elmennek az emberek. Mi marad hátra, miből áll össze a valóság? Meseszerű vidéken járunk a könyv lapjain, ahol – miként a fülszövegben olvashatjuk – „kutak, zöld menyasszonyok, szarvasok és gyíkok bújnak meg a szavak mögött”. „Veréb Árnika versei fák és csontok. Fölénk magasodnak, mi meg csak döbbenten állunk és nézünk fölfelé” – írja Szabó Imola Julianna.
Veszprémi Szilveszter: Vijjogók
Veszprémi Szilveszter 2024-ben mesélt nekünk arról, hogy készülő kötetében a cigány mesék hagyományait igyekszik beépíteni saját művészetébe, azóta pedig el is készült a szóban forgó kötet, amelyért azóta mind a kritikusok, mind az olvasók lelkesednek. A Vijjogók (olvass bele!) szövegei egyéni és kollektív traumákból bomlanak ki, miközben a babonák, átkok és imák nyelvezetét is virtuóz módon működtetik. Néhol kétségkívül fájdalmas szólamok ezek, de egyúttal olyan mély életigenlés árad belőlük, amit biztosan elraktározunk magunkban az olvasás végeztével is.
Vörös Anna: Vadoma
Vörös Anna egyes szám első személyben megírt, lebilincselő könyvének hőse egy szír menekült lány, aki igyekszik számot vetni azzal a rengeteg fájdalommal, amellyel a múltba visszatekintve újra és újra szemben találja magát, miközben muszáj valahogy a hétköznapi életében is helytállnia. De van-e esély egyáltalán a boldogság megélésére, ha az ember hazáját közben felőrli a háború? Ahogy Al Ghaoui Hesna is írja ajánlásában, „rendkívül értékes perspektívába nyerhetünk bepillantást, amelyből kézzelfoghatóvá válik, hogyan szakadnak szét az idősíkok végérvényesen az ember életében”.
